Levelek ​egy ifjú költőhöz 12 csillagozás

Rainer Maria Rilke: Levelek egy ifjú költőhöz Rainer Maria Rilke: Levelek egy ifjú költőhöz

„Itt nincsen időmérték, itt nem érvényes az esztendő, és tíz év semmi; művésznek lenni azt jelenti: nem számolni és nem méricskélni; érni, mint érik a fa, mely nem sürgeti nedveit és bízvást dacol a tavasz viharával és nem latolgatja, hogy utóbb beköszönt-e a nyár. Igen, beköszönt. De csak a türelmesekhez jön el, akik úgy élnek, mintha az örökkévalóság feküdne lábuk előtt, gondtalan nyugalomban és határtalan távlatokkal. Én naponta tanulom, tanulom fájdalmak között, miközben hálálkodom fájdalmaimnak: minden, minden türelem!”

(Rainer Maria Rilke Franz Xaver Kappusnak 1903. április 23-án)

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Társadalomtudományi

>!
L'Harmattan, Budapest, 2014
74 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632368108 · Fordította: Báthori Csaba
>!
Fekete Sas, Budapest, 1994
76 oldal · ISBN: 9638254106 · Fordította: Szabó Ede

Kedvencelte 7

Várólistára tette 35

Kívánságlistára tette 30


Kiemelt értékelések

Flora_The_Sweaterist P>!
Rainer Maria Rilke: Levelek egy ifjú költőhöz

Egyszerűen szépséges. Mindössze tíz levél – de rengeteg gondolat. Egy letűnt század hangulatát, egy lassabb, mélyebb értelmű, gondolatgazdagabb világot idéz fel. Ó, bárcsak ilyen személyes leveleket írnánk még ma is!

„Mert ezek olyan pillanatok, amikor valami új, valami ismeretlen tapasztalattal gazdagodunk; érzelmeink félénk elfogódottsággal elnémulnak, minden elhanyatlik bennünk, csönd keletkezik, s ez az új tapasztalat, melyet senki nem ismer, ott áll a csönd kellős közepén, és hallgat.”

Kek P>!
Rainer Maria Rilke: Levelek egy ifjú költőhöz

Nem olvastam korábban ezt a vékony kis kötetecskét, a levelek zömével – vagy azok részleteivel – azonban mégis találkoztam. Még csak nem is a fordító (Báthori Csaba) által szerkesztett Levelek 5 kötetében, mert én csak a IV-et olvastam, amely az 1914 és 1918 között keletkezetteket gyűjtötte egybe, s a Franz Xaver Kappusnak írt levelek ennél korábbiak. Így aztán nem tudom hol, talán Szabó Ede életrajzi munkájában… Vagy egyszerűen csak ismerősnek tűntek, hiszen Rilke egy-egy gondolatot sokszor megfogalmazott, átírt, leírt újra meg újra, más-más személyeknek szinte szóról szóra, időről-időre. Ahhoz meg már túl sokat foglalkoztam Rilkével, hogy ezek a gondolatai ne lennének ismerősek.
Kappus úr, ugyanabban a katonaiskolában tanult, mint korábban Rilke, mindezt az iskola lelkészétől tudta meg poéta példaképe könyvét kezében tartva, s innen vette a bátorságot, hogy zsenge kezdeményeiről megkérdezze a máris nagyra tartott költő véleményét. Ennyi tehát a keret. A kötet Kappus úr bevezetőjén kívül a neki írt 10 levelet tartalmazza 1903--1908-ból, melyeket nyilván nagy becsben tartott a címzett, és Rilke halála után 1929-ben meg is jelentetett. Sajnos a másik oldal – az általa Rilkének küldött levelek – ismeretlenek, hiányoznak, elvesztek. Érdekes, hogy bár konkrét versekről kéri ki a nagy költő véleményét a kezdő poéta, mégsem kapott ő maga sem és így mi sem a versekről kritikát. Nem tudjuk hát meg, hogy mi tetszett neki, s mi nem, mit javított volna ki – mindettől Rilke tudatosan óvakodott. Sajnálatosabb, hogy a költészetről sem tudjuk meg a véleményét, és nem beszél a saját írói módszeréről sem, hogy nála hogyan születnek a versek. A művészi létformáról beszél, szeretetről, magányról, szomorúságról. Nem, nem a sajátjáról. Csak segíteni akar, s ez a szándék egészen emberi.

4 hozzászólás

Népszerű idézetek

Kek P>!

Hogy is ne volna nehéz a sorsunk?
S ha ismét a magányosságra térünk: egyre világosabb, hogy az lényegében egyáltalán nem választható vagy elutasítható. Magányosak vagyunk, menthetetlenül. Csalhatjuk magunkat; tehetünk úgy, mintha nem volnánk azok. Ez minden. Mennyivel helyesebb azonban belátni, hogy azok vagyunk, sőt: azt egyenesen feltételezni. Persze, megesik majd, hogy beleszédülünk; mert minden pont, melyen eddig nyugodni szokott szemünk, semmibe vész, környezetünk kiüresedik, s minden távolság végtelen távolivá változik.

60. oldal

Henri>!

Elképzeltem, milyen vastag lehet a csönd arrafelé, abban a magányos erődben, az üres hátú hegyek között, ahol úgy szaladnak a nagy déli szelek, mintha el akarnák nyelni őket, egész falatokban.

70-71. oldal

Kek P>!

Semmi okunk nincs arra, hogy bizalmatlankodjunk a világgal szemben; és az sem ellenségünk. Ha rettenet úrhodik el odakint – azok a mi rettegéseink; ha szakadékok tátonganak odakint – azok saját szakadékaink; ha veszélyt gyanítunk, próbáljuk meg szeretni azt. És ha életünket olyan alapelv szerint rendezzük be, mely azt tanácsolja, hogy mindig a nehezebb megoldást válasszuk, akkor azt, amit ma a legidegenebb betolakodásnak tekintünk tapasztalataink között, a legmeghittebb és leghűségesebb alapélményeink közé fogjuk sorolni. Hogyan is feledkezhetnénk meg azokról az ősi mítoszokról, amelyek minden népnek ősi emlékei: a sárkányok mítoszairól, melyek a döntő pillanatban hercegnővé változnak; lehet, hogy életünknek összes sárkánya voltaképpen ilyen hercegnő, aki csak arra vár, hogy egyszer szépnek és bátornak ítélhessen bennünket. Lehet, hogy a világon minden borzalom – a legmélyebb értelemben – csupán olyan veszélyhelyzet, amelyben éppen a mi segítségünkre várnak.

63. oldal

redikin >!

[…] amennyire csak tudom, arra kérem, kedves Uram, legyen türelemmel szívének minden megoldatlan kérdésével szemben és kísérelje meg magukat a kérdéseket szeretni, mintha elzárt szobák, vagy nagyon idegen nyelven írt könyvek lennének. Ne kutasson most a feleletek után, melyek nem adatnak meg Önnek, mivel nem tudná őket átélni.
És erről van szó: átélni mindent.
Éljen most a kérdésekben. Talán lassankint, észrevétlenül, egy távoli napon élete belenő majd a feleletbe.

Kek P>!

S ha e befelé fordulásból, e saját világába való elmerülésből versek születnek, nem gondol majd arra, hogy másokat kérdezzen: jó verset írt-e. Azt sem fogja megkísérelni, hogy e munkákra felhívja a folyóiratok figyelmét: mert természetes tulajdonának, élete részének s egy szeletének fogja tekinteni őket. Egy műalkotás akkor jó, ha szükségszerűségből keletkezett.

14. oldal

Kek P>!

Mégis, kérem, gondolja meg: vajon ez a rengeteg szomorúság nem inkább keresztül szántott-e az életén? Vajon nem változott-e meg sok-sok minden az életében, vajon nem alakult-e át Ön is – valahol, lényének egy pontján a bánat elviselése közben?

57. oldal

Kek P>!

Aki magányos, annak számára megváltozik minden távolság és minden mérték;

61. oldal

Kek P>!

nem akart véget érni körülöttünk a nyugtalanság, és az idegen világ a hontalanság terhét rakta a vállunkra.

Róma, 1903. október 29-én, 37.o.

Kek P>!

Abban a drámában, mely örökké feszültségekkel terheli a szülő és gyermek közötti viszonyt, ne élezze tovább az ellentéteket; ez nagyban elpocsékolja a gyerekek erejét, és fölemészti az öregek szeretetét, mely akkor is táplál és melegít, ha megérteni már képtelen. Ne kérjen tanácsot szüleitől és ne számítson megértésükre; de higgyen a szeretetben, melyet – mint valami örökséget – megőriznek Önnek, s bízzék benne, hogy ebben a szeretetben olyan erő és áldás lakozik, amit Önnek nem kell feltétlenül elutasítania, bármilyen messze igyekszik!

35. oldal

Kek P>!

És ott, ahol egy nagyszerű és egyszeri ember kezd el beszélni, a kicsiknek el kell némulniuk.

(Franz Xaver Kappus – Rilkéről)

9. oldal

6 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Novalis: Heinrich von Ofterdingen
Hegyi Béla: Alkotó időszakok
John Keats: Keats levelei
Juan Ramón Jiménez: Platero meg én
Lakits Pál (szerk.): Századvég és avantgarde
Ross King: Párisz ítélete
Peter H. Feist: Pierre-Auguste Renoir
Benedek István: – mondta Krisztina
Ingo F. Walther (szerk.): Impresszionizmus
Robert Cumming: Művészet közelről