A könyv megismertet a művészet és tudomány kincseivel, finomítja értelmünket, gazdagítja érzelmeinket. Több évezredes története során hű társa és kísérője volt az embernek. Történetének humoros oldalairól ad számot e művében Ráth-Végh István. Megismerjük a leghíresebb könyveket, a legszebb kötésűeket, a legnagyobbakat a legkisebbeket. Megtudjuk hogy melyek voltak a leghíresebb sajtóhibák, a leghírhedtebb és legfurcsább témák, melyekről vaskos köteteket írtak. A szórakoztató és szellemes stílus mindezt könnyed és színes formában, szinte csevegve meséli el.
A könyv komédiája 78 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1937
Enciklopédia 18
Kedvencelte 11
Most olvassa 8
Várólistára tette 90
Kívánságlistára tette 37
Kölcsönkérné 1
Kiemelt értékelések
eme>!
29 hozzászólás
Minden igazi vérmoly ínyencsége lehet ez a gyűjtemény. A könyv történetének legbadarabb alakjai, darabjai és pillanatai kerültek egy csokorba kezdve Ádám ősapánk könyvtárától a múlt század elejéig. Megismerjük a könyvek címkórságát, piperéjét – úgysmint előszó, illusztráció, kötés (többek közt emberbőrbe bújtatott példányok) –, találkozunk miniatűr és dinozauruszi méretű könyvekkel, mulatságos sajtóhibákkal. Megtudhatjuk, mi a különbség könyvdühönc, könyvbarát és könyvmoly közt, meg is ismerkedhetünk közülük pár érdekes példánnyal (köztük a könyvkölcsönzés elleni liga alapítójával), akárcsak a könyvgarázdával, a könyvcsonkítók fajának különböző alfajaival, könyvtolvajokkal, könyvég(et)ésekkel, a cenzúra felettébb szerteágazó tevékenységével, melyől sokat elárul a tény, hogy bizony, egyszer maga a tiltott könyvek jegyzéke is indexre került. Ennél már csak a nem létező könyvek katalógusa érdekesebb.
A kötet második felében furcsábbnál-furcsább tematikájú könyveket mutat be a szerző. Olvashatunk közmondásokból felépített versekről, drámákról (Villon is írt egy ilyen balladát http://wsc.blogger.hu/2013/09/17/francois-villon-kozmondasok), állatnyelvekről készült tanulmányról, az asszonyi állat embervoltát kétségbe vonó, sőt cáfoló „tanulmányokról”, délibábos nyelvészkedésről, ponyváról, vámpírirodalomról, csaláslexikonról, szélkakasok lexikonáról, goromba levelekről, nonszenszek szellemi röppentyűjéről, Restif de la Bretonne gránitnaplójáról, pokológiáról, purgatóriumról és mennyországról.
E pompás művek szerzői közt ritka az igazi nagy név, általában csak abból a fajtából származnak, amelyikről Mikszáth Kálmán így nyilatkozott: „Mozog ugyan bennük valami, de nem bizonyos, hogy tehetség – lehet giliszta is.”
Az biztos, hogy Ráth-Véghnek nem voltak problémái élősködő-ügyileg, ezúttal is parádés stílusban foglalta össze az összebúvárkodott hatalmas anyagot.
Alvarando ♥P>!
3 hozzászólás
Ez a könyv tényleg egy komédia, nem is szabad komolyan venni. Csak maga a szerző vette komolyan, amikor megírta. Annyira komolyan vette az írást, hogy hatalmas kutatómunkát végzett, minden témáról tud legalább két másik irodalmat mondani, ahol az adott dolog megtalálható. Az elején még konkrétan könyvészeti szaga van az irománynak, de a vége felé már arról olvashatunk inkább, hogy mi minden és milyen módon, nyelvezetben jelent meg nyomtatásban. Olvashatunk arról, vajon mit olvashatott Ádám a Paradicsomban, majd rátér a könyv kinézetére, végzetére, a cenzúrára, a különböző irodalmi műfajokról hosszabb beszámolót kapunk, sőt kisebb nyelvészeti bevezetőt is olvashatunk. De külön nagy fejezetet szánt a ponyvának és a vámpírirodalomnak, és egy elmélkedésnek, vajon hogyan írjunk meg egy detektívregényt. A végére kicsit leül a komédia, bár lehet én nem voltam jó passzban, de kicsit ellaposodottnak éreztem az utolsó fejezteket. Ennek ellenére élvezhető a könyv minden sora, amelyet kisebb karikatúrák egészítenek ki. Kinek ajánlható a könyv? Annak aki mindenképpen egy humoros olvasmányra vágyik a könyvről.
Hoacin>!
3 hozzászólás
Ráth-Végh könyvekről mindig nehéz értékelést írnom, mert általában már olvasás közben átlag öt-tíz oldalanként könyvjelzőzök egy-egy művelődéstörténeti érdekességet, így aztán most is tele vagyok idézetekkel a furcsa cenzúráktól és emlékezetes sajtóhibáktól kezdve a kutyák emlékiratain át egészen olyan talányokig, hogy a paradicsomban vajon milyen nyelven beszéltek Ádámék. „Egy A. Kempe nevű szerző teljesen vad véleménnyel hozakodott elő. Azt állította, hogy a paradicsomkertben az Úr svédül beszélt, Ádám dánul válaszolt, a kígyó pedig franciául csábította el Évát. Véleményét semmivel sem támasztotta alá. A francia Peignot, aki ezt a furcsa könyvet felkutatta, csupán a kígyó beszédében lát némi valószínűséget, ismervén nemzetének gáláns természetét. ”
Gránitfalba karcolt napló, vámpír irodalom, világnyelvtan, ismert emberek „nyájas” levelezései, kolibrikönyvek és óriásbiblia (amelyet ha nem tudunk eladni, vallást még mindig alapíthatunk köré), könyvmolyok és könyvdühöncök, különös címek és meglepő könyvalapanyagok, purgatóriumból visszajáró makacs szellemek és parázna vámpírok. Szinte összefoglalhatatlan, mennyi furcsaság van belezsúfolva ebbe a vaskos kötetbe, tömény is rendesen, de csuda érdekes. Még emlékszem, midőn első alkalommal olvasva hangosan vihogtam a sajtóhibák szemelvényein, most ez az élmény kimaradt, de azért így is pompásan szórakoztam. Mindenkinek ajánlom, akit érdekelnek régi különlegességek, válogatott bizarr ügyek. és rászán pár hetet, hogy végigrágja magát rajta. Egyben leküldeni nekem még nem sikerült.:)
„A hatóságok védelmében a cenzúra nem ismert határt. A berlini cenzor visszadobott egy novellát, mert az a mondat foglaltatott benne: A postakocsi este 9 órakor végighajtott a Friedrichstrassen s a Leipzigerstrasse sarkán felborult. Ez a kitalált baleset rossz hírbe hozhatná a porosz királyi postát, s főpostamester jogosan megsértődhetnék."
Thorpapa ♥>!
2 hozzászólás
Szerintem ez kéne, hogy legyen a sulikban az első kötelező olvasmány… de lehet, hogy a mai diákok nem értenék meg. Ajánlott könyv a könyvmolyoknak. Nagyon sokat nevettem, a sok összehordott hülyeségen, viszont egy idő után száraz lett, és közbe kellett iktatnom valami könnyű ponyvát:) Fél csillag levonás a sok le nem fordított idegen szóért, és hogy volt olyan oldal/fél oldal, amit kapásból átugortam…:S
Amúgy ajánlom bárkinek aki nagyokat akar nevetni, és művelődni is közben:)
ÁrnyékVirág>!
3 hozzászólás
Szeretem a Ráth-Végh könyveket, mert amellett, hogy rendkivül alapos kutatómunkát végzett a szerző, képes végig élvezetesen olvasmányos, humoros maradni. Csak azt sajnálom, hogy egy idő után elfelejtődik a sok kis érdekesség, amiket Ráth-Végh a könyvekről összegyűjtött. (két éve olvastam, és most csak pár dolog ugrik be, meg az összbenyomás, hogy nagyon tetszett). Minden tisztességes molynak kötelező olvasmány :)
Amadea>!
Széleskörő bemutatása az emberi hülyeségnek (is) a könyvek világában. Olvasmányos, vicces, az író kis megjegyzéseit nem lehet nem szeretni.
http://amadea.freeblog.hu/archives/2010/09/16/A_konyvek…
Népszerű idézetek
Amadea>!
[…] A csípős tollú, rendkívül szellemes francia író összekerült egy német filológussal. Ez előadást tartott neki a német nyelv szépségeiről, s azzal a csattanóval végezte, hogy az első emberpár a paradicsomban németül beszélt.
– Elhiszem – bólintott rá Gozlan –, ki is kergették őket….
17.-18. oldal [Gondolat, 1982]
Kapcsolódó szócikkek: német nyelv
Amadea>!
3 hozzászólás
Magyar sajtóhibákat nem gyűjtöttem. Nem találtam elég bizonyságot a hitelességükre. Többnyire a régi élclapok hordták őket egybe; külön rovatjuk is volt „Sajtóhubák” címmel. Egyik küldő azt állította, hogy látott egy könyvet, amelynek címlapjáról kiesett egy betű, s a fordításra utalás így csonkult meg: „ordította X.Y. ” Más olvasó ezt a színházi hírt puffantotta le: „X. kisasszony e tehén kétszer lép fel.” A végzetes betűcsere a „héten” szóval esett volna meg. Más: „A mennyezetről ragyogó suszterek ontották a világosságot.” Végleg elvesztettem bizalmamat, amikor egyik vicclap azzal dicsekedett, hogy a sajtóhibák fejedelmét fedezte fel egy vidéki újságban. Az illető lap végén így kellett volna megjelölni a szerkesztőt: „Felelős szerkesztő Katona József.” Ehelyett a mondat így torzult: Félöles szőrkesztyű Katónak jó lesz.
56. oldal (Gondolat, 1982)
Boglárka_Madar>!
2 hozzászólás
Sokkal nagyobb neveletlenségre is képes a sajtóhiba ördöge. Ferme = bérlemény, major Femme = asszony. A sátán egy bérletet hirdető újságközleményben az r betű helyébe m betűt csempészett, s a betűcserével olyan galád értelmet adott a szövegnek, hogy még a komoly Larousse-lexikon is besorozta a megörökítésre méltó sajtóhibák közé.*
*Belle femme á vendre ou á lauer; trés productive si on la cultive bien. (Szép asszony eladó vagy bérelhető. Igen termékeny, ha kellően megművelik.)
57. oldal, A sajtóhiba ördöge
Carmilla ♥>!
1 hozzászólás
A könyvmoly többnyire szegény ember, és szájától vonja meg a falatot, csakhogy könyveket vásárolhasson. A belga Van Hulthem sohasem fűttetett a lakásában. Ha túlságosan leesett a hőmérő higanya, ágyba feküdt, és a lábára rakott egy-két nagy vastag fóliánst. […] Bordas-Demoulin filozófus olyan gyámoltalan volt, hogy ha kevés pénze elfogyott, éhen üldögélt a könyvei között, amíg csak valamelyik barátja nem segített rajta.
89. oldal
Kapcsolódó szócikkek: könyvmoly
Amadea>!
Svájcban Zwingli tűzbe dobatta a katolikus könyveket, Luther és Melanchton máglyát rakatott Zwingli írásaiból, a katolikusok elégették a protestáns bibliákat, Kálvin a katolikusokat. Legrosszabbul járt Spinoza, az ő könyveit valamennyi felekezet elégette, még a zsidó is.
124. oldal [Gondolat, 1982]
eme>!
4 hozzászólás
Az angol Bulwer tréfával hódol a könyvnek. The Caxtons című regényének egyik alakja azt fejtegeti, hogy a könyvtárakat nem szakok, hanem betegségek szerint kellene osztályozni. Mert a könyv gyógyszer, a könyvtár patika. Minden betegséget meggyógyít a könyv, még a testi bajt is. Például nátha ellen legbiztosabb szer valamely könnyű olvasmány, miközben a beteg behűtött savót vagy árpalevet iszogat.
Lelki meghasonlás esetében életrajzokat kell olvasni. Esetleg a hősre ugyanolyan sorscsapás szakadt, s az életrajz megtanít, miképpen kell szilárdan tartani az életkormány kerekét. Pótolhatatlan csapás, a lélek mélyéig ható fájdalom idején nem szabad könnyű olvasmányhoz fordulnunk. Ez olyan terápiai hiba, mintha a pestist rózsavízzel próbálnánk elűzni. A beteg lélek csiklandásra nem reagál. Ilyenkor komoly tanulmány segít; el kell süllyeszteni magunkat a tudomány mélységeibe és megerőltető szellemi munkával szerezni tompulást. Aki a pénzét veszítette el, olvasson verseket, a költő kivezeti az anyagias létből egy más, bűvös világba. Hipochonder számára nincs hatékonyabb olvasmány, mint az útleírás. Columbus, Cortez, Pizarro kalandjai kiverik fejéből minden apró bogarát.
Így az öreg Caxton a regényben, de vakbélgyulladásról s hasonlókról nem beszél.
60-61. oldal
Boglárka_Madar>!
1 hozzászólás
Tehát mikor csalnak a nők?
1. Ha szeplőiket és szemölcseiket úgynevezett szépségtapaszokkal leragasztják, hogy külsőleg szépet mutatva, a férfiakban bűnös vágyakat gerjesszenek.
2. Ha hamis ékszereket hordanak.
3. Ha a mellüket kitömik.
4. Ha arcukat, nyakukat pirosítóval és úgynevezett szűzlánytejjel (lac virginis) vagy más efféle kendőző szerrel kenik be.
5. Ha vörös hajukat feketére festik. (!)
6. Ha üvegszemet (nem szemüveget, hanem üvegből készült szemet) használnak, valamint ha elefántcsontból készült fogakat tétetnek a kihullott fogak helyébe.
7. Ha ajkukat pirosítják.
8. Ha hamis hajat hordanak, vagy a hajukat erősen rizsporozzák.
9. Ha rettentő magas cipősarkakat hordanak, hogy nagyobbaknak látszanak.
10. Ha hosszú ruhát viselnek, hogy görbe lábukat eltakarják.
11. Ha ruhájukat egyik oldalon kitömik, elpalástolandó, hogy azon az oldalon ferde a válluk.
12. Ha társaságban beillatosítják magukat, avagy szájukban illatos anyagot rejtegetnek, hogy leheletük kellemetlen szaga ne legyen observálható.
13. Ha nem valódi aranyláncot, gyűrűt, órát hordanak.
14. Ha mások által készített művészi hímzésekre azt mondják, hogy ők csinálták, s így akarnak ügyességet és műértést fitogtatni.
296- 297. oldal, A csalások lexikona
Kapcsolódó szócikkek: nők
Hoacin>!
9 hozzászólás
Malte-Brun, a híres francia geográfus (1775–1826) azt írta egy hegyről, hogy magassága 36 000 láb a tenger színe fölött. A szedő szeme előtt összefolytak a nullák, s az első levonatban a magasság felszökött 360 000 lábra. A szerző a korrektúrában kitörült egy zérót, de a szedő rosszul értelmezte a javítást, s most már 3 600 000 magasságot ért el a nevezetes hegyóriás. A tudós dühbe jött. Ezt írta a levonat margójára: 36 000 lábat írtam, 36 milliónyi marha! A megjegyzést nem kerítette körül, ami szokás szerint a szedőt figyelmeztette volna, hogy az utasítás neki szól, de nem szedendő ki. További levonatot a szerző nem kapott. A könyvben aztán egy csodálatos adat látott napvilágot. Bosszúból vagy együgyűségből történt-e? nem tudni; de az agyonkorrigált szöveg így cifrázódott ki: A legfelső fennsík, amelyen 36 000 fajta marha él, a tenger színe fölött 36 millió láb magasságban terül el.
Carmilla ♥>!
1 hozzászólás
Szeretem az olyan asszonyszemélyt, aki csinos, gáláns és fel van ékesítve, mint a szép paripa; […] De micsoda más dolog az, amikor otthon egy hosi-bosi-rosi öreg rozoga bútor, vén ráspoly, marakodó macska, dörmögő medve várja, aki folyton morog: mum, mum, mum, – csapkodja az ajtókat, olyan pofája van, mint egy teli fészek bagoly, és olyan képeket vág, akár az ecetes korsó, pokolra való komisz leveseket főz, – no, ezeket nem szeretem, szeresse őket az ördög.
[Johann Friedrich Spörer, XVIII. századi tiszteletes prédikációjából]
433-444.
Boglárka_Madar>!
1 hozzászólás
Lenglet-Dufresnoy 1655-ben megérte 82-ik életévét. Egy este addig olvasott és olvasott, amíg csak holtfáradtan el nem dőlt, és bele nem ájult a kandalló tüzébe. Reggel agyonégve találta meg a cselédség.
88. oldal
Említett könyvek
Hasonló könyvek címkék alapján
- Tokaji Zsolt: A kínai könyv története ·
Összehasonlítás - Szécsi Noémi – Géra Eleonóra: A budapesti úrinő magánélete 94% ·
Összehasonlítás - Hahner Péter: A Vadnyugat 93% ·
Összehasonlítás - Kertész Magda: A szüfrazsettek 96% ·
Összehasonlítás - Németh György: A polisok világa 95% ·
Összehasonlítás - Gyáni Gábor: Hétköznapi élet Horthy Miklós korában 92% ·
Összehasonlítás - Benedek István: Párizsi szalonok 90% ·
Összehasonlítás - Krász Lilla: Magánélet a Habsburgok korában ·
Összehasonlítás - Tóth Endre – Szelényi Károly: A magyar koronázási jelvények ·
Összehasonlítás - Lerner János: Óvárosok ·
Összehasonlítás