A ​második életed akkor kezdődik, amikor megérted, hogy csak egy van 652 csillagozás

Raphaëlle Giordano: A második életed akkor kezdődik, amikor megérted, hogy csak egy van

A #1 nemzetközi bestseller regény , amely már több, mint 2 millió olvasót segített eljutni egy boldogabb,és teljesebb élethez.

A harmincnyolc és negyed éves Camille-nak látszólag mindene megvan, hogy boldog legyen. Miért érzi mégis úgy, hogy elillant ez a boldogság? Arra vágyik, hogy visszataláljon az öröm és a kiteljesedés útjára. Amikor a rutinológus Claude felajánlja, hogy eredeti módszerével a segítségére lesz ebben, szinte habozás nélkül beleveti magát a kalandba, hogy meghódítsa az álmait…
Egy asszony különleges utazása a boldogtalan, kiüresedett életből egy célokkal teli, igazi élet felé, az Eat, pray, love és Az alkimista rajongóinak.
A regény végén megtalálhatjuk a Camille terápiája során alkalmazott eszközök, módszerek leírását, magyarázatát, hogy magunkon is kipróbálhassuk akár.
A szerző író, festőművész és kreatív coach – a rutinológia az általa kidolgozott módszer fantázianeve.

Eredeti megjelenés éve: 2015

>!
Művelt Nép, Budapest, 2018
222 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155760877 · Fordította: Balla Katalin
>!
Művelt Nép, Budapest, 2018
300 oldal · ISBN: 9786155760884 · Fordította: Balla Katalin

Enciklopédia 12


Kedvencelte 37

Most olvassa 69

Várólistára tette 342

Kívánságlistára tette 278

Kölcsönkérné 10


Kiemelt értékelések

Málnika P>!
Raphaëlle Giordano: A második életed akkor kezdődik, amikor megérted, hogy csak egy van

A sok coach és életmódguru által özönlő önfejlesztő könyvek tengerében üde színfolt ez a kiadvány, amely regényként tárja az olvasók elé a teljesebb élet „titkát”. Felvetődik azonban a kérdés, hogy miért kell ehhez új fogalmakat, a rutinitiszt és a rutinológust bevezetnie. A már létező depresszió, vagy mondjuk kiégési szindróma, miért nem megfelelő a rutinitisz helyett? Talán a depresszió még mindig túlságosan szégyellni való, esetleg címkéző (nagyon remélem, hogy már nem itt tartunk)? A burnout-tal pedig vállalnánk a felelősséget, és elismernénk, hogy nem bírjuk a fokozott terhelést? Arra, hogy napjainkban miért van szükség ennyi gurura, vagy akár rutinológusra, szakképzett pszichológusok helyett, még kevésbé találom a jogos érvet.

Visszatérve magára a történetre, Camille sorsán át nagyszerűen bemutatja, mennyire át tudja venni a rutin és a szürke hétköznapok az életünk felett az irányítást. Ilyenkor a vágyak és a jelen élvezete helyett már csak túl akarjuk élni a napokat. Az életünk vezérszava a gyorsan, igazából fogalmunk nincs hova, de mindig sietünk. Claude azonban megtanítja őt, és ezáltal az olvasót, azokra a technikákra, amelyek segítenek kitörni ebből a boldogtalan, reményvesztett állapotból. A kapott feladatok közül nincs sok új a nap alatt, többek között aktuális kedvencemet, a mindfulness-t is beépíti. Ami nekem újat adott, az a száraz és a vizes empátia megkülönböztetése, ugyanis nem mindegy, hogy együttérzünk a másikkal, vagy engedjük, hogy minket is elsodorjanak a negatív érzések. Különösen tetszett, hogy kiemeli, bármennyire is rosszabb helyzetben vannak nálunk mások, nem érezhetünk bűntudatot saját boldogtalanságunkért, illetve, hogy a rossz és a szenvedés ugyanúgy az élet része, mint a jó és az elégedettség. A kis lépések pedig jól tükrözik, hogy sokszor nincs szükség radikális változtatásra ahhoz, hogy jobban szeressük önmagunkat és mindennapjainkat, elegendő a korábbi sémák, játszmák és torzító tükrök elhagyása. Ez azonban, bármennyire is rózsaszínűre festi még ez a könyv is, kőkemény önismereti munka. Tudatosítani kell továbbá azt is, hogy gondolatgyárként működő elménk egyáltalán nem egyenlő a valósággal. A regény ügyes megoldása az esőben utazós keret és a végén található szószedet.

13 hozzászólás
Gorkie P>!
Raphaëlle Giordano: A második életed akkor kezdődik, amikor megérted, hogy csak egy van

Vegyes érzéseim vannak ezzel a könyvvel kapcsolatban, de mégis hamar kiolvastam.
Semmi új, nagy felfedezés nincs benne, arra az alapgondolatra épít, hogy minden fejben dől el. Ez így is van, de ehhez nem kell egy könyv, hogy rájöjjünk.
Maguk a feladatok, amiket megismerhetünk az olvasás során, szintén nem újdonság.
Viszont, valami oknál fogva, nem tudtam letenni a könyvet, addig olvastam, amíg volt belőle. Nem tudom, hogy a stílus miatt vagy azért, mert kíváncsi voltam, mit hoz ki a szerző Camille-ból, de berántott. Időnként Camille viselkedése nem tetszett, az élete pedig túlságosan mesébe illővé vált, így számomra nem lett túl hihető. Ennek ellenére kikapcsolt és jól esett olvasni.
Egy idő után már nem önsegítő könyvként tekintettem rá, hiszen újat nem mondott és biztos van, akinek pont ez a könyv kell, hogy változtasson, de nem hiszem, hogy ezek a feladatok ekkora hatást érnének el. Minden ember más és más, más élethelyzettel. Nem lehet ugyanazt a módszert bevetni mindenkinél. Egyszerű regényként olvastam inkább, elengedve a célját, így nem ért nagy csalódás.
A végén lévő csavar nagyon tetszett. :)

2 hozzászólás
Deziréé>!
Raphaëlle Giordano: A második életed akkor kezdődik, amikor megérted, hogy csak egy van

Most éppen egy ilyen könyvre volt szükségem.
Az elején igaz kicsit unalmasnak véltem, de minden egyes bölcsességet és jó tanácsot megfogadhatják az emberek. Sok igazság és tanulság van a könyvben. Nem is beszélve a rengeteg fantasztikus ötlettől, hogyan is kell boldogan élni a mindennapokban.
Nagyon tetszett, hogy ilyenformán mutatta meg az írónő, hogyan lehet elégedett az ember magával és az életével. A vége viszont nagyon frappánsra sikeredett.
Kíváncsi vagyok az írónő következő könyvére.
Akik esetleg beleuntak már az unalmas hétköznapokban, nyugodt szívvel elolvashatják ezt a könyvet.

julcseee P>!
Raphaëlle Giordano: A második életed akkor kezdődik, amikor megérted, hogy csak egy van

Már amikor megláttam a címet tudtam, hogy nekem ez a könyv KELL. És ahogy elolvastam be is bizonyosodott, hogy mennyire jól gondoltam. Camille történetén keresztül ismerjük meg azokat a lépéseket, amelyeket nekünk is meg kéne tennünk ahhoz, hogy ne süppedjünk bele a mindennapokba, ne legyenek a napjaink rutinszerűek, unalmasak. A könyvbéli szakértő rutinológusnak mondja magát, na jó, van aki tényleg elhinné hogy van ilyen? :) RUTINOLÓGUS?? Na mindegy, azért ezen fennakadtam kicsit olvasás közben, de hamar túlestem ezen is. Nyilván az a lényege az egésznek hogy ne csak elmondja az író hogy mit tegyünk, hanem egy konkrét példát hoz, Camille éltetét, és rajta keresztül mutatja meg, hogy hogyan is kellene élnünk, hogyan is kellene beteljesíteni az álmunkat, a boldogságunkat.
Én nagyon szerettem, és igyekszem én is alkalmazni ezeket a lépeseket a saját életemben is. Ajánlom.

2 hozzászólás
bodor_regina>!
Raphaëlle Giordano: A második életed akkor kezdődik, amikor megérted, hogy csak egy van

Érdekes volt végignézni azt, hogy a sodródásból, a szürke hétköznapokból, hogyan veszi valaki kézbe az irányítást az élete felett. Arra gondoltam közben, hogy igazából bárkinek jól jönne egy ilyen segítő ember, de talán ha jól alakítod a környezetedet, akkor a családod barátaid is ilyen jó hatással lesznek rád.
Magam is hajlamos vagyok erre a sok negatív gondolatra és érzésre, és másokon is könnyen megérzem, amikor ilyen borús szakaszban vannak. Meg fogom próbálni a technikákat amiket írt. Például a száraz empáita nagyon hasznos lenne nekem. (együttérezni másokkal, de nem magamra venni a terheiket és a negativitásukat).
Emellett fontos dolgokat is kiemelt, mint önbizalom, hála, áldozatszerep, kiégés. Néha valóban sok volt az idézet, de ezen kívül gyorsan haladtam a könyvvel, és beleéltem magam. Tetszett a sok jelképes feladat és szimbólum. Szóval összességében nem volt tökéletes, de érdekes könyv volt. Örülök, hogy elolvastam.

Annamarie P>!
Raphaëlle Giordano: A második életed akkor kezdődik, amikor megérted, hogy csak egy van

Regénybe szedett életmód könyv.
Camille élete lassan kihűlt. Igen, ez a legjobb szó rá. Minden megy a maga útján, de csak félgőzzel, túlélésre játszva, felszínesen, a nehézségek leküzdése tartja mozgásban. Feszültség van közte és a kisfia között, a házassága tartalmatlanná vált, fásulttá váltak mindketten. Amikor Camille körülnéz, csak azt látja, hogy nagyon nem jó ez így. Nem tudja mit kellene tenni, de tudja, hogy nem élvezi az életét, és valamit változtatni kellene.
Egy véletlen folytán találkozik egy titokzatos férfivel Claude-dal, aki felajánlja, hogy segít neki. A férfi hol apró, hol nagyon nehéz feladatokat ad a nőnek, aki ezek segítségével másként kezd el nézni önmagára, kapcsolataira és az egész életére.
A könyv változásra inspiráló, szemfüles olvasója sok értékes gondolatot építhet be a saját életébe. De azért mégiscsak egy önfejlesztő és nem szépirodalmi jellegű kötet. Habár nem titkolja el a nehézségeket, de így is kicsit habos-babos az egész.
Még csak azt sem mondanám, hogy rossz motivációs könyv lenne, csak nekem túl direkt, túl idealisztikus. Az egyetlen, ami kifejezetten zavart, az a „rutínológus” kifejezés. Szerintem a hölgynek pont nem „rutínológiára” volt szüksége, amikor mindent rutinból és nem kedvből csinált.
Margóra:
Nem akarok kétszínű lenni, be kell vallanom, hogy az egyik alkalmazott technikáját már másnap ajánlottam valakinek. Lehet, hogy azért, mert annyira frissen az agyamban volt, de még inkább a konkrét megfogalmazása miatt.

Ferger_Jolcsi P>!
Raphaëlle Giordano: A második életed akkor kezdődik, amikor megérted, hogy csak egy van

Nem gondoltam volna, hogy ennyire fog tetszeni ez a kötet, azt hittem, hogy unalmasabb lesz majd. De én nagyon élveztem az olvasását, sőt, az a sok életvezetési tanács, ami a könyvben található, s könnyen a gyakorlatba is átültethető, nagyon elgondolkodtatott. Az emberek tényleg nagyon hamar képesek beletespedni az életükbe, megszokják, monotonná válnak a mindennapjaik. Camille élete is ebbe az irányba tartott, de aztán összetalálkozott Claude-dal, aki egy rutinológus, aki a megszokott, rutinszerű dolgokból próbálja meg őt kiszabadítani, s eléri, hogy elkezdje követni az igazi vágyait és álmait. Ennek hatására a nő élete visszakanyarodik abba a mederbe, ahová eredetileg is tartania kellett volna, s megtalálja élete igazi boldogságát, s képes újra szeretettel tekinteni a férjére is, s megteremtődik ezáltal a családi összhang. Számomra egyáltalán nem volt sokkoló, mikor Claude elmondta, hogy igazából nem is rutinológus. Mert szerintem ahhoz nem kell se papírja legyen az embernek, se nem kell méregdrága kurzusokon tanulnia, hogy jó legyen egy adott területen. Márpedig Claude nagyon jól értett a rutinológiához, nagyon szépen és ügyesen vezette ki Camille-t a megszokott, rutinszerű életből. Alig várom már, hogy olvashassam az író másik művét is, kíváncsi vagyok, az mit tartogat számunkra.

Dawnofmyth>!
Raphaëlle Giordano: A második életed akkor kezdődik, amikor megérted, hogy csak egy van

Nekem tetszett, de nem sok újdonság volt benne. Ezekről a feladatokról már rengeteget olvastam. Jó sok pozitív gondolattal találkozhatunk benne, amiket ha kellően sokáig gyakorolunk, át lehet fordulni egy könnyebb, boldogabb élet felé. De ezeket folyamatosan végezni kell, mert nagyon hamar vissza lehet süllyedni a kezdeti állapotba. Tetszett, hogy Camille történetén keresztül ismerhetjük meg ezeket a gyakorlatokat.

bozs>!
Raphaëlle Giordano: A második életed akkor kezdődik, amikor megérted, hogy csak egy van

Élvezetesen, mindenféle hablaty nélkül megírt életmód tanácsadó regény. Nagyon élveztem!
Ha nem nagytakarítással kéne kezdeni bele is vágnék. :D

7 hozzászólás
rebeka202 P>!
Raphaëlle Giordano: A második életed akkor kezdődik, amikor megérted, hogy csak egy van

Szerintem igaz a mondás, miszerint nem te választod ki a könyvet, hanem a könyv választ ki téged!

Lassan-lassan 1 hónapja, hogy sem időm, viszont hangulatom sincs olvasni. Az idén olvasott könyveim száma az elég csekély, habár ezt nem tartom sem gáznak, sem furcsának. Valahogy ebben az évben nem igazán volt időm csak úgy falni a könyveket. És szerencsére rá is jöttem néhány dologra az olvasással kapcsolatosan.
Ezt a könyvet már nagyon rég kinéztem magamnak, majd egy leárazás alkalmával be is szereztem, úgy 2 éve. De azóta nem jött, hogy kézbe vegyem. Igazából mindig egy olyan elkeseredett mély pontra vártam vele, ahonnan reményeim szerint kiránthat. De nagyon örülök, hogy nem vártam ki azt az igazán depresszív hangulatot vele.
Miért is kezdtem azzal a mondandóm, hogy a könyv választ ki engem? Mert tegnap este egy kis pihentető olvasmány után kutattam a dobozomban, az olvasatlanok között. Ki is vettem 5-öt, de ahogy mindegyikbe belegondolok valahogy nem volt hangulatom hozzájuk. Végül kettőre szűkült a lista, az egyiknek neki is fogtam, de valamiért nem éreztem azt a „kapcsolatot” a könyvvel, hogy jó kedvvel folytassam. Akkor jött ez a kötet. És igen! Itt már éreztem azt a bizonyos valamit és teljesen belemerültem.

Nem szeretek és nem is kifejezetten támogatom, ha valaki CSAK ilyen „Fejleszd önmagad!”, „A siker útján!”, „A boldog élet lépcsőfokai” stb című könyveket olvas. Én ezeket mindig időpocsékolásnak éreztem, mert csak aranyásó módszernek tartom az ilyesfajta könyvek létét a piacon. Tiszta kliséhalom és fölös „jó tanácsok”, hogyan legyél gazdag, sikeres, boldog stb. De ez a könyv valamiért más volt. Nem a megszokott módon, hanem egy regény, történet útján mászott be a fejembe. És ez nekem kifejezetten tetszett. Egy „tanulj más bőrén” módszer nálam azért hatásosabb mint a direkt közlés hogy ezt tedd és ezt ne tedd.

Valójában a történetben eléggé „klisészagú” tippek és praktikák vannak felvonultatva viszont ha jobban belegondolunk, kell ennél több? Mi más segíthetne a boldogsághoz, mint te magad? Mint a pozitív hozzáállás, a pozitív gondolkodás, a magabiztosság, a bátorság stb. Aha, könnyű ezt mondani. Szokták szajkózni. Vagy, hogy „most sokat elértem azzal, hogy ezt elolvastam? Miért kell erről könyvet írni?” Szerintem néha kell a megerősítés annak is, aki tudja, hogy a harmonikus élethez tényleg ezek a már lerágott csontok kellenek. Én a könyv elolvasása után máris kaptam egy energialöketet, egy pozitív megerősítést, egy agytornát, hogy amit csinálok az jó! Csak így tovább, még lenne jócskán ahová fejlődni.

Igen, amit csinálok az jó. Mert én a történet és a javaslatok, tippek, praktikák olvasása közben jöttem rá, hogy tudatosan vagy sem, én is próbálok nagyon sok ilyen szemléletmódot alkalmazni magamon a mindennapi életben. És tényleg hasznos! Tényleg segít. Én egy rettentő pesszimista ember voltam régen. Mindenben a rosszat láttam, mindenen csak át akartam esni, semmihez nem volt kedvem, mindent untam, ideges voltam. De azért szerencsére magamtól is sikerült rájönnöm, hogy a pozitív gondolkodásnak mekkora ereje van!
Az egyik érdekes rész a könyvben, amikor arról beszélnek, hogy a mai ember hajlamos arra, hogy siessen. Mindenen csak átszökjön, gyorsan, gyorsan, haladjunk, hamar, legyen meg az ebéd, aztán ha a megvan legyen meg a takarítás, na az is megvan, akkor a gyerek leckéje, gyorsan suli, haza, kaja, siessünk, menjünk ide is, oda is, ide is el kell érni, a fodrászhoz is fel vagyok írva, de utána rögtön fogorvos. És ez így megy mindig. Midig sietünk valahová, mindig várunk valamire, mindig tartunk valamitől és ezért a mai napot, a jelent soha nem fogjuk tudni teljességgel átélni. Mert vagy a jövőben, vagy a múltban élünk. Igen, én is határozottan ez a típus vagyok… Épp munkában vagyok, de már várom, hogy haza érjek, ha haza értem, másra sem tudok gondolni, csak hogy másnapra mindenem meglegyen és lefeküdjek. Amikor lefekszem már azt várom, hogy reggel legyen, reggel meg átkorozom a Napot, hogy már reggel van, alig várom legyen este, hogy aludjak. Ez hosszú távon is hasonló: várok egy dátumot, mondjuk a legjobb barátom esküvőjét. Addig másra sem tudok gondolni, csak arra, hogy mit fogok felvenni, milyen lesz a hajam, hogy megyek oda, hogy fog telni, alig várom blabla. És nem veszem észre, hogy közben lemaradok egy jó szülinapról, egy jó hétvégi erdőzésről, mert nem akarok ott lenni, az esküvőt várom. Vagy nem tudom kiélvezni a délutánt az erdőben a rokonokkal, mert már azt várom legyek egyedül otthon. Mindig csak VÁRUNK. Soha nem ÉLÜNK, csak várunk valamire. De minek?

És ezt a kérdést én is most tettem fel magamnak. Minek várjuk? Egy vizsga végét, egy nevezetes napot, valami kezdetét. Ha várjuk, ha nem, úgyis eljön – ahogy nagymamám mondja. Akkor minek várni? Igen, nagyon nehéz a pillantban élni. Főleg nekem. Mindig valamitől félek, ahol teljesíteni kell. Az iskolában féltem a másnapi feleléstől – bárcsak már péntek lenne. Tizenkettedikben féltem az érettségitől – bárcsak már július közepe lenne! Az egyetemen frusztráltak a vizsgák – bárcsak már lejárt volna a vizsgaidőszak! Jelenleg állandóan a tanári versenyvizsga miatt rettegek, hogy tanulnom kell tanulnom kell tanulnom kell, nincs időm semmi másra! És így minden értékes pillanatot, amit az adott percnek, az adott keresztelő bulinak, a cicám simogatásának, az olvasás örömének, a párommal töltött időnek szentelnék, ÉS CSAKIS ANNAK, azt arra fordítom, hogy aggódok. Mi lesz így? De mi lesz ha? De most is tanulnom kellene! Ezt kellene legyőznöm! És őszintén, ez a kis történet nekem most sokat dobott!

Elég hosszú lett, ez a saját Camille-féle vallomásom. Van itt egy rejtélyes rutinológus, aki fél évig kísérné a kivirágzásom? Elérhető vagyok üzenetben, de ha kell, e-mail címet is adok :D


Népszerű idézetek

Nemes_Tímea P>!

„Egy nap Elméletbe költözöm, mert Elméletben minden jól működik…”

23. oldal

Kapcsolódó szócikkek: elmélet
7 hozzászólás
Trudiz >!

„Ha azt csinálod, amit szeretsz, az a szabadság; ha szereted, amit csinálsz, az a boldogság.”

127. oldal

Kapcsolódó szócikkek: boldogság
2 hozzászólás
Trudiz >!

Nem mindig könnyű megtartani a fogadalmainkat. Lustaság, fáradtság, kedvetlenség, itt ólálkodnak az ellenségek! Tartson ki: megéri az erőfeszítés.

75. oldal

9 hozzászólás
Málnika P>!

Most már jobban értettem az “elmegy az élete mellett” kifejezést. Van, hogy az ember ideje nagy részét önmagától távol tölti, aminek megvan az a zavaró következménye, hogy sosincs azon az egyetlen helyen, ami igazán számít: az itt és mostban.

138. oldal

1 hozzászólás
Nettka>!

Van, aki az iszapot nézi a tó fenekén, van aki a lótuszvirágot a felszínén.Döntés kérdése.

Kapcsolódó szócikkek: iszap · lótuszvirág
Málnika P>!

Nem a kudarc a legrosszabb. Hanem az, ha meg sem próbálta. Különben sem tudjuk megvédeni magunkat minden szenvedéstől, hiszen az az élet része. Lehetetlen elszökni előle. Az életben ott a jó és a rossz is. Ezt mindenkinek el kell fogadni, mint az élet játékszabályát! Ha ellenállunk ennek a valóságnak, azzal megerősítjük a rossz közérzetet.

169. oldal

Kapcsolódó szócikkek: kudarc
Trudiz >!

A belső mosoly nemcsak megnyugtató energiát ad, de nem elhanyagolható gyógyító erővel is bír!

113-114. oldal

7 hozzászólás
Trudiz >!

[…] az élet döntő változásai apró, látszólag semleges átalakulásokkal kezdődnek…

35. oldal


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Muriel Barbery: A sündisznó eleganciája
Valérie Perrin: Másodvirágzás
Eric-Emmanuel Schmitt: Ibrahim úr és a Korán virágai
Olivier Bourdeaut: Merre jársz, Bojangles?
Anna Gavalda: Együtt lehetnénk
Guillaume Musso: Az angyal hív
Guillaume Musso: Central Park
Joanne Harris: Csokoládécipő
Leïla Slimani: Altatódal
Romain Puértolas: A kislány, aki lenyelt egy akkora felhőt, mint az Eiffel-torony