Egy szűk kalkuttai utca egyik házában, az utcai lámpa sárga fényében, kórházi törülközőbe bugyolált egynapos csecsemő fekszik. A szomszéd szobában egy férfi ül, teljesen egyedül, és ír. Ki ez a férfi, aki egyszerre rémült és elszánt? Mit ír? Honnan jött ez a kisbaba és hová fog menni? Ma éjjel minderre választ kapunk, amikor a férfi felfedi a sötét titkokat, amelyeket egész életében cipelt. Múlt és jelen között csapongva félig elfelejtett jeleneteket idéz fel, csavarint egyet-kettőt a tényeken, hogy kikerekítse amit kitalált. Ahogy egyre sötétebb lesz az éj, az igazságra is fény derül. Lélegzetelállító és pontos prózájában Raj Kamal Jha, az elsőkötetes indiai író, Kalkutta szülötte, a titkolt erőszak és az elferdült érzékiség mögött felfedezi a régi városban a szerelmet és a reményt. A Kalkuttai éjszakák olyan emberek mélyen megrendítő története, akik képzeletünkön keresztül találják meg a kétségbeesetten keresett kiutat. Rendkívüli erővel és ritka emberséggel megírt regény.
Kalkuttai éjszakák 15 csillagozás
Eredeti cím: The Blue Bedspread
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Ulpius regénytár Ulpius-ház
Enciklopédia 4
Várólistára tette 11
Kívánságlistára tette 6
Kölcsönkérné 1
Kiemelt értékelések
Raj Kamal Jhar érzékeny stílusa és történetszövése teljesen elvarázsolt. Mostanában azt mondanák erre, hogy az író megvett magának.
Lírai, lassú történetek sora – ahogyan azt a férfi papírra veti a gyermeknek, akit hazahozott a kórházból, az anya halála után. És most elbeszéli a családja életét történetről történetre, hogy a gyermek, ha felnő, elolvashassa azokat. Egész éjjel ír fáradhatatlanul, közben őrizve az egynapos újszülött álmát. Hiszen reggel eljön érte egy házaspár, akik már régóta örökbe szeretnének fogadni egy babát. Nincsen sok ideje a férfinek, mindent le akar írni, hogy a gyermek megismerhesse az anyját, a családját. Jobb lesz a kicsinek a házaspárnál, hiszen ők mindent meg tudnak adni neki, amit ő, a férfi nem. Hiszen nővére gyermekének csak egy szegényes életet tudna biztosítani…
Ajj, hányszor olvastam könnybe lábadt szemmel a sorokat. Sok boldogtalanság van ebben a könyvben, de mégis annyi, de annyi szeretetet is érzek a történetekben.
Kiváló könyv. Nem regény a szó megszokott értelmében, mégis lehet annak tekinteni, ha egy történetekbe szedett visszaemlékezés lehet regény.
Itt, a Molyon nem találta több könyvet a szerzőtől, de temélem, írt még, és azt le is fordították magyarra. Kicsit utánanézek, és reménykedek.
Kalkutta írtózatosan nagy város. Láttam fotókat. Kavargó ember-forgatag, mocsok, rengeteg autó, mindenféle épületek, zaj.
Egy férfi egy lakásban, az egész irdatlan város kívül és nagyon távol, a féltve őrzött csend belül és legbelül: egynapos kisbaba alszik. A férfi pedig ír, egy éjszakán át. Egy éjszakányi írásból bontakozik ezer másik éjszaka meséje, valahol az álom, a képzelet, az emlékezet és a valóság találkozásán egyensúlyozó történések. Ezeket az ezer és ezer év tradíciójában gyökerező mágikus sorsokat nem lehet megérteni, a józan ész nem bír az ilyesmivel. Kimondani sem szokás, nem is lehetséges. Szerencsés, aki le tudja írni, és meglepő, amikor sikerül. Most hét szó kellett hozzá, öt oldalnyi légpárnába csomagolva.
Valóban letehetetlen és különös – Indiai hangulatú..jellegzetes vonásokkal. Szerettem.
Számomra ez egy nagyon kedves regény. Nem a cselekmény miatt, hanem a helyszín miatt. Eszembe juttatja, hogy kerültem kapcsolatba először Indiával.
Tizenegy-két éves lehettem, mikor láttam egy dokumentumfilmet Kalkuttáról. Majd pár napra rá azt olvastam, hogy Kalkutta a világ legpokolibb városa lett az adott évben. Megint. Ezt követően hetekig Kalkuttáról ábrándoztam, és a mai napig Kalkuttát egy misztikus, rejtélyes köd övezi a fejemben. Kalkutta, álmaim városa. (Reményeim szerint jövő ilyenkorra már megjárom!)
A regény teljesen visszaadja ezt a misztikus és mindent belengő ködöt a várossal kapcsolatban. Egészen a történet legvégéig kevés konkrétumot tudunk meg. Kalkuttáról pedig nem sok szó esik.
De mégis! Ahogy két fiatal, ártatlan gyerek álmodozik, ahogy a rossz sorsuk kitárul előttünk, és ahogy a szeretet határtalan ereje (ebbe ne menjünk bele mélyebben…) átjárja a szívünket olvasás közben, úgy bontja ki egy rendkívüli történet szép lassan szárnyait, és bennem is úgy született meg a vágy, hogy megpróbáljam megérteni Indiát.
A fordítói munka ellenben szörnyű! Sokat ront az élvezhetőségen.
Népszerű idézetek
Valami csiklandozza a tarkóját. Lesöpri. Egy fekete hangya, amely most a tenyerén vergődik. Megpróbál átfordulni és kimászni az ujjai közti résen. A gyermek arcához emeli tenyerét, elfújja a hangyát, figyeli, amint az átvitorlázik az éjszakán, és kiköt egy levélen, sértetlenül. És ezalatt az alig tizenöt másodpercnyi közjáték alatt – amikor nem az ablakot nézi, amíg a hangya a levegőben van – a szín, mint a moziban, megváltozik.
Apa veri anyát.
A függönyök továbbra is emelkednek és visszahullanak, a szél ugyanolyan egyenletesen fúj, de apa most anyához egészen közel áll, a kezében még mindig ott a könyv. A gyermek nézi a felemelkedő kezet, anyát, aki nem mozdul, és a könyvet, amely csattanva vágódik a fejének. Anya hátratántorodik, megbotlik, visszanyeri az egyensúlyát. Apa hátralép. Nem vágja falhoz a könyvet, csak leejti. A keze most szabad, közelebb lép, és a hajánál fogva felhúzza anyát.
57-58. oldal
Csetan nagyon gazdag fiú, mert autóval jön, és mindig sajtot hoz ebédre, fényes papírba csomagolt háromszögletű sajtot. Apjának játéküzlete van a Park utcában, és most a legutóbb érkezett játékokról mesél nekem. Idén egy Rubik-kockát kaptam tőle a születésnapomra. Nem vagyok benne különösebben jó.
48. oldal
– Látod azt a vörös épületet? – kérdezte, miközben átveszi az italt, aztán szürcsölve beleiszik. – Az az én iskolám. Nagyon nehéz most oda bekerülni. Múlt héten odamentem, és beszéltem az igazgatóval. – mondja, még mindig az épületet nézve. – Magam is oda jártam, hát különleges esetként kezeltek. Mondtam nekik, hogy szeretném, ha felvennék oda a gyerekemet.
Az ital csaknem elfogyott, visszaadja neki a poharat, és az asszony csak tartja, nem tudva, mehet-e már. Visszafordul, elindulna a lépcsőn felé, kezében a hideg acél, az egyik jégkocka még mindig benne van, nem olvadt el.
– Mit képzelsz, hova mész? – mondja a férfi. – Nem hallottad, mit mondtam, hogy oda akartam küldeni a gyerekemet? És most mit mondok az igazgatónak?
Ő rámosolygott, megint érzi a szárijában a szellőt. Átnéz a férje háta fölött, el az iskolától, amire az mutat, egy másik házra, egy másik teraszra az utca végén. Látja, hogy az asszony ruhákat tereget ki száradni, hallja, ahogyan csapkodnak, meglepő ilyen késő este, egy gyermek néz az asszonyra, azután játszani kezd valamivel, ami ebből a távolságból piros krikettlabdának látszik.
– Hozz még egy italt! – mondja. – Ez a legkevesebb, amit megtehetsz.
– Igen – mondja és megfordul.
142-143. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Sejal Badani: Törött szárnyú angyalok 92% ·
Összehasonlítás - Arundhati Roy: Az Apró Dolgok Istene 84% ·
Összehasonlítás - Sejal Badani: A mesemondó titka 94% ·
Összehasonlítás - Rohinton Mistry: India, India I-II. 94% ·
Összehasonlítás - Alka Joshi: A hennaművész 92% ·
Összehasonlítás - Vikas Swarup: Semmit és mindent 90% ·
Összehasonlítás - Sarita Mandanna: Tigrisdomb 88% ·
Összehasonlítás - Manik Bannerjee: A Padma hajósa ·
Összehasonlítás - Rohinton Mistry: Ilyen hosszú út 88% ·
Összehasonlítás - Rohinton Mistry: Családi ügyek 87% ·
Összehasonlítás