Válogatott ​versek 4 csillagozás

Rainer Maria Rilke: Válogatott versek Rainer Maria Rilke: Válogatott versek Rainer Maria Rilke: Válogatott versek Rainer Maria Rilke: Válogatott versek

Rilke ​századunk legnagyobb költőinek egyike, s verseinek megjelentetése a magyar könyvkiadás régi tartozása. Életműve szinte összegezi a századeleji polgári művészet minden erényét, eredményét, de megmutatja korlátait is. Végletes szubjektivizmusa, magányossága, szinte beteges érzékenysége, sokszor már csaknem öncélú szépségkultusza a modern szolipszizmust előkészítő filozófiája – megannyi olyan vonás, mely számunkra nem rokonszenves. Ugyanakkor éppen formai tökélye, humanizmusa, páratlan intellektusa, őszintesége maradandó érték, mely a szocialista kultúra számára is megbecsülendő hagyomány. Tegyük még hozzá: Rilkét konkrét történelmi és társadalmi erők formálták, ám a korhadt és szétesni készülő Monarchia államrendszerét, hivatalos világnézetét éppúgy elvetette és megvetette, mint ahogy iszonyattal fordult el az első világháború haláltáncától.
E kötetből teljesebb és igazabb Rilke-kép bontakozik ki, mint amit Nyugaton felmutatnak, s amit hazai sznobjaink és kozmopolitáink… (tovább)

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Kis Remekművek Könyvtára Révai

>!
Magvető, Budapest, 1961
428 oldal · keménytáblás · Fordította: Fodor András, Tóth Eszter, Képes Géza

Enciklopédia 1


Várólistára tette 1

Kívánságlistára tette 4


Kiemelt értékelések

Enola87 P>!
Rainer Maria Rilke: Válogatott versek

Körülbelül 5 évvel ezelőtt döntöttem úgy, hogy elolvasom a könyvet. Első lépésként át is került a könyves szekrényemből az ágyam melletti polcra, a várólistámra. De valahogy sosem jutott sorra: hol az előtte levő könyveket olvastam, hol az utánna levőeket, Rilkét pedig mindig elkerültem. Az igazat megvallva nem ok nélkül: a középiskola elvégzése óta nem olvastam verseket, mert a sok verselemzés és „mire gondolhatott itt a költő” kérdés után úgy döntöttem, hogy ha rajtam múlik, én bizony többet verset nem olvasok. Nem is olvastam volna, ha egyszer-kétszer tanuás/olvasás után rá nem akadok a Vers éjfél utánra…És ahogy hallgattam őket, rájöttem, hogy ezt nem tehetem magammal, nem foszthatom meg magam a versektől. És elkezdtem olvasni őket, lassan és válogatva. Majd az egyik regény befejezése után már a következő könyv a várólistámról Rilke lett. És tetszett. Nagyon is. :) Nem akartam egy-két nap alatt „befalni” a verseket, mert annak semmi értelmét nem láttam, inkább lassan haladtam, élvezve őket. Egy élmény volt. :)

3 hozzászólás

Népszerű idézetek

Enola87 P>!

Kiolthatod szemem te: látlak,
Tömd be fülem, hallom szavad,
láb nélkül is kúszom utánad,
száj nélkül hívlak hallgatag.
Törd le karom, én átölellek
szivemmel mint egy csoda-kézzel,
fogd le szivem, lázas verőm ver,
s ha agyamat zúzod te széjjel,
véremre veszlek új erővel.

Az áhítat könyve (részlet) Kosztolányi Dezső fordítása

2 hozzászólás
Szelén>!

A NAP LENYUGSZIK

A nap lenyugszik lágyan.
Bolyongok éberen.
A virrasztó magányban
kis csillag jár velem.

Szeme pillásan ég fenn,
ragyogva néz felém,
oly árva ott az égen,
akár a földön én.

Fodor András fordítása

Enola87 P>!

A magány olyan, mint a zápor.
Az alkonyattal kél az óceánból;
a síkságról, mit titkon vár a távol,
az égre tér, amely övé, övé.
S az égből hull a városok fölé.

A magány (részlet) Nemes Nagy Ágnes fordítása

Cneajna P>!

Altató

Hogyha elvesztlek, no mondd,
tudsz-e úgy elaludni többet,
hogy ne susogjak majd fölötted,
mint a széles hársfalomb?

Hogy ne lesselek, s szavam
rá ne simuljon, mint a pilla,
kebleidre, a karjaidra,
és a szádra álmosan.

Hogy ne zárjalak le majd,
önmagadnak adva téged,
mint egy kertet, hol temérdek
csillag-ánizs, mézfü hajt.

244. oldal, ford. Nemes Nagy Ágnes

Enola87 P>!

Úgy aggódtam, s te lágyan jöttél, halkan,
álmomban szinte rám szóltál: ne félj!
Oly lágyan jöttél, mint a mesedallam;
csengett az éj.

A krizantémok napja volt...(részlet)

Cneajna P>!

Jöjj hát a gyertyafénybe. Holtakat
nem nézek félelemmel. És ha jönnek,
joguk van rá, hogy úgy időzzenek
tekintetünkben, mint a többi tárgyak.

146. oldal, Rekviem c. vers részlet, ford. Szabó Ede

Cneajna P>!

Kimerültél, s leástál éjmeleg
szived földjébe a még zöld magért,
melyben halálod: a tiéd, saját
élted saját halálcsirája duzzadt.
S megetted mind, halálod magvait,
akárcsak mások, magvát mind megetted
s édes utóíz áradt benned el,
mit nem is vártál, édes lett az ajkad,
te, érzékedben, bennem, régen édes.

147. oldal, Rekviem c. vers részlet, ford. Szabó Ede

Cneajna P>!

Haláltapasztalat

Mit sem tudunk e végsorsról, hiszen
nem tartozik ránk. Nincs okunk soha
csodálni, szeretni s gyűlölni sem
a Halált, akit egy lárvapofa

gyászos panasszal eléktelenít.
Számunkra a világ csupa szerep még.
S míg aggódunk, hogy tetszettünk-e, fellép
a Halál is, bár őt nem kedvelik.

De míg távoztál, e színpadra tört be
egy sáv Valóság, át a hézagon,
hol eltűntél: a Zöld igazi zöldje,
igazi napfény, igazi vadon.

Játszunk tovább. A kínnal betanultat
daráljuk, és olykor elfeledünk
egy gesztust; de léted, mely darabunkat
elhagyta, és közülünk messze tűnt,

mint ama Valóságnak hirdetője,
még megszáll minket néha a magasból,
úgyhogy elcsábulunk egy kis időre,
s Életet játszunk, lemondva a tapsról.

179. oldal, ford. Kálnoky László

Cneajna P>!

Jerémiás

Hajdan oly lágy voltam, búza-zsenge,
ám ösztökéd, Örjöngő, belül,
szivembe szúrt, mely feléd esenge,
s most oroszlán sziveként hevül.

Ama száj, mit te szántál enyémnek
régen, szinte fiú-hajnalon:
merő seb ma: jégveréses évek
vérzápora fakad ajkamon.

Napról-napra zendül új gyötrelmem,
Telhetetlen, mind te szíthatod –
ám a számat meg nem ölte egy sem;
láss hozzá te, mint csitíthatod,

ha átkunktól sujtva, porbadúlva
hullanak el népek és világok
vészbe-szórtan, mind, egymásután:
mert akkor én a romokra hágok,
hallatni a hangom végre újra,
mely örökös üvöltés csupán.

213. oldal, ford. Szabó Ede

Cneajna P>!

Azért oly terhes mindegyik halál,
mert nem mienk; csak egy, ki ránktalál
és elragad, mert bennünk egy sem érik;
azért jön orkán, mely letép gyökérig.

82. oldal, ford. Franyó Zoltán


Hasonló könyvek címkék alapján

Jan Wagner: Quittenpastete
Rácz Olivér: Csillagsugárzás
Keresztury Dezső (szerk.): Régi századok
Adamik Lajos (szerk.): Mámor
Petri György: Összegyűjtött műfordítások
Hajnal Gábor (szerk.): A sóragyogású bánat
Madarász Imre (szerk.): A Nagy Háború emlékezete
Tóth István (szerk.): Talált kincs
Wolfram von Eschenbach: Parzival I-II.
Baranyi Ferenc (szerk.): Enyém vagy