Magyarázókönyv 69% 11 csillagozás

Ez egy nagyon érdekes könyv! Minden egyes oldalán szuper rajzok vannak. Magyarázatokkal. Ami nem meglepő, hiszen ez egy magyarázókönyv. :) Ami viszont meglepett, hogy volt, amit így sem értettem. :( De ezt nem a könyv hibájának mondanám, hanem a saját hiányosságomnak. Ugyanis arra jöttem rá, hogy bizonyos képekhez szükségeltetik azért némi előzetes ismeret, azaz jó, ha halvány fogalmunk van róla legalább, hogyan működik az a valami.
A kedvenceim a Földdel kapcsolatos témák, a Föld térképe mindenféle érdekességekkel, Zöld Földdel, Nagy Erdőkkel, Törött Heggyel, Kerek Tóval, Jégfölddel, Erdőporral, és sok-sok izgalmas dologgal, ami tulajdonképpen olyan volt, mint egy kvízjáték, jó móka kitalálni, hogy ezek az elnevezések mit is takarnak a valóságban.

A bolygók és csillagok, a világok a Nap körül a maguk titokzatosságával és végtelenségével, az éjszakai égbolt több oldalon is szerepet kaptak, ezek voltak azok az oldalak, amiket órákig el tudok böngészgetni.

Tulajdonképpen ez egy felnőtteknek, vagy nagyobb fiataloknak szóló böngésző könyv, amit nem csak egyszer elolvasós, hanem többször előszedős, nézegetős.

Bővebben:http://konyvutca.blogspot.hu/2016/06/randall-munroe-mag…

Ezt tuti ki fogom kölcsönözni még a könyvtárból, ha a gyerekek nagyobbak lesznek, de az is lehet, hogy megveszem. Most is olvastam fel belőle nekik, de azért igazán vicces akkor lesz, amikor már nem kell elmagyarázni, hogy miről van szó :) Informatív (tudtátok például, hogy van egy kisváros, amiről négy elemet is elneveztek a periódusos rendszerben? spoiler, vicces (zebra = vonalkódos ló), és különösen tetszett, hogy szokatlan szemszögből világít rá dolgokra (pl. a lakatot/zárat alakvizsgálónak nevezi, ami az embereket két csoportra osztja aszerint, hogy azok-e, akinek mondják magukat, amit egy kis recés fémdarabbal tudnak igazolni). Egyébként nagyon jól olvasható a Hogyan működik?-kel párhuzamosan, ami szintén könnyen érthetően magyarázza el a különböző eszközök, gépek, közműszolgáltatások stb. működését, így sok átfedés van a két könyv között, csak ott nevükön vannak nevezve a dolgok, így ha már megértettük/elmagyaráztuk a gyerekeknek, jöhet a vicces változat :)

Amikor még először a kezembe vettem a könyvet, bele-belelapoztam, nézegettem az illusztrációkat, átfutottam a szövegeket, arra jöttem rá, hogy valójában elképzelésem sincs, ki lehet a Magyarázókönyv célközönsége. Minden látszat ellenére ez ugyanis nem egy klasszikus értelemben vett ismeretterjesztő kiadvány, ez nem az, amiből megtanulsz bonyolult összefüggéseket, ráébredsz bizonyos elvekre, vagy átfogó képet kapsz egy-egy témakörről. Nem alkalmas arra, hogy amolyan tankönyvszerűen forgassuk, elvégre hiányoznak belőle a pontos definíciók, nincsenek egyértelmű magyarázatok, sokszor nem is értjük meg teljesen, hogy mit akart írni a szerző. Félreértés ne essék, ez teljesen szándékos: a Magyarázókönyv ugyanis egy poén. Egy gondosan felépített, nagyon elborult, váratlanul sok tudást tartalmazó vicc – egyben valószínűleg a legérdekesebb és legszórakoztatóbb ismeretterjesztő kötet, ami mostanság napvilágot látott.
Bővebben: http://ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2016-06-11+…

Bármennyire is egyszerű szavakkal volt megírva, komolyan mondom nekem talán pont ez tette kicsit lassítottá az olvasást. De ettől függetlenül érdekes, kreatív, tetszetős illusztrációk, szóval érdemes kóstolgatni.

"[…] A Magyarázókönyv fényt derít a Curiosity marsjáró, a golyóstoll, az atomtengeralattjáró, a periódusos rendszer (egyik személyes kedvencem), az elektromágneses spektrum, az olajfúrótornyok és a Naprendszer titkaira. Megtanulhatod belőle mindkét félteke csillagképeit, az élet családfájának fontosabb állomásait, megismerheted egy modern autó motorjának működését, a fényképezőgépek szerkezetét és az, hogy hogyan érdemes hidat építeni. Minden egyes oldala tele van nélkülözhetetlen ismeretekkel, gyakorlatilag az instant megvilágosodás forrása.

Persze ez nem igaz. Már csak az alapkoncepcióból fakadóan sem: körülbelül ezer szó nem elég ennyire komplex dolgok megismertetésére, de ha egyszer belelapozol a könyvbe, ez úgysem fog érdekelni. Bizonyos mértékig ismeretterjesztőként is működik, legalább olyan szinten, hogy felkelti az ember érdeklődését egy-egy téma iránt, és a vaktérképekhez hasonlóan segít felidézni a már meglévő ismereteket, de nem ez a lényeg. A Magyarázókönyv akkor működik jól, ha értesz valamennyire az adott témához, van fogalmad arról, hogy miről van szó éppen, és így próbálod visszafejteni a „bonyolult dolgokat” magyarázó „egyszerű szavakat”. A humorfaktor is ilyenkor jön elő a maga teljességében, időnként konkrétan sírva röhögős tud lenni egy-egy leírás vagy magyarázat.

Ebből adódóan a célközönség sem a gyerekek, kivéve, ha gyermekenciklopédiákon nevelkedtek és az átlagosnál jobban vevők az intellektuális humorra. Sokkal inkább azoknak a minimum gimnazista, de inkább felnőtt olvasóknak szól, akik nem csak érdeklődnek a világ iránt, hanem van is némi háttérismeretük az érintett témákkal kapcsolatban, és elsősorban nem tanulni szeretnének a könyvből, hanem szórakozni. Aztán ha az embernek van mérnök, fizikus, biológus, vegyész, csillagász stb. haverja, lehet nekik is mutogatni a megfelelő oldalakat és figyelni a reakcióikat. […]"

–
Bővebben: http://kultnaplo.blogspot.com/2016/05/randall-munroe-ma…

Ez olyan hajkitépős.
Annyira tetszett az ötlet, hogy bonyolult dolgokat egyszerűen magyarázzunk. Főleg, hogy a mai gyerekek tankönyvei olyan bonyolultak… Általános iskolai tanár ismerősöm számolta meg az egyik 2. vagy 3. osztályos matekkönyvet, mekkora szókészlettel dolgozik: 2000 szó. Egy átlag magyar szókincse. Ergo: a gyerek nem érti és kész. Amit látok is nap mint nap a saját gyerekeimen meg az osztálytársain.
Szóval nagyon vártam a könyv megjelenését, és nem hittem el, amikor a család itthon bosszankodva nézegette.
TŰZVÍZ.
Ez mi a tök?
Forró víz. Kitaláltad volna? A forró nem fért be az 1000 szóba, amit használtak az írás/fordítás során… pff.
Azt hiszem, a magyar nyelvvel van a gond. Nálunk ugyanis hülyének néznék azt a gyereket, aki azt mondja a rámpa helyett, hogy „út fel”, USA-ban pedig meglapogatják a fejét, hogy de ügyesen megfogalmazta. A magyarokban az van benne, hogy a dolgok pontos nevét tanítsák meg a gyerekeknek. Egy enciklopédiáról, egy „hogyan működik”-től pedig elvárjuk, hogy okítson, hogy megtudjam, hogy a rákba hívják a hajszárító belsejében azt a kis izét, ami a forró… oppardon, tűzlevegőt csinálja.
Szóval nem.
Magyarországon ez nem.

Ez a könyv egy óriási nagy vicc! Kicsit arra emlékeztet, mikor az ügyes és okos felnőttek enyhén autisztikus, kilenc éves unokaöcsémnek magyaráznak. Hótt komolyan. Ám ilyenkor az ember agya néha hajlamos ledobni a láncot, főleg, ha az nagyon feszes.

Mondok egy példát. Nyáron remegő szájjal és hanggal fölhívott munkaidőben az egyik húgom, az említett unokaöcsi kedves édesanyja, azzal, hogy akkor ő most adja a hívót, pontosabban: kihangosít. Jó. A fiatalember nem lacafacázott, rögtön megfogalmazta a kérdését. „XX73, te értesz a rovarokhoz! Hányféle lepke van Budapesten?!” Mire XX73, azazhogy én, pillanatnyi kihagyás nélkül beleblöfföltem a kagylóba egy számot: ezerötszázhuszonhat. „Rendben van, köszönöm!” közölte unokaöcsi és bontotta vonalat.

A hálás szülők aznap késő este egy-két pohár nedű után köszönetet mondtak telefonon: kétórás vinnyogós hisztinek vetettem véget egy laza ezerötszázhuszonhattal, ezek után a fiatalember teljesen lenyugodott.

Ha a nyilvánvaló viccen túl bármi hasznát keresed ennek a könyvnek, akkor fogd föl fejlesztő irodalomnak a következő témában: Mit válaszolj csípőből a gyereknek, aki az idegeidet cincálja, hogy miképpen működik, teszem azt a feromonos fáraóhangyagyérítés.

(Jó, mondjuk én ez utóbbit hantázás nélkül meg tudnám válaszolni, de talán az átlagnépesség nem feltétlenül.)

(Eszembe jut továbbá a múltból saját kilenc!!!évesem (a konnektorvész nem feltétlenül múlik el a gyerek óvodás kora után!!!), aki a drótos telefon lemondása után két nappal csakazértis drótos telefont eszkábált. Szerencsére a kölök a kevésbé ártalmas lukba dugta a cuccost, mely aktus természetesen leverte a fő-fő biztosítékot a lakásban. Avagy az ártalmatlan lukban nem is vagyok annyira biztos, főleg, hogy sok évvel később csak pironkodva sunnyog, és magyarázat helyett csak hantázik. (Hamar fordul ám a kocka a tudományos dolgok magyarázatában! ez is egy fontos tanulság.) Szerencsére drága vérem túlélte a korai fejlesztést, fírelé forevör. Korai pályaválasztási elképzeléseit megvalósítandó azóta sokadik éves villamosmérnök-hallgató. De pszt! meg ne említsétek valahogy! mert a történtek óta valamiért blamálja magát az események kapcsán…)

(Még egy megjegyzés: mivel láthatóan sokszor jól korrelál a gyermeki érdeklődés a későbbi tanulmányokkal, a jelzett unokaöcsit én szakácsként tudnám elképzelni. Hernyófasírt, szöcskeburger – csak hogy a minél kisebb ökológiai lábnyomnak is hódoljunk.)

A kölkök elképesztőek. Minél vadabb kérdéseket tesznek föl, annál ígéretesebbek. Légy résen!

Nem tudom kiknek szánta az író a könyvet, de gyerekeknek biztos nem. Ha ebből akarnának tanulni, akkor az addig felszedett szavakat, szóhasználatokat dobhatják ki az ablakon. Azt meg végkép nem értettem miért ilyen bonyolult dolgokat „akar elmagyarázni” mint pl atomerőmű, mars járó, rakéta. És amilyen névvel illetett dolgokat, pl a zárat – alakvizsgálónak nevezi ??? Elég szomorú hogy ennyire lebutítva, egyszerű szavakkal kell gyereknek elmagyarázni dolgok működését. A képek szépek és nagyon részletesek, de csak ennyi pozitívumot tudok elmondani erről a könyvről. Nem ajánlom senkinek, főleg nem gyereknek. :( Pedig az ötlet nagyon jó volt.