Az ​erényöv 70% 15 csillagozás

Kíváncsian kezdtem neki az olvasásnak: vajon mi minden derülhet még ki ezen eszközről, amelyről csak annyit tudtam, hogy valamikor a középkorban volt használatos és az asszonyi hűség őrzését hivatott megőrizni. A másik oldala a dolognak: a férfi hűségét mivel kellett volna megőrizni? A könyv talán választ ad. Ráth-Végh István ezzel a könyvével is jó munkát végzett – ráadásul elég normális hangnemben ír, nem úgy mint egyes műveiben, ahol kiakasztóan tud másokat megsérteni hitükben.
     Az első fejezetben egy XVIII. századi francia perbeszéd fordítása olvasható, miszerint „bizonyos Berlhe nevű uraság beleszeretett bizonyos Lajon kisasszonyba, házassági és egyéb ígéretekkel elcsábította, hazulról megszöktette, férfiruhába öltöztetve egyik vidéki városból a másikba cipelte, anyává is tette, szóval nagyon szerette; azonban szerelme olyan vad féltékenységbe fajzott el, hogy nem átallotta a leány hűségét egy szüzességi öv felcsatolásával biztosítani. A kisasszony mindezt eltűrte; mikor azonban háromévi viszony után a férfi elhidegült, és hallani sem akart a házasságról, a megcsalt leány bíróság elé vitte az ügyet.” Remek beszédével a Freydier nevezetű ügyvéd szinte „kivégzi” a vádlottat, de etalonként továbbra is Apuleius: A mágiáról című művét említeném.
     A másik két fejezet a szokásos történelmi és művészeti (itt irodalmi) feljegyzéseket, megközelítéseket veszi szemügyre. Felmenti a keresztes lovagokat, „ők” még nem használták – az első fennmaradt példányok a XV. századból származnak. Megtudhatjuk milyen módszerekkel próbálták megőrizni az asszonyi hűséget (mágia, eunuch, sebészeti beavatkozás), míg fel nem találták ezt a „tökéletes gyógymódot”. Az irodalmi emlékek már inkább a gúnyosabb, viccesebb oldalát mutatják az eszköznek; a félreértések, a titokban, csellel történő megcsalások (felszarvazások) rengeteg történetben visszaköszönnek. Most is számos forrást felsorol a további kutakodást elősegítendő.
     A könyv jó, apró iparos munka azoknak, akik a történelem egy intimebb szeletére kíváncsiak. Viszont nem ad választ minden felmerülő kérdésre. Nem is tud, egy olyan korban nem léteztek másik kérdések.

A kötet egy perirattal kezdődik, utána az erényövek történetét taglalja Ráth-Végh, végül néhány irodalmi példával teszi teljessé. De akár irodalom, akár valóság, barbár kegyetlenség ez, legtöbbször azzal indokolva, hogy ha erkölcsös az asszony, akkor ennyi kellemetlenséget jó szívvel elviselhet, ha meg nem az, akkor pedig indokolt a hűséglakat használata. És micsoda nagylelkűség: az a férj, aki igazán szerette asszonyát, aranyból készíttette el az övet, drágakövekkel kirakva.

A karcsú kis kötet közel felét egy 1750-es francia erényöv-per vádbeszédének fordítása teszi ki. Ebből inkább az ügyvédi rabulisztika ismerhető meg, semmint az erényöv története.
Ezt követi két kis írás, az első a „biztonsági öv” történetéről, a második a szépirodalmi vonatkozásairól.
Rövid, vázlatos kis szövegek.
Egy ilyen nagy tekintélyű szerző esetében le nem merném írni, hogy összecsapottak.