Áldás ​vagy átok? – Gyerekek a képernyő előtt 25 csillagozás

Ranschburg Jenő: Áldás vagy átok? – Gyerekek a képernyő előtt

A televízió, a számítógép és az internet a modern világ szellemi táplálékai. Nélkülük nemcsak ízetlenebb az élet, de olyan tápanyagokban is könnyen hiányt szenvedhetünk, melyek az egészséges mentális fejlődés nélkülözhetetlen elemei. De – akárcsak a valódi táplálék esetében – a túlzott fogyasztás vagy a silány minőség könnyen ártalmassá is válhat – olvassuk a kiváló pszichológus-szerző véleményét a 21. század technikai újdonságairól, amelyek minden eddiginél erőteljesebben avatkoznak be mindannyiunk – így gyermekeink – életébe is. E kötet egyrészt feltérképezése az e tárgykörben végzett legújabb kutatásoknak – ugyanakkor humánus, korszerű tanácsaival együttgondolkodásra készteti olvasóit.

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Az élet dolgai

>!
Saxum, Budapest, 2009
180 oldal · ISBN: 9789632480626
>!
Saxum, Budapest, 2006
180 oldal · ISBN: 9637168710

Kedvencelte 1

Most olvassa 2

Várólistára tette 11

Kívánságlistára tette 5

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

lizke>!
Ranschburg Jenő: Áldás vagy átok? – Gyerekek a képernyő előtt

A témában mindenképpen nagyon jó!
Tele olyan gondolatokkal, amik …huh….

Bam>!
Ranschburg Jenő: Áldás vagy átok? – Gyerekek a képernyő előtt

Kutatási adalékok és valós eredmények a TV és számítógép világából, azok gyerekekre való hatásáról. Érdekes olvasmány, szintén sok közismert pszichológiai vizsgálat (ld. Bandura) fellelhető benne.

mszanita>!
Ranschburg Jenő: Áldás vagy átok? – Gyerekek a képernyő előtt

Nagyon gyakorlati, jól olvasható hangvételű írás egy hiteles szerzőtől.

Terezia_Gondon>!
Ranschburg Jenő: Áldás vagy átok? – Gyerekek a képernyő előtt

Szülőknek és pedagógusoknak ajánlott olvasmány! Több értékes kutatás eredményét ismerhetjük meg a témában. Végig megőrzi az objektivitást, azaz nem az ördögtől való eszközöknek mutatja be a televíziót vagy a számítógépet, használatuk negatív és pozitív hatásairól is beszámol. Különösen hasznos a gyermeket nevelők számára az utolsó fejezet, ami gyakorlati tanácsokat ad, hogy hogyan tehetjük a gyerekeket tudatos médiafogyasztókká. Álljon itt ehhez egy szerintem kulcsfontosságú idézet: „Soha ne felejtsük el: a gyerek számára mi, szülők vagyunk a legfontosabb modellek. Ha azt akarjuk, hogy gyerekünk ne töltsön el naponta négy-öt órát a televízió előtt, lehetőleg mi se váljunk rabjává a szobában álló "varázsdoboznak"(…) ha jól emlékszem, Deák Ferenc írta valahol: a nevelésben éppen az a legnehezebb, hogy mindenekelőtt nekünk, magunknak kell olyanokká válnunk, amilyenekké gyermekeinket nevelni szeretnénk. ”
Kíváncsi lennék, hogy ma hogyan nyilatkozna a könyv alkotója (ha még köztünk lenne) az okostelefonnal való szimbiózisról, függésről, amit én nap mint nap tapasztalatok a középiskolás korosztálynál és gyakran bizony elkeserítőnek látok.


Népszerű idézetek

damaru>!

1960-ban Leonard Eron, a Michigan Egyetem pszichológusa 875 nyolcéves fiút és lányt vizsgált, és megállapította, hogy az erőszakos televíziós műsorokat néző gyerekek mind az iskolában, mind a játszótéren agresszívabban viselkednek azoknál, akik nem nézik az ilyen programokat. Ezt az adatot már megszoktuk, az eredmény tulajdonképpen nem meglepő. A kutatás attól vált izgalmassá, hogy Eron tizenegy és huszonkét évvel később újra megvizsgálta egykori gyerekeit, és azt találta, hogy az agresszív nyolcévesek tizenkilenc és harmincesztendős korukban is agresszívabbak kortársaiknál! Ha nem is váltak gyilkosokká vagy rablókká, életvezetésükben jóval gyakrabban jelentek meg erőszakos, agresszív jegyek – a közlekedési szabálysértésektől a családon belüli erőszakig –, mint azokéban, akik nyolcéves korukban nem nézték az agresszív tévéprogramokat.

88-89. oldal

kisssan27 >!

… virtuális világ … sajátos képessége arra, hogy … kizökkentse az egyént az időből és térből, amelyben él.

7. oldal

kisssan27 >!

A televízió, a számítógép és az internet a modern világ szellemi táplálékai. … De – akárcsak a valódi táplálék esetében – a túlzott fogyasztás vagy a silány minőség könnyen ártalmassá válhat. A gyerek, aki a rossz minőségből nagy mennyiséget fogyaszt, lassan mind testileg, mind szellemileg elformátlanodik: egyre felszínesebbé, egyre tartalmatlanabbá válik, olyan emberré, aki legfeljebb csak ütni képes – de érezni és gondolkodni nem.

179. oldal

damaru>!

Egy vágás hossza a képernyőn körülbelül három másodperc. Így azután a televíziózó gyerek szemének gyakorlatilag soha nincs nyugalma, mindig valami újat kell néznie. A tévéműsorok – legyenek azok rajzfilmek vagy reklámok – alapelve az, hogy minden rövid legyen, hogy ne lehessen egyetlen dologra hosszan koncentrálni, hogy a műsorban – az egymást váltó akciók, a folyamatos mozgás és változatosság révén – ne legyen egyetlen nyugodt pillanat sem, amikor a szolgáltató attól tarthat, hogy a gyerek figyelme elkalandozik. A képernyő tehát vibrálásra készteti a gyereket, arra, hogy figyelmével villámgyorsan kövesse a száguldó képsorokat, és megakadályozza őt a tartós koncentrálásban; abban, hogy – akár legbelső vágyai ellenére (és ezt nevezik a pszichológiában impulzus-kontrollnak) – figyelmét egyetlen dologra összpontosítsa.

50-51. oldal

damaru>!

_A pszichológiai vizsgálatok azt mutatják, hogy a televízió és a számítógép alkalmasak arra, hogy egyfajta „kábítószerként” szerepeljenek az ember életében, pontosabban fogalmazva: az egyénnek a média használatához fűződő viszonyában ugyanolyan tünetek ismerhetők fel, mint a kábítószerfogyasztó kapcsolatában az anyaggal, amelytől képtelen megszabadulni. Vegyük sorra ezeket a tüneteket:
1. Ahogy a kábítószerfüggőnek egyre több anyagra van szüksége – vagyis a megszokott adag egyre kevésbé elégíti ki –, a képernyőfüggő néző is egyre több időt tölt el a készülék előtt.
2. Ha nem netezhet vagy nem nézhet televíziót, ugyanúgy elvonási tüneteket produkál – idegesség, dekoncentráltság, szorongás, kényszeres gondolatok –, mint a kábítószeres, ha nem kapja meg szokásos tablettáit.
3. Ha odaülhet a készülék elé, elvonásos tünetei – mint a drogfüggőnek, ha beveszi a tablettát vagy magába injektálja a heroint – azonnal megszűnnek.
4. Ő maga is sokallja az időt, amit a képernyő előtt tölt el, de – akárcsak a kábítószerfüggő esetében – az önkontroll már nem működik hatékonyan: szeretné csökkenteni a televízióra, internetre fordított idejét, de próbálkozásai általában sikertelenek.
5. Amikor nem a képernyő előtt ül, egyre több időt tölt el olyan tevékenységekkel – tévéműsorok, televíziós programok olvasása, számítógépes szoftverek tanulmányozása – melyek eredeti függőségéhez kapcsolódnak.
6. Egyre látványosabban szorítja háttérbe azokat a munkahelyi, szociális vagy szórakoztató programjait – például feladja baráti kapcsolatait, nem megy el csapata edzéseire –, melyek korábban betöltötték az életét.
7. A média, a netezés a menekülés lehetőségét kínálja számára; olyan eszköz, melynek segítségével védekezhet elhagyatottsági érzései, szorongásai, depressziója ellen.
8. Úgy viselkedik, mint a megrögzött dohányos, aki már többször is leszokott életében a cigarettáról: bűntudatától vezetve esetenként távol tartja magát rövid időre a készüléktől, de újra és újra visszatér hozzá.

159-161. oldal

poggi IP>!

Ha mi, felnőttek, akik észrevesszük és megfogalmazzuk a veszélyt, amit a felnövekvő generációk magatartási problémái jelentenek, nem vagyunk hajlandók – vagy nem vagyunk képesek – elmélyedni a valódi okok keresésében, mindössze két lehetőségünk marad. Az egyik, hogy kijelentjük: a magatartási zavarokkal küszködő gyerekek egyfajta genetikai forradalom hírnökei: ők az „indigó-gyerekek”, akik nem betegek, hanem mások, mint mi vagyunk; azzal a feladattal érkeztek, hogy megújítsák az elfáradt, mentálisan elöregedett emberiséget. Sokan vannak azonban, akiket nem lehet ilyen misztikus csacsiságokkal megnyugtatni, ugyanakkor, mint említettem, a lényegi okok keresésére – esetleg felelősség vállalására – nincs elég erejük. Nos, ezek az emberek válnak hajlamossá arra, hogy rámutassanak a tévére: ne is keressetek tovább, itt a bűnös, minden probléma valószínűleg egyetlen – de mindenképp legfőbb – okozója!

1. rész - a televízió hatása a gyerekekre

damaru>!

Az ún. korrelációs kutatások már a hetvenes években jelezték, hogy a gyerekek én-képe, viselkedése és az erőszakos televíziós műsorok nézése között valamiféle együtthatás mutatható ki. Az egyik vizsgálatban például azt találták, hogy a serdülőkorú gyerekek önjellemzésében megjelenő agresszivitás és a televízióban nézett erőszakos műsorok mennyisége sajátos korrelációt jelez: minél többet nézik a gyerekek az ilyen műsorokat, annál agresszívabbnak, annál antiszociálisabbnak írják le önmagukat.

77-78. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Máté Gábor: A test lázadása
Vekerdy Tamás: Kicsikről nagyoknak 1.
Vekerdy Tamás: Kicsikről nagyoknak – Kisgyerekkortól iskoláskorig
Edith Eva Eger: A döntés
Böszörményi Gyula: Kucó és más életszilánkok
Sienna Cole: Elmejáték
Kertész Erzsi: NEM mese
Boldizsár Ildikó: Mesekalauz úton lévőknek
Edith Eva Eger: Az ajándék
Pál Ferenc: Ami igazán számít