Személyiségünk ​titkai 13 csillagozás

Hogy nálam különb legyen…
Ranschburg Jenő – Popper Péter: Személyiségünk titkai Ranschburg Jenő – Popper Péter: Személyiségünk titkai

A ​szülő-gyermek kapcsolat kialakulása a messzi múltban kezdődik, jóval a gyermek megszületése előtt.
A szülő-gyermek kapcsolat olyan kettős szerep, amelynek mindkét oldalát megéli az ember, csakhogy több évtizedes időeltolódással. Mindenki volt gyermek, azaz átélte saját szüleivel e szociális szerep gyermeki oldalát. Majd évtizedek múltával az egykori gyerek lesz szülő, s megéli e szociális szerep másik oldalát is.
Vajon milyen szülő lesz az egykori gyermekből? Akár akarja, akár nem, ezt részben meghatározza mindaz, amit gyerekként látott, megélt és tapasztalt.
Egykori gyermekkori élményeink ellentétesen és ellentmondásosan csapódnak le bennünk: van, amit követünk, van, amit elutasítunk szüleink egykori viselkedéséből, mindez elkeveredik azóta szerzett tapasztalatainkkal, élményeinkkel. A magatartásformákat sokkal inkább tanuljuk, mint örököljük. De egy-egy nevelési téveszme okozta torz személyiségvonás úgy belénk ivódott, hogy szinte örökletesnek tűnik.
A… (tovább)

>!
Saxum, Budapest, 2012
268 oldal · ISBN: 9789632481876 · Illusztrálta: Sajdik Ferenc
>!
Minerva / RTV, Budapest, 1978
230 oldal · ISBN: 9632231414

Enciklopédia 1


Kedvencelte 1

Most olvassa 5

Várólistára tette 11

Kívánságlistára tette 13


Kiemelt értékelések

>!
esőember
Ranschburg Jenő – Popper Péter: Személyiségünk titkai

Gyermek… hogy az legyen, akinek lennie kell, hogy azokat az értékeket adjam át neki, amik valóban előre viszik, hogy önmagamat is megértsem, hogy tudjam honnan indultam, és hogy tudjam „őt” honnan indítsam! Ehhez nyújt maximális segítséget ez a könyv! Gyereket nem lehet könyvből nevelni? Nem hát. De egy keretbe foglalt szabályrendszerből kiszemezgethetjük azokat az álláspontokat, amelyeket mi magunk, szülők akarunk képviselni a gyermekünk nevelése folyamán. Egy örök érvényű könyv. Hiába íródott 1978-ban, a leírtak ma ugyanúgy érvényesek, mint voltak akkor. iPod ide, Iphone oda, egy ma 5 éves gyerek ugyanúgy szülői szeretetre vágyik, mint amilyen szülői szeretetre vágyott egy 1978-ban 5 éves gyermek. Ranschburg Jenő pedig arra született, hogy minderről felvilágosítson bennünket, hogy gyerekekkel foglalkozzon, hogy értük éljen, hogy értse a „nyelvüket”. Mi pedig jól tesszük, ha hallgatunk rá, tudja, mit beszél!

>!
tshehip
Ranschburg Jenő – Popper Péter: Személyiségünk titkai

Meglepett, nem erre számítottam, a csalódottságom miatt azonban semmiképp sem szeretnék negatív értékelést írni, mert összességében egy szakszerű, érdekes írás, mint az a szerzőpárostól el is várható.
Néhol inkább éreztem, hogy egy leegyszerűsített szakkönyvet tartok a kezemben, mint egy szülőknek szánt, az átlagosnál jobban kidolgozott könyvet, de a szárazabb részeket jól ellensúlyozzák a rövidebb fejezetek.
A gyermekek fejlődési korszakait szakszerűen írják le a pszichológiai háttér magyarázatával valamint az adott korszakokhoz és helyzetekhez is kellő de nem eltúlzott magyarázattal ajánlanak szülői magatartást, nevelési módszereket.

Nem könnyed olvasmány de némi pszichológiai alapismerettel nem igényel utánaolvasást és számos új ismerettel gyarapít amit a hasonló „populárisabb” könyvek nem adnak meg.

>!
Panda
Ranschburg Jenő – Popper Péter: Személyiségünk titkai

A két szakember írásait mindig nagyon szeretem. Valahogyan emberi nyelven képesek átadni azt a tudást, ami bennük van. Bár régi könyv, ennek ellenére nem elavult, teljesen használható még ma is. Mivel viszonylag rövid, így nagyon jól jött nekem, hogy az egyetemen tanultakat átismételhettem anélkül, hogy mélyebben belementem volna a dolgokba.

>!
p_m_linda
Ranschburg Jenő – Popper Péter: Személyiségünk titkai

Ranschburg Jenő műveit mindig szívesen olvasom: kedves, szülői szívhez szóló szavak, megfontolandó tanácsok, napjainkban is érdekes és tanulságos esetek, kísérletek ismertetése. A Popper Péter által írt fejezetek nagyobb betekintést adnak egy-egy témakörbe. Jó volt olvasni, ajánlom testvéreimnek is.

>!
Dóra_Hegedűs
Ranschburg Jenő – Popper Péter: Személyiségünk titkai

„Az érzelmileg kielégítetlen, elhanyagolt feleség a gyerekben keres kárpótlást magányosságért, tőle várja mindazt a törődést és melegséget, amit férje nem ad meg neki és viszont. Valahol olvastam egyszer: egy férfi nem tehet többet a gyermekeiért, mint hogy szereti az anyjukat.” /Popper Péter/
„Az ún. házon kívüli magatartás a felnőtt férfiaknál jól illusztrálható: elsősorban a munkájuk érdekli, a házon kívüli teendők foglalják le őket, még akkor is, amikor házon belül, tehát családon belül élnek. A nőies, a hagyományos nőies magatartás a passzív, visszahúzódó, nem agresszív, ezenfelül pedig az ún. házon belüli magatartásmód. A hagyományos nő számára első a család. A családközpontúság nem egészen függ össze azzal , hogy dolgozik-e, vagy otthon van, mert a nők jelentős része ma is, még a munkahelyén is elsősorban arra gondol, hogy hány órára kell menni a gyerekért az óvodába, mit vegyen és mit főzzön vacsorára, míg a férfi, aki otthon van és olyan tisztességes, hogy mosogatni is segít, mosogatás közben is a munkahelyi problémáira gondol elsősorban, tehát pszichológiai értelemben házon kívüli orientációt, irányultságot tanúsít.” /Ranschburg Jenő/

>!
Morn
Ranschburg Jenő – Popper Péter: Személyiségünk titkai

Régi kötet, de egy olvasmánynak elmegy. Leginkább a szülők számára lehet hasznos, bár csak olvasva bármit, nehéz az adott szituációkban alkalmazni, no meg tökéletes szülő, gyerek és nevelés nem létezik. De ezt a szerzők nem is állították. :) No meg minden helyzet más, a világ folyamatosan változik, ami régen bevált, ma már közel sem biztos, hogy be fog.
Néhol zavart, hogy nem neveztek meg egy-egy kutatót (pl. Bandura vizsgálatát szépen leírták, de a nevét elfelejtették közölni), no meg úgy teljes egészében hiányzik belőle a hivatkozás. Jó, mondjuk azt, hogy akkor ez nem volt divat, meg amúgy is egy tv-műsor átirata vagy mi a szösz, ha jól értelmeztem, de tv verziót nem láttam.
Vannak benne jó kis, hasznos, érdekes infók, fel lehet ütni, hogy ha az ember nem akar rendes szakkönyvekben bogarászni. Leselejtezés nyomán ingyen került hozzám, ennyit bőven megért. Ha jól emlékszem, anno mindenkinek vittem belőle egy-egy példányt, aki gyerekekkel foglalkozik.

>!
Minerva / RTV, Budapest, 1978
230 oldal · ISBN: 9632231414
2 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
esőember

… a szülőnek úgy kell viselkednie, ahogyan a gyerektől is elvárja, a szülőnek ugyanolyan értékek szerint kell élnie, amilyen értékeket a gyerekébe nevelni akar.

156. oldal

>!
esőember

Egy álláspont akkor álláspont, ha valaki tudja, hogy másnak ugyanebben a kérdésben más álláspontja is lehet. Ha ezt nem tudom, akkor a saját álláspontom többé már nem álláspont, hanem abszolút igazság. Nos, a gyerek – éppen körvonalazatlan énje miatt – éppen így van ezzel: véleményt alkot, állást foglal, és nem világos a számára, hogy más embernek ugyanarról a dologról teljesen eltérő véleménye lehet.

183. oldal

>!
palastim

Mit vár a tanár például akkor, amikor beírja a gyermek ellenőrzőjébe: „Tisztelt Szülő, gyermeke az órán fecsegett, és társait zaklatta!”
Az óra alatti fegyelem kialakítása a pedagógus feladata, ezt ott és neki kell megoldania. A beírás nem más, mint burkolt felszólítás arra, hogy tessék otthon megbüntetni vagy megverni a gyereket, mert én nem tehetem meg. Ugyanezen az alapon, a szülő is beírhatná a gyermek ellenőrző könyvébe: „Tisztelt Tanárnő! Vacsoránál idétlenkedett, és nem akarta megenni a kelkáposztát!”
Nyilvánvaló e pedagógiai felelősség áthárításának a lehetetlensége. Végül is az szokott történni, hogy család és iskola együttesen a pszichológusra igyekszik hárítani a nevelési gondok megoldását. Nagyon sok gyerek kerül ma úgy pszichológiai rendelésekre, hogy pszichésen nem szenved semmilyen komoly zavarban, csak a felnőtt környezet – iskolában vagy családban – rosszul tűri a gyerek viselkedését, és nem vállalja nevelési feladatainak megoldását. Ez a helyzet azért káros, mert a gyerek személyiségfejlődése szempontjából – különösen, ha semmi baja sincs – nem ártalmatlan az a tudat, hogy „engem pszichés zavarral kezelnek”. Emellett a pszichológus sem képes arra, hogy a család és az iskola helyett oldja meg a nevelési feladatokat. Továbbá ezek a gyerekek elveszik a helyet azoktól, akik valóban valamilyen pszichés zavarban szenvednek, és pszichoterápiás kezelésre szorulnak.
E gondolatsornak az a lényege, hogy a család és az iskola alkalmas a gyermek nevelésére és a felmerülő pedagógiai kérdések megoldására. E kérdéseket és konfliktusokat keletkezésük helyszínén kell és érdemes megoldani, s ezt a feladatot a gyermekek érdekében valamennyiünknek vállalnunk kell.

11. oldal

>!
esőember

… a gyerekkel vele születik az anyaigény. Vagyis vele születik az az igény, hogy valakihez kapcsolódjék, és ha nincs kihez kapcsolódni, akkor súlyos zavarok támadnak a személyiségében. Ha nincs olyan személy, akitől a gyerek megtanul szeretni, akkor nem is tanul meg, és nem is tudja értékelni azt a szeretetet, amit másoktól kap.

17-18. oldal

>!
palastim

Az énerők fejlettsége olyan helyzetben mutatkozik meg leginkább, amikor az ember vágyai, céljai, törekvései, megvalósításuk során, valamilyen akadályba ütköznek. Ezt a helyzetet, illetve az élményt nevezzük frusztrációnak. Ilyen esetekben az éngyenge ember vagy gyerek, vagy feladja a célt, vagy pedig a kérdés megoldását indulati síkra tereli. Kétségbeeséssel, haraggal, agresszióval próbálja az akadályt áttörni. A fejlett énerőkkel rendelkező ember viszont képes arra, hogy miközben nem mond le céljáról (célfenntartás), kivárja azt az időt, amíg célja megvalósulhat (kivárás), sőt megkeresi azokat a módosított lehetőségeket, melyekkel, bár más úton, de mégis elérheti célját, méghozzá úgy, hogy társadalmilag és morálisan elfogadható legyen (kerülő út).

144. oldal

>!
esőember

A játékszerek a gyermek világának igen fontos jelenségei, amelyekhez a gyermeket mély személyes érzelmek és indulatok fűzik. A gyermek számára a játékszer nemcsak tárgy, hanem élőlény, sőt személyes jellegű gondolkodó és érző lény is lehet. Világos, hogy rengeteget mondhat el nekünk a gyermek érzelmi állapotáról az, hogy milyen módon bánik saját világának érzelmileg fontos jelenségeivel és tárgyaival: szeretettel, gyöngéden; vagy közönyösen és személytelenül, vagy pedig durván, agresszíven, romboló, kínzó jelleggel?

127-128. oldal

>!
esőember

Az erkölcs tulajdonképpen a társadalom adott értékrendjével, a társadalom szabályaival való azonosulás. Egyenes vonalon ábrázolva az erkölcsi magatartást, a két végpontban található a „jó” és a „rossz”, és a kettő között helyezkedik el a sok millió ember erkölcsi magatartása és erkölcsi gondolkodása. Hangsúlyozni kell azonban, hogy ez a jó és rossz nem abszolút érvényű, hanem társadalmanként változó, ennek következtében tehát az emberi erkölcs is változékony.

171. oldal

>!
esőember

A gügyögés a hetedik-nyolcadik hónap után nagyon gyakran megfigyelhetően, hirtelen elhal. Ebből arra következtettek, és ma a nyelvészek nagyon jelentősen támogatják ezt a gondolatot, hogy a gügyögésnek nincsen szoros kapcsolata a beszéddel, hiszen a beszéd megjelenésének küszöbén többnyire elhal a gügyögés, egy bizonyos némasági szakasz áll be. A szülő tehát, aki kilenc-tíz hónapos csecsemőjénél azt tapasztalja, hogy gügyögése hirtelen csökkent, vagy szinte teljesen megszűnt, felkészülhet arra, hogy az első szavak, az első igazi, emberi szavak megjelenése küszöbön áll.

92-93. oldal

>!
palastim

Sajnos a külsődleges (a gyermek tevékenységével semmiféle természetes kapcsolatot nem mutató) jutalmakkal sokszor „kineveljük” a gyerekből ezt a vele született kompetenciamotívumot. Amikor a tanuló már kizárólag a szülői forintokért vagy az év végére ígért kerékpárért veszi kezébe a tankönyvet, ennek bizony már semmi köze nincs a kompetenciamotívumhoz. Így könnyen eljuttathatjuk a gyereket oda, hogy belenyugodjék saját tudatlanságába, hogy – külső jutalom híján – ne kérdezzen többet a világtól.
Pedig tulajdonképpen addig mondhatjuk egészségesnek az embert, amíg újra és újra átéli az asszimiláció és az akkomodáció egyensúlyának megbomlását, valahányszor új, számára ismeretlen jelenséggel találkozik, és amíg hajtja a kényszer, hogy az egyensúlyt közöttük helyreállítsa; utánajár a dolgoknak, megkérdezi, ha nem ért valamit, könyvtárban, lexikonban kutat, új és új összefüggéseket ismer meg.
A velünk született kompetenciaigény húz, hajt minket a többet tudásra, és az egyik legszebb szülői feladat ennek az igénynek a kibontása és fejlesztése.

75. oldal

>!
esőember

A fájdalomtól minden ember fél, van, aki bevallja, van, aki nem. De nem csak az ember, az állat is. Fizikai büntetéssel, súlyos fizikai büntetéssel mindenkit lehet alakítani, a kérdés csupán az, hogy egyáltalán nevezhető-e ez nevelésnek, nem idomítás-e inkább.

136. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Mérei Ferenc – V. Binét Ágnes: Gyermeklélektan
Sarah Napthali: Buddhizmus kisgyerekes anyáknak
F. Várkonyi Zsuzsa: Már százszor megmondtam…
Vekerdy Tamás: Kamaszkor körül
Paul Tough: Segítsük kibontakozni gyerekeinket
Alison Gopnik: A babák filozófiája
Vekerdy Tamás: Jól szeretni
Koronczai Magdolna – Hollósi Nikolett (szerk.): Kismamák és kisbabák új egészségkönyve
Mária Štefánková: Mit kell tenni?
Gaál Éva: Gyermekeink védelmében