VS 68 csillagozás

Rakovszky Zsuzsa: VS

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Sándor ​gróf – ennek a rendkívüli érzékenységből, szeretetéhségből és Istent kísértő fájdalomból szőtt regénynek a főhőse. Sándorként éli az életét, lányokkal, nőkkel folytatott perzselő szerelmekben, és tragédiája, hogy a világ kegyetlen tükrében kénytelen újra és újra megpillantani valódi énjét: Saroltát, akinek őt a természet szánta – és talán csak a monogramja az, amelyben ez az őrjítő ellentét összebékíthető.
A történet jelene az 1889 és 1901 közti időszak. V. S. „lelepleződése” után keletkező börtönnaplója, versei, feleségéhez írt kétségbeesett levelei, életének históriája és az őt vizsgáló orvos jelentései letehetetlen regénnyé fűződve mesélik el egy XIX. századi romantikus lélek hányattatott sorsát. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc, majd a kiegyezés utáni vágyak, csalódások és mitikussá álmodott emlékek és remények, az eltűnő-félben lévő nemesi és a fénykorát élő színházi világ, valamint a pezsgő kulturális élet a történet háttere.
A világban a tudomány… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2011

Róla szól: Vay Sándor

>!
Magvető, Budapest, 2011
394 oldal · ISBN: 9789631428698

Enciklopédia 1


Kedvencelte 2

Most olvassa 5

Várólistára tette 61

Kívánságlistára tette 27

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

ppeva P>!
Rakovszky Zsuzsa: VS

Ez egy jó téma. Ez egy jó író. Gondolhatná az ember, hogy ebből a találkozásból jó könyv születik. De nem. Nem rossz, de jó se.
A forma nem tetszett, a naplós-levelezős, ami miatt VS egyedül, szinte elszigetelten áll a könyvben. Kíváncsi lettem volna másokra is a környezetéből, és nem csak úgy, ahogy ő látta azokat, hanem főként úgy, ahogy azok látták őt!
Voltak részek, ahol magával ragadott. Voltak részek, ahol idegesített, és úgy éreztem, valaki rabolja az időmet. Volt, amikor elhittem Rakovszkynak, hogy sikerült VS bőrébe bújnia. Volt, amikor teljesen hiteltelen volt.
Ami pl. hiteltelenné tette, az a nagyon bő lére eresztett (ön)életrajzból a fontos részek teljes mellőzése. Abban a korban nők nem járhattak egyetemre, gondolná az ember, hogy aki viszont igen, az büszke erre, és büszkén hirdeti is. Egyéb, hiteles életrajzi források szerint VS „…ifjúkoráról pedig annyit rögzítettek a feljegyzések, hogy különböző egyetemeken – Budapesten, Lipcsében, Drezdában és Berlinben – tanult.” Hogyhogy erről az 1-2-pár évről egy árva bekezdés se árulkodik abban az életrajzban, ami még a legmellékesebb találkozásokat is cizelláltan leírja?! (Vagy lehet, hogy azt a részt egyszerűen átaludtam?)
Idegesítő volt a gyakori szószátyárság. Biztos, hogy egy ember 15 oldalban ír le egy pár mondatos történést az ügyvédjének?
Más életrajzokat olvasva bennem az maradt meg, hogy VS minden furcsasága, excentrikussága, önzősége, dorbézolásai mellett és ellenére is értelmiségi volt. Író, költő, újságíró, tanult ember. A Rakovszky által megformált VS-en ez csak pillanatokra üt át, gyakrabban érzem azt, hogy csak egy picsogó p/f (nem kívánt törlendő).
VS édesapjának meg csak gratulálni tudok! A lányát fiúnak nevelte, a fiát meg – hogy meglegyen az átlag – lánynak… Szegény gyerekek, azt se tudták, melyikük kije a másiknak: öccse, húga, nővére, bátyja. Nem csoda, hogy zavarodott életük volt.

22 hozzászólás
tündérrózsa>!
Rakovszky Zsuzsa: VS

Nem sokkal azután, hogy belekezdtem a könyvbe, utánanéztem ennek a bizonyos Vay Sándor grófnak, ezért szerencsétlenségemre végig ott lebegett a képe a szemem előtt olvasás közben. Sajnos egyáltalán nem tudtam szimpatizálni vele. Egy önző, néha már-már gonosz ember. Mikor gyerekkori emlékeit kezdte mesélni, úgy gondoltam, majd a végére megértem, miért lett ilyen, de ez nem következett be, már gyerekként is ellenszenves volt, semmiben nem tudtam vele egyetérteni. Ezeken a részeken nagyon nehezen rágtam át magam, untam, sokszor túlírtnak éreztem. Ugyanakkor a stílus mégis tetszett, Rakovszky Zsuzsa nagyon szépen fogalmaz, és egyébként a téma is érdekelne, csak valaki másnak (is) a szemszögéből. Leginkább azok a részek tetszettek, ahol a doki feljegyzéseibe is belepillanthattunk, illetve végig elég hullámzó volt. Voltak nagyon érdekes részek, de sok olyan is, mikor csak az járt az eszemben, hogy mikor lesz már ennek vége. Néha elég abszurd volt spoiler.
Maradjunk annyiban, hogy nem bántam meg, hogy elolvastam, de még egyszer nem venném kézbe. Viszont az írónőtől tervezek még olvasni.

Juci P>!
Rakovszky Zsuzsa: VS

Annak ellenére, hogy semmilyen előzetes elvárásomat nem teljesítette be azzal kapcsolatban, hogy milyen lesz vagy miről fog szólni, valami mégis tetszett benne. Kutya legyek, ha tudom, micsoda. Azt hiszem, megsajnáltam VS-t. Nem bátor regény, pedig kellenének még a mainstreambe a téma érdemi feldolgozásai (bár nehéz, mert érdemtelen módon épp elég vastagon ott van), de ehhez alighanem tényleg az íróban is meg kellene lennie a nemi identitás problémáinak. Úgy festette le VS-t, mint akiről mindenki elhitte, hogy férfi, nem csak ő maga (vagy legalábbis ha nem hitték el, senki nem szólt neki, hogy "hé, Saci, neked nincs farkad!"). Tudom, hogy alantas gondolkozású vagyok, és volt is egy erre utaló félmondat a regényben, de engem zavart, hogy nem derült ki, hogyan tudja egy nő férfinak kiadni magát az ágyban anélkül, hogy észrevennék a, hm, hiányt.
Fentebb stílben a blogon: http://amigalszanak.blogspot.com/2011/07/rakovszky-zsuz…

13 hozzászólás
cseri P>!
Rakovszky Zsuzsa: VS

Szerintem borzasztóan érdekes a téma, főleg, hogy igaz… de izgalmasabbat is ki lehetett volna hozni belőle, ha nem ilyen monodrámaszerűen írja meg, hanem jobban láttatja kívülről Vay Sándor-Saroltát.
Viszont valamiért Rakovszkynak nagyon fontos volt az identitáskeresés témája. Azt hiszem, ezért írta meg így.
VS-re a végére már úgy megharagudtam, hogy ennyire önsorsrontó, hogy majdnem lepontoztam három csillagra, de a vége nagyon szép lett, igazán szép. Van benne egy gyönyörű mondat például, és a legvégén egy nagyon szép vers, ami, úgy sejtem, sokkal jobb, mint amit Vay Sándor valaha is írt.

15 hozzászólás
n P>!
Rakovszky Zsuzsa: VS

… a ti világotokban nincs szó arra, ami én vagyok?

Magával is sodort, meg néha meg is rökönyödtem.
Fura figura.

8 hozzászólás
szöszmösz IP>!
Rakovszky Zsuzsa: VS

Valahogy tavaly nyáron ilyen tájt olvastam el a Kígyó árnyékát és emlékszem, hogy napokig nem tudtam olyan könyvet olvasni, aminél úgy éreztem kicsit is megüti a szintet. Most valahogy hasonlóképp jártam (Grecsó regénye után) a VS-sel úgy hiszem. Igaz a történet az elején kicsit döcögött, a főszereplő állandó szenvedése pedig elég sokszor bírt rá, hogy letegyem a könyvet, de aztán volt egy átmenet, ahonnan kezdve elvarázsolt az egész. Rakovszky eszméletlen szépen ír, jó és jól kidolgozott történetei vannak, emberiek a szereplői és, ami nekem nagyon fontos konzekvensen ír és szépen fejti le a lényeget, ahogy alakítja ki a cselekmény ívét. (Persze megértem azokat, akiknek a főszereplő személyével volt baja a könyv olvasása során, de még mindig vallom, amit talán a Csemegepultos naplójának az értékelésénél írtam, hogy olvasni azért is jó és azért is kell, hogy megismerjünk más nézőpontokat és megértsünk más embereket.)

Ross>!
Rakovszky Zsuzsa: VS

Bajban vagyok az értékelés írásánál.
Mert bár maga a könyv az írástechnika szempontjából jól volt elkészítve, nem döcögött, lehetett vele haladni, és a különböző elbeszélői módok váltakoztatása is jó ötlet volt, ugyanakkor én nem is tudnám felidézni, hogy mikor találkoztam utoljára olvasmányélményeimben még egy ilyen ellenszenves főszereplővel. Vagy egyáltalán szereplővel…

Sándor/Sarolta figurája számomra rohadtul idegesítő volt..
Gyenge, gyáva, hazug, teátrális, érzelmi terrorista. Átlag tíz oldalanként előhozakodik az öngyilkosság gondolatával (a végén szinte minden oldalon) ám még ehhez is gyáva.
Nagy szavakkal dobálózik, miközben dagonyázik az önsajnálat mocsarában, a szerelemről szónokol, és mindenki mást lenéz, aki egy picit is másként gondolkodik mint ő, emellett minden hibáért és nehézségért mást okol, sosem önmagát. A világ rossz, a világ gonosz, a világ kegyetlen.
Még úgy az elején tudtam is volna sajnálni, mert persze biztos nehéz volt neki a zavarodottsága, meg a kor felfogása, ami be akarta őt skatulyázni… de aztán felülkerekedett az az érzés, hogy vannak dolgok, amikre nem lehet ráhúzni azt, hogy „persze mert a környező világ meg az emberek blablabla…”
V.S. férfinak nem elég férfias, nőnek nem elég nőies.
A könyv végére teljesen megundorodtam a figurájától. És ezen csak kicsit enyhített, hogy az utolsó oldalakon legalább egy PICIT kezdte reálisan látni a dolgait.

Azért felvetődik a kérdés, hogy a könyvbeli V.S. vajon mennyire azonos a valódi figurával? Mennyi a történelmi tény, és mennyi a személyiségéből az, amit Rakovszky talált ki, és formált olyanná, amilyen végül lett.
Érdekes volt megismerni a magyar történelemnek ezt a fura figuráját, de ha tényleg ilyen volt emberileg, akkor én többet nem is kérek belőle.

Psyche>!
Rakovszky Zsuzsa: VS

Ez a grófnő egy olyan pofoznivaló figura… Se nem nő, se nem férfi, hanem a nő és a férfi minden irritáló tulajdonságát ötvöző jelenség. Ettől aztán annyira valószínűtlenné válik – az eredeti szituáció valószínűtlenségén messze túlmutatva –, hogy a portré sem portré már, hanem karikatúra. Ezzel együtt, szegénykém, valahogy annyira lapos maradt…

ddani P>!
Rakovszky Zsuzsa: VS

Rakovszky Zsuzsától bármit érdemes elolvasni, ezt eddig is gondoltam, de most már az is megvan, hogy akkor is, ha idegenkedem a stílusától. Ez szorulhat némi magyarázatra.
A VS archaizált stílusú, teljesen 19-ik századi regény – ráadásul az elsődleges elbeszélő és egyben főhős személye egy lánglelkű illető, aki romantikus pátosszal narrál, és néha bizony sarokba vágtam volna Sándor-Saroltát, de nagyon is érdemes volt küzdeni kicsit. A könyv utalásokkal teli, és nekem kb 230 oldal kellett, hogy összeálljon, hogy tényleg mi mindenről szól ennek az affektáló, heveskedő és alapvetően hazudozásra kénytelen-hajlamos (szinte már anti-)regényhősnek ez a rengeteg romantikus nyavalygása. Onnantól kezdve túlláttam a stíluson és a manírokon, és sokkal jobban is szórakoztam. Vagyis ez a könyv újraolvasható is, bár adok neki időt, hogy újra előkívánkozzon.
Olyan témák kerülnek kitárgyalásra ebben a viszonylag szűkösre szabott történelmi-kortörténeti kényszerzubbonyban, mint a társadalmi nyomás és előítéletek és ellentétük a személyes és nemi szabadsággal, a fenntartott normalitás és a tudomány erőszakos tekintélye, a valóság és a fantázia, az igazság és a hazugság szubjektv átmenetei. Mindenekelőtt egy erősen elnyomó közegben, több-kevesebb valóságalappal, ám teljességgel valóságként átélt, megélt érzelmek története ez. Közben olyan történetekbe is szervesen és törésmentesen beleolvad, amik ma is érzékeny aktuálpolitikai kérdések, mint a melegházasság, vagy az antiszemitizmus a politikai közbeszédben.
Sokrétű, érett mű ez, és bonyolult olvasói élmény.

V_Szilvió IP>!
Rakovszky Zsuzsa: VS

Nekem nagyon megtetszett ez a könyv, hitelesen tudott hozni egy tizenkilencedik századi kort, irodalmi életet, egy nem unalmas és nem tipizált transz karaktert. Tetszett, hogy nem volt benne ítélkezés. Nem a világ rossz, és nem ő, nincs ebben felmentés senkinek. Őszinte volt, és mély. :)
Egy sokkal konkrétabb és hosszabb bejegyzést is írtam róla, amit nem tudtam absztrahálni:
http://egymelegsracolvas.hu/rakovszky_zsuzsa_vs_376


Népszerű idézetek

olvasóbarát P>!

Én mindig annak mutattam magam, aki legbelül vagyok – akkor hazudtam volna, ha elfogadom a címkét, amit ti akartatok rám ragasztani;hát tehetek én róla, hogy a ti világotokban nincs arra szó, ami én vagyok?

367. oldal

rosa_canina>!

Miért van az, hogy a beteljesületlen vágy kínjánál csak a beteljesült vágy csömöre a kínosabb?

Kapcsolódó szócikkek: vágy
cseri P>!

– Egy apotékát keresek… nem tud egyet a közelben?
(…)
– Apotéka? – dünnyögte a kellner rozsdás sarokvas-hangján, láthatólag meglepődés nélkül. – Van egy a sétányon, de ilyenkor nem tart nyitva, csak nyáron, nem éri meg neki: alig van forgalma. Elmaradott kis város ez a miénk, a helybeliek inkább a régi házi szerekben bíznak!

360-361. oldal

9 hozzászólás
jevus>!

… ki hitte volna, hogy a bűn unalmas is lehet?

209. oldal

jevus>!

… mert ha sokáig néztem az eget, valamiféle nyomasztó, kínos érzés fogott el, valami bánat, amelynek nem tudtam volna okát adni, vagy talán nem is bánat volt az, hanem a szégyen egy neme – mert olybá tűnt előttem, hogy ama fényes, égi ábrák igazából csak díszletnek voltak szánva a Teremtő által az emberi szív nagy színjátékaihoz, s ha a szív kihűlt, a dráma lezajlott, e poros díszletek önmagukban már nem jelentenek semmit. Orchideáknak és planétáknak, jégsarki hómezőknek és vízmélyi korallzátonyoknak csakis egy másik, szeretett lény létezése bír értelmet adni, s ha ilyen lény nincs mellettünk, de még gondolatainkban sem, ha az égboltra felnézve nem azt kérdjük magunktól: „Lehetséges, hogy éppen most, ebben a percben az Ő szép szemeiben is ugyanezen csillag fénye tükröződik?”, akkor mintha ez az egész világmindenség önmagában nem lenne egyéb, csak értéktelen limlom, megunt, padlásra száműzött gyermekjáték, a mennybolt se több, mint holmi hamis gyöngyökkel kivarrott, ócska főkötő…

211-212

virezma P>!

Magyarország, mily mostohán bánsz te a te költőiddel!

391. oldal

Adrien>!

… ha valaha még folytatnám (*a félbehagyott könyvet), minden sor, amit ezután olvasnék, át lenne itatva ezzel a tudással, a gyász és a jóvátehetetlen bűn tudásával…

358. oldal

Adrien>!

– Én mindig annak mutattam magam, aki legbelül vagyok – akkor hazudtam volna, ha elfogadom azt a címkét, amit ti akartatok rám ragasztani, hát tehetek én róla, hogy a ti világotokban nincs szó arra, ami én vagyok? Ha engedelmesen meglapulok abban a ketrecben, amelyet ti készítettetek számomra és mindenki számára – amiben mások talán kényelmesen elférnek, de énnekem a húsomba vágtak a rácsok –, az lett volna a hazugság!
– Lám csak – szólalt meg a templomfal ereszének furcsán fintorgó vízköpő figurája nagyanyám hangján –, akadnak, akiknek nem felel meg az Isten világa úgy, ahogy van! Ők, ők okosabbak a Teremtőnél, ők jobban tudják, mit hogyan kellett volna megteremtenie, és önhittségükben azt képzelik, az ő dolguk, hogy helyreigazítsák, ami a Mindenható elrontott! Nekik nem tetszik – csúfolódott nagyanyám –, hogy a kövek lefelé esnek, és hogy mi, emberek nem tudunk úgy repkedni, mint a madarak! Nem tetszik nekik, hogy ennünk kell, hogy van pusztulás, öregség és halál… inkább lefeküsznek az ágyba tizenhét esztendőre, vagy szellemekkel társalkodnak, és örökösen azt forgatják a fejükben, mint bűnös az ő börtönében, hogyan szökhetnének meg ebből a világból!

367-368. oldal

Adrien>!

– De hát miért tette ezt velem Isten? – kiáltottam. – Miért alkotott ilyennek, s ha már ilyenné tett, miért tiltotta el tőlem a boldogság lehetőségét?

389. oldal

Adrien>!

Vadászruhás, jól táplált férfi, valami jegyzőféle lép oda hozzá. „Nos, doktor úr – kérdezi tiszteletteljesnek szánt, mégis eléggé durva hangon –, mi a véleménye? Ki ez?”, és a tetem felé int, amely hátranyaklott fejjel, elnyílt szájjal, csupaszon hever a sáros fűben.
A doktor lemondóan sóhajt, majd vállat von és széttárja a karját.
– Ez itt, kérem – mondja kelletlenül (furcsa, kissé idegenes kiejtéssel beszél) –, ez itt, kérem… senki!
A tömeg felhördül, a vadászkalapos arca elsötétül a haragos vértolulástól.
– Hogyan? – kérdi fenyegetően.
– Mondom – ismétli a doktor, már kissé türelmetlenül. – Senki, egész egyszerűen senki…
Riadt, felháborodott suttogás fut végig a bámészkodók csoportján. Rémült, hitetlenkedő pillantások merednek a doktorra.
– De hát az nem lehet! – kiáltja szinte sírva a lámpást tartó gyermek. – Olyan nincsen! Mindenkinek lennie kell valakinek!

227. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Kiss Tibor Noé: Inkognitó
R. Kelényi Angelika: Mennyei bűnök 2.
Fábián Janka: Lotti öröksége
Tíz igaz történet
Sarah Waters: A szobalány
Hannah Kent: Rekviem egy gyilkos asszonyért
William Styron: Nat Turner vallomásai
Jaan Kross: A cár őrültje
Erik Larson: Az Ördög a Fehér Városban