Korona ​és kehely (Geor dar Khordak-ciklus 2.) 92 csillagozás

Raoul Renier: Korona és kehely Raoul Renier: Korona és kehely Raoul Renier: Korona és kehely

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Egy crantai sámán. A sír sötétjéből, az elmúlás homályából jött erők támogatják, a Hetedkorban már ismeretlen módszereket használ. Célja – könyörtelen bosszút állva minden kyr származékon – egész Észak-Ynevvel szembefordítja. Mégsem fékezheti meg más, csak Geor dar Khordak, a Kopó – az ilanori születésű, renegát toroni fejvadász, aki ezúttal Alidax úrnőjének zsoldjában áll.

A küldetés azonban reménytelennek tetszik: Geornak nemcsak a nyomában lihegő, észak minden tájáról összesereglett bosszúállók hada kívánja vérét venni, de Ediomad sötét tárnáiban is utat kell találnia, ahol egyszerre elevenednek meg a múlt évezredek minden rémségei…

>!
Delta Vision, Budapest, 2012
Illusztrálta: Futaki Attila
>!
Delta Vision, Budapest, 2009
224 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639679863
>!
Valhalla Páholy, Budapest, 2002
288 oldal · puhatáblás · ISBN: 963923849X

1 további kiadás


Kedvencelte 9

Most olvassa 7

Várólistára tette 12

Kívánságlistára tette 9


Kiemelt értékelések

Popovicsp87 P>!
Raoul Renier: Korona és kehely

Geor dar Khordak kalandjai folytatódnak, ezúttal egy akciódúsabb történetben.

A kötet nehezen indul be, nagyjából 100 oldal felvezetés után kapjuk meg a tényleges akciót.
Geor itt sokkal visszafogottabb, búsabb, ami nem is csoda, hiszen ő sem egy érzelmek nélküli gyilkológép. Egy kicsit felemásnak éreztem sorsát, hiszen egyrészt kijutott Ifinből és szabadon kóborolhat, úgyanakkor ki van téve a múltjában gyökerező veszélyeknek.
Baál-Kain és alakváltó anúr segítője a regény fő szálát képezik, itt egy olyan ősi rejtély/veszély kerül felszínre, ami az ismert Ynev nagy részének végét jelenthetné.
Alidax úrnője pedig egy nagy hatalmú mágus, aki az előző rész Hercegéhez hasonlóan a saját céljai érdekében a saját céljaira használná Geort.
Az Acél és Oroszlánhoz képest sokkal több helyszínt ismerhetünk meg, de nekem ezek még kicsit homályosak voltak. Ifin sokkal jobban össze volt rakva, de A Halál havában helyszínei is jobban be lettek mutatva.
A felvezetés után nagyon gyorsan felpörögnek az események és a lezárást nagyon egyszerűnek éreztem.
Fogalmazása ismét nagyon választékos volt.

>!
Delta Vision, Budapest, 2009
224 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639679863
Noro P>!
Raoul Renier: Korona és kehely

Valahol itt kezdődött a magus világának megsötétedése. De sok későbbi alkotással szemben a Korona és kehely még tudott egyensúlyozni az indokolatlanul realista elszürkülés és elcsuklyásodás :D és a kráni stílusú freakshow között. Ebben a könyvben igazi antihősök szerepeltek, és bár a történet nem mindig pörgött különösebben magas fokon, a világot számos érdekes figurával dúsította – aquirszabású szörnyektől a saját korukból kitaszított őssámánokon át egészen a normális emberi lényként viselkedő fekete hadurakig.

donzella P>!
Raoul Renier: Korona és kehely

Mikor belekezdtem, haladtunk, haladtunk… aztán egyszer csak feleszméltem, hogy ez Geor dar Khordak sorozat, na de hol a főhős.
Amikor végre előkerül, cseppet fáradtan, megtörten, akkor pedig mindenki megbánja, aki egy kicsit is kedves, vagy emberséges volt vele, ami szerintem a főszál szempontjából teljesen felesleges volt – hacsak nem azt akarta szemléltetni, mennyire magányos, elszigetelt, üldöztetett.
Az utolsó húsz oldalig meggyőződésem volt, hogy ez a rész folytatásos lesz (nem mint sorozat része, hanem mint 1-2 rész), aztán tulajdonképpen 2 egyszerű, általában nagyon ritka megoldással megkapta a végszót.

Ornicar>!
Raoul Renier: Korona és kehely

Renier stílusa mindig lenyűgöz. Kell pár oldal, hogy ráálljak, onnantól viszont menthetetlenül belemerülök a történetbe. Most sem volt ez másképp, és ez a regénye is nagyon tetszett. A szereplői is mindig izgalmasak, többnyire remekül kidolgozott karakterek – a csodás nyelvezetről nem is beszélve, ami tele van szőve szebbnél szebb alliterációkkal. Kedvenc, na. :)

Róbert_Szegvári>!
Raoul Renier: Korona és kehely

Nem is értem, hogy ezt a sorozatot miért nem folytatta.
Évekkel ezelőtt olvastam, vissza-visszatérek hozzá.
Jöjjön Sötét Mersant, és Geor a kopó. Többet ér mint bármely mai fantasykönyv.

Aglareth>!
Raoul Renier: Korona és kehely

Nekem egy kicsit sok benne a leírás, viszont ezt leszámítva… hű. Már rögtön az elején konkrétan sokkoltak a történések, könnyes is lett a szemem a frusztrációtól. Nem várt fordulatokkal teli, és mégsem elcsépelt a sztori, ahogy a szerző is vallotta, nem szokványos módon fantáziál (see what I did there?:D). A vége pedig teljes meglepetést okozott, azt hiszem, akkora lehetett a döbbenetem mint a hiúzfiúnak. Akinek a karaktere egyébként megnyerte a tetszésem, ezt az anur létet nagyon érdekesnek találom.

Mió>!
Raoul Renier: Korona és kehely

Gyönyörű, cizellált szavak, hosszú-hosszú körmondatok, festői tájleírások – „alig” történések…

Zanbar>!
Raoul Renier: Korona és kehely

Körül-belül negyemillió embert vesztettünk. Ennek fele feltehetően életben maradt volna, ha előbb használja az eszét, mint a kardját… részlet Ynev egyik sehová sem vezető háborújának zárszámadásából…..

Képtelen vagyok felemelkedni a tényen, hogy ismét kaptunk egy elkaszált trilógiát. Ebben a MÓKUS szerintem világelső.
A Korona és Kehely átgondolatlan folytatás. Adottak voltak a kiváló alapok, jól felépített, feketefenyvesesviharosborongósszéltépteészakitájas felütés, némi önmagának ismét ellentmondó történelmi szál(kb hat helyen) és néhány végtelenül nagyformátumú alak. Csak éppen történet nem volt mögötte.
Geor figurája ékes példája a rosszul működő ynevi rendszernek, mely megtört lelkeket gyárt szakmányban, viszont történetszála a totális ostobaság. Elhiszi valaki, hogy pusztán hírnév/presztizs okán mind az Ikrek, mint a vándorló bárdok halálra keresik ezt a fickót ennyi év után is? Mert ha ez így van – vagyis MUSZÁJ VÉGEZNÜNK VELED MEEEERRRTT….. akkor ez a tökéletes kulcs mindkét szervezet állományának nullára redukálásra, csak megfelelő emberre van hozzá szükség – komolyan a folyvást verekedő, markecoló, bajkeverő bárdok véletlenül is feldobják a talpukat…. komolyan halálra kergetünk valakit ezért? Logic….
Az anur figurája zseniális ám alul használt és tökéletesen mutatja, hogy egyes írók nem sokat beszéltek egymással, kezdve az anurok részvételével egyes háborúkban – ami logikátlan, ha elhisszük amit kedvenc hiúzunk állít, de a totális zűrzavar az anurok külső megjelenési formái között pl az Aquir Gyűrű kapcsán, egészen addig, hogy egy olyan világban (északon) ahol az utolsó bolhának is kyr felmenői vannak – a hivatalos mesék szerint a niare/enoszukei fickóknak meg aztán főleg! ennek a fickónak ködgomolyokban kellene sétálnia…..
A crantai a maga módján egy szomorú és keserű karakter, ismét érdekes és alul használt (ez a kifejezés ma tetszik) figura. Újabb az általánostól eltérő világlátást, újabb unicum csakhogy egyszerűen elvész a hordalékban. Potenciálja mérhetetlen, kifutása szánalmas, ahogy az is miként írják ki a történetből Észak egyik legfélelmetesebb élőhalottjait.
Furcsa de még mindig az egyik legerősebb és legkorrektebb MÓKUS

Erdész>!
Raoul Renier: Korona és kehely

Az Acél és oroszlán folytatása. Harmadik saját könyvem volt M.A.G.U.S.-os könyvből, bár kicsit ez gyengébbre sikeredett valljuk be őszintén. Azért mert M.A.G.U.S. könyv, csillag az max. De nem teljesenérdemli meg. :((

bel_corma>!
Raoul Renier: Korona és kehely

A cselekményleírás sodró és lendületes, a hangulata pedig egyedi. Nálam kedvenc!


Népszerű idézetek

nagydviktor>!

Nem hiszek abban, hogy létezik a szó vulgáris értelmében vett jó és gonosz, és ezek valamiféle dualista módon örökös harcban állnának egymással. Nem hiszek abban, hogy értelmes, gondolkodó lények önkényes elbírálás alapján morális kategóriákba volnának oszthatók. Nem hiszek abban, hogy ha valaki magas fokon műveli az emberélet kioltásának mesterségét, az bármiféle büszkeségre adhatna neki okot, sőt: szilárdan meg vagyok győződve róla, hogy az ilyen személy legjobb esetben szánalomra, legrosszabb esetben pedig megvetésre méltó. Nem hiszek továbbá abban sem, hogy ez a világ kimondottan azzal a céllal keletkezett, hogy mi jól érezzük magunkat benne. Hiszek viszont az emberben; és úgy érzem, ez az igazán fontos.

A szerző megjegyzése

3 hozzászólás
Laszlo_Tarnok>!

„Mit számít, szent-e vagy őrült? A vége ugyanaz. ”

Patai_Rajmund>!

-Nem vagyok haramia-mondta az idegen.
-De embert ugye öltél már?
-Többet,mint kedvem szerint való lett volna.
Radu töprengve babrálta az asztalon álló kupát;az
apró alkalmatosság szinte eltűnt roppant ujjai között.
-Gyilkos vagy?
-Igen.
-Üldöznek?
-Valószínű.
-Kicsodák?
-Egész Észak.

Laszlo_Tarnok>!

Aki retteg tőled, mindenmegcsinál, hogy a kedvedben járjon.


Hasonló könyvek címkék alapján

John Gwynne: Az istenek árnyéka
Claire Robins: Ősi utakon
Andrzej Sapkowski: A megvetés ideje
Dale Avery: A renegát
Christie Golden: Vihar előtt
R. A. Salvatore: A sötétség ostroma
Szántó Dániel: Dorian: Tündekard
Imre Viktória Anna: A bosszúszomjas doktor
Mel Odom: A Gonosz ösvénye
Sarah J. Maas: A Court of Silver Flames – Ezüst lángok udvara