Rámájana 8 csillagozás

Rámájana

Az i.e. utolsó századokban keletkezett, népmesei fordulatokban gazdag legelső műeposz – szerzője az ismeretlen Válmikí – Ráma királyfinak és feleségének, Szítának a küzdelmét meséli el a démonokkal, átvitt értelemben a bennünk élő gonosszal. Ráma királyfi ugyanis Visnu isten megtestesülése, s ennek alapján lett a Rámájana a hindu vallás szent könyve, olyan mű, amely talán a legtöbbet árulja el a hindu lelki- és hiedelemvilágról.

>!
Terebess, Budapest, 1997
284 oldal · ISBN: 9638572310 · Fordította: Vekerdi József

Enciklopédia 3

Szereplők népszerűség szerint

Ráma · Visnu


Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 10

Kívánságlistára tette 8


Kiemelt értékelések

Ruusunen>!
Rámájana

Hű, hát lehet, hogy ez a hindu vallás szent könyve, de én akkor sem tudok mást mondani rá, minthogy egy totál aranyos mese.
Persze értem én a sorok között meghúzódó mondanivalót: a jó és rossz harca, az erény értéke, a tisztesség és becsület útja, a tisztelet és hűség fontossága, a porhüvely megvetése, a lélek tisztasága és dicsőítése, stb, stb… na de mindezt olyan édes stílusban, hogy kicsit kevesebb vérrel, repkedő végtagokkal, kiömlő belekkel és gurulászó fejekkel még ifjúsági irodalom kategóriába is elmenne (oké, oké. Azért a nyelvezete és a stílusa megkívánna némi egyszerűsítést, de értitek a lényeget, nem? :D).
Ezekben az eposzokban a túlzások a legjobbak. Most nem kívánok arra kitérni, hogy kinek hány fős serege volt (csak Ráma serege szerintem simán veri az orosz lakosság létszámát :P), nah de hogy állandóan elájulnak, ha jó/rossz hírt kapnak! Nagyon komoly, amikor a harcmezőn ájuldoznak összevissza. :)
És hát persze már megint kiderült, hogy a nő kizárólagos erénye a szépsége, a behódolása és a hűsége. Mi más, kérem szépen! A többi csak felesleges sallang. :)
De tényleg nagyon jó volt. Olvasmányos, izgalmas, érdekes és a végére már azt is tudtam, hogy ki kicsoda. :D

tillaitamas>!
Rámájana

Igazi mese annak minden szükséges összetevőjével: ronda szörnyekkel és valódi hősökkel. Egy korai Gyűrűk ura.


Népszerű idézetek

Lunemorte P>!

Tudd meg, erős karú Ráma: Visnut idézi ez a hely.
Számtalan évig, sok-sok száz világkoron át, valaha
itt élt erős vezeklésben, s a Jógát teremtette meg.

Kapcsolódó szócikkek: jóga · Ráma · Visnu
Kasztór_Polüdeukész >!

Valaha, ősid időkben, rég, volt egy kincses, csodás vidék:
Kósala gazdag országa. Virágzó, nagy birodalom.
Földjeit bőven öntözte a Szarajú folyó vize.
Páratlan hírnek örvendő székvárosa alapjait
az emberi nem osatyja, Manu király rakatta le.
Ajódhjának nevezték el. Paloták fény˝uzo sora
szegélyezte nagy utcáit. Tizenkét mérföld hosszu volt,
s három mérföldnyi széltében. Dasaratha, a nagy király,
Indra isten hasonmása uralkodott a városon.
Vitéz, elorelátó, bölcs, népének édesatyja volt.
A Törvényt híven orizte. Önmagán is uralkodott.
A felséges mahárádzsát egy fájdalom gyötörte csak:
fiúutódja nem támadt, bármily buzgón imádkozott.
Lelkében végül így döntött hosszas töprenkedés után:
– Nem maradt más reménységem: a nagy Ló–áldozat segít!
Az ido telt. Midőn egyszer szívvidító tavasz virult,
úgy vélte a király: eljött az áldozatra az idő.
A Szarajú folyó partján kijelölték a szent helyet,
és szabadon csatangolni bocsátotta legszebb lovát.
A paripa egy év múltán útjáról visszaérkezett,
s a Szarajú folyó partján kezdodhetett az áldozat.
A Védák szent tanítását jól ismero, tudós papok
minden szabályt, eloírást betartottak hibátlanul.
A királyné körüljárta szeretettel a szent lovat,
majd három kard csapásával három részre metélte szét.
Aztán, hogy a szabályoknak illően eleget tegyen,
a szétvágott tetem mellett töltötte el az éjszakát.
Hogy ez letelt, tizenhat pap az ősi hagyomány szerint
elhamvasztotta oltáron az áldozati állatot.
A papokat, akik mindezt elvégezték szabály szerint,
a férfiak oroszlánja megjutalmazta gazdagon

5. oldal I. A gyermekkor könyve 5–14 (részelt)

Kasztór_Polüdeukész >!

egy csodás, soha nem látott, sötétbőrű, vörösruhás,
nap-csillogású ékszerrel ékített, földöntúli lény,
erőt, hatalmat árasztva, túlragyogva a tűzsugárt.
Bűverejű itallal telt, ezüsttalpú arany edényt
ölelt magához karjával, mint férfi kedves hitvesét.
Dasaratha felé fordult, s megszólította a királyt:
“Tudd meg, király, miért jöttem: a Teremtő küldött ide. ˝
A föld ura alázattal kulcsolta össze két kezét:
“Üdv jöttödön, Magasságos! Mondd, mit tehetek kedvedért?
A Teremto–küldötte lény ilyen szavakkal válaszolt: ˝
“Népek ura, jutalmat nyert buzgó lelkű áhítatod.
Az istenek készítették számodra e varázsitalt;
fiúutódot nyersz tőle, s erősíti hatalmadat. ˝
Kit méltó nejeidnek vélsz, add nékik, hogy igyák meg ezt!
Ettől fiút fogannak majd, s áldozatod beteljesül. ˝
“Úgy teszek” — vette át tőle az örvend ˝ o szív˝u király ˝
az istenek ajándékát, a szent italt rejtő edényt, ˝
és végtelen boldogsággal kerülte meg jobbkéz felől˝
alázatos köszöntésként a kegyes égi szellemet.
A csodás fényben ragyogó, rejtélyes, égi tünemény
küldetése végeztével eltűnt a nép szeme elől. ˝
A király háremébe ment, és Kausalját, első nejét ˝
szólította: “Vedd az italt, idd meg, ettől fogansz fiat!” ˝
A bűvital felét adta Kausaljának Dasaratha.
A maradék félnek felét Szumitrának nyújtotta át.
A megmaradt negyed résznek felét Kaikéjí kapta meg.
Még hátra volt egy nyolcad rész. Rövid töprenkedés után
ezt a részt is Szumitrának adta oda a föld ura.
Parancsolójuk osztását tisztelettel és boldogan
fogadták feleségei, s elfogyasztották a nedűt

6. oldal I. A gyermekkor könyve 16. (részelt)

Kasztór_Polüdeukész >!

A Raghu-nemzetség díszét, nagy erejű, erős karú,
nagy elefánton ülő hőst lássuk fehér ernyő alatt!
Mert égi istenek párja tündöklő erényeivel,
az Iksváku-család éke, igaz bátorság bajnoka.
Népéhez mint a Hold, nyájas; olyan türelmes, mint a Föld;
bölcs, mint az istenek papja; vitézebb Indra sem lehet.
Jámbor, haragra nem gerjed, törvénytudó, igaz szavú,
vígaszt nyújtó, szelíd, hálás, indulatán uralkodó.
Isten, démon vagy ember nincs nála jobb fegyverforgató.
Nem rabja szenvedélyének, őre alattvalóinak.”

22. oldal II. Ajódhjá könyve 1–2. (részelt)

Kasztór_Polüdeukész >!

Valakit megjutalmaznál? Valaki megharagított?
Ki nyerjen ma kegyet tőlem? Vagy kire sújtson haragom?
Melyik szegény legyen dús ma? Vagy melyik gazdag nincstelen?
Hiszen én s az enyéim mind a te szavadnak engedünk;
nincsen olyan kívánságod, mit meg tudnék tagadni én!”

25. oldal II. Ajódhjá könyve 9–10. (részelt)

Kasztór_Polüdeukész >!

A dús lombú, virágdíszes fák között szálló nagy majom
erdőségek-borította, nagy hegycsúcshoz hasonlított. ˝
Lehullt virágok százától úgy tarkállt a tenger színe,
mint amikor az égbolton feltűnnek a szép csillagok.
Magasba nyújtott két karja a levegőbe úgy meredt, ˝
mint ötfejű sárkánykígyó, mely hegy csúcsán ágaskodik.
Suhantától a tengerből hullám-özön emelkedett, ˝
mint a Földet a mennybolttól elválasztó, nagy sziklafal.
A felhőkig csapódott fel a zúgó óceán vize,
s úgy párállott az égen, mint a bodros őszi fellegek.
Harminc mérföldre elnyúló, tíz mérföldnyire terpedő
árnyéka mint viharfelhő sejlett lilán a víz szinén. ˝
Hol behatolt egy felhőbe, hol túlnan előtűnt megint,
akár a felhős égbolton bújkáló, fényes telihold.

119. oldal V. Szépségek könyve 1. ( részlet)


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Francis William Bain: A Hajnal Leánya
Balthazár Margit (szerk.): Pancsatantra
Nagy Katalin (szerk.): „Hét határon hallik húros daru hangja”
Munkácsi Bernát: Votják népköltészeti hagyományok
A hulladémon huszonöt meséje
Rossana Guarnieri – Szalai Lilla (szerk.): Indiai népmesék
A bátor teknősbéka
Benedek Elek: Többsincs királyfi
Kovács Ágnes (szerk.): Icinke-picinke
Dömötör Ákos (szerk.): Fótonfót király