Titkos ​vacsorák 58 csillagozás

Raphael Montes: Titkos vacsorák

Négy fiatal férfi luxuslakást bérel Rio de Janeiroban. Amikor egyikük miatt adósságba keverednek, pokoli ötletet találnak ki, miként jussanak pénzhez.
Dúsgazdag, elit ügyfelek számra különleges vacsorákat kezdenek tartani. És a szokatlan gasztronómiai vállalkozás nem várt mértékben szárnyalni kezd…
A precíz Dante üzleti menedzsmentet tanul.
A komoly Miguel orvosi egyetemre jár.
Az udvarias Leitao számítógépes hacker.
A céltudatos Hugo tehetséges séf.
A brutális bűncselekmények hálójára kezdetben egyikük sem gondol. De hány halottat lehet ellopni és felszolgálni?

„Hitchcock filmjeihez méltó.” GUARDIAN
„Raphael Montes kötelező olvasmány.” JEFFREY DEAVER
„Még vérfagyasztóbb, mint a Holtodiglan.” LAUREN BEUKES

Eredeti megjelenés éve: 2016

>!
Lettero, Budapest, 2020
400 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155921230 · Fordította: Sajó Tamás
>!
Lettero, Budapest, 2020
400 oldal · ISBN: 9786155921247 · Fordította: Sajó Tamás

Kedvencelte 1

Most olvassa 5

Várólistára tette 122

Kívánságlistára tette 142

Kölcsönkérné 12


Kiemelt értékelések

mate55 P>!
Raphael Montes: Titkos vacsorák

A körülöttünk lévő képmutatás sétáló kritikája ez a történet, sötét és abszurd módon megkérdőjelez bennünket, hogy valóban hiszünk-e abban, amit naponta mondunk és teszünk, vagy csak követjük az események áramlását, akárcsak Miguel. A Montes által készített elbeszélés, mindig az érdekek játékát teszi próbára, fokozatosan hozzáteszi az egyes szereplők összes fontos jellemzőjét, és egyértelműen követi az egyének megrontásának folyamatát, a legrejtettebb vágyait. Szürreális volt? Igen! Abszurd volt? Igen! De a való élet szatírája ez, nevetségessé teszi képmutatásunkat és azon képességünket, hogy nézünk, de nem látunk, hallgatunk, de nem hallunk. Egy rendkívül kivételes alkotásról van szó, (ahol a megjelenő idézetek aligha szorulnak magyarázatra) ami sokkal többet ad, mint amennyit a felszínen kínál, de azt is mindenképpen meg kell, hogy jegyezzem: gyomor kell hozzá. Nyilvánvalóan, akinek nincs ínyére ez a fajta megközelítés az messze kerülje el, de akit érdekel egy hatásos, emlékezetes alapötletre íródott regény (nem könnyű bekategorizálni, mert egyszerre horror, feszült thriller, éjsötét társadalmi szatíra, ami még gyakran humoros is tud lenni a maga módján) annak mindenképpen érdemes alámerülni ebbe a gondolatébresztő gödörbe. Az olvasás során nem éreztem undort, taszítást vagy ilyesmit, ami még aggasztóvá is tett, mert a kannibalizmus természetellenes, de akkor miért nem zavart? Talán azért, mert nem csak a betűk ápolása céljából készült olvasmány. Kreatív, intelligens, kifinomult humorérzékkel rendelkezik.

2 hozzászólás
MrsCordova P>!
Raphael Montes: Titkos vacsorák

„Hannibal Lecter kedveli ezt.”
A tartalom és az eddigi értékelések alapján arra számítottam, hogy ez is olyan lesz, mint ez a borzalom. Nem is rejtettem véka alá a véleményemet. (https://moly.hu/ertekelesek/1967893). De szerencsére még csak nem is hasonlított, persze az emberevést kivéve. Viszont állandóan az motosztkált a fejemben, hogy ezt a történetet én ismerem valahonnan. Aztán beugrott: van egy spanyol film, a címe Omnivoros (Mindenevők). Ez a sztori annak a filmnek a koppintása, csak egy másik szemszögből megírva. De annyira koppintás, hogy komplett mondatok lettek átemelve belőle.
Adott négy barát, akik egy találós kérdés miatt egyszercsak arra a következtetésre jutnak, hogy vacsorákat szerveznek az elitnek, akiknek annyi pénzük van, hogy mindent megtehetnek, tehát meg is teszik. Persze mivel már mindent kipróbáltak, nagyon oda kell tenni magukat a fiúknak. Ebből adódik, hogy emberhúst kell enni, hiszen ezt még biztos senki sem próbálta, mert az emberiség legnagyobb tabuja a kannibalizmus, még a vérfertőzésnél is erősebb. Pedig egész pöpec recepteket kaptunk.
Az első hulla megszerzése egészen vicces volt, de sejthető, hogy nem lesz mindig ilyen móka és kacagás a dolog. És tényleg, mert a dolog a fejükre nő, és hirtelen azt veszik észre, hogy bábuk lettek a saját projectükben. Innen indul a könyv bizarrabb része. Itt némi hasonlóságot véltem felfedezni a fent említett könyvvel, főleg a spoiler, amott is hasonló volt a dolog, csak ez jobban volt megírva. Annyira nem akartam kihányni a belem tőle, valahogy olvasva nem annyira sokkol a dolog, mint mikor egy gore horrort nézek. Egy dologtól féltem csak, és beigazolódott a gyanúm: mikor arról beszéltek, hogy az egyik vacsorán „szopós borjú lesz nyárson”, nagyon aggódtam, hogy ezt is részletezi az író, mert akkor valószínűleg a falhoz vágtam volna a drága Pockebook-omat. spoiler
És aztán ott a vége: megint csak a filmre tudok hivatkozni, ugyanez volt, csak ott stílusosabban volt megoldva. Itt inkább Peter Jackson Hullajójának a fináléját olvastam. Nem baj, az se rossz.
Ja és a „csavar”: a felétől lehet tudni még egy kezdőnek is, habár itt nem is ez volt a fontos.
Összegezve: nem lesz a kedvenc könyvem, de simán újra tudom majd olvasni pár évente. Aki meg inkább kihagyná, annak ajánlom a filmet, ugyanez pepitában.

5 hozzászólás
Riszperidon P>!
Raphael Montes: Titkos vacsorák

Meg vagyok lőve kicsit, hogy csillagoznom is kéne ezt a könyvet, mert sok minden kavarog bennem. A gyomrom mondjuk pont nem.

Idén én annyi beteg és elvetemült könyvet olvastam, hogy már nem ütött szíven a kannibalizmus. Nem tudom, hogy ha ezt azok előtt olvasom, akkor hogy állok hozzá.
Az eleje, míg nem kezdődött el a borzalom, vicces volt, a közepe jó, a vége abszurd.

Az eleje: Itt-ott tényleg akad benne sajátos humor, lehetett röhögni is, és nagyon lehetett haladni vele. Később is fel-felmerült, de azért ott érthető módon nem a nevettetés volt a fő cél.

A közepe: Ahogy írtam is, ijesztő, de nem botránkoztatott úgy meg, vagyis nem az a része, hogy ebben embereket vágnak le és tálalnak fel perverz, dúsgazdag embereknek. Ha az ember túl tudja magát azon tenni, hogy a rémfán nem disznó, hanem ember lóg, és átgondolja a kattant főszervező által emlegetett indokokat, rá lehet döbbenni, hogy tényleg nagyon képmutatóak vagyunk. Egyet tisztázzunk, mi is állatok vagyunk. Valahol említik, hogy az ember a legkegyetlenebb állat, és az a legrosszabb, hogy sok mindent csak azért (t)eszünk, mert meg(t)ehetjük. Pár jelenetnél eszembe jutott azoknak a disznóvágásoknak a képe, ahol a végén a fél banda lerészegedve gurgulászik a feldolgozott hús mellett. (Szerencsére élőben nem láttam ilyet) Sok állat, amit élvezettel megeszünk, ugyanígy van tartva és ugyanilyen mocsok módon végzik, mint itt a különleges vacsora. Ez most nem valami szentimentális, „Mentsük meg az össze állatot!” kampányolás, ez tény, és akármilyen beteg módon tárja is fel, valahol képmutatóak (is) vagyunk. Meg persze azért a legtöbbünknél a kulturális és társadalmi normák miatt elszörnyedünk a kannibalizmus láttán. És számomra itt úszik be a könyv legfélelmetesebb része, hogy biztos a valós életben is vannak ilyen vacsorák, mert sok ember, csak azért tesz meg dolgokat „unalmában”, mert megteheti, simán itt járnak-kelnek köztünk, de ha látnánk, hogy zárt ajtók mögött mi történik, hát…
Meg hát basszus, sokan a mai világban szórakozásból és úri hobbiból vadásznak, nem azért, hogy ne haljanak éhen.
Tetszett az is, hogy sokszor beleszövi Brazília aktuális gazdasági helyzetét, jön a világválság és a kiskaput is ez teszi be végképp a hőseinknél, hogy meginduljanak a lejtőn.

A vége: Lehetett volna úgy zárni, hogy megrázzon, és végképp elgondolkodásra ösztönözzön a könyv, erre kaptunk valami morbid, irreális Robert Rodriguez-Quentin Tarantino katyvaszt…. Ehh, és el ne felejtsem, a csavar! A könyv fele tájékán tök világos volt számomra. Az pedig, hogy a végén beleszövi magát az író, inkább kissé bénácska volt, mint eredeti húzás.

Írói életrajz és ajánlások kivesézése off:

„Rapahel Montes a krimiirodalom fenegyereke” Fene ebbe a gyerekbe, de ez minden volt, csak nem krimi. Attól, hogy valamiben néha feltűnik egy-egy rendőrőrs, meg pár hulla, attól az még nem krimi.

„Sokkoló történetei, egyéni stílusa”: Nem, nem volt egyéni. Sok mindenkinek sokkoló, ez tény, de mondjuk Brazília, ahol a gyermekprostitució szinte mindennapos dolog, és hatalmas a szakadék a szegények és a gazdagok közt, ott lehet annyira nem üt szíven valakit egy kis kannibalizmus, mint egy európait. Szerintem az ő ingerküszöbük magasabban lehet.

„Mesteri krimi Stephen King és Agatha Christie rajongóknak” Kinghez nem tudok annyira hozzászólni, mert nem szeretem, de megint kezdjük azzal, hogy krimi. Nem, ez nem az! Agatha Christie? Na ne már… Nem vagyok egy habzó szájú A. C. rajongó, de azért ne túlozzunk kérem szépen! Azon kívül, hogy egyszer egy hasonlat miatt említésre kerül benne az írónő neve, semmi köze hozzá!

Az egészben talán az zavar a legjobban, hogy ez egy nagyon beteg, vérlázító és ütős görbe tükör lehetett volna, de nem lett az.

Úgyhogy valaki segítsen már ez alapján kérem szépen, hogy hány csillagot adjak? :D

Három és fél, a vége és az összkivitelezés miatt leginkább.

11 hozzászólás
Kovaxka P>!
Raphael Montes: Titkos vacsorák

A borítója miatt muszáj volt megvenni. Nekem tetszett, de alapvetően jól tolerálom a beteg és végletes dolgokat. Nem gondolom, hogy a – szerintem rendkívül gyenge – spanyol Omnívoros c. film koppintása, inkább csak az alapötletének továbbgondolása. Persze nem tudom pontosan, hogy mi volt a szerző célja. Eleinte olyan, mint egy horrorparódia, aztán brutálisan és szenvtelenül avat be a legapróbb és legmocskosabb részletekbe, sőt az elbeszélőn keresztül moralizál is. Van benne humor és irónia, de az arányok néha nem megfelelőek, kriminek meg nagyon átlátszó. Jól megírtak viszont a karakterek, Cora (és költészete) egyenesen zseniális. A riói miliőt, a brazil korrupció bemutatását nagyon élveztem, a vérben tocsogó jeleneteket kevésbé. Majd kiderül, hogy van-e még más történet is a szerzőben, mert az írókája nem rossz.

Mónika_T P>!
Raphael Montes: Titkos vacsorák

A nyilvános vécékben olykor ezt a mottót olvasni:
„Az vagy, amit megeszel. Azt eszed, ami vagy.”

Szerettem a nyilvános vécékben olvasható idézeteket . Annyira fel tudták dobni a történetet. Az elején. A végére durvák lettek.

Imádtam ezt a könyvet! A téma kemény, de a tálalás, vagyis a stílus, az pazar.
A végét nehezebb volt olvasni, a vágóhíd és a „szopós borjú” vacsora…
off

Nagyon sok igazság volt benne. Kegyetlen, fájdalmas igazságok.
Sokkal többet adott a könyv, mint azt elsőre gondoltam.
Az író olyan társadalomkritikát tol az arcunkba, hogy az megrázóbb, mint maga a kannibalizmus.

„A gonoszságnak nincs határa, s az ember természeténél fogva gonosz állat. Nem számít, mit gondolnak erről a naiv lelkek, így van ez az egész világon. Gazdagokat és szegényeket, fehéreket és feketéket, fiatalokat és öregeket ugyanazok a gonosz ösztönök hajtanak. Mindannyian egyformán undorítóak vagyunk.”

Megyek, csinálok vodkaszószt és zöldalma-chipszet. Recept a könyvben.
Hús nem lesz hozzá.
Semmilyen.
off

1 hozzászólás
A_Shara>!
Raphael Montes: Titkos vacsorák

Nagyon mérges vagyok.
Bedőltem egy fülszövegnek és hónapokig lelkesen vártam erre a könyvre. Kicsit kielemzem az ajánlást, a borítóról:
Krimi: nem az.
A. C. és S. K. rajongóinak ajánlott: nem ajánlott. Róluk 50-100 év múlva is tudják kik voltak, mit tettek le az asztalra, de nekem most meg kellett néznem, ki is írta ezt a borzalmat.
Igéretes kezdése volt, haladtam vele, sőt, fel-fel vihogtam az első holttest beszerzésénél folytatott üzengetéseken.
Utána semmi. Aztán jött a „vadászat” és a többi….az elborzasztott, undorító is volt, de én nem ezt akartam, nem ezt vártam.
Amikor létrehozták a Sirály kiadót nagyon röhögtem – ők ugyanis sirály húsnak nevezik az ember húst, és pénzmosási célból kiadót alapítottak, ilyen beszédes névvel –, mert eszembe jutottak az Albatrosz könyvek.
A csavart hamar megfejtettem, nem volt nehéz, hiszen pár szereplő közül kellett kiválasztani a megfelelőt.
És én ezt a könyvet megvettem….
Mondtam már, hogy mérges vagyok?

16 hozzászólás
FVCsilla P>!
Raphael Montes: Titkos vacsorák

Nehezen tudtam eldönteni, hogy csillagosan is értékeljem vagy csak szövegesen. A történet jól van megírva, de olyan mély nyomot hagyott bennem még így pár nap után is.

A történet elején még hangosan nevettem, mert annyira abszurd volt és naivan azt képzeltem, hogy ez a végéig meg is marad majd. Tévedtem…. A gyomrom rendesen kavargott olvasás közben, a vágóhídon történtek után megfordult a fejemben, hogy feladom. Borzalom. A legszörnyűbb az egészben az, hogy nem volt feltüntetve sehol sem, hogy igaz történet alapján íródott, de sajnos nagyon is el tudom képzelni, hogy ez megtörténik most valahol a világban.

Összességében nem bántam meg, hogy elolvastam, csak biztatni tudom az erősebb idegzetűeket, hogy olvassák el, mert sokkal fontosabb jelentést hordoz magában, mint egy hétköznapi regény.

zsani_konyvespolca>!
Raphael Montes: Titkos vacsorák

A lefóliázott emberi szív a borítón valamiért erősen felkeltette az érdeklődésem, és amikor elolvastam a fülszöveget, úgy éreztem muszáj megismernem a történetet.
Nagyon lassan haladtam vele, nem véletlenül. A „sirályhús” feldolgozása nagyon részletesen van leírva, többször le kellett tennem a könyvet, mert egyszerűen nem bírtam tovább olvasni.
Eleve az ötlet is nagyon beteg, hogy embereket szolgálnak fel, de ez a részletesség és természetesség, ahogy ebben a könyvben írnak róla, nekem több volt, mint sok.
De egyébként egy érdekes történet, és valamiért biztos vagyok benne, hogy történnek hasonlók.
A végén a fordulat kicsit meglepett, nem számítottam rá. Összességében jó könyv volt, ha bírod a véres részleteket, mindenképp olvasd el!

tintapaca P>!
Raphael Montes: Titkos vacsorák

A sok negatív hangvételű kritika után sokkal durvábbra, véresebbre, undorítóbbra számítottam. Nem igazán értem a könyv olvasása után a hozzászólók fujjogását. Nyilván vannak benne jelenetek ahol ember feldarabolásáról írnak, illetve megevéséről, de én nem éreztem azt, hogy néhány rövid jeleneten kívül, ezt annyira bőven és undorítóan taglalnák. Egy nemrég olvasott krimiben sokkal undorítóbbnak találtam, mikor a gyilkos elrabolt és megkínzott valakit (utána meg is ölte, de ez más lapra tartozik), és ott tényleg nem arra számítottam hogy leírja, hogy hogyan. Ennél a könyvnél azért a fülszövegből már kiderült hogy az emberevés, feltálalás a könyv fő szála. A történetet az egyik alapítótag szemén át láthatjuk, az ő gondolataival, érzéseivel. A végére betett csavarra nem számítottam. Szerintem összeségében nem volt ez egy rossz könyv, olvastatta magát. A gyenge gyomrúaknak nyilván nem ajánlanám, de nekik van még pár könyv más témával, amit szintén nem ajánlanék. Többször nem hiszem hogy elolvasom, de csak azért, mert nem sok újat tudna mutatni.

Dian_Lilo>!
Raphael Montes: Titkos vacsorák

Hát.. Ez… Megvett kilóra. Egyszerűen imádtam. Beteg elmém minden pillanatát élvezte és túlcsordult a szívem ♥ köszönöm, köszönöm, köszönöm


Népszerű idézetek

mate55 P>!

Ha el akarsz rejteni egy fát, ültesd az erdő közepére.

88. oldal

1 hozzászólás
pribrgre P>!

Cora Coralina egyik verse. Ő költőnő volt, én kurva. Majdnem ugyanaz. Kevés szóval csábítunk.

36. oldal

2 hozzászólás
Mónika_T P>!

Az igazat megvallva a nyomorult élet rosszabb, mint a nyomorult halál.

Riszperidon P>!

A Leblon negyed egyik könyvesboltjában kaptam eladói állást, és ennek is örülnöm kellett. Szerettem a könyveket, de az ostoba vevők az idegeimre mentek.

25. oldal (Lettero, 2020)

3 hozzászólás
pribrgre P>!

Hajlamosak vagyunk az őrültséget a perverzióval, az értelmet a jósággal összekapcsolni. De a statisztikák szerint a normálisnak nevezett emberek tizenkét százaléka potenciális bűnöző, gyilkos, veszélyes személy. Ugyanakkor a bolondnak ítélteknek csupán három százaléka tesz tanúságot valóban riasztó agresszivitásról. Ebből következik, hogy a normális emberek sokkal többet gyilkolnak, mint a bolondok. Ha több bolond lenne a bolygón, kevesebb volna az erőszak.

162. oldal

Mónika_T P>!

A sikernek fiatalon még nem látja értelmét az ember.

Mónika_T P>!

Tanulság: ha valaki azzal kezdi, hogy sokat gondol rád, az vagy szívességet akar kérni tőled, vagy le akar feküdni veled.

mate55 P>!

Mintha Stephen King Carrie-je lett volna abból a jelenetből, ahol egy vödör vért öntenek rá.

129. oldal

Mónika_T P>!

– Ha nem tudod eltemetni, akit szerettél, az olyan, mint ha folyton egy szellemmel kellene élned.


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Chris Carter: Halállista
Tom Rob Smith: A 44. gyermek
Ker Dukey – K. Webster: Pretty Lost Dolls – Elveszett babácskák
Dennis Lehane: Viharsziget
Bret Easton Ellis: Amerikai psycho
Stephen King (Richard Bachman): Az átkozott út
Stephen King: A halálsoron
Anne Rice: Lestat, a vámpír
Stephen King: Az