A ​kígyó árnyéka 123 csillagozás

Rakovszky Zsuzsa: A kígyó árnyéka Rakovszky Zsuzsa: A kígyó árnyéka

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Rakovszky Zsuzsának öt verseskötete és számos fordítása jelent meg. A kígyó árnyéka az első regénye.
Egy öregasszony meséli el gyermek- és leánykorát, majd különös asszonyi életét, melyben nagy bűne miatt tizenhat éven át titokban kell tartania kilétét, hogy ne kerüljön hóhérkézre. A lány és patikus apja a külvilág előtt szerető házaspárként mutatkozik, titkos otthoni életükben szeretet, gyűlölet, féltékenység, szenvedély egymást váltva uralkodik. Rakovszky különlegesen szép nyelven írja és festi meg a család, a szerelem, az anyaság, a szerető embereket felemésztő viszonyok hullámzásait, az olvasó pedig belefeledkezik varázslatos világába.

Eredeti megjelenés éve: 2002

>!
Magvető, Budapest, 2004
468 oldal · ISBN: 9631423891
>!
Magvető, Budapest, 2002
468 oldal · ISBN: 9631422887

Enciklopédia 3

Szereplők népszerűség szerint

olvasó


Kedvencelte 27

Most olvassa 7

Várólistára tette 108

Kívánságlistára tette 47

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
Goofry P
Rakovszky Zsuzsa: A kígyó árnyéka

…ebben, az ellenreformáció korában játszódó történetben, az esetlegesen felkínálkozó historizálás ellenére valójában édeskevés Világtörténelmi rákapcsolódást élhetünk meg. Inkább egyfajta perszonális és lokális alapon munkálkodó irányultsággal, vagyis hogy helytörténeti vonatkozásokkal munkálkodik felibénk (sic) az írónő töltőtolla. Nem rossz ez annak, akinek tetszik az ilyesmi. Belülről építkező, monológszerű elbeszélőmód, hogy mást ne mondjunk, barokkosan asszonyi előadásmód jellemzi a regényt, mely ezáltal egy olyan lebilincselően jó ritmusú, korhűséget imitáló, ínyenc szövegalkotást nyújt, amely hasznos lehet minden textusra kiéhezett moly rágójára. Kicsit sem óhajt egy komplett és világrengető nagyepikát prezentálni számunkra, csupáncsak a privát emlékezetet megjárató homogén időszalag-tekerést tekinti feladatának. És ellenállhatatlan késztetést érez az általa felmutatott egy életnyi szüzsén keresztül, az olvasó személyesen meg nem élt kollektív/egyetemes emlékezetének az istápolására. És végezetül vegyük észre, hogy a mellékszerepre ítélt eperegyes mesélő és a regény tényleges főhősére komponált érdekesen karakteres szereposztásának köszönhetően már-már fanfic típusú olvasói megközelítésre is ragadtathatjuk magunkat… :)

2 hozzászólás
>!
Black_Venus
Rakovszky Zsuzsa: A kígyó árnyéka

Klasszikus szépirodalom, régi típusú regény. Ráadásul egy „női szerző” tollából: ha ezt férfi írta volna, már minden irodalmi díjat elhoz, és bőven a kánon része lenne.
Misztikus élettörténet egy átlagosnak tűnő nőről, aki a turbulens 17. században csak élni szeretne, de az események magukkal sodorják. A szó szerint bármi áron fenntartott látszat és ájtatos konformizmus álarca mögött kimondatlan tragédiák és elhallgatott erőszak lapul (erőszakos katonák, zaklatások, a vallási előírások, a boszorkányságtól való félelem és a tiltott vallásgyakorlás, a városi élet adta korlátok és szabályok.) Tudatlanság és hierarchia nyomasztják a mindennapokat, az élet bármikor megszakadhat, a hétköznapokban sincs béke. A férfiak uralják a világot, mint a kakas a tyúkudvart, de igazából irányítani nem tudják, és ugyanúgy szenvednek a kapcsolatokban, mint a nők, és őket is lassan elemészti a pokol tüze.
A hatalom gyakorlóinak úgy tűnik, hogy mindenki csak leltári szám, bármikor helyettesíthető a célnak megfelelően, az anya a lányával, a lány egy másik feleséggel, akit ugyanúgy hívnak. De az ilyen elcserélt fejek a valóságban nagyon is egyediek, és szenvednek, ha valaki más életét kell élniük, amihez semmi közük. A bármikor lecserélhető tucatpolgár szenvedését ellenpontozza a természet, az erdőn-mezőn megtapasztalható szabadság és szépség, a társadalomból kivonulva megszűnnek a szerepek is.
Külön erénye a regénynek a sok szépséges leírás azokról a pillanatokról, amikor megáll az idő és kiélesednek az érzékek, és a fény beragyogja a világot.

1 hozzászólás
>!
n P
Rakovszky Zsuzsa: A kígyó árnyéka

Ez a történet egy visszaemlékezés. Egy sokat megélt öregasszony emlékei. Azok az emlékek, amik neki fontosak voltak.
Nekem nem lettek annyira fontosak.
De,
Rakovszkytól az első könyvem, viszont nem az utolsó.
Az biztos.
Érzem-hallom én a hangját, csak most nem akartam ezt hallani.
3 éjjelen át olvastam.
Megszenvedtem és nem felejtem el…
A 4* az együtt-szenvedésért jár neki.

3 hozzászólás
>!
mohaborz
Rakovszky Zsuzsa: A kígyó árnyéka

Életem legmagasabb könyvtári büntetését fizettem érte (2500 HUF); megérte :)))

12 hozzászólás
>!
Farkas_Szonja
Rakovszky Zsuzsa: A kígyó árnyéka

Sűrű szöveg, gyönyörűen megkomponált mondatok, fordulatos történet, megdöbbentő részletekkel, tele fojtott szenvedéllyel és folyamatos szenvedéssel, telezsúfolva babonákkal és hiedelmekkel. A végletekig kiszolgáltatott hősnő anyja nyomdokaiba lépve ugyanazt a szenvedéstörténetet éli, ugyanazokkal az elemekkel. Számára a szerelem csak kellemetlen következményekkel, és szükségszerű titkolózással jár, nincs más választása, hacsak nem akar a törvény kezére, azaz – ebben az esetben – máglyára kerülni. A folyamatos hazugságban élő Orsolya komoly árat fizet a látszólagos békességért, a tisztes életért, amelynek habkönnyű felszíne alatt súlyos önmarcangolás és identitászavar rejtőzik. Nincs együttérzés, nincs feloldozás számára, még a látszólag boldog végkifejletet hozó szabadulás után sem.
Kicsit zavaró, hogy egy tanulatlan tizenéves a 17. században mennyire választékosan fejezi ki magát, ám legyen. Legtöbbször nagyon bosszantott naivsága és bárgyúsága, de ez csak az író munkáját dicséri. A történetbe folyamatosan beleszőtt álomrészleteken, valamint a címbeli kígyó szimbolikáján nagyon sokat gondolkoztam azóta is, nagyon kifejező az, hogy a gyógyszerészetben jártas Orsolya élete alkonyán újfent a boszorkánybélyegtől kell féljen, bár egészen más okok miatt.

>!
Vörös_Rébék
Rakovszky Zsuzsa: A kígyó árnyéka

Mit ne mondjak, nagyon vegyes érzéseim vannak A kígyó árnyékával kapcsolatban. (Oké, elismerem, a legtöbb könyvvel kapcsolatban vegyes érzéseim vannak, de szerintem ez a legszokványosabb olvasmányélmény.)

A történelmi regény az jó. A családregény is jó. A történelmi családregény pedig úgy hangzik, mint maga a tökély. Rakovszky Zsuzsa sokoldalú, emberi szereplőkkel népesítette be a regényét, melynek a zűrzavaros, sok szempontból sötét 17. század fest megkapó hátteret. A hangulata ugyanis az egyik legnagyobb erőssége, engem azonnal magába szippantott, már az első oldalakon megnyert magának, éreztem, hogy maradandó élményeknek nézek elébe. Nyelvi szempontból nem is ért csalódás. Az írónő csodát tud tenni a szavaival. Utoljára talán Szabó Magdánál olvastam ilyen szellemet gyönyörködtető mondatokat, melyek nem csak hajszálpontosan tudtak láttatni (tényleg úgy éreztem, mintha én is jelen lettem volna), de áthatja őket az író egyedi stílusa is. Mégsem tudok öt csillagok adni neki.

A regény ugyanis nem csak nyelvből, de cselekményből is áll. Nem olvastam még más olvasók véleményét, de gyanítom, hogy másoknál is ez a rész lehetett az oka, hogy a értékelések átlaga 86% és nem mondjuk 96. Mert lássuk be, Orsolya története annyira tipikus, hogy szinte sejteni lehet, hogy mi történik – persze nem gondolom, hogy egy emberi sorsokról szóló könyvnek a megdöbbentés kellene, hogy célja legyen, de az a nagy bűn, amiről a fülszövegben is megemlékeznek, rendkívül fárasztó részeket eredményezett az olvasóra nézve. Márpedig a regény egész második fele erről szól, két ember végeláthatatlan gyötrődéséről, akik felett anélkül jár el az idő, hogy sorsukban bármiféle változás állna be. Márpedig nem a legérdekesebb dolog arról olvasni, hogy egy nő több száz oldalon át taglalja, hogy nem történt vele semmi. A semmi már csak ilyen, egy idő után kissé unalmas. Elismerem, ebben a tekintetben az én hibám is volt, hogy nem csupa jó emléket őrzök A kígyó árnyékáról. Nagyon sokáig olvastam, ami nem tesz jót egy könyvnek. A rövid szakaszokban olvasás szaggatottá tette az egészet és egy idő után már kezdett nyűggé válni, hogy úristen, még mindig nem fejeztem be és annyi mást is el akarok még olvasni… de azt hiszem, ez nem változtat azon, hogy négy csillag lesz a vége, mert szerintem ha nem nyújtom el ennyire az olvasást, akkor sem élveztem voltam teljes mértékben a könyv második felét.

>!
Maya
Rakovszky Zsuzsa: A kígyó árnyéka

Fura volt nekem ez a könyv.
Néha nem tudtam letenni, néha nagyon szenvedtem vele.
A téma megkapná az öt csillagot, de nekem túl hosszú volt, túl nyúzott.
Értem én, hogy sokáig tartott a szenvedés, az amiről évekig hallgatnia kellett, de én úgy gondolom, hogy túlságosan próbára tette az olvasó türelmét.
Más kor, másfajta gondolkodás, amit ma el sem tudunk képzelni. Hazugság és a következményei.
Zavart, hogy ilyen hosszasan taglalta életének egy olyan szakaszát, amikor nem történt semmi, aztán pár oldalon elintézett egy hoszabb időszakot, amikor történt valami. Neki fontos volt erről beszélni. Én viszont nagyon vártam, hogy ennyi keserűség után jöjjön végre valami jó is.

5 hozzászólás
>!
Izolda +SP
Rakovszky Zsuzsa: A kígyó árnyéka

Egyrészt szerintem egy iskolázatlan 1600-as évek elején élő nemnemes nő nem lenne ennyire szofisztikált, másrészt ennyit a büdös életben nem körmölne egy szegény boszorkány, hiszen a papír drága, ő meg kis keresetét aszúszilvára költi.
Némi unalmas részeket leszámítva jó volt, fura volt, érdekes kísérlet volt, meg érdekelt is, hogy mi lesz, de van bennem egy fura érzés, és nemcsak az abszurd „első” házassága miatt. Fura, fura…

3 hozzászólás
>!
Miklya_Anna I
Rakovszky Zsuzsa: A kígyó árnyéka

Csak a katarzis hiányzott belőle. Egyébként tökéletes. Rég olvastam ilyen gyönyörű mondatokat. De minden oldalt azért lapoztam át a következőért, hátha ott jön majd valami, ami marokra szorítja a szívemet. Mégse jött. Kár.
Mondtam már, hogy milyen elképesztőre csiszolt mondatai vannak? Vsz szakmázásból még előveszem, de amúgy inkább 4/5


Népszerű idézetek

>!
Sárhelyi_Erika I

Álmomban, igaz, anyám egy darabig még sűrűn fölkeresett, és ilyenkor mindig arra ébredtem, hogy megállíthatatlanul ömlik a könnyem, holott éber állapotomban jószerivel el sem sirattam. (…) S ébren is megesik, még ma is, hogy valamely látvány, gyakran a legközönségesebb, egy halom kék szilva a piaci árus kosarában, vagy a parázson sülő gesztenye illata, különös erővel idézik föl emlékezetemben valamely szavát vagy mozdulatát, és ilyenkor mindig elsírok néhányat azokból a könnyekből, amelyekkel egykor adósa maradtam.

62. oldal (Magvető)

>!
Sárhelyi_Erika I

(…) azt tette ő is, amit a gyönge lelkű emberek, kik a gyötrelmes igazsággal szembenézni erőtlenek, mindig is tenni szoktak: keresett valakit, aki hibáztathat érte, amiért a dolgok mégsem úgy fordultak, ahogyan ő szerette volna (…)

111. oldal (Magvető)

>!
Izolda +SP

Egy idő múltán azonban nem látogatott meg többé álmomban sem, legalábbis halandó földi alakjában nem, bár néha, ha az álom olykor dúsan tenyésző kertbe vitt, vagy nagy víz peremére, amelynek túlsó partja összefolyik a sápadt alkonyati éggel, még sokáig éreztem láthatatlan közellétét. S ébren is megesik, még ma is, hogy valamely látvány, gyakran a legközönségesebb, egy halom kék szilva a piaci árus kosarában, vagy a parázson sülő gesztenye illata, különös erővel idézik föl emlékezetemben valamely szavát vagy mozdulatát, és ilyenkor mindig elsírok néhányat azokból a könnyekből, amelyekkel egykor adósa maradtam.

Kapcsolódó szócikkek: anya
>!
encsy_eszter MP

(…) vajon miért vonzza képzeletünket a rossz, a félelmetes és veszedelmes oly igen nagy erővel, s a jó oly kevéssé?

>!
Sárhelyi_Erika IP

– Nem esett bajod? – kérdezte olyan rekedten, mint aki megégette a nyelvét valamely forró étellel, s én éreztem a hangján, hogy haragos, amiért kénytelen volt énmiattam kiállani a féltés kínját, és megtapasztalni azt az érzést, amely mindnyájunk osztályrésze, ha valamely személy vagy dolog a kelleténél drágább a szívünknek: azt, hogy boldogságunk és lelkünk nyugalma játékszer a vaksors kezében.

133. oldal (Magvető)

>!
Goofry P

Öregségemben gyakran múlatom az időt olvasással, s megvallom nem is mindig lelkem és elmém épülését szolgáló, kegyes olvasmányokkal, hanem holmi széphistóriákkal, asszonycsúfolókkal s egyéb hiábavalóságokkal.

452. oldal

Kapcsolódó szócikkek: olvasás · olvasó
>!
encsy_eszter MP

(…) mint azt későbben is volt alkalmam megtapasztalni, a napvilágnál szerzett tudás olykor vajmi keveset használ azon érzéseink ellen, amelyeket a sötétség ültet el és táplál föl bennünk, s még inkább ezek igazítják és formálják tulajdon képükre amazt.

>!
encsy_eszter MP

(…) a kicsiny dolgokban való türedelem a nagyokban való állhatatosság legjobb iskolája.

1 hozzászólás
>!
Sárhelyi_Erika IP

Behunytam a szemem, s úgy tetszett, a szél hajtotta tűzfal, amely elől annyiszor menekültem álmaimban, utolér s reám omlik, s én ámulva érzem, hogy ez a tűz nem a kín, hanem a mélységes gyönyörűség forrása, amely mintha megolvasztaná lelkem kemény, külső burkát, hogy testvére, a bennem lakozó tűz kiszabadulva szanaszét röpülhessen a külső világban, hogy ott föltalálja fákban, füvekben, a föld férgeiben és az ég csillagaiban lakozó rokonságát, hogy én legyek egyszerre mindez: fű, fa, féreg és csillag, s hogy ne legyek többé senki sem.

238. oldal (Magvető)

>!
Sárhelyi_Erika IP

Mondják, öregségünkben emlékezetünk is szemünk példáját kezdi követni, amely a közvetlen közelből elébe táruló dolgokat mind homályosabban, elmosódó foltokban látja, a távoli tárgyaknak azonban legapróbb részleteit is híven megmutatja, olyannyira, hogy ha örökösen e távoli tárgyakra szegeznénk tekintetünket, akár azzal is ámíthatnánk magunkat, hogy képességeink az idővel nemhogy hanyatlanának, hanem inkább még erősödnek is.

272. oldal (Magvető)


Hasonló könyvek címkék alapján

Babits Mihály: A gólyakalifa
Piotr Szewc: Alkonyok és reggelek
Giorgio Vasta: A megfogható idő
Farnbauer Gábor: Az ibolya illata
Darvasi László: A könnymutatványosok legendája
Bartis Attila: A nyugalom
Szabó Magda: Az ajtó
Závada Pál: Jadviga párnája
Csokonai Lili: Tizenhét hattyúk
Kukorelly Endre: TündérVölgy, avagy Az emberi szív rejtelmeiről