Sebastian ​lánya 3 csillagozás

Raja Proctor: Sebastian lánya

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

>!
Európa, Budapest, 1977
388 oldal · ISBN: 9630712725 · Fordította: Szilassy Zoltán

Enciklopédia 5


Várólistára tette 1

Kívánságlistára tette 1


Kiemelt értékelések

Coralie>!
Raja Proctor: Sebastian lánya

„Proctor nagy érdeme, hogy egy távoli és ismeretlen, egzotikus országról, idegen tájakról és emberekről úgy mesél, hogy nem érezzük olyan nagynak a távolságot. A színes, egzotikus világot úgy mutatja meg, hogy láttatja velünk egyszersmind azt is, ami benne örök emberi.” (az utószó záró sorai)
A fenti idézet tökéletesen összefoglalja, hogy miért is érdekes ez a könyv. Ismét egy kihívás miatt került a kezembe, másképp talán sosem olvastam volna sri lankai irodalmat, de örülök, hogy így történt. Bár a szereplők és a történet szerintem erősen hasonlítanak a dél-amerikai és török szappanoperákhoz (öntudatos szegény lány, aki az árvaházból tér vissza a halászfaluba, ott új barátokat szerez, onnan a gazdag (a falut sanyargató) család házába kerül szolgálónak, szerelmi szál, ármány stb.), a hangulata miatt érdemes volt elolvasni.

Mandragoria>!
Raja Proctor: Sebastian lánya

Bár a könyv fő cselekménye a halászattal foglalkozik, ami nem különösebben érdekel, de egzotikus származása és helyszíne miatt – Ceylon – mégis rögtön megfogott magának.
Vallinak, Sebastian lányának életéről szól a történet, hogy kikerülve az árvaházból kamatoztatja-e tudását egy olyan világban, ahol a nőknek a kunyhóban és a piacon a helye, a városban nem, vagy ha mégis, csak a férfi mögött egy méterrel lépkedve és döntéseket sem hozhatnak, ám egy ritka kinccsel, írni-olvasással a gazdag családoknál jó életet biztosíthatnak maguknak; vagy feladja-e az elveit és inkább követi családi gyökereit, egyetlen megmaradt rokonát, nagybátyját a faluba, ahol fárasztó és nehéz halászasszonyi munka vár csak rá. spoiler
Valli a történet elején 17 éves és lopás gyanúja miatt kerül ki a nagyvilágba egy teljesen zárt, a maga módján mégis csak csillogó világból. Ehhez képest nagyon jól eligazodik a városban, még inkább a faluban, ahol fizikai munkára „kényszerül”, és már rögtön az első napon együtt bír rohanni (sőt, elsőként is ér célba) a halászasszonyokkal a kikötőből a piacra, ahol a frissen fogott halat árulják. Az biztosítja a halászoknak a napi betevőt, és ha jó a fogás és jók az árak, talán a jövőt is (de egyébként ez nem jellemző).
Az nem derült ki számomra, hogy mennyi idő telt el, de nagyon sokra tippelek, hiszen egy fa is kinő közben, ám ahogy ugrálunk egyik cselekményből a másikba, csak napokat, esetleg hónapokat zár közre, mindeközben a szereplők óriási jellemváltozáson esnek át, otthonosan mozognak a csempészés és árulás világában is, pedig kezdetben kissé idegenek voltak egymással, majd összefognak és együtt vállalkoznak mindenre. Szóval, óriásiak a léptékek és borzasztóan zavaróak, egyáltalán nem hitelesek, így azt a sok döntést, döntés- és érzelemváltozást közel sem tudtam megérteni, inkább kifejezzen ellenszenves volt, ahova és ahogyan a végén bezárult minden, és meglehetősen mérges voltam Vallira, nem viselkedett lány módjára. Mert bár erőltették, hogy az úgy szokás, hogy asszonyként kell viselkednie, szerintem ilyen körülmények között nem kellett volna rögtön asszonnyá válnia.
Néhány nagyobb fejezetből áll, de a közbeeső eseményváltozások nem határolódnak el egymástól, így ez is zavarja nagyon az eltelt idő megértését.
Olyan sok huzavona volt benne, árulás, szerelem, csábítás, hazugság, hogy egy mexikói szappanopera is megirigyelte volna…
Volt benne egy nagyon hosszú rész, amikor a vitorlás az óceánon, monszun idején, cápáktól hemzsegve embert akart menteni (Valli a fedélzeten, egy némber a hajón, a némber szerencsétlenséget okoz, de Sebastian lánya meghozza a szerencsét). Körülményessége és túl heves érzelemkitörései és -váltakozásai miatt nem tudtam teljesen beleélni magam, különben igen érdekes rész (lett volna). Az, hogy miként működik egy halászhajó, hogy viselkedik arrafelé az időjárás és milyenek a cápák szokásai.
A végén meg semmit nem zártak le, döntések és kapcsolatok maradtak teljesen nyitva.
Az utószó jól mondja, egy első regénynek akaratlanul is vannak hibái, de ezt igazán ki lehetett volna küszöbölni egy alaposabb átolvasással.
Tetszett különben, érdekes volt a világ, de jobb jellem- és cselekmény kidolgozásokat vártam, meg több egzotikumot, lévén India déli csücske mellett van, de a gyarmatosítások sajnos jócskán kiölték belőle a sajátságot kultúrát, a maradékra meg ebbe a könyvbe nem tellett túl sok.
Mindent összevetve, azért egyértelműen örültem, hogy elolvastam, megérdemelné a nagyobb figyelmet.


Népszerű idézetek

vercsa>!

A kunyhó nyugalma, a hullámverés zaja, a cserepek suttogása nyugtató volt, de nem egyértelműen az. Mi volt ő most: csalódott nő, magányos nő, egy olyan nő, akinek csak azért voltak álmai, hogy bebizonyosodjék: az álmok nem neki valók?

283. oldal

Coralie>!

A Mudalali halászok gyakran megfordultak a faluban: pénzt adtak kölcsön, élelmiszert és szárított halat ajánlottak fel – persze jó kamatot számítva – , ekkor biztosították maguknak a hatalmas hasznot a halászévadra. Éppen csak annyi pénzt és élelmiszert adtak, amennyi pillanatnyilag segített, de gondoskodtak arról, hogy a halászokat gyötörje a szükség. Ha a halászokat nem hajtja a szükség, a vitorlások haszontalanul vesztegelhetnek a parton.

114. oldal

Coralie>!

Sajnos, a múlt hónapi estélyen is történt valami borzasztó. A Mudalali, zakós-nyakkendős kényszerű eleganciájával, benyelt egy töltött chilie-t, whiskyt öntött utána, és a kormány képviselőjének neje felé hajolva dicsekedett:
– Én rájöttem, hogyan lehet a legkönnyebben jó rágóorgazmusom. Whiskyvel kell öblögetni!
Peter Aponso gyorsan rávágta, hogy apa „organizmusra” gondolt, de ez nem sokat enyhített a kormányképviselőnej felháborodásán. A kellemetlen csendben, ami ezután következett, Peter képtelen volt uralkodni magán, kirohant a hátsó verandára, s ott tört ki belőle a bruhaha.

210. oldal

Kapcsolódó szócikkek: whisky
Coralie>!

Abban a regényben meg nem nevezett kis ceyloni városkában, az ország nyugati részén, ahol Valliano (Valli a keresztségben ezt a nevet kapta) az őt oktató ferences rendi apácával, Celine nővérrel együtt néha adományokat gyűjt, az utcák angol nevet viselnek, de az angol felirat alatt ott szerepel az elnevezés szingaléz és tamil nyelvű, újabb keletű fordítása is. A városon túl emelkednek a portugál erőd romjai, amelyet később – talán már a holland gyarmatosítók idejében – börtönné alakítottak át, de amely ma már elhagyatott történelmi emlék csupán. Az utat, amely a városba vezet, a „Hollandok útjá”-nak hívják még mai is. A városkából országutak vezetnek Chilaw, Colombo, Kurunegala irányába. Az útkereszteződéseknél az útjelző oszlopon Ceylon térképe látható, a közlekedési útvonalakkal.

380-381. oldal (utószó)

Kapcsolódó szócikkek: Colombo · Kurunegala · szingaléz nyelv · tamil nyelv

Hasonló könyvek címkék alapján

Major István (szerk.): A tamil irodalom kistükre
Ananda Kentish Coomaraswamy: Idő és örökkévalóság
K. Srí Dhammánanda: Miként éljünk Félelem és aggodalom nélkül
Michael Ondaatje: Anil és a csontváz
Keöpe Viktor: Cejlon, az Éden szigete
Ernest Hemingway: Az öreg halász és a tenger
Frank Schätzing: Raj
Farley Mowat: Meg kell ölni a bálnát?
Ota Pavel: A halak jegyében
Jack London: Alkoholmámorban…