Hangok 3 csillagozás

Válogatott és új versek
Rakovszky Zsuzsa: Hangok

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

Eredeti megjelenés éve: 1994

Tartalomjegyzék

>!
Cserépfalvi, Budapest, 1994
146 oldal · ISBN: 9638364254

Enciklopédia 4


Most olvassa 1

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

>!
encsy_eszter
Rakovszky Zsuzsa: Hangok

Rakovszky Zsuzsa: Hangok Válogatott és új versek

Nagyon nehéz ezt értékelni, mert Rakovszkynak eddig alapvetően a prózáját ismertem (és szerettem) valamennyire, nem túl alaposan. Most pedig ezek a versek… a kötet feléig szenvedés volt eljutni, de 10-15 oldalanként volt egy-egy reménykeltő vers, amiben felcsillant valami érdekes. Aztán a kötet utolsó harmadában csoda történt: remek versek jöttek egymás után, mit jöttek, hasítottak! Durrantak, mint a tűzijáték, ezer színnel. Innen öröm volt minden sor, és azt kívántam, hogy soha ne legyen vége… ezek az utolsó oldalak hat csillagot is megérnének, de nem tudom elfeledni a kötet elejét, ahol volt vers, amire egy csillagot sem adtam volna.
Persze: ő sem tökéletes attól, hogy író, költő, nem lehet minden, amit kiad a kezéből, tökéletes, na de akkor is, kérem szépen.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
encsy_eszter

Ha nem lehetek az, amire lettem,
ami lehetnék még, ne legyek az sem.

Sirám (részlet)

Rakovszky Zsuzsa: Hangok Válogatott és új versek

>!
encsy_eszter

Házasságtöréseink

A zseniális szervezések!… „Top secret” dokumentumok
körmönfont elrablásához se lenne sok
ennyi sietős lelemény: a könnyes konspirációk

szennyes presszókban, a gyors telefonok… No és a minden-
féle helyszínek: hátsóülésen, puszta földön
– szemben a lomb alulnézetben – vagy a kölcsön-

szobák, borosüveg-lámpáikkal, a hímzett
díszpárnákkal… Vagy éppen a megszokott falak közt
támaszthatunk – kétbalkezes betörők – röpke tűzvészt,

nyomtalanul, remélhetőleg… És furcsamód tágíthatónak
bizonyul az idő: egy szeles idegen évszak
költözik hézagaiba – míg aztán újra vissza

nem forr ez a vészkijárat is – most már örökre, vagy
még feszegetjük a zárat, egyre vadabbul, ahogy
a fűtés ki-kihagy, és a levegő is egyre fogy.

Rakovszky Zsuzsa: Hangok Válogatott és új versek

>!
encsy_eszter

Narkomán

Na és helyette? Mondd, mi van helyette?
Ami másnak? Ahogy elnézem őket
utcán, buszon – gyanakvóak, gyűröttek –,
hát mit mondjak, nem úgy fest köztük egy se,

mint akit mindjárt szétvet az öröm, mert
nem szokott rá, vagy a boldog tudattól,
hogy hétből öt napon hajnali hattól
sajtot mérhet, írógépet püfölhet,

ágytálat hordhat… Persze, az eredmény:
megtérni este meghitt otthonomba
– másfél szoba panel – a balkonomra
muskátlit ültetnék, egyengethetném

a szőnyeg rojtjait… ott learatni
munkám gyümölcseit, na igen, az már
valami… Jó, van még más is: tavasz, nyár…
Meg csicseregnek a kismadarak – mi?

Meg szerelem. Az van még csak nagyon.
Pont én ne tudnám? Akkor kezdtem el.
Bámulod a plafont, nem érdekel
semmi, csak az a rohadt telefon,

hogy az szólalna meg… Hét óra, fél nyolc –
a nap az istennek nem érne véget.
Amire nézel, mint a sósav, éget…
Aztán egyszer csak azt mondtam, elég volt.

Hát így. De jó, mondjuk, viszontszeret,
vagy pláne elvesz, és? Pár hónap múlva, aztán
már csak minden szentévben nyúlna hozzám,
nem nő volnék – valami átmenet

a Szűzanya meg egy öreg hokedli
közt. Én ne tudnám? Otthon is csak ez ment.
Na és ha ezt sínylem most? Én fizessek
ezért is? Én akartam megszületni?

Talán magamtól csatlakoztam ehhez
a játékhoz? Mégis, mikor fogadtam
én el ilyen szabályt: kínlódni hatvan,
hetven évig, és közben jó, ha egy perc

öröm nagynéha? Én – mindegy, ha csaltam,
hát csaltam, ha más módja nincs: de most,
ha akarom, százból százszor pirost
vet a rulett itt a köztiagyamban…

És mit vesztek vele? A szép öregség?
Mikor a vízbe aprókat kavarva,
mint egy üvegvázát, magasra tartva
turbános teknőc-fejem, hogy a festék

le ne ázzon, a napi ötven hosszom
rónám szorgalmasan faltól-falig,
s nyolcvan fölött hetvennek még alig
néznék ki? Aztán – töppedt öregasszony,

protézis a pohárban, csillogó cső
etetget, a vénám körül merő kék-
zöld folt a bőr, mintha láng nélkül égnék,
zsugorodom – s sehol az ápolónő…

Baj, persze, semmi – majd élnek tovább a
génjeim vagy a tetteim – tudod kit
vigasztal ez? És élnek, jó, de meddig?
A kozmosz, olvastam, zuhog magába,

vagy tágul, nem mindegy? Ezt elviselni
tiszta tudattal? Azt, hogy nemhogy én, de
a Föld se lesz, meg ég se, hang se, fény se:
semmi, csak híg semmi, vagy sűrű semmi…

Idő se lesz. Idő különben sincsen.
Tudom, láttam: akkor. Ahogy a nap
elérte, a kehes konyhai csap
fénylett, mint egy madárfejű kisisten,

a csőrén kitüremlő, kicsi körtét,
a csöppet lassan érlelte a súlya,
a gyönge vízszár nyúlott vékonyulva,
de mielőtt elpattant – egy öröklét

múlt el, amíg néztem, és úgy éreztem,
hogy a világ megoldása bekattan:
hogy Isten: az öröm. Cseppben és csapban
ő csillog, és semmit nem tudsz, ha ezt nem.

Rakovszky Zsuzsa: Hangok Válogatott és új versek

1 hozzászólás
>!
encsy_eszter

Ez egy ősrégi fénykép… Itt láthatja, milyen szép
kislány voltam. Csodámra jártak… A nagyapámnak
a szeme fénye voltam! Mindig jött reggelenként:
„Gyere, kis csillagom, megnézzük a kacsákat!”
Mentünk, remegtem a fehér kartonruhámban,
még nedves volt a fű, a nap csak pár perce jött fel.
Egészen szőke voltam – el sem hinné, ha lát, ma
milyen vagyok… de minden sötétebb lesz idővel.

A trónfosztott királynő (részlet)

Rakovszky Zsuzsa: Hangok Válogatott és új versek

>!
encsy_eszter

A csúf fodrászlány

Most már biztos nem véletlen: együtt
indultak haza, láttam
a Közért üvegén át: lenmagos kenyerük,
Fa-dezodoruk egy közös kosárban.
Leejtettem a táskám, minden a földre dűlt,
szemceruzám, buszbérletem a sárban.
Fölszedtem, csak a brossom, egy arany A-betűt,
a névnapomra kaptam tőle, azt nem találtam.

Két hét után megint besettengett a macskám –
most megetessem-e?
Villog rám, átható, alattomos borostyán,
pillás, gonosz szeme.
„Te dög – mondom neki –, maradtál volna most már
ahol voltál!” Kutya, az kellene,
csüggedt, hosszú fülekkel, az majd imádva les rám,
én leszek mindene.

Ha nem volt forgalom, őt is sokszor beraktam,
vastag csúf ujjam ott
járt-kelt, el-elmerült a tenger szőke hajban.
A hullám elkapott:
szirom gázláng, tükörsor dőlt át dörögve rajtam,
fémek, élek, habok.
Beléveszni – de látom, hiába is akartam:
megint magam vagyok.

Rakovszky Zsuzsa: Hangok Válogatott és új versek

Kapcsolódó szócikkek: dezodor
>!
graphoman ISMP

December

Birtokba venni miért kívánjam
e meddő és sötét időt? E nyirkos és
villanyfények között imbolygó délutánban
kinek érzékei ne sejtenék meg az év
legmélyebb pontját – a várakozás idejét,
az átmenetét? A közt vagy átjárót két ismeretlen
tér közt… A vonulást a kiszáradt medren át.
Az üzletek fölött, fenyőgallyak közé fűzötten
mezítelen villanyégők világolnak a ködben,
melynek sem centrumát, sem szilárd
partját nem érezni. Érzékeim is alacsony lángra csavartan
égnek. Miért akarjam
lángba borítani e homályos téli órát,
az alkonyét? E szétfolyó időt, amely sem
vágyát a szívnek, sem örömét az elmének, sem elragadtatását
a léleknek nem ismeri? Szélbe vetetten
az ellenállás nélküli közegben
elúsznak tetteim. A hídon, a fekete víz felett,
ritkítva a ködöt, a sárga kandeláberek
lobbantják föl a szél testét. Ki mint folyóba fog
lépni a mi időnkbe, majd a sötéten
áradó, vízszagú szélben
érez először önmagára. Most
nincs tárgya még a vágynak. Várakozz…

Rakovszky Zsuzsa: Hangok Válogatott és új versek

Kapcsolódó szócikkek: advent · december · várakozás
>!
encsy_eszter

A hetedik év

Ez a zilált, zavaros szemű nő
ugyanaz lenne tényleg
mint az, aki a képen nevető
arcával az enyémhez
simul? Mi teszi ezt? Csak az idő?
Én már semmit sem értek.

Én megmondtam neki: „Nem érdekel,
anyádék hogyan éltek.
Hogy mi hogy élünk, azt mi döntjük el!”
Mindennel egyetértett.
Most napokig némán járkál le-fel,
mint egy sebzett kísértet.

Mintha egy ádáz idegen erő,
valami ismeretlen
holtak lelke rikoltozna elő
a szánkon – nem mi ketten…
Sótlan a leves, mondom, mire ő:
hogy én sosem szerettem.

Most mondd: ha már csak egymást öli két
ember, nem jobb, ha válik,
mint valami vétlen bűn örökét
hurcolni mindhalálig,
mikor a végső perc mécseseként
egy gyűlölt arc világlik?

Csak érteném, csak tudnám legalább,
hogy kezdődött, mi hozta
létre – a társadalom? a család?
Isten? hogy megpofoztak
négyévesen? – ezt a fekete lánc-
reakciót, a rosszat…

Olyan mindegy ugyan. A lavinát
elindíthatja bármi:
görögjön életek sorain át…
Hogy képzeltem: talán mi…?
Csúszik velünk is lejjebb a világ –
ki bír útjába állni?

Rakovszky Zsuzsa: Hangok Válogatott és új versek

>!
encsy_eszter

A ránk dűlt állandó jelen alatt
cselekmény nincs: csak a pillanat
szórtan villámló aszkézise.
Csak pont, sosem vonás; sosem a lényeg,
sosem a vélemények és remények,
sosem történik semmi se.

Szozopol (részlet)

Rakovszky Zsuzsa: Hangok Válogatott és új versek

1 hozzászólás
>!
encsy_eszter

Dél

Még félórája sincs,
bőröddel puszta bőröm,
még kagyló húsredőkben
szeretkezés csatakja:
két lábfej jobbra-balra
szétdűl, a Nap lezúdul,
szárnyas raj tompa hőből,
jön és elönt, suhog benn
a vibráló vörösben,
fölhat méhembe, mintha
félálomban fogannék
ikerpárt két apától,
sötét és szőke nővért:
az egyik lüktet és fáj,
ragyog és nincs a másik.

Rakovszky Zsuzsa: Hangok Válogatott és új versek

>!
encsy_eszter

Sopánkodtunk elég soká: időnkül
ezt kaptuk, léttelen
tengődni benne – és ha most fejünkre csőstül
tömör történelem

zuhog, ha a sűrű panasz-vetésre
most érik meg kaján
termés, mikor unalmam vakmerése
többé dehogy kíván

felpörgetett időt, veszélyt a kinti-benti
depresszió helyett?
Értéktelent ki fél kockára tenni?
De most, mikor veled,

tőled, neked – mikor orsóvá gombolyodva
ha tartasz s tartalak,
s ha tudnám, tartalak megint, és újra s újra,
bánnám is én, ha csak

ez jutna, ez a langyos fél-éber félig-élet,
kiegyeznék vele.
Engem ördög ha visz, hát visz, de téged –
téged féltelek.

Egyezkedés

Rakovszky Zsuzsa: Hangok Válogatott és új versek


Hasonló könyvek címkék alapján

Fodor Ákos: Buddha Weimarban
Fodor Ákos: Addig is
Fodor Ákos: Képtelenkönyv
Fodor Ákos: Dél után
Fodor Ákos: Akupunktura
Fodor Ákos: Gonghangok
Fodor Ákos: Lehet
Fodor Ákos: Szó-Tár
Simon Márton: Dalok a magasföldszintről