A természet és emberi lélek misztériumainak ismerője. Megállapításai ma is érvényesek, sőt, sok részletben elborzasztanak, hogy ő még csak az előszelét érezte annak a lélek- és szellempusztításnak, aminek manapság a tanúi vagyunk. Egy biztos: írásaiból biztos eligazítást nyerhetünk, ha nem az anyagvilág rabjai vagyunk, hanem azt keressük, ami emberhez méltó a természetben és a társadalomban egyaránt.
Természet, ember, társadalom 3 csillagozás
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Kultúra és tudomány Franklin-Társulat
Enciklopédia 1
Kedvencelte 1
Most olvassa 1
Várólistára tette 13
Kívánságlistára tette 16
Kölcsönkérné 1
Kiemelt értékelések
Nem szeretek alkotókat hasonlítani egymáshoz, mert szerintem mindenkinek a munkája és gondolatai önállók, még ha több ezer éve már meg is írta valaki ugyanazt. Emerson esszéit olvasva viszont nem tudtam figyelmen kívül hagyni, hogy folyton Montaigne esszéi jutottak eszembe. Kicsit utána olvasva Emerson pályafutásának, azt találtam, hogy Montaigne valóban nagy hatással volt rá. Montaigne esszéi számomra sokkal többet adtak és bár 300 évvel előtte élt, mégis olvasmányosabban, érthetőbben fogalmaz. Emerson nagyon terjengős, rengeteg hasonlatot használ. A mondanivaló/terjedelem aránya szerényebb.
Zseniális. Kicsit nehezen indult. A Természet fejezet még untatott, de utána az emberismereti és társadalomismereti részek teljesen lekötöttek. Még mindig aktuálisak Emerson meglátásai. Úgy tűnik az ember tényleg nem változik.
Népszerű idézetek
Ám a felnőtt embert börtönbe zárja a tudatossága. Mihelyest csak egyszer is hatásosan beszélt vagy cselekedett, már fogoly, akit százak és százak rokonszenve vagy gyűlölete őriz, s akiknek érzelmeit neki ezentúl mindig fontolóra kell vennie. […] Ha valaki elkerülhetne minden kötelezettséget, s miután megfigyelt, újra ugyanazzal az elfogulatlan, nem okoskodó, megvesztegethetetlen, megrettenthetlen ártatlansággal tovább figyelhetne, az ilyen ember mindig félelmetes lenne. Minden elébe kerülő dologról nyilvánítaná véleményét, s mindenki érezné, hogy az nem magánvélemény, hanem szükségszerű igazság, amely nyílvesszőként hatolna a fülébe s félelemmel töltené el.
Az igazán művelt ember […] nem büszkélkedik a vagyonával, mert sokkal többre becsüli egyéniségét.
A kellemetlen és félelmetes dolgokkal szemben az életbölcseség nem elfutásban, megugrásban áll, hanem bátorságban. Aki lelki nyugalommal s békén akar élni, annak össze kell magát szednie erős elhatározásokra. Szembe kell néznie legrosszabb szorongása tárgyával s férfias szilárdsága a legtöbbször alaptalanná teszi majd a félelmét. A latin közmondás azt tarja, hogy a csatában a szemet győzik le leghamarább.
Minden fiatal és lelkes ember naplót vezet, amelybe – ha az ima és bűnbánat órái elkövetkeznek, – beleírja a lelkét. Ezek a lapok forrók és jóillatúak neki; térdén olvassa azokat éjszakáig, hajnalig; könnyével öntözi; szentek a szemében; túljók ennek a világnak. Még a legjobb barátnak is bajos őket megmutatni. Egy idő múlva mégis szeretné barátját beavatni titkos élményébe s némi habozás után, de mégis határozottan megmutatja neki azokat a lapokat. Vajjon nem sütik-e ki a szemét? De a barát hidegen lapozgatja, s könnyedén áttér az olvasásról a beszélgetésre s ez társát bámulatba ejti és bosszantja. Még sem tudja ezzel az írását okolni. Hisz egy lázas élet nappala, éjjele, a Sötétség és Világosság angyalaival folytatott közlekedés véste be sötét jegyeit ebbe a könnyáztatta könyvbe. Ezért hát a hibát barátja eszének vagy szivének róvja föl. Hát nincs barátja? Nem tudja elhinni, hogy valakinek lehet mélyreható tapasztalata s ezt a személyes élményt még sem tudja megírni. De úgy lehet: az a fölfedezés, hogy a bölcseségnek lehet más nyelve és szolgája is, mint mi, s hogy az igazság csakúgy megnyilvánul akkor is, ha hallgatunk, ártalmasan elfojtaná buzgóságunk lángját. Az ember csak akkor nyilatkozik, amíg nem érzi, hogy szava egyoldalú és tökéletlen. (Hisz mindig egyoldalú, de az ember nem látja annak, mialatt kifejezi.) De ha elhagyja őt az ösztönszerűség és egyéniség érzete, s észreveszi egyoldalúságát, bosszankodva el fog némúlni. S az ember mitsem tud írni anélkül a hit nélkül, hogy az amit ír: az idő szerint a világtörténelem; mitsem tud jól megtenni, ha nem tekinti munkáját nagyon fontosnak. Lehet, hogy munkám csakugyan nem ér semmit, de nem szabad azt semmibe vennem, különben kárát vallom.
A félelem holló, s bár nem látod világosan, mire les, bizonyos, hogy van valahol holttest.
Ezt a könyvet itt említik
Hasonló könyvek címkék alapján
- Henry David Thoreau: A polgári engedetlenség iránti kötelességről / A gazdaságról 91% ·
Összehasonlítás - Henry David Thoreau: Walden ·
Összehasonlítás - Henry David Thoreau: Walden / A polgári engedetlenség iránti kötelességről 86% ·
Összehasonlítás - Victor Hugo: A nyomorultak 91% ·
Összehasonlítás - Walt Whitman: Ének magamról 93% ·
Összehasonlítás - Eugène Sue: Párizs rejtelmei ·
Összehasonlítás - Mark Twain: Nemzetgazdaságtan ·
Összehasonlítás - E. T. A. Hoffmann: Az arany virágcserép / Scuderi kisasszony 76% ·
Összehasonlítás - Charles Dickens: Karácsonyi ének 92% ·
Összehasonlítás - Byung-Chul Han: A rítus eltűnése 88% ·
Összehasonlítás