Magyar ​kuriózumok 20 csillagozás

Ráth-Végh István: Magyar kuriózumok Ráth-Végh István: Magyar kuriózumok Ráth-Végh István: Magyar kuriózumok Ráth-Végh István: Magyar kuriózumok

A ​szerző az előszóban kifejti, hogy mit is jelent a szó: „kuriózum”. Szerinte nincs rá megfelelő magyar szó, mert jelenti azt, hogy „ritka, érdekes, furcsa, különös, rendkívüli” és lényege a hitelesség. E könyvében csak olyan adatokat dolgozott fel, amelyeknek megtalálta az eredetét, forrásait. A kuriózumok irodalmát különféleképpen lehet feldolgozni: lehet tudományosan, lehet lexikonszerűen sorba szedni, legélvezetesebben a franciák tálalták, könnyű, olvasmányos formában. Ráth-Végh István tíz évig gyűjtötte anyagát és igyekezett olyan kuriózumokat közreadni, amiket az olvasók nem ismernek.

A kultúrtörténeti adatokat témák szerint csoportosítja. Kezdi a Katonadolgokkal, fényt derít többek közt arra, hogy honnan származik a mondás: „keményfejű magyar”. Szerepelnek a könyvben Csodagyerekek (volt akit két és fél éves korában beírattak az iskolába). Csodagyereknek számított Bolyai János is, akinek villámgyors felfogása volt és 12 éves korában a hatodik gimnázium anyagából… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1934

>!
Fapadoskonyv.hu, Budapest, 2010
250 oldal · ISBN: 9789633290934
>!
Elektra, Győr, 1999
184 oldal · keménytáblás · ISBN: 9639205095
>!
Pán, Budapest, 1989
226 oldal · ISBN: 9630271850

1 további kiadás


Enciklopédia 10


Várólistára tette 12

Kívánságlistára tette 5


Kiemelt értékelések

Fyndra>!
Ráth-Végh István: Magyar kuriózumok

Jó pár sztorit ismertem már, de nagyon sok újdonságot is találtam; Petőfi kritikusain kimondottan jót derültem, magyar órai tananyagba kerülhetne :)
Az elején a magyar vitézek (na meg hölgyek!) esetei szintén nagyon jópofák.
Ráth-Végh-művel nem lehet mellélőni, bármikor jó, bármilyen jellegű olvasáshoz (otthon, utazás közben, strandon, bárhol), Tóth Béla mellett ő a másik nagy kultúrtöris favoritom :)

ppeva P>!
Ráth-Végh István: Magyar kuriózumok

Szeretem Ráth-Végh könyveit. Ez a könyv is nagyon érdekes és nagyon szórakoztató.

mdmselle I>!
Ráth-Végh István: Magyar kuriózumok

A végtelenségig el bírnám még olvasgatni „a magyarság kincsének morzsalékjait”.

PusKatus P>!
Ráth-Végh István: Magyar kuriózumok

Sajnos a történetek java se nem magyar, se nem kuriózum a szerző saját definíciója szerint…

CsN>!
Ráth-Végh István: Magyar kuriózumok

Icipicit túltengenek a külföldi példák, de továbbra is úgy gondolom, hogy Ráth-Végh hihetetlen koponya volt.

Tüske>!
Ráth-Végh István: Magyar kuriózumok

Nagyon jó!! Érdekes dolgokat ír le benne,nőkről, szokásokról, hiedelmekről……ami nálunk előfordulhatott. Megemlíti a legöregebb katonát, házaspárt és a legöregebb embert.Étkezésekről is szót ejt az asztali etikettet is beleértve.Hála az égnek ami nyelvünk nem változott sokat, 300-400 éves szerelmes leveleket is minden nehézség nélkül eltudjuk olvasni.Mindenkinek csak ajánlani tudom aki szereti a Kuriózumokat!!!


Népszerű idézetek

Tüske>!

SÉTA A GYOMOR KÖRÜL

Ha valódi nagy vendégséget rendeztek, a polgárember éppúgy kitett magáért, mint a főúr – már ami az ételek tömegét illeti. Mikor valamely céh mesterré avatta és felvette kebelébe az iparoslegényt, a boldogtalannak meg kellett hívnia a céhet ünnepi lakomára. A károlyfehérvári szabócéh 1684-i mesterasztalának hivatalosan előírt ételsora ránk maradt. Az épületes olvasmány így szól:

1. Jó bor, fejér cipó elegendő,tisztességes,emberséges embernek való.
2. Új káposzta savanyítva, velős konccal.
3. Tormás csuka.
4. Bornyúhús sufával (sáfránylében).
5. Tejfellel tyúkfi.
6. Sült malac ropogósan.
7. Öreg posárhal (ponty) vajas lével is,borssal is, faolajjal is külön-külön.
8. Sült lúd, gyümölcsök levével.
9. Tyúkfi (csirke) töltve, édességekkel.
10. Egresen tyúkfi, savanyúan.
11. Malac, fekete lében.
12. Pulyka, dióval töltve.
13. Csuka törött lével, de tisztességesen.
14. Lúdaprólék, tiszta borlével.
15. Riskása velővel, olajjal.
16. Semlyinghal (lazac) olajos és egres lével.
17. Sült öreg kalács fűszerszámmal, melegen.
18. Tyúk, egészen töltve,kölödörrel (gombóccal).
19. Rák, vajjal.
20. Töltött malac.
21. Lúdfi, lány sájával (tésztaköret).
22. Csík sák-vászonnyal.
23. Tehénbél, ispékkel.
24. Vajban rántott kárász,a Báthory-urak kedve szerént.
25. Ritka öreg rák, sóban.
26. Récék sülve,pattanósan.
27. Tehénhús papok salátájával.
28. Gyümölcsöstál: pereccel, mogyoróval, dióval, lepénnyel, almával,körtével.
29. Csigás rétes.
30. Bélelt kalács vajjal,mákkal.
31. Apró lepények szilva ízében.

129-130. oldal

35 hozzászólás
PusKatus P>!

Magyar Kurír tudósítója szerint csupán tizenkét nap kellett ahhoz, hogy a gyerek latinul megtanuljon, és édesapját szép diák üdvözlőbeszéddel köszöntse. Majd nemsokára hosszú magyar verset szavalt el „dicséretes bátorsággal”, 28 sornyi kegyetlen nyelvtörő leoninust. A tudósító nem írja, hogy a fiú maga szerkesztette-e a verset, vagy csupán megtanulta – bármelyik eset csakugyan hallatlan teljesítmény egy hatéves gyerektől. Magam részéről inkább amiatt fonnám a babért Antal fiú homloka köré, mert képes volt a szörnyű költeményt betéve megtanulni. Elég belőle pár sor mutatónak:

Parnasszus hegyén még nem jártam; úgy de nem is rég
Pallás hogy ölbe veve s Szent kebelébe teve.
Égi Minervának köszönöm biz e titkos Anyának:
Mennyei hogy levele jött; tüze is le vele.
Ez oka téj helyett Kasztál vizet ád vala, mellyet
Tölt tele tsordúltig, odagyűlt sokaságnak is untig
Osztogat, áldja s örül, széke rubintja körül.

Ehhez még 21 sort kell hozzáképzelni, ugyanilyen káprázatos középrímekkel, kitekert szórenddel, sánta verslábakkal: csodagyereknek kell ahhoz lenni, hogy a fejében megmaradjon.

Csodagyerekek

Sansa I>!

A vesszőket nem hanyagságból hagytam el. Vérbeli dadaista nem tesz veszőt sehova se, pontot is ritkán.

198. oldal

2 hozzászólás
Sansa I>!

Ez a színlátás íróknál is előfordul. ARTHUR RIMBAUD a magánhangzókat látta különböző színűeknek; nála az A fekete, E fehér, I vörös, Ü zöld, O kék. Írt is egy szonettet Le Sonnet des voyelles címmel.
A noir, E blanc, I rouge, U vert, O bleu, voyelles,
Je dirai quelque four vos naissances latentes.
Sajnos, szimbolista költőtársa, RENÉ GHIL más nézeten volt, és RIMBAUDt egyszerűen leszamarazta. (R. n'est qu'un áne.) Ki nem veszi észre – mondja –, hogy az I nem vörös, hanem kék? Az meg egyenesen bűn, ha valaki az O-t látja kéknek; O vörös, mint a vér. Ü pedig egyáltalán nem zöld, hanem nyílvánvalóan sárga.
LÉON GOZLAN viszont az érzelmeit látta színeseknek. Nála a szánalom világoskék, a rezignáció gyöngyszürke, az öröm almazöld, a gyönyör rózsaszínű, a reflexió narancssárga, az unalom csokoládébarna. A boldogság? – ennek az író sohasem látta a színét…

93. oldal (lábjegyzet)

Kapcsolódó szócikkek: Arthur Rimbaud
Sansa I>!

Viszont azoknak a szándékosan elsekélyesített olvasmányoknak sorába se szeretne tartozni, melyeknek minden sorából kiizzad a rettegő igyekezet: a világért meg ne erőltetni az olvasó elméjét, mert akkor le találja tenni a könyvet. Én a művelt magyar közönségnek írok, azon a becsületes hangon, mely őt műveltsége alapján megilleti.

5. oldal

Sansa I>!

Szerény modorú, korához és mint Narratio mondja: „neméhez képest” igen eszes volt ez a REGINA.

32. oldal

Sansa I>!

A képzelődés, különösen a babonás, csodákat hajszoló emberek képzelődése az egyszerű jelenségeket is rendkívüli méretekre képes felnagyítani, kicifrázni, elváltoztatni.

58. oldal

Kapcsolódó szócikkek: képzelődés
Sansa I>!

Ha ERDÉLYI JÁNOS száz évvel később születik és nem magyarnak, hanem franciának, ma épp olyan híres ember lenne, mint PICABIA, TRISTAN TZARA vagy JEAN COCTEAU, mert tehetsége azokéval teljesen kongeniális: addig válogatni, csiszolni és rakosgatni a szavakat, míg az alkotott mondatból az értelem utolsó szikrája is ki nem hamvad.

197. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Erdélyi János · Francis Picabia · Jean Cocteau · Tristan Tzara
Sansa I>!

A névtelen magyar zseni részben felülmúlja a franciát, mert versének ritmusa van, és középrímeket is alkalmaz. Sajnos, abban részben alatta marad, hogy vesszőket rak fel. Azt is a rovására kell írni, hogy mikor a pecsenyét a nyárssal társítja, önkéntelenül valami gondolatot fejez ki, holott COCTEAU mesterre ilyesmit sehol sem lehet rábizonyítani.

199. oldal

Sansa I>!

A legelső magyar szógyárat BARCAFALVI SZABÓ DÁVID rendezte be. Szigvárt klastromi története (Pozsony, 1787) című németből fordított regényéhez minden kötet végén külön szótárat biggyesztett, s így valósággal páratlan fordítói művet alkotott, mert az még sohasem esett meg, hogy az idegen nyelvből magyarra fordított munkát az olvasónak tovább kellessék fordítania újmagyarból régi magyarra. A szótárra nagy szükség volt, mert nélküle a gyanútlan olvasó csakugyan nem érthette meg, vajon miféle istenteremtése lehetett az a belőrmész, aki a zuhajda során szomszutolsónak maradt, és az imálna előtt találkozott egy magándokkal.

204. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Szécsi Noémi – Géra Eleonóra: A budapesti úrinő magánélete
Kákosy László: Az ókori Egyiptom története és kultúrája
Lipták Gábor: Regélő Dunántúl
Tóth István: Pannoniai vallástörténet
Dümmerth Dezső: Az Anjou-ház nyomában
Csoma Mózes: Rákosi Mátyás Kórház, Észak-Korea
Komjáthy István: Botond
Tóth Béla: Csodás esetek, különös emberek
László Gyula: Hunor és Magyar nyomában
Ágh Attila: Betemetett nyomok, emlékek rönkje