Ez a könyv egy óriási nagy vicc! Kicsit arra emlékeztet, mikor az ügyes és okos felnőttek enyhén autisztikus, kilenc éves unokaöcsémnek magyaráznak. Hótt komolyan. Ám ilyenkor az ember agya néha hajlamos ledobni a láncot, főleg, ha az nagyon feszes.
Mondok egy példát. Nyáron remegő szájjal és hanggal fölhívott munkaidőben az egyik húgom, az említett unokaöcsi kedves édesanyja, azzal, hogy akkor ő most adja a hívót, pontosabban: kihangosít. Jó. A fiatalember nem lacafacázott, rögtön megfogalmazta a kérdését. „XX73, te értesz a rovarokhoz! Hányféle lepke van Budapesten?!” Mire XX73, azazhogy én, pillanatnyi kihagyás nélkül beleblöfföltem a kagylóba egy számot: ezerötszázhuszonhat. „Rendben van, köszönöm!” közölte unokaöcsi és bontotta vonalat.
A hálás szülők aznap késő este egy-két pohár nedű után köszönetet mondtak telefonon: kétórás vinnyogós hisztinek vetettem véget egy laza ezerötszázhuszonhattal, ezek után a fiatalember teljesen lenyugodott.
Ha a nyilvánvaló viccen túl bármi hasznát keresed ennek a könyvnek, akkor fogd föl fejlesztő irodalomnak a következő témában: Mit válaszolj csípőből a gyereknek, aki az idegeidet cincálja, hogy miképpen működik, teszem azt a feromonos fáraóhangyagyérítés.
(Jó, mondjuk én ez utóbbit hantázás nélkül meg tudnám válaszolni, de talán az átlagnépesség nem feltétlenül.)
(Eszembe jut továbbá a múltból saját kilenc!!!évesem (a konnektorvész nem feltétlenül múlik el a gyerek óvodás kora után!!!), aki a drótos telefon lemondása után két nappal csakazértis drótos telefont eszkábált. Szerencsére a kölök a kevésbé ártalmas lukba dugta a cuccost, mely aktus természetesen leverte a fő-fő biztosítékot a lakásban. Avagy az ártalmatlan lukban nem is vagyok annyira biztos, főleg, hogy sok évvel később csak pironkodva sunnyog, és magyarázat helyett csak hantázik. (Hamar fordul ám a kocka a tudományos dolgok magyarázatában! ez is egy fontos tanulság.) Szerencsére drága vérem túlélte a korai fejlesztést, fírelé forevör. Korai pályaválasztási elképzeléseit megvalósítandó azóta sokadik éves villamosmérnök-hallgató. De pszt! meg ne említsétek valahogy! mert a történtek óta valamiért blamálja magát az események kapcsán…)
(Még egy megjegyzés: mivel láthatóan sokszor jól korrelál a gyermeki érdeklődés a későbbi tanulmányokkal, a jelzett unokaöcsit én szakácsként tudnám elképzelni. Hernyófasírt, szöcskeburger – csak hogy a minél kisebb ökológiai lábnyomnak is hódoljunk.)
A kölkök elképesztőek. Minél vadabb kérdéseket tesznek föl, annál ígéretesebbek. Légy résen!