A ​második életed akkor kezdődik, amikor megérted, hogy csak egy van 125 csillagozás

Raphaëlle Giordano: A második életed akkor kezdődik, amikor megérted, hogy csak egy van

A #1 nemzetközi bestseller regény , amely már több, mint 2 millió olvasót segített eljutni egy boldogabb,és teljesebb élethez.

A harmincnyolc és negyed éves Camille-nak látszólag mindene megvan, hogy boldog legyen. Miért érzi mégis úgy, hogy elillant ez a boldogság? Arra vágyik, hogy visszataláljon az öröm és a kiteljesedés útjára. Amikor a rutinológus Claude felajánlja, hogy eredeti módszerével a segítségére lesz ebben, szinte habozás nélkül beleveti magát a kalandba, hogy meghódítsa az álmait…
Egy asszony különleges utazása a boldogtalan, kiüresedett életből egy célokkal teli, igazi élet felé, az Eat, pray, love és Az alkimista rajongóinak.
A regény végén megtalálhatjuk a Camille terápiája során alkalmazott eszközök, módszerek leírását, magyarázatát, hogy magunkon is kipróbálhassuk akár.
A szerző író, festőművész és kreatív coach – a rutinológia az általa kidolgozott módszer fantázianeve.

Eredeti mű: Raphaëlle Giordano: Ta deuxième vie commence quand tu comprends que tu n'en as qu'une

>!
Művelt Nép, 2018
222 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155760877 · Fordította: Balla Katalin
>!
Művelt Nép, Budapest, 2018
300 oldal · ISBN: 9786155760884 · Fordította: Balla Katalin

Kedvencelte 13

Most olvassa 58

Várólistára tette 212

Kívánságlistára tette 227

Kölcsönkérné 7


Kiemelt értékelések

>!
Málnika
Raphaëlle Giordano: A második életed akkor kezdődik, amikor megérted, hogy csak egy van

A sok coach és életmódguru által özönlő önfejlesztő könyvek tengerében üde színfolt ez a kiadvány, amely regényként tárja az olvasók elé a teljesebb élet „titkát”. Felvetődik azonban a kérdés, hogy miért kell ehhez új fogalmakat, a rutinitiszt és a rutinológust bevezetnie. A már létező depresszió, vagy mondjuk a kiégési szindróma, miért nem megfelelő a rutinitisz helyett? Talán a depresszió még mindig túlságosan szégyellni való, esetleg címkéző (nagyon remélem, hogy már nem itt tartunk)? A burnout-tal pedig vállalnánk a felelősséget, és elismernénk, hogy nem bírjuk a fokozott terhelést? Arra, hogy napjainkban miért van szükség ennyi gurura, vagy akár rutinológusra, szakképzett pszichológusok helyett, még kevésbé találom a jogos érvet.

Visszatérve magára a történetre, Camille sorsán át nagyszerűen bemutatja, mennyire át tudja venni a rutin és a szürke hétköznapok az életünk felett az irányítást. Ilyenkor a vágyak és a jelen élvezete helyett már csak túl akarjuk élni a napokat. Az életünk vezérszava a gyorsan, igazából fogalmunk nincs hova, de mindig sietünk. Claude azonban megtanítja őt, és ezáltal az olvasót, azokra a technikákra, amelyek segítenek kitörni ebből a boldogtalan, reményvesztett állapotból. A kapott feladatok közül nincs sok új a nap alatt, többek között aktuális kedvencemet, a mindfulness-t is beépíti. Ami nekem újat adott, az a száraz és a vizes empátia megkülönböztetése, ugyanis nem mindegy, hogy együttérzünk a másikkal, vagy engedjük, hogy minket is elsodorjanak a negatív érzések. Különösen tetszett, hogy kiemeli, bármennyire is rosszabb helyzetben vannak nálunk mások, nem érezhetünk bűntudatot saját boldogtalanságunkért, illetve, hogy a rossz és a szenvedés ugyanúgy az élet része, mint a jó és az elégedettség. A kis lépések pedig jól tükrözik, hogy sokszor nincs szükség radikális változtatásra ahhoz, hogy jobban szeressük önmagunkat és mindennapjainkat, elegendő a korábbi sémák, játszmák és torzító tükrök elhagyása. Ez azonban, bármennyire is rózsaszínűre festi még ez a könyv is, kőkemény önismereti munka. Tudatosítani kell továbbá azt is, hogy gondolatgyárként működő elménk egyáltalán nem egyenlő a valósággal. A regény ügyes megoldása az esőben utazós keret és a végén található szószedet.

>!
Deziréé
Raphaëlle Giordano: A második életed akkor kezdődik, amikor megérted, hogy csak egy van

Most éppen egy ilyen könyvre volt szükségem.
Az elején igaz kicsit unalmasnak véltem, de minden egyes bölcsességet és jó tanácsot megfogadhatják az emberek. Sok igazság és tanulság van a könyvben. Nem is beszélve a rengeteg fantasztikus ötlettől, hogyan is kell boldogan élni a mindennapokban.
Nagyon tetszett, hogy ilyenformán mutatta meg az írónő, hogyan lehet elégedett az ember magával és az életével. A vége viszont nagyon frappánsra sikeredett.
Kíváncsi vagyok az írónő következő könyvére.
Akik esetleg beleuntak már az unalmas hétköznapokban, nyugodt szívvel elolvashatják ezt a könyvet.

>!
julcseee P
Raphaëlle Giordano: A második életed akkor kezdődik, amikor megérted, hogy csak egy van

Már amikor megláttam a címet tudtam, hogy nekem ez a könyv KELL. És ahogy elolvastam be is bizonyosodott, hogy mennyire jól gondoltam. Camille történetén keresztül ismerjük meg azokat a lépéseket, amelyeket nekünk is meg kéne tennünk ahhoz, hogy ne süppedjünk bele a mindennapokba, ne legyenek a napjaink rutinszerűek, unalmasak. A könyvbéli szakértő rutinológusnak mondja magát, na jó, van aki tényleg elhinné hogy van ilyen? :) RUTINOLÓGUS?? Na mindegy, azért ezen fennakadtam kicsit olvasás közben, de hamar túlestem ezen is. Nyilván az a lényege az egésznek hogy ne csak elmondja az író hogy mit tegyünk, hanem egy konkrét példát hoz, Camille éltetét, és rajta keresztül mutatja meg, hogy hogyan is kellene élnünk, hogyan is kellene beteljesíteni az álmunkat, a boldogságunkat.
Én nagyon szerettem, és igyekszem én is alkalmazni ezeket a lépeseket a saját életemben is. Ajánlom.

2 hozzászólás
>!
Anarchia_Könyvblog P
Raphaëlle Giordano: A második életed akkor kezdődik, amikor megérted, hogy csak egy van

Miért emlékezetes ez a regény?

Számomra azért volt az, mert együtt dolgozhattam a főhősnővel. Na nem valódi munkáról van szó, hanem az életünk, a gondolkodásmódunk átalakításáról. Mielőtt rátérnék az ismertetőre, hadd meséljem el a saját élményem.

A történet főszereplője Camille, aki be van szürkülve a mindennapokba. Összehozza a sors egy férfival, akihez később terápiára jár. Claude a következő feladatot adta neki: írja le hogy miként szeretne átlendülni a napi rutinokon, mi az amit saját magán megváltoztatna.

Annyira magával ragadott a feladat, hogy úgy döntöttem: én is vele együtt csinálom!
Lefeküdtem az ágyra, kezemben a toll, a gondolataim őrült táncot járnak a fejemben. Mit változtatnék meg magamon? Talán jó lenne normálisan edzeni, figyelni az alakomra, megváltoztatni az étkezési szokásaim, egészségesebb ételeket fogyasztani, a kapcsolataimat nem elhanyagolni, máshogy állni az emberekhez és nem csak a rosszat feltételezni. Többet kimozdulni és meglátni a természet szépségét, ahogy a nyár változik az őszbe, az ősz télbe, mindezt élvezettel figyelni.
http://anarchiakonyvblog.cafeblog.hu/2018/09/05/raphael…

>!
bozs
Raphaëlle Giordano: A második életed akkor kezdődik, amikor megérted, hogy csak egy van

Élvezetesen, mindenféle hablaty nélkül megírt életmód tanácsadó regény. Nagyon élveztem!
Ha nem nagytakarítással kéne kezdeni bele is vágnék. :D

7 hozzászólás
>!
moonchristal P
Raphaëlle Giordano: A második életed akkor kezdődik, amikor megérted, hogy csak egy van

Nekem nagyon tetszett ez a könyv, pont azt kaptam tőle, amit vártam, és amit a cím sugallt. Persze nem volt benne olyasmi, amit már más önfejlesztő/segítő könyvben ne olvastam volna (pozitív szemlélet, mosoly ereje, tudatos jelenlét, stb.), de tetszett az a megközelítés, amiben a szerző elénk tárta. Kedveltem a szereplőket, a gondolatok leírását, a történeti szálat, a helyszíneket, mindent. Ötletesek voltak a feladatok, és különösképpen tetszik a „szótár” a végén, amiben mindenki kipróbálhatja a dolgokat, amelyek a regény során történtek.
Biztos, hogy újra-újra elő fogom még venni, jó választás volt, és megerősített abban az életszemléletben, amit igyekszem én is megélni nap mint nap.

2 hozzászólás
>!
Trudiz P
Raphaëlle Giordano: A második életed akkor kezdődik, amikor megérted, hogy csak egy van

Camille történetébe ágyazva sok jól kidolgozott pozitív elemet ismerhetünk meg, mely előreviszi az embert. Harmonizálás, hálás pillanatok, belső mosoly, száraz empátia… mind megszolgálja a figyelmet, mi több az alkalmazásukat. Kifejező, szép mondatokban kapjuk az élményeket.
Sok ilyen segítő Claude-ra kellene találnunk.

>!
Titina
Raphaëlle Giordano: A második életed akkor kezdődik, amikor megérted, hogy csak egy van

Ez a könyv folyik már hónapok óta a csapból és én talán pont ezért azt gondoltam úgysem fogom elolvasni. Na ez, nem így történt.
Kezdett érdekelni miért is vannak így megőrülve az emberek, majd készült a könyvhöz kihívás és akkor gondoltam miért ne?
A második életed akkor kezdődik, amikor megérted, hogy csak egy van. Ez a cím tökéletesen illik a könyvhöz. Őszintén szólva nem gondoltam, hogy ennyire elgondolkoztat majd olvasás közben. Apró dolgokkal kezdi a változást/változtatást, de fontosak, ahhoz, hogy tisztábban lássa az ember önmagát, a környezetét, az életét, viszonyait/kapcsolatait más emberekkel. Sok dologban felnyitja az ember szemét.
Ha már az Ízek, imák, szerelmekhez hasonlítják, akkor el kell mondanom, nekem az ebben a témában még mindig abszolút kedvencem, de azért szépen felsorokozott ez a könyv is mögötte. És a végén van egy csavar, amire azt gondolom az ember nem is számít. Csak pislogtam, hogy mi? :O :D
A fejezetek rövidek, a könyv ezáltal nagyon könnyen és gyorsan olvasható. Ha valaki csak kikapcsolódásnak olvasná, akkor is bátran ajánlom.

>!
sternenstaub P
Raphaëlle Giordano: A második életed akkor kezdődik, amikor megérted, hogy csak egy van

Nagyon tetszett ez a könyv! Vegre valami, amit rendkivül szivesen olvastam es frissitöleg hatott. Persze ebben benne voltak az „unalomig tolt“ bölcsessegek, okossagok: mindig mosolyogjunk, nezzünk maskepp a vilagra stb., de NEM UGY! Nagyon tetszett ez a masfele szemleletmod, ahogy az ironö ezt Camille es Claude szemszögen keresztül elenk tarta. Szimpatikusak voltak a szereplök es jol tudtam Camille-lal azonosulni. Varom mar az ironö következö könyvet, mert ez kedvenc lett :)

>!
Felixa P
Raphaëlle Giordano: A második életed akkor kezdődik, amikor megérted, hogy csak egy van

A fejléchirdetésekből állandóan ez a könyv köszönt vissza. Gondoltam egyet, hogy ha már ennyire reklámozzák, elolvasom. Nekirugaszkodtam, aztán a hatalmas lendület lassan kezdett alábbhagyni. Majd már azon voltam, hogy minél előbb a végére érjek…, mert rám nem volt akkora hatással.
Nyilván mindenki talál benne olyan problémát, amellyel az élete során már találkozott, de ahhoz, hogy ez meg is oldódjon, mint ahogy a könyv írja, életszemléletbeli váltásra van szükség. Lehet, hogy van olyan, akin ez a történet lök egyet és lendületet kap; mások viszont semlegesen olvassák végig és becsukják… Mint, ahogyan én is…


Népszerű idézetek

>!
Málnika 

Most már jobban értettem az “elmegy az élete mellett” kifejezést. Van, hogy az ember ideje nagy részét önmagától távol tölti, aminek megvan az a zavaró következménye, hogy sosincs azon az egyetlen helyen, ami igazán számít: az itt és mostban.

138. oldal

1 hozzászólás
>!
Málnika 

Azt állította, hogy a rutin és a rosszkedv nem végzetes sorscsapás, hiszen dönthetünk úgy, hogy olyan emberek leszünk, akik nem csak elszenvedik a mindennapokat, hanem teljességében élik meg az életet.

23. oldal

>!
Málnika 

Nem a kudarc a legrosszabb. Hanem az, ha meg sem próbálta. Különben sem tudjuk megvédeni magunkat minden szenvedéstől, hiszen az az élet része. Lehetetlen elszökni előle. Az életben ott a jó és a rossz is. Ezt mindenkinek el kell fogadni, mint az élet játékszabályát! Ha ellenállunk ennek a valóságnak, azzal megerősítjük a rossz közérzetet.

169. oldal

>!
Málnika 

És mi okozza mindezt? Az elménk! Csak és kizárólag az elménk! Én csak “gondolatgyárnak” nevezem. Pontosan olyan, mint egy igazi gyár. A jó hír az, hogy hatalmunkban áll megváltoztatni a gondolatainkat.

19-20. oldal

>!
Trudiz P

Ha azt csinálod, amit szeretsz, az a szabadság; ha szereted, amit csinálsz, az a boldogság.

127. oldal

>!
Málnika 

Időnként mindennek ellenére megpróbáltam perspektívába helyezni a dolgokat. “Kellő távolságból nézni”, ahogy az életmódmagazinokban mondják. Végigvettem az emberi nyomorúság minden lépcsőfokát. A bombázások alatt élőket. A súlyos betegeket. A hajléktalanokat, a munkanélkülieket, azokat, akiket nem szeretnek… Mellettük jelentéktelennek tűntek a problémáim. Ám ahogy Claude Dupontel mondta, ne hasonlítsuk össze azt, ami nem összehasonlítható. Nem mindenki számára egyforma a boldogság vagy a boldogtalanság mércéje.

22. oldal

4 hozzászólás
>!
Málnika 

Magát a személyisége gyakran arra sarkallja, hogy örömet szerezzen: krónikusan túlalkalmazkodik mások vágyaihoz, a sajátja kárára. A természetből fakadóan empatikus, és az jó, hogy törődik mások jóllétével. Csakhogy nem szabad összekeverni a száraz empátiát és a vizes empátiát! A vizes empátiánál magára veszi a másik kínját, magába szívja a negatív érzéseit, és a végén maga is rosszul érzi magát! A száraz empátiával képes megérteni a környezete problémáit, és együttérez velük, de nem hagyja, hogy átragadjon magára a romboló hangulat.

85. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Braskó Csaba: Múzsa
Katja Pantzar: Sisu és én
Eric-Emmanuel Schmitt: Oszkár és Rózsa mami
Eric-Emmanuel Schmitt: Ibrahim úr és a Korán virágai
Muriel Barbery: A sündisznó eleganciája
François Lelord: Hector utazása, avagy a boldogság nyomában
Fredrik Backman: Itt járt Britt-Marie
Irvin D. Yalom: A Schopenhauer-terápia
Mike Greenberg: Amit csak akarsz
Paulo Coelho: Az alkimista