Fehér-fekete 7 csillagozás

Rakovszky Zsuzsa: Fehér-fekete

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

Eredeti megjelenés éve: 1991

Tartalomjegyzék

>!
Jelenkor, Pécs, 1991
64 oldal · ISBN: 9637770089

Enciklopédia 1


Várólistára tette 1


Kiemelt értékelések

sophie P>!
Rakovszky Zsuzsa: Fehér-fekete

Szokásommá vált egy verseskötetet tartani magamnál az ötperces szünetek idejére. Más cigiszünetet tart, ez sem rosszabb annál.
    Nos, Rakovszky Zuszsával ráfaragtam. Egyáltalán nem ötperces verseket ír. Egyrészt úgy ír verset, mintha mesélne. (Biztos van ennek neve, prózavers esetleg.) Másrészt minden egyes vers egy teljes történet, beleértve a jellemrajzokat, a figurát, a miliőt, és minden más kelléket, hogy kerek legyen, úgyhogy minden sorra érdemes odafigyelni.
    A kötet két fél. Az első gyűjtőcíme a Fehér-fekete, szerintem azért lett éppen ez, mert régmúlt idők ócska fotográfiáját szövegezi mind, egészen apró részletekbe is belefeledkezve, fehéren-feketén, úgy ahogy van. Illetve volt.
    A második fele egy játék, Hangok a címe. Rakovszky Zsuzsa különböző emberek, különböző karakterek arcába bújva fújja a magáét. Komplett regényhős mind, két-három oldalba sűrített lényeg. Szerencsére annyira egyik sincs kiélesítve, hogy túl nyilvánvaló legyen, inkább jóleső az ismerősség. Személyes kedvencem a Kövér asszony melegben, mármint nem a vén szipirtyó, hanem a vers csatakos gonoszsága.
    Számtalan kedvenc strófám lett (itt a strófa egy mondat, rím semmi, a tördelést látszólag a sor hosszúság diktálja, sokszor az sem), mondjuk ez, hogy a végéről kezdjem:

„Ma itt járt a hugom – többet nem engedem be.
Órákon át – de mintha a fogorvos fúrója
csiszolná az agyam, vagy mintha az én fejembe
átplántálnák a más szemét – csak mondja, mondja,
hogy a világ, hogy az majd mit szól – azt a világot,
amiről ő beszél, megtarthatja magának!”

discipula_magistrae >!
Rakovszky Zsuzsa: Fehér-fekete

Ez már a negyedik Rakovszky Zsuzsa-kötet, amelyet kézbe vettem, és ismét megbizonyosodhattam afelől, hogy írásaiban izgalmas elegyet alkot a filozofikus tartalom, a nyelvi humor, valamint a hétköznapi helyzetek és alakok rendkívüli éleslátásról tanúskodó ábrázolása. A más versgyűjteményeit is meghatározó témák, motívumok – úgymint az elmúlás tapasztalata, a fényképek mint a múlt egy adott pillanatát rögzítő és ezáltal különleges szerepet betöltő tárgyi emlékek, a különféle babonák, hiedelmek bemutatása – a Fehér-feketében szintén jelen vannak, és minthogy egyes szövegek fejtegetésre ösztönző mitológiai, illetve bibliai allúziókkal is dolgoznak, végig az járt a fejemben (természetesen amellett, hogy egy igazán nagyszerű kötetet olvasok), hogy jó kis elemzéseket lehetne írni bizonyos versekről, hiszen nemcsak az olvasó esztétikai érzékét célozzák, hanem gyakran megkövetelik az értelmezői attitűd előtérbe helyezését is.
A címadó vers, amely ráadásul kiemelt pozícióban szerepel a kötetben, talán az egyik legfigyelemreméltóbb szöveg, és általában is elmondható, hogy az első ciklus versei jobban sikerültek, mint a második egységet alkotó költemények, bár elképzelhető, hogy részemről a fáradtság is erősítette ezt a benyomást.
Az általam ismert kortárs költők közül Rakovszkyt egyértelműen kiemelném, érdemes időt szánni a munkáira.

Szanya>!
Rakovszky Zsuzsa: Fehér-fekete

Mivel az Egyirányú utca kötet kifejezetten tetszett, így gondoltam a többi Rakovszky is kibogózható, érthető és rendkívül könnyen olvasható lesz, ám azt hiszem a Fehér-fekete mégis kifogott rajtam egy kicsit.

A szerepeket, álarcokat felöltő én ezúttal a „szabvány szenvedés", a megnyomorított létezés világába kalauzol minket, ahol a létezés marginális helyzeteivel, a kisiklott egzisztenciákkal találkozunk – legyen az öngyilkosság, halál, tehetetlen öregség, háborús veszteség. A nem túl vidám kötet páratlanul érzékeletes és szép képekkel koronázza meg a szerepversek néha nyers, már-már fehér-fekete szépségét, mert a dolgot bonyolultak, mégis ilyen egyszerűek.


Népszerű idézetek

discipula_magistrae >!

[…] az elhevert gyep
fölött fehér, tündér atommodellek:
a pitypangok.

Fehér-fekete

Kapcsolódó szócikkek: pitypang
sophie P>!

Gyerekkori öreg nők

Mi is volt még? Az oszlopos pohárszék,
nyersmáj-színű márványlappal. A csészék
– a fénybe tartva szürke csésze-köd-
felhővé ritkultak –, az Új Idők
pár évfolyama, árny-agár ovál
keretben, karlsbadi emlékpohár,
de már csak mint a süllyedő hajóról
találomra mentett kakukkos óra
vagy tízszemélyes étkészlet egy sziget
pálmái és kecskéi közt. Minek
kellett család-, cseléd- és fénytelen,
vizes garzonba két egymást szemen
vetítő nagytükör? Üres levest
ezüst kanállal enni? Érdemes
volt a szemenként adagolt cukorhoz
csipeszt fogni? Mit gondoltak, mikor fog
a rongyláda purgatóriumát
lakó, tíz-éve-volt-divat ruhák
közül akár csak egy is üdvözülni
egy tavaszi korzón? (Mikor derült ki:
ha úgyse megy, már nincs mért zongoráznom,
sosem fogom egy „jó” vidéki házban
a „Für Elise”-zel kápráztatni el
komoly kérőimet?) Ugyan mivel
áltathatták maguk, ki tudja: váltig
hitték, azért egy-két játékszabályt még
maga a sors is figyelembe vesz.
Ínség, betegség: jó, rendben – de ez?
Alice őszen, még mindig lakkcipőben
és jólnevelten egy abszurd időben,
egy álomban, mely ezúttal szilárd
anyagból gyúratott – az álvilág
egy fél világért össze nem omolna.
Közben az idő úgy megy, mintha volna
még s az övék: hol zölden, hol fehéren
habzik föl, a soha az új nevén nem
hívott teret futólag rózsavészbe
döntve, vagy hó-szellemképpel tetézve
az emlékmű-oroszlán bronzsörényét,
az időjelző-házat. Újra, végképp
lecsattog s úgy marad a rossz roletta,
mind foltosabb a fal, mind cigaretta-
papír-szerűbb a foltos bőr a kézen,
táskák közé süpped a könnyező szem.
És még mi is? Csak egy túlexponált
fotó: fehér szellem – a gyertyaláng –
elől, kinn vélhetőleg tél meg este,
benn villanyfény, ünnepi abrosz csücske
lóg be a képbe, egy tükörkeret
ködös cirkalmai. A hátteret
szerzett jogon birtokló árny-gomolyból
félig-alig kitetsző szürke foltból,
fél-körvonalból kis jóindulattal
egy váll vagy áll, vagy azonosíthatatlan
gazdájú kéz olvasható elő –
az is mosódik végleg elfelé…

15. oldal

sophie P>!

Ma itt járt a hugom – többet nem engedem be.
Órákon át – de mintha a fogorvos fúrója
csiszolná az agyam, vagy mintha az én fejembe
átplántálnák a más szemét – csak mondja, mondja,
hogy a világ, hogy az majd mit szól – azt a világot,
amiről ő beszél, megtarthatja magának!

61. oldal

sophie P>!

Kövér asszony melegben

Mit meg nem próbálnak az emberek!
Ma is mi volt? Bejön egy nő a boltba,
a karján háncskosár, abba pakolta
a holmit a műanyag kosár helyett,
mintha neki többet szabadna. „Mégis,
ezt hogy gondolja”, kérdem tőle, „drága?
Azt képzeli, hogy a szabály magára
nem érvényes talán? Hiába néz így.”
        *
Milyen hőség van itt! Kisül a lelkem.
Ha összeér, mint a csalán a combom
úgy csíp, nyakig csalánban pácolódom
ebben az összeizzadt szűk köpenyben…
Igaz, én mégse kaphatom magamra,
ahogy a tanulólány szokta, egy szál
semmi kis bugyira – örökké ott áll
az ajtóban, hogy a fényt hátba kapja,
s a puszta rózsaszínje átdereng…
„Csak álldigálj, fiam” mondom, „felőlem!
Szülsz kétszer, és az lesz, ami belőlem,
belőled is: híg háj, csomós erek.”
        *
Ez a szerencsétlen penészvirág
ma is kisírt szemmel jött be. „Te, nézz szét”
mondom neki, „hol látsz jobbat? A pénzét
neked hordja haza, neked csinált
két gyereket, ott a lakás, az autó…
A másik nő? Ne félj, azt is megunja,
ahogy téged megunt. Mindenki tudja,
ha nem bolond: a szerelem múlandó.”
Két hete nem esett… Micsoda nyár!
A bőr ragad, a vászon összefonnyad,
rohad minden puhán, mint egy kiolvadt
mélyhűtőben. A metszett cseh pohár-
készlet a Vasedény kirakatában,
ahogy nagy tűkkel dobálja a nap,
mint hajnali fejfájás, hasogat.
Az aszfalt szürke kelttészta. A lábam
folyékony kőbe süllyed, menten elnyel,
azt hittem. A szűcsüzletben a keskeny,
hideg ezüstfejek szőrmekeretben
csak néztek rám ferde ezüstszemekkel…
        *
Miért nem kell senkinek az igazság?
Mért gyűlölik? Ma is, egy nő mivel jön?
Zöld barackot kapott. „Addig örüljön”
mondom neki, „amíg zöld. Amit ott lát
a ládában – lángfoltos-sárga, nedvdús,
olyan hibátlan, mintha festve volna –
Ma még csak egy szeplő van rajta – holnap?
A fél gyümölcs rozsdás, halott üveghús.
Dobhatja ki. Mikor majd széthasad,
és olyan piros a paradicsom, mint
nemrég egy dísztribün, másnap beomlik,
ráncos, mint egy öreg mell. Mintha csak
minden gömböt rajta külön kivéstek
volna piros kőből, olyan a málna,
aztán mikor kiborítja a tálba,
mit lát? Fehér penészt az összepréselt
szemek között. Mint ahogyan a nyár
ahogy jön, már megy is.” Én nem tudom, mért
rám néznek így. Nem én hoztam a törvényt.
Én csak elfogadom: ez a szabály.

44.-46. oldal

discipula_magistrae >!

Papírhajók

Hogy korszak és körülmény aknazárja
százszázalékosan… azért ne hidd!
Merthogy lélekben persze…? Nincs kizárva.
Mondjuk, hatévesen az Ikva-híd
rozoga korlátján jól áthajolva
figyelhetted reménykedve, kiér-e
a túlfelén vízbe ejtett hajó a
három lépésnyi táv másik felére.
De ha igen, ha átkel a híd árnya
alatt, még meglehet: beléötöl
egy hosszú ág a partról, vagy berántja
s többé soha nem hánytorgatja föl
ahol a meder szintje hirtelen
megcsuklik, az a forrongó fehér
hab, az a törpe vízesés – ha nem,
ha megússza azt is, ha már elér,
meg-megiramodva, féloldalára
dőlve, ha elbiceg a torokig,
a boltívig, ahol a föld alá a
fekete folyosón befut a víz,
akkor már! fű alatt, és kő alatt,
és föld alatt, vízhatlan sztaniolja
kioltva bár, emelt orral halad
a nyílt vizek felé, ki a csatorna-
bűzből a másik városba, ahol ha
megérkeznél, kabátodon a keshedt
szőrgallérral, nem csúfolnák: „Ki hord ma
ilyet?”, sem azt, ha citromot csepegtetsz
a halra, nem kell halszemű agyag-
bálvány előtt hazudni össze-vissza,
tudván tudva, hogy tudván tudja: csak
féltedben. Valahol, valami tiszta,
valami jó – különben hogy lehetne
ilyen sivár, ilyen komisz ez itt?
Ennyit lehet: valódi tengerekre
indíthatod jelképes részeid,
s viszont. A megtapasztalt mostoha
a képzeletben létrehozza édes
visszáját – bár el nem döntöd soha,
minek nevezd el: emléknek? reménynek?

discipula_magistrae >!

az égkék, jégkék, formatervezett
gyümölcsöstál, amelybe elfelejtett
Isten konkáv gyümölcsöt teremteni

Áttetsző tárgyak. A greenwichi ócskapiac


Hasonló könyvek címkék alapján

Radnóti Miklós: Radnóti Miklós összes versei és műfordításai
Pilinszky János: Pilinszky János összes versei
Radnóti Miklós: Erőltetett menet
Radnóti Miklós: Válogatott versek / Ikrek hava
Szabó Lőrinc: A huszonhatodik év
François Villon – Faludy György: François Villon balladái Faludy György átköltésében
Faludy György: Test és lélek
Faludy György: Versek
Radnóti Miklós: Tajtékos ég
Székely János: A nyugati hadtest