Az ​a nap, amikor az oroszlánok salátát fognak enni 27 csillagozás

Raphaëlle Giordano: Az a nap, amikor az oroszlánok salátát fognak enni

A ​második életed akkor kezdődik, amikor megérted, hogy csak egy van c. boldogság-bestseller szerzőjének legújabb regénye
Ember embernek farkasa… vagy éppen oroszlánja… és az oroszlánok nem finomkodnak. Biztosak az erejükben, és anélkül, hogy tudatában lennének egoizmusuknak és mindent erőből megoldó természetüknek, uralkodnak mások felett. Nap mint nap találkozunk ezekkel az oroszlánokkal: dühödt autóvezető, finoman lenéző házastárs, hatalomittas főnök, aki mindent jobban tud… Ezt nevezi Romane „erősebb kutya szindrómának”.
A harmincas, munkájának elkötelezett Romane azért hozta létre a cégét, hogy csoport-terápiáin alapjaiban segítsen megváltoztatni a nehezen elviselhető nagyvadak hozzá-állását és mentalitását. Az új csoportban nagyon érdekes esetek gyűltek össze, s egy valaki közülük is kiemelkedik:
Maximilian Vogue, a híres üzletember, egy nagy kozmetikai multi vezérigazgatója. Őrülten karizmatikus, de az egoista „erősebb kutya” minden zavaró… (tovább)

>!
Művelt Nép, 2018
304 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155760990 · Fordította: Balla Katalin
>!
Művelt Nép, 2018
304 oldal · ISBN: 9786155905377 · Fordította: Balla Katalin

Most olvassa 14

Várólistára tette 81

Kívánságlistára tette 67

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
julcseee P
Raphaëlle Giordano: Az a nap, amikor az oroszlánok salátát fognak enni

Az egyetlen probléma ezzel a könyvvel, hogy szerintem pont azokhoz az emberekhez nem fog eljutni, akikhez kéne. A könyv az erősebb kutyaságról szól, azokról az emberkről, akik felsőbbrendűnek hiszik magukat, másoknál többnek, jobbnak. Akik úgy gondolják simán átgázolhatnak mások érzésein. A könyvben van erre egy tanfolyam, amit azok az emberek végzik el akiken megmutatkoztak az erősebb kutyaság jelei, és mi is végigmegyünk a tanfolyam egyes lépésin, és látjuk, hogyan képesek az erősebb kutyák a végére kevésbé erős kutyákká válni. De én attól félek hogy a való életben lévő erősebb kutyák (például: bunkó főnök, tapló BMW-s… stb. ) sosem fogják ezt elolvasni. Pedig nekik kéne.
Arról sajnos nagyon minimális rész van csak a könyvben hogy az erősebb kutyákkal szemben hogyan lépjünk fel, pedig szerintem több „áldozat” olvassa majd a könyvet, nekik erről a részről szerintem hasznosabb lett volna többet írni. De természetsen így is nagyon szerettem. És ajánlani fogom a könyvet a környezetemben lévő erősebb kutyáknak :D

>!
Nefi P
Raphaëlle Giordano: Az a nap, amikor az oroszlánok salátát fognak enni

Az eleje kicsit lagymatag volt gondolkodtam is, hogy mi fog ebből kikerekedni… Hát igen a végére megértettem. Bevallom sok coach könyvet olvastam már, de ez a forradalmian új megoldás totál megvett magának. A száraz, önmagát ismétlő tananyagszerű, szájbarágós módszerekhez képest ez a megoldás számomra kiváló. Egy regénybe ágyazott útmutató. A lényeg így is lejön, de nem úgy ahogy máskor, hogy igen haladjunk, – mert ez sablon, ez önismétlés, ez blabla, – hanem szórakoztatva :) Raphaelle új kedvenccé vált, és én vadászni fogom a könyveit, még akkor is, ha a végére sem jöttem rá a cím és a könyv közötti kapcsolatra…. lehet, hogy csak figyelemfelhívó? Lehet, de ez is bejött…. a figyelmem fel lett hívva :)))) a macska meg fel lett mászva a fára :))) na jó nem borzolom tovább a kedélyeket a szenvedő szerkezetekkel, ez a könyv nem szenvedés :))

>!
brygusz
Raphaëlle Giordano: Az a nap, amikor az oroszlánok salátát fognak enni

érdekes volt olvasni a könyvet. sajnos én is kerültem már többször olyan helyzetbe, hogy olyan személlyel/személyekkel találkoztam, akik ilyen „szindrómában" szenvedtek és azt hitték, hogy ők a f***a gyerekek és nem vették észre, hogy a másiknak nem feltétlen jó, amit tettek vagy mondtak.
a szerelmi szálat én nem biztos, hogy beleszőttem volna a történetbe, a végén amúgyis rettentő rövidre lett véve spoiler.
Az első könyve az írónőnek mérföldekkel jobb volt szerintem.

>!
Katja_Magnus P
Raphaëlle Giordano: Az a nap, amikor az oroszlánok salátát fognak enni

Ha nem kellett volna mindig megszakitanom az olvasaselmenyt utazassal es annak minden nyugevel, azt hiszem nehany ora leforgasa alatt elolvastam volna, mint az elozot.
Ot csillaggal jutalmaztam, mert remek volt a temavalasztas. Igenis kell beszelnunk az „erosebb kutya” effektusrol es annak kezelesrol.
A szemelyes, szerelmi szal egy kicsit sok volt neha. Bar a szereplokrol sajnos tul sokat nem tudtunk meg.
Szuper konyv volt. Varom a kovetkezot.

>!
pufirizs
Raphaëlle Giordano: Az a nap, amikor az oroszlánok salátát fognak enni

Ha a könyv üzenetét kellene értékelni gondolkodás nélkül 5 csillagot adnék. Empátiára, boldogságra, és befogadásra sarkall, csupa olyan dolog, amit a mindennapi életemben is szem előtt tartok. Sajnos azonban nem kötött le tökéletesen a könyv, aranyos volt a történet, viszont teljes mértékben kiszámítható volt a cselekmény, a könyv elején sejteni lehetett, mi lesz a végkifejlet.
Röviden: édes könyv, fontos mondanivalóval, de gyatra cselekményszállal. Azért forgassuk bőszen gorombább napjainkon elűzve az erősebbkutya-szindróma tüneteit. :))

>!
Garbai_Ildikó
Raphaëlle Giordano: Az a nap, amikor az oroszlánok salátát fognak enni

Nekem határozottan tetszett. Egy önfejlesztő könyv laza romantikus történetbe foglalva.
Érdekes hogy lehet változtatni az ember jellemén ha ráébred valami nem jó és megy utána…

>!
Luna_Iceshard
Raphaëlle Giordano: Az a nap, amikor az oroszlánok salátát fognak enni

Határozottan nem vagyok erősebb kutya hajlamú ember, így ez a könyv nem igazán nekem szólt, bár gyanítom, hogy akiknek szólna, azok nem olvasnak személyiségfejlesztő könyveket, mert pont hogy azt hiszik, hogy nincs szükségük ilyesmire. Ebből a szempontból tehát nem hozta azt a katarzist, mint A második életed akkor kezdődik….(nem írom le az egész címet :P ), ami viszont tényleg elgondolkodtatott, és icipici túlzással mondhatjuk, hogy változtatott az életemen, legalábbis megtanított kevésbé rágörcsölni a munkára és minden nap szakítani egy kis időt a relaxálásra. Mivel ebből a könyvből hiányzott az útravaló, amit magammal vihetek, inkább a történetre és a szereplőkre koncentráltam.
Maga a történet aranyos volt, vagy inkább lett volna, ha nem szurkolok a főszereplő páros ellen egész idő alatt. Márpedig ellenük szurkoltam. Sajnálom, de a valóságban a Maximilian-féle pasik azok, akiket nyolcszáz méteres ívben kerültem mindig is,az az arrogancia, pöffeszkedés, mások lenézése, kivagyiság hihetetlenül taszító. Romant se kedveltem meg,lehet, hogy sikeresen végigvitt sok ilyen programot, de elég amatőrnek tűnik belezúgni a kliensbe. Biztos ezer ilyennel találkozott már a foglalkozásain, simán felvértezhette volna magát az erősebb kutyák „vonzereje” ellen. (Látjátok, ebben a kontextusban még leírni sem tudom idézőjel nélkül ezt a szót. A bunkóság nem vonzó és kész!) Luna idegrohamot kap Még ha a végén sikerült a program és megváltozott, honnan tudhatjuk, hogy nem jönnek-e vissza a régi tulajdonságai? Azért csak főnök maradt meg minden… Elég rózsaszín lett a befejezés, nem igazán hiszek bennük, maradjunk annyiban :P
Szóval nem örültem nekik, de a mellékszálakat szívesen olvastam, a végén az útmutató a coach-technikákkal megint csak tetszett, mivel én is tanultam és szerettem, szívesen frissítem fel a tudásomat. Talán ezek miatt a szép emlékek miatt, plusz az első könyv dicsfényében kap 4 csillagot, de úgy érzem, túl kedves vagyok… :P

>!
WildCat
Raphaëlle Giordano: Az a nap, amikor az oroszlánok salátát fognak enni

Kiolvastam
Hát ez a könyv katasztrófa volt. Egy önsegítő, személyiségfejlesztő tanfolyam nyálas, szerencsétlen, romantikus kerettörténetbe bújtatva. Ez a könyv szinte minden oldalon sántít. Fájt olvasni. Már az erősebbkutya kifejezéstől is falnak mentem, de míg az ilyen személyiséget leíró tulajdonságok, jellemrajzok megfelelőek és érdekesek voltak, egy-egy megnyilvánulás a 'gyógyulás'ra kifejezetten kiverte a biztosítékomat.
A főhősnő egy szerencsétlen, gyenge, az erős, határozott nő büszke álarca mögé bújó bénaság, aki nagy hangon, hivatásból hirdeti, hogyan birkózzunk meg erősebbkutya viselkedésünkkel és váljunk jobb emberré, hogy vállaljuk fel tulajdonságainkat, merjük kimutatni érzelmeinket, holott ő maga is csak egy ijedt kiscica, aki mereven elbújik álarca mögé, hisz neki kell megtanítania a programjára befizetetteknek, hogyan változzanak meg. Egy hazug humbug az egész. Amikor meg egy kávézó teraszán cigifüstöt fúj felé a szomszédos asztalnál ülő ember, ahelyett, hogy felállna és simán odébb ülne, mert bőven van hely, van képe odaszólni az illetőnek (kedvesen ugyan), hogy ne fújja rá a füstöt. Elképesztő ego és Énközpontúság. Sikítozhatnékom támadt tőle.
A szerelmi szál meg aztán még több sebből vérzik. Gyerekes, nyálas, klisékkel teli, mintha egy középiskolás diák írta volna.
Ez az egész úgy sz@r, ahogy van. Az hétszentség, hogy eszembe nem jutna tőle másik könyvet olvasni. Az írónő segítőkészsége, hogy esetlegesen hozzásegítse olvasóit a jellemfejlődéshez, nyilvánvaló, de írói készsége még komoly gyakorlást igényel.

>!
Kitti_19
Raphaëlle Giordano: Az a nap, amikor az oroszlánok salátát fognak enni

Engem talán jobban megfogott, mint A második életed… Lehet, hogy több időm volt olvasni, így jobban oda is tudtam figyelni rá, talán ezért is.
Erősebb kutyákat mind ismerünk, az orruk alá jól oda lehetne tuszkolni ezt a történetet, hogy ha nem is vesznek részt ilyen tréningen, de azért elgondolkodhatnának, mennyire mérgezik a környezetüket ezzel a viselkedésmóddal. Ugyanakkor optimista szerintem az, aki azt gondolja, hogy őket ez bármennyire is érdekli.
Egyébként meg bizonyos szitukban mindenki hajlamos ilyen viselkedésre utaló jegyeket megvillantani, még ha nem is ilyen, a könyvbeb bemutatott szélsőséges formában.
Elgondolkodtatott, jó kis ötletek voltak benne, amiket elraktározok, hátha egyszer hasznosíthatóak lesznek valamire. :)
A love story-szál is cuki volt, nem tolta túl az írónő, jól állt a történetnek ez a vonal is.
Aranyos volt, laza volt, kikapcsolt, de gondolatokat is szült. Tetszett.

>!
Andi_Ma
Raphaëlle Giordano: Az a nap, amikor az oroszlánok salátát fognak enni

Az értékelések alapján többet vártam ettől a könyvtől, de összességében jò volt, tetszett.


Népszerű idézetek

>!
Andi_Ma

A felnőtt megtanìtja a gyereknek, hogy ne féljen az éjszakában, a gyerek megtanìtja a felnőttnek, hogy ne féljen nappal.

219. oldal 41. fejezet

>!
pufirizs

Szerezze vissza a rácsodálkozás képességét, a spontaneitást! Mostanáig nagyon erős irányítás alatt állt… „A felnőtt megtanítja a gyereket, hogy ne féljen az éjszakában, a gyerek megtanítja a felnőttnek, hogy ne féljen nappal.” Maximilien, engedje szóhoz jutni a szívét, ne akarjon mindent racionálisan nézni! Merje teljességében megélni a tapasztalatot, amelyet az élet kínál…

219. oldal

>!
lollli

Akarata ellenére senkit nem lehet megváltoztatni. Ellenben amikor valaki saját maga dönt úgy, hogy megváltozik, elképesztő eredményeket lehet elérni.

>!
lollli

– Természetes, Émilie, hogy jót akar neki! Néha azonban a segítség nem az, aminek mi gondoljuk. És néha árt, ha jót akarunk… Azon kell elgondolkoznia, hogy valaki más helyett akar valamit. A saját világképét és a saját vágyait vetítette a fiára, és közben megfeledkezett arról, hogy a bőrébe képzelje magát. Emlékezzen vissza a bolygós gyakorlatra: ki kell lépnie a világa közepéből, és el kell fogadnia a sajátjától eltérő álláspontokat is. Élni és élni hagyni…

>!
lollli

…Csakhogy a tagadhatatlan hatalommániája falat emelt közé és az érzései közé, olyannyira, hogy a vészjelzések nem tudtak eljutni hozzá. Olyan jól felépítette a páncélját, hogy az megvédte ugyan, de el is szigetelte másoktól.

>!
lollli

– A gondolatmenetünk kiindulópontja az volt – kezdte Nathalie –, hogy be akartuk mutatni, mi az, ami nincs rendben a társadalomban: a túlzott fogyasztás, az, hogy minden a pénz körül forog… Ha az anyagi javak alkotják az élet oszlopait, az emberek könnyen szem elől tévesztenek néhány nagyon fontos értéket.

>!
lollli

Romane kinézett a konyhaablakon. Gyakran engedélyezett magának így néhány perc pihenőt, hogy feltöltődjön energiával. Szerette elnézni, ahogy a szemközti fa éli az életét az évszakok ritmusára. Még csupaszon is szépnek látta. Meghatotta a tél nyomán lecsupaszított ágsziluett, amellyel mintha a százéves, lenyűgöző gesztenyefa végre meg merné mutatni törékenységét anélkül, hogy úgy érezné, foltot ejt a fenséges mivoltán… A természet mindig az emberek előtt járt.

>!
lollli

Romane szemében a gondolatok kikapcsolása és az érzékek bekapcsolása az egyik legjobb módszer volt arra, hogy az ember hétköznapi kapcsolatba kerüljön az életörömmel és a derűvel.

>!
lollli

– Széles körben elterjedt tévhit, kedves Bruno, hogy az érzelmek felszabadítása sebezhetővé tehet. Éppen ellenkezőleg, az érzelmi fogékonyság fejlesztésével hozzáférhetünk a hetedik érzékhez. Az pedig még fontosabb emberi dimenziót nyit. Mintha egy fekete-fehér világból átlépnénk egy színesbe! Egy új érzelmi dimenzió birtokbavételével erősebbek, élőbbek, és még egyszer mondom, emberibbek leszünk. Tudtátok, hogy az emóció szó hátterében a „mozgás” áll? Érzelem nélkül mozdulatlanok vagyunk. Ha utat engedünk neki, hatalmas energiát szabadítunk fel…

>!
lollli

– És miből ismerjük fel az erősebb kutyaságot? – kérdezett közbe egy hölgy.
– Vannak rendszeresen ismétlődő vonások. Az odafigyelés, az együttérzés, a jóindulat hiánya. A türelmetlenség. A gyakori és gyors kritika és ítéletalkotás. Jellemző az is, hogy az erősebb kutya nagyon komolyan veszi önmagát, hagyja, hogy az önzés uralkodjon, a humora pedig úgy zsugorodik, mint a szamárbőr…


Hasonló könyvek címkék alapján

Eric-Emmanuel Schmitt: Oszkár és Rózsa mami
Alexandre Dumas: Monte Cristo grófja
Maurice Druon: Az elátkozott királyok I-III.
Olivier Bourdeaut: Merre jársz, Bojangles?
Bernard Minier: Ne maradj sötétben
Timothée de Fombelle: Ágról szakadt Tóbiás – A számkivetett
Romain Gary: A virradat ígérete
Robert Merle: Mesterségem a halál
Daniel Pennac: A karabélyos tündér
Guillaume Musso: Holnap