A ​kívülálló (Sötét Mersant világa 3.) 69 csillagozás

Raoul Renier: A kívülálló Raoul Renier: A kívülálló

A hermetikus mágia utolsó beavatottja, Mersant le Sinistre, domíniumában tanulmányozza a titkos tudományokat, mikor különös segélykérés jut el hozzá. Valahol a világban, egy másik adeptus végveszélybe kerül, s a vaktában szertesugárzott felhívás különös események láncolatát indítja el. Mersant ráébred, hogy Hermész örökén kívül léteznek még más mágikus hagyományok is, útra kell tehát, hogy felajánlja segítségét, cserébe egy másfajta tudásért. Rövidesen kiderül azonban, hogy ezt a játszmát sokkal többen játszák, mint gondolná, és nem világos, melyik oldalra került: a győztesek avagy a legyőzöttek közé…

>!
Delta Vision, Budapest, 2012
240 oldal · ISBN: 9786155161162
>!
Delta Vision, Budapest, 2011
260 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639890152
>!
Valhalla Páholy, Budapest, 2001
304 oldal · puhatáblás · ISBN: 963923835x

Enciklopédia 1

Szereplők népszerűség szerint

Mersant le Sinistre


Kedvencelte 8

Most olvassa 2

Várólistára tette 13

Kívánságlistára tette 11


Kiemelt értékelések

>!
RosszQtya P
Raoul Renier: A kívülálló

Mersant visszatér, viszont hamar elhagyjuk a jó öreg Európát, és Steinhart kapitányt is(sajnos).
Ezúttal Tatárföldre visz a mágia hívó szava. A könyv roppant izgalmas, tele cselekménnyel, váratlan fordulatokkal, és rengeteg információval. Szinte le sem bírtam tenni. Műfajában a legjobbak között a helye.

>!
Hanaiwa
Raoul Renier: A kívülálló

A nálam nagyon alapmű Hitehagyott után a Kárhozott sosem tetszett igazán.
Viszont a Kívülálló újra méltó az első részhez. Kicsit jobban kibontakozik Mersant jelleme, és Kornya visszatér stílusban a történet kezdetéhez.
Nagyon jó regény ez is, a hazai termés legjava közül való.

>!
Shanara
Raoul Renier: A kívülálló

A sorozat kötetei közül nekem ez tetszett a legjobban. Itt már ismertem a szereplőket, nem kellett hosszú leírás a bemutatásukhoz. Végre a történet is úgy indult, ahogy már az előző kötetben is vártam volna. Mersant karaktere rögtön az elején feltűnik és hozza is rendesen a formáját. Steinhardt kapitány ravasz húzásait nagyon szerettem. Mersant utazása és az új terület történelme, mitológiája teljesen levett a lábamról.
Rengeteg érdekes karakter fordul meg a könyvben és ami a legfontosabb, végig érdekes és mozgalmas a cselekmény. Nem véletlen a sakkjátszma említése a történetben, mert maga a könyv is olyan, mint egy mesteri sakkjátszma. A kötet végének csattanója szavakkal ki nem fejezhető módon tetszett. Remélhetőleg Mersant is tanult belőle.
Mersant karaktere ebben a könyvben kifejezetten emberi, ami miatt közelebb éreztem magamhoz, mint az előző kötetekben. Persze ebben biztosan az is szerepet játszott, hogy azonos felkészültségű ellenfelekkel került szembe, be kellett vetnie minden ravaszságát, minden tudását és bizony néha még ez is kevésnek bizonyult.
Bővebben: http://shanarablog.blogspot.hu/2013/01/raoul-renier-kiv…

>!
kvzs P
Raoul Renier: A kívülálló

Zseniális sakkjátszma vagyis sz@rkavarás mesterfokon.
Végre megismerjük Mersant emberi bb oldalát is és találkozunk nagyon jól ki- és eltalált szereplőkkel. A cselekmény emellett olyan csavaros és izgalmas, és olyan jól készíti elő a végső csattanót, hogy az olvasó csak kapkodja a fejét, és legszívesebben le sem tenné a könyvet a kezéből.
Tetszett, hogy a nem túl sok újat mutató bevezető után kapunk egy (másfél) teljesen új, az eddigiektől különböző mágiarendszert és az egyik mögé egy vázlatosan bemutatott, de működő társadalmi és történelmi hátteret is.

>!
Voorhees
Raoul Renier: A kívülálló

Kornya Zsolt ebben a könyvében a Távol-Keletre kalauzolja el a gyanútlan olvasót, és nem csak megcsillantja, hanem egyenesen ragyogtatja széleskörű történelmi műveltségét. Mersant-nak némi fejfájást okoz az ereklye, amiért az első kötetben szörnyű árat fizetett: egy számára ismeretlen távoli mágus szól hozzá rég halott ajkakon keresztül, és kéri a segítségét. Sötét főhösünknek pedig nem szokása nem elfogadni a kihívásokat, főleg, ha némi tudás megszerzése lehet a tét.

A regény ezúttal teljesen egybefüggő cselekményt tartalmaz, világos szerkezeti tagolás és nagyjából egyforma hosszúságú fejezetek jellemzik. A szerző törekszik a mágiára helyezni a fókuszt, én azonban inkább a részletes leírásokat emelném ki, melyek véleményem szerint a könyv ékkövét képezik. Mersant utazása az Ödügenbe, és a harcosok fegyverzetének részletes leírása, történelmi korokat tekintve időben visszafelé elképesztően zseniális. Kornya nagyon utánajárt a témának, néha olyan, mintha nem is egy fantasy regény, hanem egy történelmi magazin lenne. Ennyire hiteles és alapos leírásokat talán még sehol sem olvastam.

További értékelést nehéz írni úgy, ha nem szeretnék belebonyolódni a cselekménybe. Néhol kicsi lassú folyású, máshol izgalmas, de nem hozza az első kötet színvonalát. Ettől függetlenül élvezetes olvasmány, főleg a távol-keleti történelem iránt is érdeklődő fantasy rajongóknak ajánlom.

>!
Fallen_Angel P
Raoul Renier: A kívülálló

A kívülálló a Sötét Mersant világa sorozat eddigi legjobb része. Az előzőekhez hasonlóan gazdag a nyelvezete, érdekes a világa, különleges a mágiája, sötét a hangulata, de valahogy az első kettőnél (és főleg a másodiknál) jobban bejött a történet. Ennek lehet az oka az, hogy ezúttal kerek, egész volt a könyv, de a tatárok világa is jócskán hozzátett ehhez.
A zsugorított fej megszólalása a Távol-Keletre vezeti a varázslónkat, ahol egy többszereplős játszmában találja magát. A cselekmény izgalmas, érzékletes leírásokkal. Örültem Steinhardt visszatértének, az ő jelenléte nagyon jót tett a könyvnek (bár részemről többet is szerepelhetett volna), a kapitány jól kiegészíti Mersant karakterét.
Így utólag furcsa, hogy csak kétszázvalahány oldal volt az egész, olvasás közben valahogy többnek tűnt. Hamarosan folytatom a sorozatot a következő résszel.

>!
salidigger
Raoul Renier: A kívülálló

A három regény közül ez tetszett a legjobban. Mersant is ebben a kötetben volt a legkevésbé egysíkú. Sokat dobott a történeten a különféle mágikus hagyományok szerepeltetése. Renier világalkotása itt is zseniális.

>!
Szécsi_Balázs
Raoul Renier: A kívülálló

A kívülálló a 3. része Sötét Mersant történetének, azonban a belső kronológiát követve a 2. A regény az első részben megismert karakterekkel és helyszínekkel indít, ismét feltűnik Steinhard kapitány (személyes kedvenc, többek közt a kiforrott stílusa miatt), azonban a könyv eleji bonyodalom letisztázása után a helyszín átkerül a tatár pusztákra, és igazán itt indul be a cselekmény.
A hermetikus tanokon kívül feltűnik (még ha csak érintőlegesen is) a táltos Abaj Geszer hagyománya, valamint a dévigázó Dzsamsíd király öröksége két potens mágus „gondozásában”.
Ami a legjobban tetszett ezekben (és igazából ez jellemző az egész Mersant-világra) a mágikus hagyományokban és azok alapítóiban, hogy ezek mind megtalálhatók a folklórban és a mítoszok között. Ez is bizonyítja az író hozzáértését, olvasottságát, valamint még az, hogy a különféle elemeket milyen szépen tudja összeszőni egy nagy egésszé (ami nyilván nem könnyű munka, gondolom ezért jelennek meg viszonylag ritkán regényei).
A történet végig lendületben marad, külön tetszett, hogy a X. fejezettől a Mersant-t és a kánt szerepeltető szálak felváltva követik egymást, ami egyrészt fokozza a feszültséget, másrészt pedig rávilágít a főbb történésekre az Ödügen mélyén.

A könyv végére Mersant megtanul egy fontos leckét, mi pedig gazdagabbak leszünk egy remek történettel.

>!
mongúz
Raoul Renier: A kívülálló

Kedvenc Renierem.
Annyira érdekes, rengeteg háttérinformáció, egyedi hangulat, idegen kultúrák, izgalmas, mozgalmas, sodró cselekmény. Eredeti, kiváló, néhány vonással megrajzolt , mégis nagyon erős karakterek (ez az írónak egyébként is sajátja).
Mersant kőkemény.
Renier pedig brillíroz.
Meg kéne próbálkoznia valami komoly, történelmi regénnyel. Elképesztően tehetséges, ráadásul egészen széles látókörű és olvasott. És a szókincse is kiemelkedik a magyar szórakoztató irodalomból.
Mondjuk aminek mégjobban örülnék, az Mersant hasonló folytatása.
Nagyon ajánlom.

>!
Melani
Raoul Renier: A kívülálló

Méltó az első részhez, Mersant sokkal emberibben viselkedik, mint az előző kötetben. Nem lehet letenni, magával ragad és nem ereszt, a történet jól ki van találva, a vége pedig tele van váratlan fordulatokkal. Egyik kedvenc könyvem lett :)


Népszerű idézetek

>!
Shanara

A kapitány viszont a világ egyik legostobább időfecsérlésének vélte az aszkézist, gyakorolják bár vallásos vagy egyéb okokból; gyakran mondogatta, hogy csak az leli örömét önmaga sanyargatásában, aki sohasem tapasztalta meg igazából milyen az, ha mások sanyargatják.

(Delta Vison, 2012)

1 hozzászólás
>!
Shanara

A sápadt lidércláng engedelmesen átlebegett a feje fölé a másik olvasóállványtól; Mersant ajka pedig, miközben felütötte az óriási fóliánst, halvány mosolyra húzódott. Steinhardt mogorva válasza jutott az eszébe, amikor egy ízben a szemére hányta, hogy alábecsüli az írott szó erejét. „Becsüli ám a rossznyavalya!” – csattant föl az öreg zsoldos dühösen. „Ott voltam a walesi Owainnel, amikor felprédálta Fécamp kolostorát. Az az átokverte apát két jó legényemet verte agyon a Summa Theologiae-vel!”

(Delta Vison, 2012)

Kapcsolódó szócikkek: Mersant le Sinistre
>!
haban

Tanulni mindig nehezebb, mint pusztítani – felelte Mersant csendesen. – Még mágiával is.
Steinhardt ettől gondolkodóba esett.
– Van benne valami – ismerte el végül savanyú képpel. – Én is sokkal több embert öltem meg, mint ahány nyelven beszélek.

89. oldal Nyolcadik fejezet (Delta Vision, 2011)

>!
haban

– Mondd csak, a vereség ízét is lehet úgy élvezni, mint a győzelemét?
– Az igazi ínyencek – simított végig bajszán a kán szerénykedő mosollyal – mindkettőhöz értenek.

259. oldal Huszonharmadik fejezet (Delta Vision, 2011)

>!
Lyanna P

A puszta győzelem kevés. A győzelem tudata… elegendő. A győzelem íze maga a letisztult gyönyör – mondta. – Apránként kell kortyolgatni, akár a nemes kumiszt. És nem hiányozhatnak belőle a mellékzamatok. Például a legyőzött keserűsége: meg kell tudnia, hogyan győzték le és miért.

301. oldal

>!
Lyanna P

Ez az öntörvényű ritmusban váltakozó fényárnyék árapály delejes erővel nyűgözte le az óvatlan szemlélőt, hasonlatosan ahhoz, amikor valaki belefeledkezik a vásári kaleidoszkóp nézegetésébe. A hitehagyott nyomban rájött, hogy ez nem szándékolt hatás, csak kísérőjelenség. Itt a mágus elrévülése a cél, és hogy minél tovább maradjon ebben az állapotban, nyilván valamely magasabb rendű művelet elvégzéséhez. Ha közben másokat is magával ránt, az merő véletlen, ámbátor mellesleg védelemnek sem utolsó. Ő gond nélkül lerázta a delejt, előtte azonban megérezte a vonzását – ami azt jelenti, hogy félelmetes átütő ereje van.

195. oldal


A sorozat következő kötete

Sötét Mersant világa sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Joe Abercrombie: A királyok végső érve
George R. R. Martin: Sárkányok tánca
Mark Lawrence: Tövisek Hercege
Ed McDonald: Éjszárny
Michael J. Sullivan: Télvíz idején
Seth Dickinson: Kormorán Baru, az áruló
Scott Lynch: Locke Lamora hazugságai
Glen Cook: A Fekete Sereg
N. K. Jemisin: Az obeliszkkapu
Victor Milán: Dinoszauruszurak