A ​hitehagyott (Sötét Mersant világa 1.) 139 csillagozás

Raoul Renier: A hitehagyott Raoul Renier: A hitehagyott

Mersant, a rettegett kardforgató, akit ismerői a Le Sinistre – Sötét – névvel illetnek, nagy múltú nemesi család sarja. Bátyja tette földönfutóvá, ő azonban szembeszegült végzetével: kitanulta a háború mesterségét, s hazatért, hogy jussát visszaszerezze. Az ősei fészkében rendezett vérfürdő után a mágusok rendjének utolsó erődjében lel menedékre. Mersant beavattatást nyer a tiltott misztériumokba, és – mikor új otthonát romba döntik – magasztos életcélt talál: bosszút esküszik az inkvizíció, az egyház és a királyok ellen, hogy a hamisság üszkéből új rendet teremtsen…

Tartalomjegyzék

>!
Delta Vision, Budapest, 2012
220 oldal · ISBN: 9786155161186
>!
Delta Vision, Budapest, 2010
272 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639890138
>!
Valhalla Páholy, Budapest, 2001
268 oldal · ISBN: 9639238228

1 további kiadás


Enciklopédia 1

Szereplők népszerűség szerint

plébános


Kedvencelte 29

Most olvassa 6

Várólistára tette 82

Kívánságlistára tette 36

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Rodwin>!
Raoul Renier: A hitehagyott

Elsőre egy erős négyest adnék.
Nem tudtam mivel állok szemben, ezt a könyvet is a moly útvesztőjében fedeztem fel. Pedig nem mai keletű a dolog. De, ahogy a Chapman, úgy a Renier könyvek is elkerülték a figyelmemet ifjú koromban. Annyi biztos, ha velük kezdem az ismerkedést a zsánerben, ugyanúgy fantasy rajongó lennék,mint így, hogy Weis – Hickman, és Salvatore könyveken nevelkedtem.

Alternatív Európában bonyolódnak a kalandjaink, középkori játszótérrel, és egy meglehetősen sötét lelkű főhős szemén keresztül látjuk ezt a világot. Mersant Le Sinistre nem az a kedvelhető karakter, még számomra sem, pedig én aztán nagyon szimpatizálok a sötét lelkületű szereplőkkel.
Kemény bosszúregénnyel állunk szemben, fantasztikus nyelvezettel, Mersant-tal dagonyázhatunk térdig a mocsokban és a vérben.
Számos külföldi alkotás elbújhatna mellette. Nem csupán egy fantasy-t kapunk, kultúrtörténetet és olykor már, szépirodalmi alkotásnak érezhetjük.
Steinhardt személyében ott lakozik azért némi jó is, ő már valamivel szimpatikusabb volt. Leginkább őt kedveltem, mikor a könyv közepe fele találkoznak, remek párost alkottak Mersant-tal.
Izgalmas, jól megírt csatajeleneteknek lehetünk szemtanúi, és impozáns párbeszédeknek, amik igazán megadják a mű sava-borsát.
A könyv darabossága picit zavart, ezért történt a csillag levonás. A fejezetek olykor nem akartak össze passzolni. De mint megtudtam, inkább novellafüzérként kéne kezelni, mint önálló regényként.
Mindenesetre jó kis kikapcsolódás volt, egy sötét Európában. Biztos, hogy folytatni fogom.

14 hozzászólás
Razor P>!
Raoul Renier: A hitehagyott

Kornya úr írásait többnyire kedvelni szoktam, az általam eddig olvasott, Sötét Mersant világán játszódó novellája is tetszett, ezért ideje volt már, hogy belekezdjek egyik fő művébe. Nos, Mersant és Steinhardt jöttek, láttak és győztek.
A középkor leírása már az elején megfogott magának, hogy aztán egész végig ne eresszen. Zsolt nagyon jól visszaadta annak az időszaknak a hangulatát minden szépségével és főleg mocskával együtt. Az emberben megfordul a gondolat, hogy ez a sok-sok okkult rend, a tárgyak és grimoárok akár a valóságban is így létezhettek, hogy aztán az inkvizíció na meg a kihalás gondoskodjon a múlt ködébe való veszésükről.
A történet kicsit darabosnak hathat, de én novellafüzérként tekintettem rá, ahol minden fejezet egy önálló kaland, több-kevesebb csatlakozási ponttal a korábban történtekhez. Ezért aztán a kötet végénél sem zavart annyira, hogy nincs igazán befejezés érzése, hisz Mersant még csak az útja elején jár.
A karakterek terén Mersant ugyan közel sem volt szimpatikus, de élvezettel olvastam a cselekedeteit, kíváncsi voltam, hogy merre visz az útja, mit is tesz. Nem finomkodott, na. Steinhardtot már jobban kedveltem, ketten együtt aztán érdekes párost alkották. A mellékszereplők érzésre kellően ki voltak dolgozva, de a többségnek egyébként is csak egy-egy epizódnyi szerep jutott.
Összességében elégedett voltam ezzel a kötettel, és mindenképp folytatni fogom a sorozatot.

>!
Delta Vision, Budapest, 2010
272 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639890138
2 hozzászólás
Leonidas>!
Raoul Renier: A hitehagyott

Jó kis középkori őrület, némi mágiával megfűszerezve. Nem igazán kedvelem a középkort, de Kornya Zsolt írása nagyon is fogyasztható volt számomra.
Sötét, mocskos világ, az emberek elképesztő szörnyűségeket művelnek. Ebben a történetben nincsenek jók vagy pozitív szereplők. Mindenki sötét, ki jobban, ki kevésbé. Nemesek kapzsik vadállatok, az egyház papjai sem jobbak, sőt, ha az érdekeik úgy kívánják, szemrebbenés nélkül küldenek embereket a halálba. A parasztok hihetetlenül korlátoltak, bármire képesek babonás félelmükben. A főszereplő Mersant, aki mind közül a legrosszabb. Bosszúszomjas fenevadként tombolja végig az egész regényt. Hozzá képest a Tövisek hercegéből ismert Jorg csak kezdő kiscserkész. Nem tudtam megkedvelni, de mégis faltam az oldalakat, mert nagyon érdekes karakter, emellett az írónak remek hangulatot sikerült teremtenie. A kedvenc szereplőm Steinhardt, a kőkemény zsoldoskapitány. Sokkal szimpatikusabb volt Mersant karakterénél. Steinhardt semmit nem kapott ingyen, mindenért küzdenie kellett. A róla szóló részeket éreztem a legjobbnak.
Remek párbeszédeket tartalmaz. A csatajelenetek jól megírtak, izgalmasak és rendkívül véresek.
Nagyszerű fantasy regény. Mindenkinek ajánlom, aki szereti a véres csatákkal, és kegyetlen emberekkel teli sötét fantasyt.

6 hozzászólás
RosszQtya>!
Raoul Renier: A hitehagyott

Egy remek dark fantasy Kornya Zsolt-tól. Egyszerűen nem fog rajta az idő.
Mindenütt vér, és gőzölgő belsőségek, sötét mágia, fantasztikus kardcsörték, ármány, jahh, szerelem?, az nincs.:DDD
Miért nem ír idehaza senki ilyen jó könyveket mostanság?
Kötelező olvasmány!:))

marcipáncica>!
Raoul Renier: A hitehagyott

Hopp, ez a könyv most igazi meglepetés volt, pedig én valami középszerű tucatra számítottam, kis bizalmat vetettem belé, közben meg kaptam egy baromi szórakoztató, kellően sötét, jól megírt könyvet. Utólag meg arra is rájöttem, hogy egy magyar könyvet, mert ennyire nem voltam képben, hogy mit is fogok olvasni.
Engem könnyű megnyerni egy jó antihőssel, Mersant pedig tökéletes működik ebben a szerepben, intelligens, motivált, és szerencsére nem esik bele abba a klisébe, hogy félúton kiderül róla, hogy egy jóságos megváltó, hanem szakadatlanul kitart a bosszúhadjárata útján, és nem tartózkodik eközben bármin és bárkin átgázolni. A maga kifacsart módján én kifejezetten megkedveltem őt, és élvezettel olvastam, hogy milyen újabb küzdelem vár rá, és milyen fejlődésen, változáson ment keresztül ezek közben. A többi szereplőre sem lehetett panaszom, itt nincsenek nagy jók és nagy gonoszok, csak kárhozott lelkek, akik bármilyen eszközt felhasználnak saját boldogulásuk érdekében, mégis mindenki kapott valamilyen mélységet, hátteret, így sikerült kifejezetten érdekes figurákkal megtölteni a könyvet.
Kornya nagyon jól használta fel a sötét középkor Európáját helyszínéül, érezni, hogy értője a témának, a fantasy elemek sem telepszenek rá túlzottan, és bár nem egy túl egyedi, de egy nagyon logikus és hihető világot épített fel, amit igyekszik ki is használni.
A csatajeleneteket nagyon élveztem, jól koordinált, izgalmas és a műfajhoz méltóan kellően brutális összecsapások voltak, amikben a felek kiegyenlítetten küzdöttek egymással, ezzel sikerült fenntartani az izgalmakat is. A regény nyelvezete pedig kifejezetten lenyűgöző, hatásos párbeszédek, kifinomult leírások, tempós szerkezet jellemzi, az egész nagyon olvasmányos, amit jól esik olvasni.
Egy csillag mínusz azért, mert igazából nem egy regényt kaptam, csak egy baromi jól felépített epilógust. Nagyon hiányzott, hogy folytatódjon tovább a történet, pont mire belendültem és vártam volna a folytatást, elfogytak az oldalak. A kicsit novellás jellegű laza kapcsolódás a fejezetek között amúgy nekem tetszett, minden szereplőre és történetre jutott elég idő, és nem ugrált össze-vissza a különböző szálakon, mégis összeálltak egy egésszé.

17 hozzászólás
Hanaiwa>!
Raoul Renier: A hitehagyott

Talán az egyik legjobb magyar dark fantasy regény.
Halálos kardtánc, árnyakból álló véres utazás.
Ahogy Kornya mester megrajzolja nekünk Mersant hideg dühét, céltudatos bosszúszomját, hittel átitatott lelki mélységeit ; ahogy elénk állítja Steinhardt kapitány engesztelhetetlen kemény alakját…magávalragadó.
A hangulat nagyon eltalált, sárdagasztotta mocskos középkor, minden leírása szinte képszerű. Egy alternativ világ, szinte egy az egyben rezonálva a valós korszakkal, amit joggal tartanak az emberiség egyik legelrettentőbb fejezetének.
A sötét lelkű kardforgató vérfürdője amit a keresztény világ földi poklában visz véghez, igazi éjfekete ballada.
Nem tudom hányszor olvastam újra.
Nem számolom.

2 hozzászólás
trombitang>!
Raoul Renier: A hitehagyott

Hajrá magyarok!!!

Egy magyar szerzős kihívásnak köszönhetően újabb minőségi fantasy csemegét sodort felém a moly; persze a pozitív értékelések és a kedvencelések száma már eleve bizakodásra adott okot, miszerint nem fogok mellényúlni Renier művével.
A szerző Sötét Mersant világának nyitó kötetével megvett kilóra. Szinte minden, ami számomra fontos egy fantasy történetben, az itt csúcsra lett járatva:
-Káprázatosan megrajzolt, élettel teli középkori szín, valamint társadalom, azok minden szépségével, s többnyire mocskával együtt;
-bitang erős mellékkarakterek, akik nem csak töltelék szereplők, hanem a történet fontos mozgatói (Egynémely akár önálló novellát, vagy kisregényt is megérdemelne, Steinhardt kapitány életútja pedig egyenesen egy sorozatért kiált. Számomra ő volt a szerethető karakter, akiért izgulhattam.)
-emlékezetes jelenetek, párbeszédek, monológok
-érdekes ötletek: nagyon tetszett például, hogy Krisztus igaz híveinek hite itt akár hathatós ellenszere tud lenni az ártó mágiának.
-és a címszereplő? Nagybetűs antihős. Mersant Le Sinistre. A hideg kiráz tőle!!

Kornya Zsolt meglátásom szerint egy őstehetség; megfelelő körülmények és feltételek mellett akár egy Sapkowskiéhoz hasonló bravúrra is képes lehet. Gyönyörűen, virtuóz módon szövi a szavakat mondatokká. Mocskot, szennyet, vérgőzös jelenetet ilyen szépen megírva még nem láttam. Ja, de. Martinnál!

Negatívum:
Ennél azért jobban be lehetett volna mutatni és elmagyarázni, hogyan is vált Mersant egyszerű bár nagyszerű kardforgatóból félelmetes mágussá! Ez csak úgy megtörtént a színfalak mögött…

Vicky3>!
Raoul Renier: A hitehagyott

Az író elképesztően jól mutatta be a történelem ezen sötét időszakát. Egy alternatív múltat teremtett, mágiával megbolondítva, de enélkül is éppen elég sötét és kegyetlen időszakot választott a cselekménye színteréül. Szóval tökéletes alapjául egy jó kis dark fantasy történethez. Érződik, hogy az író otthon van a középkor történéseiben, így döccenő-mentesen tudta összeolvasztani a valóságot a képzelettel. Éppen emiatt az időszak miatt alakult ki bennem egyfajta egészséges fenntartás az egyházzal szemben, és sikerült remekül bemutatnia azt a bizonyos sötét oldalát, ugyanakkor nem mentünk át ateizmusba se, mert az igaz hitnek is megvolt az ereje. Érdekes egyensúlyt sikerült kialakítania és fontos kérdések is felmerültek bennem olvasás közben ezzel kapcsolatban. Maga a világ jól felépített, bár egyáltalán nem egyedi, de minden a helyén volt, nem voltak benne logikai bukfencek számomra.

Mersant egy igazi antihős, jéghideg dühe az egész világ ellen szól. Mindentől megfosztották, nem maradt semmije csak a bosszúja, aminek az útjába senki nem állhat. Legfőbb célja, hogy elpusztítsa az egyházat és egy olyan kort teremtsen, amikor az ember szabadon választhatja a kárhozatot. Szóval nem maga a vallás ellen lép fel, hanem az ezen élősködő egyház ellen. Nem tudtam megszeretni a főhőst, ahhoz túlságosan is távoli karakternek éreztem őt magamtól, de roppant érdekes karakter és valami beteges élvezettel követtem nyomon a lapokon a tombolását és cselszövéseit. Az egyik kedvenc jelenetem maga a beavatás volt, mert imádom az ilyen jól átgondolt átveréseket végigkövetni, ahogy azt már jó párszor emlegettem.

http://three-points-of-view.blogspot.hu/2017/02/antihos…

girion>!
Raoul Renier: A hitehagyott

Nos ha van olyan hogy magyar grimdark, akkor valószínűleg ez a könyv érdemli meg leginkább ezt a címet. Kornya biztos kézzel fest le elénk egy sötét és nyomasztó képet egy részben fiktív középkorról. Nem csak szereplői, de ő maga is cinikusan áll hozzá a korabeli világrendhez. A kereszténység és a „pogányság” harcához. A sötét és babonás keretek közt, ahol nincsen igazi jó és rossz, az amorális, szürke a győztes. Még akkor is ha ő neki is küzdelemmel van kikövezve az útja.

A címszereplő Mersant le Sinistre, akiről a többé-kevésbé összefüggő novellák szólnak, jellegzetes elegye az abszolút tökéletes és a végtelenül esendő karakter típusnak. Fizikai és jellembéli gyenge pontjait, halálos tudással és méregerős pragmatizmussal keveri. Kicsit túlságosan is klasszikus karakter, Howard és Moorcock hőseit juttatja eszembe. Különös módon azonban a mellékszereplők között számomra sokkal érdekesebbeket is találtam. Gregoire atya, Reinhardt kapitány vagy Fra Angelico személyein keresztül sokkal jobban átjött az a cinikus és kemény milliő ami a mű legnagyobb érdemét adja.

2 hozzászólás
Voorhees>!
Raoul Renier: A hitehagyott

Tavaly egy kötet erejéig látogatást tettem Sötét Mersant világában, és gondatlanságból elkövetett bűnömet, miszerint nem az időrendben első könyvvel kezdtem, ezennel jóvátettem, feloldozást nyertem.
Kornya Zsolt a szavak mestere. Fantasztikus az archaikus nyelv, amelyet használ a könyvben, ezzel elősegítve az olvasót, hogy minél mélyebben bele tudjon helyezkedni a korszakba. A történet nagyjából a 14. századra tehető: Andalúziában még a mórok az urak, a százéves háború egy csendesebb időszakában járunk, a folytonos harcokban kifáradt angol és francia katonák egy időre meghúzták magukat. Ebbe a teljesen hitelesen megfestett történelmi környezetbe helyezi a szerző a főszereplőt (szándékosan nem főhőst írok, mivel igazából antihős) egy dél-franciaországi nemesi családba. A helyszín, a hegyvidék telitalálatnak bizonyult, a magas csúcsok között megbúvó nemesi kúriáknál és kolostoroknál keresve sem lehetne jobb helyszínt találni egy rémtörténetnek.

Másodszor is érdemes kiemelni a szerző alapos műveltségét. Érdemben utánajárt a témának a történelmi hitelesség kedvéért, az egyházi méltóságok és szerzetesrendek beható ismerője. A hitelesség alatt nem azt értem, hogy létező történelmi személyeket vonultat fel, inkább azt, hogy az olvasónak egy pillanatnyi kétsége sem támad afelől, tényleg a középkorban járunk.

A cselekmény egymással hol szorosabb, hol lazább kapcsolatban álló novellák összessége. Minden szereplő érdekesre sikeredett, még a háttértörténeteket olvasva sem fogott el az unalom. És mindez viszonylag rövid terjedelemben. Manapság ritkaság. A mellékszereplők közül Steinhardt emelkedett ki, örültem, hogy vasakaratú zsoldoskapitány a későbbiekben is szerepet kapott.

Olvasás közben olyan érzésem volt, mintha Clark Ashton Smith írta volna a novellákat némi tudományos bölcsességgel felvértezve. Meglátásom szerint az írások hasonlóságot mutatnak az amerikai szerző averoigne-i ciklusával.

Negatívumot nem tudok mondani. Lenyűgőzően jó írás, tipikus @Deltavision minőség. Csak ajánlani tudom.


Népszerű idézetek

Shanara>!

Egy rendíthetetlen akaratú ember, ha megvan benne a kellő eltökéltség, képes rákényszeríteni hitét a környezetére, és tetszése szerint formálhatja a valóságot maga körül. Csak keveseknek adatott meg a képesség, és még kevesebben tudták, hogy rendelkeznek vele. A régmúlt idők legendás hősei és vezérei a hitüknek köszönhették diadalaikat. Nem értették honnan fakad a hatalmuk, de éltek vele.

(Delta Vision, 2012.)

Razor P>!

– Nem lesz boszorkányégetés? – kérdezte csalódottan a plébános. – Pedig úgy készültek rá…
Az apátúr olyan tekintettel mérte végig, mintha valami különösképp undorító varangyfajzat lenne.
– Máglyáról szó sem lehet – mondta szárazon. – Drága a tűzifa. […]

110. oldal, Negyedik fejezet: A domínium (Delta Vision, 2010)

Kapcsolódó szócikkek: plébános
trombitang>!

Elég egy elhibázott megjegyzés, a figyelemnek egy pillanatnyi lankadása, és a dolog máris komolyra fordul; mert a szavakkal – bár ezt kevesen tudják – ölni is lehet, és mélyebb sebet ejtenek, mint a kardok

trombitang>!

Az igazság, fiam, mindig az, amiben a legtöbb ember hisz körülötted.

Zero_equal_Two>!

Letűnni csendben, mélyen, elpihenni,
Kihúnyni halkan, mint a gyertyaláng,
Törődést, bút-bajt, gondot elfeledni,
Alászállni a lelkek csarnokán;

Beh szép is volna örök lankadásod,
Az enyhet adó megnyugvás, Halál!
Hűs ölelésed, titkos suttogásod –
Csontkebleden a szív vigaszt talál.

De nem! Ne bűvölj! Mást rótt rám a végzet!
Bukjon, ki gyenge; én nem alkuszom!
Nem csalsz te tőrbe, hű barát, enyészet:
Acél vagyok, és úr a sorsomon.

S ha rút világom eltaszít magától,
Reménynek-harcnak mindnek vége van;
Ha Isten földre dől a trónusáról;
Lesz még, akiben higgyek – önmagam!

Bayard de Montbrun – Desertor Fidei

5. oldal

Voorhees>!

Belepöckölte az égő kanócot a mécses olajába. Vörös fény lobbant. Mersant összeszorította a fogát, aztán a lángoló olajat rálöttyintette a nyílt sebre.
A johannita lovagok, akik fáklyafény mellett fésülték át az erdőt csatlósaikkal, talán azt hitték, valami vadászó fenevad üvöltését hallják.

27. oldal, Második fejezet

Lyanna>!

– Hús vagy a húsomból, vér a véremből – mondta metsző hangon.

181. oldal

Fantasycentrum U>!

Ő volt a legjobb. Ezt nagyon jól tudta. Pörögve-szökkenve táncolt a félhomályban, szögletes átmenetek nélkül, olajozott mozdulatokkal, akár a folyékony higany. A kard – az ezüstösen fénylő toledói penge – mintha egybeforrt volna a karjával. Minden vágása tökéletes volt, minden lépése ösztönösen kiszámított. Hibázni egyet jelentett volna a halállal.

9. oldal

Ornicar>!

A sötét idegen elmosolyodott, fogai hidegen megvillantak. Az elítélt nyaka fölé emelkedő hóhérbárd mosolya volt ez.

150. oldal

trombitang>!

Ahhoz, hogy remetemódra éljek, ami szívem szerint való lenne, előbb kényúrrá kell válnom, hogy ment maradhassak a rohanó világ zaklatásától. Ősi törvény, hogy az erősek felfalják a gyengéket, a gazok a jámborokat. Én azért vagyok erős, hogy gyenge lehessek, nem kényszerből, de szabad választásból; és azért veszek a lelkemre mindenféle szörnyűséges gaztettet, hogy utána jámborul leróhassam tiszteletemet az Úrnak, amint az hívő keresztény lélekhez illik


A sorozat következő kötete

Sötét Mersant világa sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Imre Viktória Anna: A tébolyult doktor
Joe Abercrombie: Miután felkötötték őket
Mark Lawrence: Tövisek Császára
George R. R. Martin: Sárkányok tánca
John Gwynne: Az istenek árnyéka
Andrzej Sapkowski: Tűzkeresztség
Mark Lawrence: Vörös Nővér
Bíró Szabolcs: Lázár evangéliuma
Szilágyi Heléna: Diabolika
Török Ábel: A gonosz erdő meséi