A Kádár-korszak 1956–1989 7 csillagozás
Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Magyarország története Kossuth
Enciklopédia 3
Szereplők népszerűség szerint
Várólistára tette 3
Kívánságlistára tette 5
Kiemelt értékelések
Kiválóan megírt összefoglaló a Kádár-korszakról. Imádtam a kötet felépítését, a hozzá felhasznált képi forrásokat, és a könnyen érthető nyelvezetet.
Ez a Magyarország története sorozat amúgy is nagyszerű.
Népszerű idézetek
Nagy Imre válasza a halálos ítélet után a kegyelmi kérdésre, 1958. június 15.
„A halálos ítéletet, amelyet rám az igen tisztelt Népbírósági Tanács kirótt, én a magam részéről igazságtalannak tartom, indoklását nem tartom megalapozottnak, és ezért a magam részéről, bár tudom azt, hogy fellebbezésnek helye nincs, elfogadni nem tudom. Egyetlen vigaszom ebben a helyzetben az a meggyőződésem, hogy előbb vagy utóbb a magyar nép és a nemzetközi munkásosztály majd felment azok alól a súlyos vádak alól, amelyeknek súlyát most nekem kell viselnem, amelynek következményeként nekem életemet kell áldoznom, de amelyet nekem vállalnom kell. Úgy érzem, eljön az idő, amikor ezekben a kérdésekben nyugodtabb légkörben, világosabb látókörrel, a tények jobb ismerete alapján igazságot lehet szolgáltatni az én ügyemben is. Úgy érzem, súlyos tévedés, bírósági tévedés áldozata vagyok. Kegyelmet nem kérek.”
22. oldal, 1. fejezet - Megtorlás és a rendszer újjáépítése 1956-1963
1979 júliusában nagyarányú, az alapvető élelmiszerekre (kenyér, tej, hús) kiterjedő áremelés vezette be az árreformot, amely a következő évben is folytatódott. Az emelés visszafogta a belső keresletet, de nem vetette vissza alapvetően a fogyasztást. A társadalmi reakcióktól szorongó vezetés megkönnyebbült, mert egészen elszórt esetektől eltekintve (mint a csepeli vasmű előtt álló Lenin-szobor kezébe nyomott zsíros kenyér…) nem került sor tiltakozó megmozdulásokra.
75. oldal, 3. fejezet - Megtorpanás és útkeresés 1974-1985
Nyers Rezső visszaemlékezése a hatvanas-hetvenes évek fordulójára 1988-ban
„Nekünk, reformereknek, illúzióink voltak a társadalom nehézségtűrő képességéről, a pártvezetés nagyobb része viszont aláértékelte a lakosság tűrőképességét. Igaz, nem is volt mérce 1956 óta, amivel mérhettünk volna. Nem ismertük eléggé a közvéleményt, nem tárultak fel világosan az objektív rétegérdekek. Elindítottunk egy fokozott társadalmi mozgással járó folyamatot, és amikor belementünk a mélyébe, akkor derült ki, hogy nem vagyunk eléggé birtokában annak az erőnek, amivel magunkkal tudnánk ragadni a tömegeket. Ebben a helyzetben kezdődött a szakadás. Mert ha sikerül fenntartani a reformpolitika iránti általános bizalmat, akkor a reform későbbi ellenzői nem lettek volna ellenzők. Ugyanis az 1971-től már láthatóvá vált ellenzés csak egy szűk rétegnél táplálkozott a dogmatizmusból. Az ellenzés nagyobbrészt prakticista alapon jött létre […] Ekkor került előtérbe egy olyan változat, hogy fogjuk meg központilag a reformból adódó olyan »kellemetlen dolgokat« mint az áremelkedés, a vállalatok felé irányuló költségnyomás, ami a nagyvállalatok bizonytalanságát is okozza.”
52. oldal, 2. fejezet - Kísérlet megújulásra 1963-1974
Hasonló könyvek címkék alapján
- Bálint László: A Kommunista Párt öklei ·
Összehasonlítás - Eörsi László: A Széna tériek 1956 ·
Összehasonlítás - Eörsi László: Köztársaság tér 1956 ·
Összehasonlítás - Sándor L. István: A Katona és kora – A kezdetek ·
Összehasonlítás - Dulai Péter: Gyilkosság a panel tetején 92% ·
Összehasonlítás - Aczél Endre: Acélsodrony – A nyolcvanas évek 95% ·
Összehasonlítás - Ungváry Krisztián – Tabajdi Gábor: Budapest a diktatúrák árnyékában 93% ·
Összehasonlítás - Kun Miklós: Sztálin alkonya 95% ·
Összehasonlítás - Csoma Mózes: Koreaiak Magyarországon az 1950-es években ·
Összehasonlítás - Csoma Mózes: 1989 – Diszkózene a Kvangbok sugárúton 93% ·
Összehasonlítás