Miss ​Peregrine's Home for Peculiar Children (Miss Peregrine 1.) 55 csillagozás

Ransom Riggs: Miss Peregrine's Home for Peculiar Children Ransom Riggs: Miss Peregrine's Home for Peculiar Children Ransom Riggs: Miss Peregrine's Home for Peculiar Children

A ​mysterious island. An abandoned orphanage. And a strange collection of very curious photographs. It all waits to be discovered in Miss Peregrine’s Home for Peculiar Children, an unforgettable novel that mixes fiction and photography in a thrilling reading experience. As our story opens, a horrific family tragedy sets sixteen-year-old Jacob journeying to a remote island off the coast of Wales, where he discovers the crumbling ruins of Miss Peregrine’s Home for Peculiar Children. As Jacob explores its abandoned bedrooms and hallways, it becomes clear that the children who once lived here – one of whom was his own grandfather – were more than just peculiar. They may have been dangerous. They may have been quarantined on a desolate island for good reason. And somehow – impossible though it seems – they may still be alive.
A spine-tingling fantasy illustrated with haunting vintage photography, Miss Peregrine’s Home for Peculiar Children will delight adults, teens, and anyone… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2011

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
Quirk, 2013
382 oldal · puhatáblás · ISBN: 9781594746031
>!
Quirk, 2012
352 oldal · puhatáblás · ISBN: 9781594746062
>!
Quirk, 2011
352 oldal · ISBN: 9781594744761 · ASIN: B004FGMDOQ

2 további kiadás

Kapcsolódó zóna

!

Időhurok Különleges Gyermekeknek

181 tag · 78 karc · Utolsó karc: 2019. május 29., 08:31 · Bővebben


Kedvencelte 3

Most olvassa 8

Várólistára tette 14

Kívánságlistára tette 11


Kiemelt értékelések

>!
Zsuzsanna_Makai
Ransom Riggs: Miss Peregrine's Home for Peculiar Children

Most ez konkrétan csak azért kellett, mert folytatni akarom a sorozatot, viszont nagyon nem emlékeztem rá. Most újra a helyére került minden. Remek volt!

>!
NannyOgg SP
Ransom Riggs: Miss Peregrine's Home for Peculiar Children

Hétvégén elmentem a könyvesboltba, hogy életemben először kényelmesen, egy kávé társaságában leüljek, és tényleg beleolvassak egy könyvbe, ne csak a végiglapozós hipsz-hopsz módszerrel döntsem el, hogy kell-e ez nekem. Szóval felkaptam a Miss Peregrine… -t, a „NannyOgg becsületbeli YA olvasásai” kampány immáron második darabját, és leültem egy kellemes sarokba, hogy elolvassam az előszót. 130 oldallal később aztán rádöbbentem, hogy megint vettem magamnak egy könyvet.

Nem fogok kertelni: elképzeltem, hogy visszarakom a könyvet a helyére, kisétálok a boltból, és megvárom, amíg a) bagóért megveszem használtan, vagy b) megjelenik a jelenlegi ár feléért puhakötésben, júliusban, és egyik verzió sem volt távolról sem kompatibilis azzal, hogy márpedig én ezt ma este még olvasni akarom elalvás előtt. Mindig voltak rajtam ilyen gombok, amit ha megnyomják, akkor tuti, hogy nem tudok elmenni a könyv/film mellett, hogy pl. elhagyott metróállomások, felhagyott bányák, árvaház, régi, furcsa fényképek. Szóval már amikor kinyitottam a könyvet, tudtam, hogy gáz van, és csak reméltem, hogy ez a könyv nem illik bele abba az előítéletbe, amit a „YA” műfajról alkottam (egy kínosan borzasztó könyv alapján; nem reprezentatív mintavétel, de azért a tüske megvan), mert szeretni akarom. És tényleg jó, na! :) Még ha félretesszük a fényképeket egy kicsit, akkor is megállja a helyét: izgalmas a sztori, szerethetők a szereplők, kicsit borzongatósan indul, egy „YA” szereplő sincs hülyének nézve, és kellemes olvasni, nincs az az érzésem, mintha az „Első 100 szavam angolul” című kötetet tartanám a kezemben. Nem, nem gondolkodom el az élet és a világmindenség (meg minden) értelméről, most, hogy kiolvastam, de nem is ez a célja a könyvnek, és igenis vártam, hogy este olvashassam, és várom a folytatást. Elkárhoztam.

És a fotók. A bizarr, fekete-fehér, régi fotók, amiket egyébként az író (akit őszintén remélek, hogy nem hívnak tényleg Ransom Riggs-nek, hanem ez csak valami félresikerült írói álnév…) a haverjaitól szedegetett össze, akik viszont a bolhapiacokról szedegették össze őket, szóval totál igazi, teljesen random képek, és egyik-másik láttán elgondolkozol, hogy vajon miért jutott eszébe valakinek anno ezt lefényképezni, és vajon ha a Kör 26. részét elkezdik forgatni, mennyire simán elkérhetnének néhány ilyet és belerakhatnák az aktuális szürreális nenézzdmegmer’meghalsz filmbe. Már maga az ötlet, hogy szedjünk össze egy halom régi fényképet ad hoc, tegyük őket egymás mellé, és írjunk belőle egy (mellesleg nem is rossz) történetet – na, már emiatt sokkal többet gondolok a fura nevű szerzőről, mint a következő 10 év összes vámpíros-vérfarkasos-démonos-angyalos YA írójáról együttvéve.

Jó, persze, károghatnék, hogy vannak ilyen-olyan lukak a sztoriban. Hogy néhány kép nincs kellően beillesztve a sztoriba, és kicsit úgy érzem, mintha RR csak nem akarta volna őket kihagyni, mert jó képek, de igazából semmi frappáns nem jutott eszébe róluk. (Pl. a maszkos ikrek? Róluk minden megerőltetés nélkül el tudnék képzelni egy belezős horrort. De azért arra is kíváncsi lennék, hogy eredetileg mi volt ott a sztori…) Meg hogy miért úgy van szerkesztve, hogy sok az üres fél oldal a szöveg után, mert az odaillő kép van a másik oldalán. De igazából ezek azért nem olyan érdekesek, mert olyan biztos vagyok benne, hogy elolvasom a folytatást, hogy nem lehetnek érdekesek.

Na, hát ez van, én mondtam, hogy nem is vagyok olyan öreg.

>!
Mesemondó I
Ransom Riggs: Miss Peregrine's Home for Peculiar Children

Messze nem volt olyan rossz mint a legutóbbi öt öreggyerek (kösz Hollywood Hírügynökség a kifejezésért XD ) könyv, de igazából élvezni se élveztem nagyon. A nyelvezete talán a legjobb az egészben, választékos és élvezetes, csak sajnos mivel egyes szám első személyben íródott, akarva-akaratlanul egy tizenhat éves amerikai fiú szájából (avagy fejéből) hallja az ember, és ez engem speciel kissé szkeptikussá tett. Szintén személyes ízlés kérdése, de amikor először a kezembe került a könyv, azt hittem, brit az írója… de sajnos az amerikai írónak, minden igyekezete ellenére, nem sikerült a brit ifjúsági könyvek hangulatát visszaadnia (ami nem feltétlenül elvárás, de mivel a könyv túlnyomó többsége Wales-ben játszódik, valahogy hiányzott). Kicsit művinek éreztem.
Ami magát a sztorit illeti – eléggé orrsúlyos volt. Amikor a Kindle könyv 40%-nál még mindig kétséges volt, miről fog szólni ez a sztori igazán, elkezdtem azt kívánni, hogy bárcsak tényleg arról szólna, amiről az elején tettetik, hogy szól (annak ellenére hogy egyértelmű már a címből is, hogy itt pedig szuperképességek lesznek). Igazából nem sok minden történik az egész könyv folyamán, nyilvánvalóan érződik rajta, hogy sorozatnak indult, mert nyúlik, mint a rétestészta. Több jelenet is van benne, ami látványosan filmvászonra íródott – szerintem ez is egyike lesz azoknak a YA könyveknek, amik filmen jobban néznek majd ki, mert nincsenek túlbeszélve. Remélem, hogy a későbbi kötetetkben (és a filmben) több szerepet kapnak majd azok a gyerekek, akik érdekesek voltak ugyan, de ebben az első kötetben csak pár sor jutott rájuk.
A könyv fénypontjai a régi fényképek – elsősorban azért, mert valódiak, gyűjtőktől válogatta őket a szerző, és köréjük írta a történetet.

>!
FitzwilliamDarcy667
Ransom Riggs: Miss Peregrine's Home for Peculiar Children

Ez a könyv szépen lassan vágta maga alatt a fát, azért kapott csak ennyi csillagot. Első körben borzasztó lassan indult a könyv, a negyedéig konkréten semmi említésre méltó nem történik azon kívül, hogy spoiler. Mikor odakerül a szigetre Jacob, mintha behúzta volna a kéziféket a könyv, vagy én nem tudom mi történt, de azok a részek unalmasak voltak. Amikor meg bejut az időhurokba és nem tudja feldolgozni, hogy nem traktorok hanem lovaskocsik járnak és fel akar menni a kocsma fölötti szobájába, akkor jöttem rá, hogy szegény Jacob nem mentálisan instabil, hanem szimplán hülye. Ezekre még jönnek a különböző kis dolgok, amik kikészítettek: Emma aki a nagyapjába volt szerelmes, de te itt vagy akkor te is jó leszel, a pofátlan X-Men koppintás, hogy a főgonosz szerint a peculiar emberek uralhatnák a világot, a hollowgast elnevezés egyáltalán nem kreatív sőt inkább visszataszító, a könyv háromnegyedéig ötletem nem volt, hogy mi lesz a bonyodalom, mert senki nem mondott el semmit, és semmi se történt, ami rávezetett volna. A könyv vége meg egy összecsapott akcióhalmaz lett. A legtöbb karakter felejthető, egyikőjüket se ismerjük meg igazán, csak a képességüket. A végén a főgonoszt meg ennél klisésebb helyen nem is lehetett volna legyőzni. Nem tudom, hogy ezt még hova lehet nyújtani.

>!
Szentinel
Ransom Riggs: Miss Peregrine's Home for Peculiar Children

Ez a könyv teljesen korrekt élmény volt számomra. Abban viszont biztos vagyok, hogy annak a közönségnek, akinek eredetileg szánták, nem hozott akkora örömet. A Miss Vándorsólyom otthona különleges gyermekeknek jellegzetesen az a példa, amikor egy olyan ember ír ifjúsági regényt, akinek nem annyira egyezik a stílusa a célközönséggel.

Riggs debütáló regényén látszik, hogy inkább a brit ifjúsági művekre szeretne hasonlítani, mint egy amerikaira. Több párhuzamot tudnék vonni az MPHFPC és az Alice Csodaországban között, mint mondjuk egy Rick Riordan-regénnyel. Kevésbé szórakoztató, kevésbé akciódús, viszont nagyon stílusos és a hangulata is különleges. Mer itt-ott hátborzongató lenni, megszólítva ezzel a fiatalokban bujkáló felnőttet, de nem megy el olyan végletekig, mint pl. Clive Barker az Abarat könyveiben. Mégis, eléggé forgatókönyvszerűen lett megírva ez a könyv, ami egyben azt is eredményezi, hogy a szereplők kevésbé egyediek, vagy karakteresek, mint mondjuk az említett másik írónál. Vagyis, a Vándorsólyom… egy olyan könyv, ami nem mindig tudja, mi akar lenni. És épp ettől működik igazán, és biztosít remek azonosulást a főhőssel.

A történet főszereplője egy kezdetben unszimpatikus figura, Jacob Magellan Portman, zsidó származású fiú, aki olyan erővel próbálja magát kirúgatni a munkahelyéről, mint ahogy mások szeretnének megtartani egy jó állást. Mivel a családja kezében van a bolt, ahol dolgozik, ezért sokat nem tudnak kezdeni vele. Jacob megszállottan szereti azokat a történeteket, melyeket a nagyapja mesélt neki. Nagyapja, Abraham Portman saját bevallása szerint egy olyan helyről jött, ahol a II. vh alatt különleges erőkkel felruházott gyermekek éltek, és fényképekkel is tudja bizonyítani, hogy léteztek. Persze ezt senki nem hiszi el neki, és betudják annak, hogy az öreg szimplán hóbortos. Egy nap viszont minden rosszra fordul. Abraham apót meggyilkolják, Jacobnak pedig rémálmai támadnak. A fiatalember elkezdi kutatni, melyik területen élhetett a nagyapja, és az apjával közösen indul útnak, hogy kiderítse az igazságot a különleges gyermekotthonról. A könyv első fele egy fiatal fiú nyomozásának története. Láthatjuk, ahogy megpróbálja kideríteni, hogy mennyire lehetnek igazak a nagyapja történetei. Szeretne hinni neki, de a valóság mást mutat.

A könyv stílusa pedig jól veszi fel a ritmust. Lassan építkezik, semmit nem kapkod el, mégis megtartja a figyelmet. Már akiét. A regénybe ugyanis csak jóval később szivárognak be a fantasztikus elemek, így aki arra számít, hogy már az elejétől kezdve egy dark fantasyt fog olvasni, az csalódni fog. Ifjúsági regényekhez mérten elég ráérős, és lassan bontja ki szirmait. Én személy szerint élveztem Jacob nyomozását, és azt, ahogy a múltját akarja felfedezni. Az én családomban is akadnak érdekes történetek. Nem egy olyan tárgy van a birtokunkban, amiről gőzöm sincs, hogy kerülhetett hozzánk, de a felderítése biztos nagy kaland lenne. Dédapám pedig egy első és második világháborút megjárt veterán volt, szóval ha valakinek, neki aztán lennének érdekes történetei. Hallottam néhányat a nagyanyám tolmácsolásában, de ki tudja, mennyit változtak azok a történetek az ő mesélésében.

Az MPHFPC egy nagyon érdekes regény volt, és felkeltette az érdeklődésemet a folytatások iránt. Nem tökéletes, de a hangulata nagyon magával ragadhatja azt, aki fogékony a sötétebb hangulatú ifjúsági regények irányába.

>!
patricia
Ransom Riggs: Miss Peregrine's Home for Peculiar Children

Nem olvastam végig, egyszerűen a felétől olyan idegesítő lett, hogy képtelen voltam. Nem érdekel, mi lesz a rejtély megoldása, nem érdekel, mi történik a szereplőkkel. A kedvem akkor ment el végleg tőle, amikor megtudtam, hogy ebből is sorozat lesz. Mineek? Miért nem lehet egy kötetben megírni valamit?
Sajnos a sok reklám, amik meghozták a kedvemet, nem bizonyultak igaznak, mert semmi, de semmi horror nincs benne, a könyv trailer jobb, mint maga a könyv, ami azért ciki. Nagyon elsőkönyves, sokszor mintha az írónak fogalma se lenne, hogy bonyolítsa tovább a dolgokat, ezért random bedob valami divatos ya klisét.
Kíváncsi vagyok, hogy másoknak hogy fog tetszeni, de én kicsit becsapva éreztem magam, mert teljesen mást vártam. Az egyetlen pozitívum, hogy szép a könyv, és hangulatosak a fényképek.

>!
PuPilla
Ransom Riggs: Miss Peregrine's Home for Peculiar Children

Nagyapa titkos múltja, árvaház, különleges képességű gyermekek, rejtély, régi, baljós hangulatú fényképek, Wales, a világtól elzárt mocsaras sziget… Nekem most nem kellett ennél több. Folytatás nélkül is jó, de a folytatás is érdekelne.

Bővebben a blogban: http://❀.ws/f/1f-tF

4 hozzászólás
>!
Doreen
Ransom Riggs: Miss Peregrine's Home for Peculiar Children

Jobbra számítottam a rengeteg jó értékelés után. Néhol elég vontatottnak éreztem a könyvet, de ugyanakkor lenyűgözött a történet. Különösen egyedi volt a sok kép, ami végigkísért az olvasás során.

>!
infinitedreams IP
Ransom Riggs: Miss Peregrine's Home for Peculiar Children

Az elejének eszméletlenül jó a hangulata, konkrétan vártam, hogy továbbolvashassam, érdekelt, hogy mi lesz a következő fordulat. Aztán jött a nagy felfedezés, ami azért akkora meglepetés nem volt, és onnantól már nem érdekelt, mert egész egyszerűen átment tucat ifjúsági regénybe. Semmi extra nem volt már benne. Félreértés ne essék, nem volt rossz, csak csalódás az elejéhez képest. A nyelvezete viszont végig nagyon szép volt, és örültem, hogy odafigyelt az író a főszereplő megszólalásaira, ezek tényleg olyanok voltak, mintha egy modern tizenéves mondta volna.

Egy kicsit bővebben: http://blog.infinitedreams.hu/…

>!
Banditaa P
Ransom Riggs: Miss Peregrine's Home for Peculiar Children

Az alapötlet határozottan érdekes (régi fényképek alapján írjunk egy könyvet), de a történet engem különösebben nem hozott lázba, úgy érzem többet is ki lehetett volna hozni ebből. Az előre utalások meg enyhén szólva is bénák, mert már az elején tudod, hogy mi lesz a vége… Én nem maradok a második kötetre, ennyi biztos.


Népszerű idézetek

>!
Banditaa P

I did love her, of course, but mostly just because loving your mom is mandatory, not because she was someone I think I'd like very much if I met her walking down the street.

>!
Banditaa P

We cling to our fairy tales until the price for believing them becomes too high…

>!
Judzsin

He was, I suppose, my best friend, which is a less pathetic way of saying he was my only friend.

>!
Judzsin

I didn’t go far, just around the perimeter of the neat yard in a slow shuffle, watching the sky, clear now, a billion stars spread across it. Stars, too, were time travelers. How many of those ancient points of light were the last echoes of suns now dead? How many had been born but their light not yet come this far? If all the suns but ours collapsed tonight, how many lifetimes would it take us to realize that we were alone? I had always known the sky was full of mysteries—but not until now had I realized how full of them the earth was.

>!
Véda MP

I used to dream about escaping my ordinary life, but my life was never ordinary. I had simply failed to notice how extraordinary it was.

>!
Judzsin

I told him I loved him. And then he seemed to disappear into himself, his gaze drifting past me to the sky, bristling now with stars.

>!
Judzsin

They also—finally—let me quit Smart Aid. “Feeling better” became my new job.
Pretty soon, I was determined to be fired from this one, too.

>!
Judzsin

Next, my dad learned that Cairnholm Island is a super-important bird habitat, and, like, half the world’s population of some bird that gives him a total ornithology boner lives there.

>!
Judzsin

The bathroom worked “most of the time,” according to Kev, “but if it ever gets dicey, there’s always Old Reliable.” He directed our attention to a portable toilet in the alley out back, conveniently visible from my bedroom window.


A sorozat következő kötete

Miss Peregrine sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Wendy Mass: The Last Present
Rick Riordan: The Sea of Monsters
Christopher Paolini: Inheritance
Morgan Rice: A March of Kings
J. K. Rowling: Harry Potter and the Deathly Hallows
Joan Aiken: Black Hearts in Battersea
Frances Hardinge: The Lie Tree
J. R. R. Tolkien: The Hobbit
M. I. McAllister: Urchin and the Raven War
Roderick Gordon – Brian Williams: Terminal