Kisfiú ​idegenben 4 csillagozás

Rákos Sándor: Kisfiú idegenben

Egy idegenbe szakadt kisfiú története mindig megindító, csaknem elszomorító. De Rákos Sándor könyvén, még ha a kisfiú sorsa megható is, nincs okunk elszomorodni. Ezt a mese- és elbeszélésgyűjteményt joggal fogjuk fel úgy, hogy az a régi érzékeny és nagy képzeletű kisfiú, akiről a címadó történet szól, most nekünk mesél itt. Az a régi gyerek, akit nem lehet nem szeretnünk, már felnőve és költővé érve, gazdag képzelettel és mély emberséggel tárja elénk fákról, madarakról, egy nagyravágyó hőscincérről, egy szeretetre vágyó kiskutyáról meg egy csavargó kedvű piros autóbuszról szóló történeteit. Ha mesél, magával ragad merész mesélő kedvével, ha elbeszél, lebilincsel ábrázolása elevenségével. A többféle fajta írást tartalmazó könyv így válik egésszé: egy kitűnő költő hol játékosan könnyed, hol líraian mély vallomásává a világról és persze önmagáról – a gyerekolvasók számára.

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

Tartalomjegyzék

>!
Móra, Budapest, 1971
130 oldal · keménytáblás · Illusztrálta: Kass János

Enciklopédia 8


Kívánságlistára tette 1


Kiemelt értékelések

>!
gabiica P
Rákos Sándor: Kisfiú idegenben

Nem ismertem korábban a mesék nagy részét, kellemes kikapcsolódás volt most a kezembe venni ezeket a történeteket. Tanulsággal bíró, gyermekeknek bátran ajánlott szösszenetek, amiket tényleg érdemes elolvasni, nem bugyuta semmiségeket rejtő mesék ezek, hanem tényleg tanítanak. Érdemes odafigyelni a részletekre, bár lehet, hogy ez felnőtt fejjel könnyebb, mint gyerekként, de mindenesetre érdemes. Sokat mondó gondolatokat rejtenek.

>!
Kek P
Rákos Sándor: Kisfiú idegenben

A hőscincér miatt kerestem meg és hoztam ki e könyvet a gyerekkönyvtárból. Meg is lepődtek rajta(m) a könyvtárosok. Pedig hát e történetek a felnőtteknek éppoly tanulságosak lehetnek és biztos, hogy mást mondanak, mint a gyerekfejjel, -füllel hallóknak. Kezdjük azzal, hogy már tudom, mi az a hőscincér, de számítok rá, hogy a róla szóló mese a hősködésről szól inkább, mint a bogárlétről. Középiskola kezdő évfolyamára vittem be olvasást mérni, hát meglepett, hogy mennyi ismeretlen szó van benne számukra. És nemcsak a bakarasznyi meg a cincér. Az nekem is az volt :). Nos, az erkölcsi mondanivaló leszűréséhez nem jutottunk el – olvasási problémákból kifolyólag –, pedig hát én amiatt jegyeztem meg valamikor ezt a mesét. Most viszont örömmel fedeztem fel, hogy A két vadkörtefa és A hiú harkálykisasszony legalább ilyen jó és hasonlóan tanulságos embernevelő állatos. Az unatkozó, és ezért csavargásra nekiinduló piros autóbusz már nagyobbkáknak szóló derűfakasztó áttételekkel telespékelt skiccsorozat. Szerintem. Ettől függetlenül tuti, hogy óvodásoknál is működőképes, csak ők épp mást hallanak ki belőle, mint mi felnőttek. Nem lepődnek meg az utcán feltűnő tankokon és az erdőben ott rekedő, megöregedő, önmagát pöttyös katicabogárnak fantáziáló piros autóbuszon. Nemcsak azért, mert ma már nincsenek piros buszok – fogalmam sincs, hogy a londoni buszok pirosak-e még, de legalább tanulság az is, hogy épp a londoni buszok jutnak most eszembe tankok és Széna tér kapcsán, meg az én gyerekkorom, amikor a közelünkben lévő erdőben bizony folyton ott felejtett kiszuperált járgányok roncsaiba botlottunk. A mai gyerekek számára talán ez nem tapasztalat, csak mesébe beleférő morzsája a történetnek. Aztán jönnek az akkori kort dokumentálók (Liba a Dunán, Vihar előtt) és tényleg nem értem, mit érthet ebből, szerethető-e ez egy mai csöppségnek. Nekem a kort idézk és ezért késztet fanyar mosolyra. Aztán jön a Gilgames és Etana története (mondája, mítosza? nem is tudom melyik szó ide a helyes) a betétmesékkel és csak az jut eszembe, hogy 8-10 évesen mennyire szerettem a mitológiát. Ma már csak mese. Ennyi maradt meg belőlük mindenféle lelkesedés nélkül. Kár. Elveszett az íz, a zamat. Aztán jön az író életével való párhuzam, a repülés, mint mesélésre adó ok, és megállapítom, hogy ma már a repülés se ilyen extra, vagy ha mégis, az már nem azért van, mert itt lakunk épp, pontosan e hazában, csupán csak a szegénység, ami bármelyik honban ilyen távolságignoráló, földhöz ragasztó létadottság. A Hegyi történet elcsábított és becsapott kutyusa viszont annyira mai, hogy csak no! Az eburak és kutyasorsok ismétlődő fájdalma és tanulsága maga a díj, hogy talán lesznek okosabb kutyarajongók, kik nemcsak a maguk kedvtelésére tesznek, hanem az állattal is gondolnak. Végül a Kisfiú idegenben azt mondja el, milyen volt a tanyasi világból bekerülni egy kollégiumba, az első, a legelső lázokozó színes-szagos sokkot. És hát van benne egy jó gömbölyű, régi vágású igazgató úr is.
Örülök, hogy egy cincér lévén épp október 23-a körül került kezembe e tankrejtő „mesekönyv”.

11 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Kek P

Nem tudom, mondtam-e már, hogy madár is voltam valamikor.

18. oldal, A hiú harkálykisasszony

>!
Kek P

– Üres kézzel engedtük útnak a keresőt. Hiába volt hát kínlódása, fáradozása? Nem vihet haza semmit, amivel hasznára lehet az övéinek?

80. oldal, Gilgames

>!
Kek P

Magány és bölcsesség jól illik természetemhez. Úgy határoztam bagoly maradok, ameddig csak lehet.

18. oldal, A hiú harkálykisasszony

Kapcsolódó szócikkek: bagoly
>!
Kek P

Tényleg beteg vagy? Nemcsak iskolabajod van?

126. oldal, Kisfiú idegenben

>!
Kek P

Nem tudom, mondtam-e már, hogy madár is voltam valamikor. Mégpedig éjszakai madár, fülesbagoly. A bagoly úgy él a madarak között, mint valami bölcs remete. Nappal morfondírozva gubbaszt homályos odvában (néha-néha el is szundikál tűnődései közben), de mikor besötétedik, és a többi madár szárnya alá dugott fejjel készül az álombeli röpülésre, előbújik rejtekhelyéről, és magányosan barangol a felhőkbe botló, csonka hold alatt.
     Magány és bölcsesség jól illik természetemhez. Úgy határoztam bagoly maradok, ameddig csak lehet.

18. oldal, A hiú harkálykisasszony

Kapcsolódó szócikkek: bagoly
>!
Kek P

A szépség pedig nemcsak az emberek és a baglyok, hanem a harkályok között is veszedelmes. Az én kisasszonyomat például hiúvá, beképzeltté és tapintatlanná tette.
     Azt hitte, mert szép: okos is – mindenkinél jobban ért a szakmájához. Hajnaltól esthajnalig kopácsolt egyfolytában; buzgalma – még harkálymérték szerint is – túlbuzgóságba tévedt.
     De ez csak a kisebbik baj lett volna.
     A nagyobbik bajt a harkálykisasszony hiúsága okozta.
„A harkály a beteg fák doktora” – ezt tanultam a harkályok és a fák egy kitűnő, nemes barátjától. Csakhogy ez az incifinci orvoskisasszony nem viselte szívén a beteg fák sorsát. Neki csak az volt a fontos, hogy minél nagyobb zajt csapva, lehetőleg az egész erdő figyelmét magára vonja.

18-20. oldal, A hiú harkálykisasszony

>!
Kek P

Egy éjszakázó számára elképzelni sem lehet nagyobb büntetést, mintha nappali nyugalmát zavarják.

20. oldal, A hiú harkálykisasszony

>!
Kek P

Minden részegségek közül az önimádatból józanulnak ki legnehezebben.

20. oldal, A hiú harkálykisasszony

>!
Kek P

Fülünkbe költözik bizonyos mondások, szavak zenéje, csengésük meghitt ismerősünkké válik, csak éppen az értelem kopik el mögülük lassanként.

23. oldal, A hiú harkálykisasszony

>!
Kek P

– Neked éles karmod, hegyes csőröd, kellemetlen hangod van. Még ha jót akarsz, azt is erőszakosan teszed: mindig, mindenkire rátámadsz.

30. oldal, A hiú harkálykisasszony


Hasonló könyvek címkék alapján

Móra Ferenc: Kincskereső kisködmön / Mindenki Jánoskája
Nyulász Péter: Helka
Tóth Krisztina: A lány, aki nem beszélt
Borsa Kata: Történetek a Borostyán teázóból
Heltai Jenő: A bölcsek köve
Vidor Miklós: Kökörcsin, a király bolondja
Roald Dahl: Karcsi és a csokoládégyár
J. M. Barrie: Pán Péter
Sz. Mihalkov: Állatmesék
David Almond: A vadóc