Hontalanul ​Budapesten 92% 13 csillagozás

Igazi kuriózum ez az emlékirat, hiszen a II. világháború vészterhes korszakát nem egy magyar, hanem egy angol-amerikai származású, olasz állampolgárságú fiatalember szemszögéből ismerhetjük meg, élhetjük át általa. Olasz állampolgár, aki menekült hazájából, a katonaság, a háború elöl, talált menedéket az akkor még békés fővárosunkban – egészen a német megszállásig.

Ez a visszaemlékezés egy igazi útikönyv is egyben, Budapest korhű ábrázolása. A régi hidak, utcanevek, épületek és helyszínek elevenednek meg bujkálása helyszíneit felvázolva, amellett – és hangsúlyozottan – egy igazi korrajzot is kapunk az akkori magyar társadalomról. Sokféle embertípus – politikai és vallási hovatartozástól függetlenül – elevenedik meg, hol ártó, hol segítő szándékkal. Jó emberek mindig, minden körülmények között voltak (vannak); Brewster nagy hálával említi Cavallier József-et, akinek sokat köszönhetett.

Békebeli hangulat a háború szorításában: presszók, bárok, kávézók, színházak, hotelek, kerthelyiségek, az opera és Balaton. Sok-sok helyen fordult meg, sok helyen igyekezett életben maradni, túlélni a háborút, izgalmas, hányatott sorsa megindító, tanulságos – mennyi minden múlik a szerencsén, s az összeköttetésen, az emberségen!

A külcsín és a belbecs nagyon nem talált egymásra ez esetben: szép kiadvány, ám tele helyesírási és tördelési hibákkal – egy lektorálást előtte megért volna!

Ezt is véletlenül választottam ki a könyvtárban. Újabban azon kapom rajta magam, hogy egyre többet böngészem a könyvtárak Történelem feliratú polcait. :)
Brewster leírja, szinte naplószerűen, hogyan kényszerült rejtőzködni 1940-44 között Budapesten és Magyarországon, hogyan próbálta meg napról napra, lakásról lakásra, ágyról ágyra járva túlélni a háborút. Ismerősök, barátok, azok barátai és ismerősei, bárki, aki a bujkálásban segítségére lehetett, jól jött, akár csak egyetlen éjszakára is. Voltak köztük arisztokraták, nagypolgárok, zsidók, keresztények, művészek, világpolgárok és egyszerű emberek, bár óhatatlanul a kisemberekkel kerül legkevésbé kapcsolatba. Nem mindig hízelgő a kép, amit fest a főként német- és nácibarát tömegekről, nagyhatalmú, feljelentgetős házmesterekről, antiszemitizmusról. Szerencsére találkozott sok jószándékú, jóérzésű emberrel is. Érdekesek voltak a viszonyok, a korabeli Budapest, Magyarország, és az író személyes megfigyelései. Élvezetes volt a stílus is, egy pillanatig se éreztem se erőltetettnek, se túlzónak.
Sajnos, a kiadó itt is sikeresen megspórolta a korrektort. Rengeteg az elválasztási hiba (a „huszony-nyolc”-on még szórakoztam, mert abban legalább valami „logika” van – szóközepi „nny” elválasztása „ny-ny”, vagy mégse? :) –, de vajon minek köszönhető például a „Ral-ph” szó „elválasztása”, vagy a „Jo-hntól”?), és sok helyen sajátos keveredés volt a párbeszédek jelzésénél. A párbeszéd kezdetét kötőjellel (-) kezdte, majd a párbeszéd végére odabiggyesztett egy idézőjelet ("), mint az angol párbeszédeknél.
Ezek bosszantó hibák, amiket egy igényes kiadó nem engedhetne meg magának. spoiler

Ritka, hogy egy memoárkötet így olvastatja magát. Egyszerűen nem tudtam letenni. Az alapvetően kemény témához képest a szerző olyan szórakoztató stílusban adja elő a vele történeteket, ami szinte már-már groteszk. Két menekülés és bujkálás között egy ejtőzés a Rác fürdőben, koktélozás a filmes barátjánál a Csalogány utcában, vagy tejszínes eper elfogyasztása a bukott szombathelyi püspök kastélyában. Váltakoznak a segítőkész és ellenséges emberek, feltűnik az angol betegként ismert Almásy László, aki meglepően meleg és antiszemita egyszerre. Az egész egy privát Budapest Noir.
Remekül átlátta és leírta a korabeli hazai viszonyokat, megdöbbentő képet festett a hazai zsidóság helyzetéről, a többségi társadalomnak a hozzájuk való viszonyáról, az antiszemitizmusról, a német győzelembe vetett reményekről, a házmesterek magatartásáról – akik aztán nyilván nem tűntek el, csak átalakultak.

Nagyon jó könyv, szinte hihetetlen, hogy milyen csavarokat produkált a szerző élete. Az külön bónusz volt nekem, hogy Almásy László (az "angol beteg") is többször felbukkan a könyvben. Az utószóból kiderül, hogy a kézirat Brewster hagyatékából került elő, tehát nincsen benne a kiadás előtti un. öncenzúra. Ez szintén nagy pozitívuma a kötetnek a szemembe. Annak idején mindig le voltam nyűgözve, Rejtő Jenő színes karakterein. Most hogy ezt a könyvet elolvastam, már látom, hogy ezek gyakorlatilag a pesti utcán „hevertek”, csak le kellett hajolni értük. :)

https://huszargalvarosikonyvtar.blogspot.com/2022/11/ol…

Ralph Brewster végighédereli a második világháború nagy részét Budapesten, mert nagyon nem akar Mussolini katonája lenni. Egy világpolgár, lelkes antifasiszta, a szépség és a művészetek avatott szakértője – innentől túlélésre játszik. Amikor kitoloncolják országunkból és elveszik az útlevelét, kiderül, hogy aktája elvész a bürokrácia dzsungelében. Tehát visszautazik Budapestre.

Ralphból ágyrajáró lesz, házmesterek és hatósági személyek esküdt ellensége, parkok hajléktalanja, protezsáltak doyenje, mire végre valaki ki tud járni neki – nagy nehezen – egy tartózkodási engedélyt. Közben szépasszonyokkal kokettál, arisztokraták vendége, irodalmi személyiségek pártfogoltja. Kényszerű bujdosása közben nem felejti el imádni a nőket és a magyar fővárost, a fürdőket, a Dunát, és a szűk 8 évtized távlatából sorait olvasó ember önkéntelenül is szurkolni kezd neki…

Nagyon izgalmas olvasmány. Igazán szórakoztatóak a szerző éles szemű, kicsit csípős megfigyelései emberekről, tájakról, eszmékről, művészetekről.

Véletlenszerűen akadtam rá a boltban. De nem bántam meg. Egészen más szemszögből világít meg dolgokat.