Nexus (Nexus 1.) 43 csillagozás

Ramez Naam: Nexus

Kaden ​Lane fiatal tudóspalánta. Egy olyan illegális csoport tagjaként tevékenykedik, amelyik a köztudatban csak drogként ismert, Nexus 3 nevű nanotechnológiás szer fejlesztésein dolgozik. A Nexus lehetővé teszi, hogy az emberek programokat futtassanak a fejükben, egyesítsék a tudatukat, vagy akár átvegyék az irányítást mások felett. A fiú rövid úton szembe találja magát a világot mozgató titkos erőkkel, amelyek egy humán-poszthumán háború felé sodorják az emberiséget. A szerző egyedi módon vegyíti a buddhizmust a transzhumanizmussal, történetének helyszínéül pedig az élettől lüktető, ellentmondásos nagyvárost, Bangkokot választotta. Itt, a Szukcsai-piacon vásárolt fejlesztésektől bárki erősebb, félelmetesebb lehet, vagy éppen szabadon bőrszínt változtathat. Kaden csak a saját leleményességében, és az Új Fenyegetések Igazgatóságának mindenre elszánt, csalódott ügynökében, Samben bízhat, ugyanis ha az általa kifejlesztett Nexus 5 rossz kezekbe kerül, az beláthatatlan… (tovább)

Eredeti mű: Ramez Naam: Nexus (angol)

Eredeti megjelenés éve: 2012

>!
Ad Astra, 2015
448 oldal · ISBN: 9786155229534 · Fordította: Hidy Mátyás
>!
Ad Astra, 2014
448 oldal · ISBN: 9786155229510 · Fordította: Hidy Mátyás

Enciklopédia 2


Kedvencelte 5

Most olvassa 2

Várólistára tette 34

Kívánságlistára tette 37

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
Dominik_Blasir
Ramez Naam: Nexus

Nehéz lenne tagadni a regény erősen amerikai, akció sci-fi eredetét, a jó hír azonban az, hogy három aspektusa is képes annyira megragadni a figyelmet, hogy kiemelje az átlagból, mi több, kifejezetten emlékezetes olvasmánnyá tegye a Nexust:
a) morális dilemmák a transzhumán/poszthumán fejlődéssel kapcsolatban: mi tagadás, az elmúlt években a technikai szingularitás mindenféle vonzata erős hívószóvá vált (legalábbis sci-fi geek körökben), amit a magam részéről örömmel is üdvözöltem, hát még azt, hogy Naam érdemben foglalkozik a poszthumanizmus erkölcsi vonzataival. Nagyon érdekes kérdéseket vet fel, több oldalról is megvilágít bizonyos (hamarosan aktuálissá váló) témákat, ráadásul kifejezetten jó figyelni, hogy a különböző szereplők miként vélekednek ugyanarról a problémáról. Ez pedig át is vezet a következő ponthoz:
b) buddhizmus: nem rémlik, hogy valaha is olvastam buddhista sci-fit, úgyhogy már csak különlegessége miatt is megragadt – de akkor még nem beszéltem arról, hogy Naam nagyon ügyesen olvasztja egybe a buddhizmust a technikai kérdésekkel, és az ilyen irányú megközelítés pedig egyébként is szimpatikus.
c) az USA kritikája: üdítő olykor olyan regényeket olvasni (a szélsőségesség ellenére is), amelyek nem magasztalják az Egyesült Államokat, sőt, kifejezetten negatív fényben láttatják.
Mindezek mellett persze elismerem, hogy nekem is rosszul esett az a töménytelen akció, amit felvonultatott a szerző, mint ahogy jobban örültem volna kicsit jobban árnyalt karaktereknek is (az erre tett próbálkozások inkább fájtak, mintsem örültem nekik), de az is biztos, hogy mindez elég jól megvan írva ahhoz, hogy baromira élvezzem és végigizguljam a cselekményt. Úgyhogy én jól szórakoztam.
Bővebben: http://ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2015-03-07+…

7 hozzászólás
>!
Morpheus
Ramez Naam: Nexus

Tulajdonképpen nem tudom eldönteni, hogy ez egy sci-fi-be oltott thriller, vagy fordítva. De nem is baj, mert jól esett olvasni. Transzhumánok és poszthumánok (no de hová lettek az MI-k?) minden mennyiségben, no és a Nexus… Ha jól tudom, akkor vannak olyan drogok, amelyeknek érzelmi szinten hasonló hatásuk van, mint a Nexusnak, csak ez jóval tudományosabb, és lehet rajta keresztül kommunikálni, meg mindenféle trükkös dolgot csinálni. Aztán itt van ez az ügyes húzás az írótól, hogy egy tető alá hozza a Nexust a drogokkal és a terrorizmussal, hogy legyen valami megint, ami ellen csilliárdokat el lehet költeni, és közben lehet vele az embereket riogatni. Ugyan nem hiszem, hogy a valóságban is ez megtörténhetne, de ki tudja? Ha ez megfelel bizonyos érdekeknek, akkor így lesz, de azért majd bizonyos köröknek elérhetővé teszik (pénzért bármit). No nem a legszegényebbeknek. Aztán persze van itt génhekkelés, no meg buddhizmus… Kim Stanley Robinson egy nem folytatott sorozata jutott eszembe róla rögtön, amelyikben a tudományt és a buddhizmust egymás mellé rakta. Ezzel nincs is semmi baj, de könyörgöm, ne olvasszuk már össze a kettőt! Vegyük már tudomásul, hogy mindkettő egy-egy önálló, összehasonlíthatatlan paradigma, amelyeknek lehetnének (és vannak is) izgalmas határterületei. Látszik, hogy az író valamilyen szinten ért a buddhizmushoz, de az kiverte a biztosítékot, amikor olvastam a „minden egy” (mára már ezós) szlogent. Ami lehet, hogy az író hibája, lehet hogy a fordítóé, mert nem minden egy, hanem minden összeköttetésben áll egymással, minden hatással van egymásra. Lehet, hogy van aki meg sem tudja különböztetni a különbséget a kettő között, de határozottan van. A többi teljesen rendben van, még a metta gyakorlat is megjelenik, amelyet mindenkinek csak ajánlani tudok rendszeres használatra.
Végül még egy oldala a történetnek. Lao Ce azt mondta, hogy ha valamit meg akarsz erősíteni, akkor kezdd el üldözni. És teljesen igaza van. És ha ez a transz/poszthumanizmus, vagy az MI-k lesznek, akkor előbb-utóbb megérkezik a visszacsapás. És az bizony a jelenlegi emberiség végét fogja jelenteni. Nem tudom, létezik-e olyan kutatás, vagyis ad-e valaki olyan kutatásra pénzt, hogy például az MI-k (vagy a poszthumánok – úgy tűnik, a könyvben ez utóbbit természetesnek vették) tudjanak érezni szeretetet, együttérzést, legyen képességük az együtt örvendezésre (itt visszaköszön a buddhizmus). Mert ha csupán hazudni, manipulálni, fognak megtanulni, akkor nem lesz könyörület. Ahogy mi bánunk velük, ők úgy fognak velünk. (Erről meg Orson Scott Card végjáték ciklusa jutott eszembe.)

>!
Noro MP
Ramez Naam: Nexus

A poszthumanizmus „technokrata” irányzatával – amely a kiberpunkból származtatja magát, és a gépi beültetésekben látja a jövőt – elsősorban modern űroperákban találkozhatunk. (Peter Hamilton két trilógiájában is felbukkannak a kvázi-telepatikus technológiák: ezek a Night's Dawn és a Void. Vicces, de ezek bármelyikéhez a Nexus sokkal jobb alapozó könyv, mint Hamilton saját regénye, az Eltékozolt ifjúság :D) A Nexus első körben azért érdekes, mert az ezekben lépten-nyomon felbukkanó nanotechnológiát valósághű környezetbe, a közeljövőbe helyezi. Plasztikusan és érthetően mutatja be, milyen élmény is lehet mikroszkopikusnál is kisebb wifi-sugárzókkal az agyunkban élni, bulizni, dolgozni vagy akár harcolni.

A könyv második szintje – legalábbis az én értelmezésemben – az, ahogy ennek a technológiának a hőskorát bemutatja. Egy olyan világban járunk, ahol a kormányok többsége egyenlőségjelet von a transzhumanista törekvések és a terrorizmus között. A nanotechnikát drognak nyilvánítják (ami már tudományos szempontból is irritáló ostobaság) , használóit pedig lényegében kiemelik a törvények védelme alól. Ezen a ponton nehéz nem észrevenni bizonyos párhuzamokat a valóságban zajló tendenciákkal: a regényben hatalmon levők saját hatáskörükben dönti el, hogy a biztonság fontosabb a szabadságnál. Ez pedig a tudományos világ bizonyos tagjait szinte automatikusan a lázadók szerepébe kényszeríti.

Meg kell említeni még a buddhizmus szerepét a történetben. Szerintem Zelazny és a Fény Ura óta nem olyan nagy meglepetés, hogy a „poszthumán” és a „megvilágosodott” fogalmak összecsengenek (én legalábbis már számtalan alkalommal is rácsodálkoztam erre). A szerző azonban nagyon találóan emel ki további párhuzamokat is. A kedvencem az, ahogy a „maja” (a valóság illuzórikus mivolta a buddhizmusban) fogalmát kiterjeszti az emberi tudat elszigeteltségére. spoiler

Sajnálatomra ezt a rengeteg nagyszerű gondolatot Naam egy csihi-puhi regénybe ágyazta. A könyv közel felében verekednek, lövöldöznek, vagy épp a következő bunyót készítik elő nagy sunnyogás közepette. A szereplők terén sem alkotott nagyot: a pozitív főhős pipogya, a rosszfiúk klisések, még Sam ügynök az egyetlen, akiben van fantázia, de az ő lelki fejlődése is fárasztóan lassú. Ha minden fölösleg kimarad (a csaták 90%-a és a belső monológok önismétlő részei) , akkor talán arra sem lett volna szükség, hogy trilógiává bővítsék a könyvet (igen, ez egy trilógia első része), hanem egyetlen, talán kicsivel vaskosabb regénybe belefért volna a lényegi mondanivaló. És ezt nagyon sajnálom, mert jelen pillanatban nem vagyok meggyőzve arról, hogy el akarom olvasni a folytatást. De a benne rejlő gondolatok miatt mégis azt mondom, hogy megérte átrágni magam legalább az első részen.

>!
Bori_L P
Ramez Naam: Nexus

Még egy könyv, amivel alaposan pórul jártam. Mindenkire mérges vagyok, akinek köze van a könyvhöz – az íróra, a kiadóra, a fordítóra, a szerkesztőre, a lektorra. Oké, a borítótervezőre nem, az elég jól sikerült. A Nexus lehetett volna egy nagyon jó könyv… de nem lett az, úgyhogy én most széjjel fogom szedni minden értelemben.

Először szokás szerint elpazarolnék néhány szót a magyar kiadásra, amin nagyon felhúztam magam. Talán nem kéne meglepődnöm, hogy ismét bebizonyosodott: az új Ad Astrának nem nem erőssége a fordítás és a szerkesztés, mindenesetre a végeredmény nálam éppen hogy csak felülről súrolta az olvashatóság határát. Teli van elgépelésekkel, helyesírási hibákkal ("Bangkok-i"? tényleg? bármiben, amit nem általános iskolás írt?), magyartalan mondatokkal (a kedvencem: „Ha Sam nem nincs vele…”, 226. oldal). A párbeszédek tördelése katasztrofális, egy csomószor nem lehet tudni, hogy ki beszél, vagy hogy egyáltalán beszél-e még, vagy csak gondolkodik, esetleg már valami egészen mást csinál. Komolyan elgondolkoztam rajta, hogy véletlenül nem a nyersfordítást küldték-e a nyomdába?

Ennyit a magyar kiadásról. Sajnos nem vagyok meggyőződve róla, hogy az angol szöveg sokkal jobb volt ennél, a mondatok ugyanis legfeljebb egy tinidisztópiában lennének elfogadhatóak, egy magát komolyan vevő sci-fiben már kevésbé. A szóhasználatra ugyanez igaz. Annyira bugyuta és összefüggéstelen az egész, hogy néhol komoly erőfeszítésbe került kihámozni a cselekményt. A párbeszédek annyira, de annyira ostobák, hogy csak azért nem vágtam falhoz a könyvet, mert kölcsönbe van nálam. Mintha egy rossz kémregényből lettek volna kimásolva (a maradék szöveg 80 százalékával együtt), ami talán nem is áll távol az igazságtól, ha a történetet nézzük. Meg aztán hogy lehet bármilyen könyvet komolyan venni, amiben le van írva a következő mondat? „Az Árják Felemelkedése-incidens (2030) egy kísérlet volt szinte a teljes emberiség kipusztulására, hogy a világot génmódosított neonáci poszthumánok népesíthessék be újra.” (http://moly.hu/idezetek/450541) Mármint bármit, ami amúgy nem paródia.

A karakterek annyira unalmasak, egydimenziósak és kiszámíthatóak, hogy egyáltalán nem tudott érdekelni, mi történik velük. A motivációik jobb esetben is hiteltelenek, de sokszor ki sem derülnek, viszont mindannyian az érzelmi skála két szélsősége között mozognak, mindenféle átmenet nélkül, ami nem csak nagyon művé teszi az összes reakciójukat, hanem bosszantó is. A mögöttük álló szervezetekre ugyanez igaz: nem hiszem, hogy az író túl sokat ért a politikához vagy a bürokráciához. Vagy akár a természettudományokhoz, ha már itt tartunk. A végén van egy kis tudományos összefoglaló – robotkarok irányítása gondolatokkal –, ami nagyon érdekes, viszont jó lett volna egy bővebb magyarázat, hogy hogyan kötődik ez az egész a könyv tudományos hátteréhez, ami nekem néhány helyen kicsit sántított, nem vagyok benne biztos, hogy ha értenék egy kicsit az informatikához vagy a nanóhoz, akkor is megállta volna a helyét, de ezt majd valaki okosabb megmondja. Ami biztos, az az, hogy az artériás vér nem sötétvörös, és ennek nem tart nagyon sokáig utánanézni.

Ja, szóval eddig van egy pocsék szöveg unalmas karakterekkel. Sajnos a cselekményre sem tudok sok jót mondani: ígéretesen indult, de aztán elég hamar elromlott. A sci-fi rész egészen elhanyagolható, a lényeg igazából az volt, hogy legyen sok verekedés, lövöldözés, és a végén mindent fel lehessen robbantani (jó, kicsit sarkítok, de körülbelül ez a tendencia). Azt akkor már meg sem említem, hogy az alapszituáció mennyire hülye – az ígéretes fiatal kutatók, akik a Nexus kifejlesztésével foglalkoznak, NYILVÁN abban az országban fogják folytatni a tevékenységüket, ahol a legszigorúbb az ellenőrzés és a szabályozás. Tök logikus, nem?

Pozitívumok közül kettőt tudok felsorolni: az egyik a Nexus ötlete, ami nagyon tetszett (még ha nem is tudom, hogy tudományosan mennyire korrekt). A poszthumanizmus-transzhumanizmus vonal által felvetett etikai és gyakorlati kérdések elgondolkodtatók voltak, ahogy a tudategyesítés lehetősége is. A másik pedig, hogy a történet nyomokban buddhizmust tartalmaz. A buddhista és a tudományos eszmék vegyítése és ütköztetése érdekes volt, még ha nem is kapott túl sok teret. De összességében sajnos csalódás volt a könyv.

10 hozzászólás
>!
pat P
Ramez Naam: Nexus

Szeretem én annyira a poszthumán / transzhumán tematikát, hogy készséggel megbocsássak néhány laposabb karaktert vagy kigyomlálatlanul maradt nyelvtani anomáliát. A kedves író felvet pár izgatóan érdekes ötletet (jobb esetben picit ki is fejti azokat, mert hardulni jó), majd szépen körbejárja, miért jó vagy problematikus az a helyzet, ami ebből következik. Különösen pozitív, ha több nézőpontból, több személy / szervezet / létforma véleményét ütköztetve vizsgálja meg a témát, érzékeltetve ezzel az élet, a világmindenség meg minden összetett és nehezen kiszámítható voltát, valamint a fekete&fehér nézőpont tarthatatlanságát. És akkor kész, jöhet értem a takarítóbrigád a kanalakkal meg a felmosóronggyal. (Hát ha még van benne valami buddhizmus vagy hasonló is… inkább nem is részletezem.)

És igen, ezt a könyvet is imádtam.
Körülbelül a századik oldalig. Bizony. Mert kb. odáig szépen odaad nekünk minden fent részletezett finomságot és gondolatot, fontos és izgalmas kérdéseket vet fel, lelkesít, gondolkozásra és véleményalkotásra késztet, meg minden ilyesmi. Aztán meg jön az akció. Meg az akció. Meg még egy kis akció. Meg valamennyi buddhizmus, de azért arra még ráfért volna egy kis valódibb mélység, meg cizella (még ha remekül passzolt is a Nexus meg a buddhizmus). És még mindig nem tudom, kinek az oldalán állok. De már nem is érdekel.

4 hozzászólás
>!
Sai_home
Ramez Naam: Nexus

Transzhumánok, poszthumánok, az ilyesmi jöhet minden mennyiségben, ráadásul ez a könyv megszólítja a bennem mélyen szunnyadó programozót, ráadásul a még mélyebben szunnyadó kutatót is, így hibái ellenére is megérdemel 5 csillagot.
A könyv története igencsak egyszerű, valaki feltalál valamit, ami akár fegyverként is használható, ezért hirtelen mindenféle lövöldözés közepébe keveredik és morális kérdéseken kezd gondolkodni. Az akciójelentek egyébként elég jók, nem tartom túl soknak, ez a könyv elbírja.
Érezhető, hogy az író teljesen tisztában van a buddhizmussal, elég sokszor kerül elő a könyvben, ezek a részek is biztosan korrektek, ha valaki jobban ismeri ezt a vallást, annak valószínűleg még érdekesebbek lesznek a felvetett kérdések.
Kicsit sajnálom, hogy nem egy teljes egész a könyv, hanem egy érezhetően első rész, de ezen kívül jót szorakoztam.

>!
ppayter
Ramez Naam: Nexus

"[…] Kiváló regényt lehetett volna írni erre a témára, ha megmarad a technológia előnyei vs. veszélyei, teljes szabadság vs. másság üldözése, nyugati vs. keleti világnézet, hétköznapi emberek vs. poszthumánok vonalon, a lövöldözések és leszakadó végtagok egyszerűen fölöslegesek és így a történet is megreked valahol középszinten. Persze ezzel szélesebb kört is meg lehet fogni, illetve ettől nő négyszázötven oldalra a terjedelem, de én személy szerint megelégedtem volna egy százötven-kétszáz oldallal rövidebb regénnyel is, ha cserébe kicsit több szó esik a transzhumán/poszthumán technológiák morális és társadalmi kérdéseiről, illetve ha nem csak egy egyhetes szállodai üdülésre (vagy konferenciára) Bangkokba érkezett turista szintjén sikerül behozni a képbe a buddhizmust, hanem egy kicsit jobban beleássa magát a szerző, ha már.

[…] Amikor elkezdtem olvasni a könyvet, egyből az jutott eszembe, hogy ez tökéletes gibsoni téma. Ez az érzés végig megmaradt, ugyan a legutóbbi könyve nem ezt az irányt hozza, de a nanotechnológia és a poszthumán kérdés talán még jobban illene a régi William Gibsonhoz, mint a saját új regénye. Igaz, a Nexus nem olyan simára csiszolt és kevésbé visszhangozza a jelenünket […]

Nem lehet és nem is kell kizárólag tökéletes regényeket olvasni (törekedni azért érdemes rá). Ez sem tökéletes, mégis megéri felvenni a listára, leginkább az érintett kérdések miatt. Hiába izgalmas a transzhumanizmus/poszthumanizmus témaköre, magyarul viszonylag csekély számú könyv foglalkozik vele (ezek jelentős része az Ad Astránál jelent meg), a Nexus ilyen szempontból kifejezetten különlegesnek számít. Ha a technikai részletekre vagy kíváncsi, akkor persze Kurzweil az irányadó, de ha regényes formában szeretnél transzhumán technológiákról olvasni, ez nem rossz választás, főleg, ha utána alaposan elgondolkodsz a fölvetett problémákon és lehetőségeken."


Bővebben: http://kultnaplo.blogspot.com/2015/03/ramez-naam-nexus-…

>!
Profundus_Librum
Ramez Naam: Nexus

Nem mindennapi dolog, ha egy ilyen illusztris hátterű kutató szórakoztató regény írásába kezd. Amennyiben ráadásul egy tudományos alapossággal készült (vagyis hard) sci-firől beszélünk – mint most –, az egyszeri olvasó (mint én) első örömét – juhhé, végre valaki süketelés, mellébeszélés nélkül ír olyan témákról, amikhez valóban (!) ért is! – hamar átveheti a nem teljesen légből kapott félelem, miszerint valószínűleg a., úgysem fogok belőle érteni egy rohadt szót sem és b., valószínűleg elég sivár, unalmas lesz a nagyszerű kutató/fejlesztő, de kezdő szerző narrálása. (Igen, volt pár kudarcom már a hard sci-fik területén, ez gondolom lejött…) Összegezve: igen óvatos optimizmussal mertem csak a kezembe venni a könyvet…

Hamar kiderültek, hogy félelmeim alaptalanok és ez a véleményem az első oldalak után sem változott meg. SŐT! Az még nem is annyira fantasztikus teljesítmény egy irodalmi babérokra törő írótól, hogy a stílusa olvasóbarát – leginkább a kanadai „sci-fi iskola” tagjainak, Robert J. Sawyer vagy Robert Charles Wilson közérthetőségéhez hasonlítanám –, az általa kreált világ színpompás, a történet pedig csavaros és izgalmas, de mindezeket az erényeket úgy sikerült elérnie, hogy közben újragondolta a cyberpunk „műfaját”. Arthur C. Clarke Tűzszünete után újra olyan könyvet olvashatunk, ami egy lehetséges (és igen közeli) „jövőtechnológia” társadalmi hatásait vizsgálja több szempontból is. Ahogy a Tűzszünetnél, úgy a Nexusnál sem gondolom azt, hogy a különféle etikai dilemmákkal foglalkozó könyv majd olvasók tömegeit fogja megmozgatni, de igazából reménykedek benne, mert ez bizony egy igen fajsúlyos könyv, amiben – számomra – a történet és az írói stílus (jelzem újra, hogy mindkettő kifogástalan!) is abszolút másodlagos csak az elgondolkodtató mondanivaló mellett.

Bővebben a blogon:
profunduslibrum.blogspot.hu/2015/03/ramez-naam-nexus.html

>!
Zsola
Ramez Naam: Nexus

Én is érzem, hogy ez a rengeteg akcióorgia már túlzás, de a regény ennek ellenére vagy éppen ezzel együtt így is hihetetlenül szórakoztató. Mindamellett olyan problémákat feszeget és olyan kérdéseket fogalmaz, meg ami a közel jövőben igen aktuálissá válhat. A karakterek, egysíkúak nem igazán fejlődnek (kivéve Sam-et) az író inkább arra használja őket, hogy a feltett kérdéseket több nézőpontból is megvizsgálja. A történet nagyon tetszett a buddhizmust is jól illeszkedik bele. A kritika az USA-ról, mint világ a Föld országai által fel nem hatalmazott rendőréről pedig plusz pont (és aktuális és valós).

>!
Mandragoria
Ramez Naam: Nexus

Rég olvastam az Ad Astra-tól (már nincs is sok sajnos), véletlenszerűen esett pont erre a választásom, de mégse tűnik annak, mert az alapfelvetésében megegyezik egy kettővel ezelőtt olvasottal, a Rika agyában-nal, a tudatok összekapcsolódását/kiterjesztését, a dolgok (emberek) agy általi irányítását nézve, így egy témáról egy meglehetősen tág, de komplex fogalmat kaptam. Jó, a Rika agyában elég rövidke és nem is túl jól megírt (nekem erről még tetszett), nem is sci-fi szerintem, mégis érdekes volt így összekapcsolni őket.
A Nexus már az elején lenyűgözött. Bár meglehetősen gyorsan történnek a dolgok, nem mindig minden magyarázattal együtt, és egy-egy résznél szívesen ragadtam volna le jobban, amik a Nexus 5 hatását taglalják, de teljességgel magával ragadott, pörögtek az események, színes volt, zajos, zsúfolt, tudományos, bulis, elgondolkodtató, elmeditálós, beszívott érzést keltő és mindezek mellett akció dús.
Az akciónál kicsit lecsökkent a lelkesedésem, nem is tudtam mindent követni, de ezek a lényeg szempontjából nem is voltak fontosak, az így is kiderült egyértelműen a végére. Vagyis nem egészen, annyiban, hogy a Nexus rossz, nem szabad kiadni, titokban lehet csak használni, de annyi szervezet és ügynök meg igazgató stb. felbukkant benne, hogy nem tudtam mindig összekapcsolni a neveket, történtek oldalváltások is, bőséggel, aki az elején „rossznak” indult, arról kiderült, hogy valójában jó, sőt, inkább ő az ártatlan, aki pedig a jót akarja, az ténylegesen rossz… Habár a végére megmaradt szereplőkről már nem volt nehéz ezt eldönteni…
Nagyon mélyen belementünk a nemzetközi politikába és katonai szervezetekbe, ez nem tetszett, de szerencsére a végére már nem volt sok belőle. Ez rontott is az összhatáson, de aztán a legvégére azért megint sikerült más irányba terelni az eseményeket. Persze, ez egy trilógia… -.-' Ha akarom, így is lezártnak tekinthető, egy időszak legalábbis mindenképpen lezárásra került.
Fura volt beleszőni a buddhista szerzeteseket, ez kicsit lassabb és elvontabb, túlságosan magasröptű gondolatokat tartalmazó részeket eredményezett, de azért ki nem lógott belőle. spoiler
Az akció mellett voltak még benne olyan részek, amik egy kicsit már unalmasak voltak, a túlzott érzelmeskedések és az ERD-del kapcsolatosak, minden környezetbe a visszaemlékezések sem illettek bele, illetve Szu-Jong Su, a kínai idegtudós múltjáról is több kiderülhetett volna.
Összességében nagyon tetszett, az ötlet legalábbis mindenképpen és elég lendületes volt, a szereplőket nem mindig értettem meg, de szinte végig fenntartotta az érdeklődésemet, a végén lévő tudományos háttér pedig sok pluszt adott hozzá. Kicsit hosszúnak tartom, ugyanakkor több mindent is hiányolok belőle. Érthető ezek nélkül is, inkább csak érdekesebb lett volna velük. Ha megjelenik a folytatás, elolvasom azért azt is.


Népszerű idézetek

>!
ppayter

ELIGAZÍTÁS

Transzhumán – főnév
1) Olyan ember, akinek a képességeit kiterjesztették, ezért egy vagy több fontos területen túllépi a módosítatlan emberek képességeinek korlátait.
2) Az emberi evolúció következő lépcsőfoka

Poszthumán – főnév
1) Olyan lény, amelyet a technológia segítségével radikálisan módosítottak, így túllépett a transzhumán státuszon, és a továbbiakban nem tekinthető embernek.
2) Bármely, az embert követő faj, akár az emberből fejlődött ki, akár nem.
3) A következő nagy ugrás az evolúcióban.

                                                                        Oxford angol szótár, kiadás: 2036

21. oldal, 1. A Don Juan-protokoll

Kapcsolódó szócikkek: poszthumán
1 hozzászólás
>!
Noro MP

– A tizennegyedik dalai lámát évtizedekkel ezelőtt megkérdezték: „Mi lesz, ha az idegtudomány bebizonyítja, hogy a buddhizmus valamilyen szempontból hibás?” "Nos", felelte, „ebben az esetben meg kell változtatnunk a buddhizmust.”
Arra kérem önöket, hogy fontoljanak meg egy hasonló elméletet. Mi történik, ha a buddhizmus mutatja meg, hogy az idegtudomány alapelgondolásai tökéletlenek?

136. oldal

>!
Noro MP

– És ki dönti el, mi az emberi?
– Több, mint száz vezető döntötte el, amikor aláírták a Koppenhágai Egyezményt.
– Több, mint száz? Mindannyian politikusok. Ó, ettől sokkal jobban érzem magam!

145. oldal

Kapcsolódó szócikkek: emberi természet
>!
Noro MP

Ha egy esemény okait akarod megtalálni, kérdezd meg magadtól: ki húz hasznot belőle?

234. oldal

>!
Noro MP

A buddhizmus azért jó nekem, mert nincs senki, aki irányít. Senki nem dönti el helyettem, hogy jó vagyok-e vagy rossz, hogy a mennybe vagy a pokolra jutok-e. Csak én vagyok, saját tudatomat akarom megtisztítani, ahogy te is, meg a francos dalai láma is a saját tudatáért felelős.
Ez az igazi demokrácia.

265. oldal

>!
Leslie_Visontai

Mindannyian a saját utunkat járjuk. Mindannyian a saját karmánkat választjuk. Meg kell adnunk a lehetőséget másoknak, hogy ők is megválaszthassák a sajátjukat.

160. oldal, 16. fejezet - Változás a tervben (Ad Astra, 2014 )

>!
Noro MP

Csak egy bolond biztos mindig a dolgában.

266. oldal

>!
Bori_L P

Az Árják Felemelkedése-incidens (2030) egy kísérlet volt szinte a teljes emberiség kipusztulására, hogy a világot génmódosított neonáci poszthumánok népesíthessék be újra.

71. oldal

Kapcsolódó szócikkek: poszthumán
>!
PandaSára P

Minden olyan törvény, ami korlátozza az emberi szabadságot, egyedül a hatalomról szól.

431. oldal

>!
Hellion

A félelem eredménye a szabadságunk csorbulása (…)

431. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

David Brin: Dettó
John Scalzi: Fejvesztve
Daniel Suarez: Daemon
Stephen King: A búra alatt
James Dashner: Lázkód
Dan Wells: Fragments – Töredékek
Kathy Reichs: Virals – Kincsvadászok
V. E. Schwab: Viszály
Josh Malerman: Madarak a dobozban
Stephen King: Titkos ablak, titkos kert