A ​madarak tanácskozása (Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei 5.) 90% 172 csillagozás

Mivel az egyik kedvenc sorozatom, ezért természetesen azok táborát erősítem, akik örülnek, ha egy-egy újabb rész kijön. Az elején picit nehezen rázódtam ugyan bele, volt megint egy-két név, történés, ami csak derengett (nem csoda, kb. kétszáz másik könyvet olvastam az előző rész óta), de aztán belerázódtam gyorsan. Ha negatívumot kellene említenem, akkor kettő volna: egyrészt néha annyira erőltetettnek érzem a fényképek belehelyezésével „irányított” történetet (jó, rendben, valahogy be kell kerüljenek, de néha tényleg egy-két kép annyira feleslegesnek érződik, nem „különleges” így nem érzem helyénvalónak a „bepréselését” sem), másrészt a nagy Emma-Jacob szerelem után a hirtelen jött Noor-felé életre kelt szerelem. Mert az még rendben van, hogy Emma nem volt képes túllépni Abe-n, s nem volt képes úgy szeretni Jacob-ot, ahogy kellene, de Jacob részéről nem mondhatjuk ezt, hiszen ő tényleg beleszeretett, sőt, első szerelem, azt azért nem szokták ilyen pikk-pakk módon maguk mögött hagyni az emberek (vagy legalábbis, mi nők biztos nem). Ja igen, még egy apróság: az összeaszalódott fejek a bejáratnál és a halálból való visszatérés és egy ahhoz szükséges „recept” bizony engem valamire emlékeztetett :-D Ennyi volt a „negatív” érzelem, a többi viszont ismét izgalmasra sikeredett, sőt, itt most néhány kaland nem is nyúlt hosszúra, mármint az egész történet nem egyetlen kalandról szólt, hanem több kisebbre, amelyből időnként visszatértek a szereplők a Hurkotikum békéjébe (már amennyi békét az adott). Noor szimpatikus, örülök, hogy inkább ő került Jacob látókörébe, sosem szerettem az Emma-Jacob szálat (egy kicsit olyan perverznek éreztem a dolgot, már bocsánat…) :-D Nagyon tetszett, hogy a ymbrynek végre nem gyerekekként (vagy nem csak gyerekekként) kezelik a csapatot, de úgy, mint a leghatékonyabb, összeszokott és bevethető erőt. A legizgalmasabb rész (filmen fantasztikus látvány volna, huh…) szerintem a tornádós volt, habár spoiler A recepthez kellő dolgok spoiler horrorisztikusra sikeredtek (így volt jó!). Szóval én várom a következőt és ha netalántán Riggs még utána sem állna le, hogy újabb kalandokba (akár kisebb és újabb szörnyekkel) vigye hőseinket, én állok elébe :-D

Mint azt már az előzőekben említettem, Ransom Riggs egyre profibb lesz. Persze érvényes rá még mindig, és azt hiszem az is marad, hogy l a s s ú k e z d é s u t á n hirtelen BEINDUL, és abszolút letehetetlenné válik, de ezt már megszoktuk. Ransom Riggs Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekeiben induló félénk, gyönge szárnypróbálgatásait immáron az ymbrynék viharos, orkánszerű vad, ősi védelemre kifejlesztett szárnyzúgása váltotta fel. Magabiztos lett és egyre újabb félelmetes és izgalmas kalandot sző nekünk. Isten tartsa meg jó szokását. Részemről addig olvasom, amíg csak egy sort is leír.

Miért kell így félbehagyni könyvet???
MIÉRT???
Riggs, remélem bőszen írsz ebben a pillanatban is!

Szeretem ezt a különlegesekkel teli különleges világot… :D Előző részt kicsit régebben olvastam de nem kellett sok idő a vissza rázkódáshoz. Nem unatkoztam, pörögtek az események. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi lesz a vége, mert így abbahagyni a történetet kiakasztó… :D Noor jobban illik Jacobhoz, mint Emma. Volt pár zavaró kis tényező, de összességében jó kis történet ez is.

Olyan vagyok, mint Vándorsólyom kisasszony.
Annyira elfogult vagyok a sorozattal kapcsolatban, annyira szeretem a gyerekeket, mintha én is ymbryne lennék.
Nagyon komoly kiritkát fogalmaztam meg az előző kötetnél, miután már egy befejezettnek tűnő trilógiát folytatott az író, ráadásul kiemelte a történetet a komor angliai szürkeségből, és áttette az Újvilágba. Nagyon meredek lépés, és gyakorlatilag tönkretette számomra azt a bizonyos Különleges hangulatot, amiért első perctől bevonzott a történet, és lett kedvencem. Ezt egyébként a film se nagyon tudta visszaadni.
Ezután akár kétkedve is állhattam volna neki ennek a kötetnek, vagy éppen csalódottan el se kellett volna olvasnom. Azonban minden negatívum ellenére, még mindig imádom ezt a világot, és mint korábban mondtam, a gyerekeket. Elfogult vagyok velük kapcsolatban, Tudni akartam, merre mennek tovább, és nem csalódtam. Sőt, mintha Riggs is sejtette volna, hogy túl „vakációsra” sikeredett az előző rész, és ezért most kicsit bekeményített, és visszalendített – bár azért most se ugyanolyan – az eredeti „Különleges-vibe-ba”. Nagyon pörgött a történet, izgalmas volt, és fordulatos, a függővég felháborító!
A levont csillag a szerelmi szálért jár. Teljesen feleslegesnek éreztem, nem is passzol ebbe a történetbe, sőt, egyenesen aggasztó, milyen irányba akarja elvinni a történetet a szerző. Remélem, a megérzéseim nem válnak valóra, mert szívem csücskei a gyerekek!

Hosszú kihagyás után vettem kézbe ezt a kötetet, így nagyon sok minden homályos maradt az előző könyv cselekményeiből. Azt hittem nem sikerül visszarázódnom, úgyhogy nagyon meglepődtem, mennyire beszippantott ez a kötet és jöttek vissza sorban az emlékek.
Ahogy az eddigi részek is, ez a könyv is izgalmas volt, pörögtek az események és meglepően tetszett az új szerelmi szál.

Az a baj a jó könyvekkel, hogy sikerül annyira belemerülnöm, hogy már csak azt veszem észre, hogy vége lett, de még olvasnám tovább a történetet.

Mérhetetlenül csalódott vagyok. Egyre inkább azt érzem, hogy kár volt ezt a remek trilógiát folytatni. A történet nagyon lassan alakult bárhová is. A szereplők közül Jacob már egyáltalán nem a szívem csücske, valahogy ez a szerelmi szál nem illik nekem bele ebbe az egész közegbe.
Noor is annyira semmilyen szereplő, hogy nem tudok vele azonosulni. A végére nyilván a kőkemény odamondó Enoch lesz a kedvencem. :D (Ha így haladunk…)
A vége a szokásos, hogy várod a következő részt, és izgulsz, de igazából nálam már ezt nem hozta el.
Tetszik a sokféle hurok, ezt az egyet élveztem talán ebben a könyvben.
Csak csalódottság van bennem. De voltak részek, amiket szerettem. Így 3,5*.
Nagyon remélem, hogy a következő rész egy brutálisan arcbavágós sztori lesz….

Jacob és Noor egymásra találásával újabb küldetés indult útjára, hisz Noor fontos szerepelt tölt be a végjátékban és nem közömbös Jacob számára sem. A nagy hajsza után ismét a hurokbeli banda biztonságában tervezgetik az újabb küldetéseket, sajnos spoiler eljön a végítélet.

Igazából nincs mit szégyellni ezen, de talán nem olvastam volna most a megjelent két könyvet – a negyediket és a jelen értékelt ötödiket –, ha nem jött volna ki a Ransom Riggs plecsni. Pedig milyen jó, izgalmas és egyedi történet ez.
És nem csak a történet maga jó, hanem az ötlet, hogy régi fotókat építenek bele, ezzel adva egy különleges ívet az egész sztorinak és a kézbe vett műnek.
Az ötödik kötet számomra sokkal izgalmasabb, lendületesebb volt, mint a negyedik, bár az is tény, hogy itt már nem volt meg az a négy év kiesés után újra ezt a sztorit olvasom érzés, hanem benne voltam a lendületben és sodort magával a történet.

Most már viszont várom az áprilist, hogy meg tudjam rendelni a hatodik részt. :D

Számomra ez a sorozat eddigi legjobb része! Noort, a csapat új tagját rögtön megszerettem. Bátor, vagány, okos karakter, aki rögtön beilleszkedett a különlegesek közé. A történet izgalmas, fordulatos volt, a végén elmés csavarral, előrevetítve, hogy az utolsó rész sem fog szűkölködni érdekes és lebilincselő eseményekben. Fél pontot azért vontam le, mert maradt 1-2 nyitott kérdés, ami felett elsiklott az író, mintha egy kicsit kapkodott volna. Remélem, az utolsó részben nem feledkezik meg ezekről sem, és tényleg kerek, egész lesz a különlegesek története. :)