Tévelygő ​fiú (Simon Snow 2.) 166 csillagozás

Rainbow Rowell: Tévelygő fiú

Simon ​Snow történetének véget kellett volna érnie.

Ő ugyanis mindent megtett, amit csak lehetett. Legyőzte a gonoszt. Megnyerte a háborút. Még szerelmes is lett. Akkor most jöhet a „boldogan éltek, amíg meg nem haltak”, igaz?

De akkor mégis miért nincs kedve Simonnak semmihez?

A barátai szerint környezetváltozásra van szüksége, más fényben kellene látnia magát és a világot.

Így köt ki Simon, Penny és Baz egy kabrióban, hogy dübörögve átszeljék Amerika nyugati részét.

Természetesen a baj megtalálja őket (sárkányok, vámpírok, borzfejű, puskával hadonászó izék formájában.) És eltévednek. Annyira eltévednek, hogy már azon tanakodnak, tudták-e egyáltalán valaha, miért is indultak el?

Csak így tovább, Simon Snow! Hősként talán véget ért az utad, de az életed még csak most kezdődött el igazán!

A Csak így tovább folytatását, a Tévelygő fiút Rainbow Rowell olyan olvasóknak írta, akikben felmerült már, mi történt a… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2019

Tagok ajánlása: 16 éves kortól

>!
Fumax, Budapest, 2023
360 oldal · ISBN: 9789634703006 · Fordította: Horváth Vivien
>!
Fumax, Budapest, 2022
360 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634702740 · Fordította: Horváth Vivien

Enciklopédia 7

Szereplők népszerűség szerint

Tyrannus Basilton Grimm-Pitch (Baz) · Simon Snow · Penelope (Penny) Bunce · Shepard


Kedvencelte 18

Most olvassa 4

Várólistára tette 78

Kívánságlistára tette 102

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

R4ms3s P>!
Rainbow Rowell: Tévelygő fiú

Nagyon nehéz értékelném ezt a könyvet, még azt sem tudom megmondani hány csillagos. Nos, (kicsit?) csalódás volt ez a könyv. Annyira szerettem az első részt, hogy hónapokig áradoztam róla. Eléggé magasra tette a lécet, amit ezúttal nem sikerült megugrania. Folyamatosan az járt a fejemben, mintha másik sorozatot olvastam volna.

Kezdjük azzal, hogy szerintem a könyv feléig semmi sem történik! Mindenki depressziós (én is azzá váltam a könyv hatására off). Mindenki őrlődik. Mindenki szerelmi krízist él át. Elmennek egy vakációra, hogy ezen túllépjenek. Az alapötlet tetszett, hiszen gondolom mindenkiben felmerül, hogy mi történik a hősökkel miután legyőzik a főgonoszt. Mi lesz utána velük? Ahelyett, hogy boldogság lenne, sajnos itt nem az volt. off És én sem lettem boldog tőle. A legszomorúbb, hogy azokról a jelenetek, amelyekről szívesen olvastam volna, néhány oldalig tartottak csak, amik meg nem nagyon érdekeltek, azokat meg oldalakon át húzta az írónő. A másik dolog, amire rájöttem, hogy nagyon elégedetlen vagyok a végével. Olyan érzés volt, mintha egyetlen probléma sem – ami a könyv elején felmerült – oldódott volna meg és nagyon hirtelen véget ért. Kevés volt az elhatározás, semmi kommunikáció és semmi elsöprő érzés, ami arra késztetett volna, hogy visszalapozzak az első oldalra, és újra átéljem a történetet.

Nem volt olyan jó, mint az első rész. Míg az előzőben folyton volt humor és szeretet, addig itt csak elvétve. Hiányzott belőle nagyon a megszokott Simon és Baz és a dinamikájuk. Az utóbbi inkább kínos volt számomra. Szomorú volt olvasni! Értem a konfliktus és a feszültség igényét, de a félrekommunikálás a legegyszerűbb módja ennek, és az nem volt jól kivitelezve. Sokkal többet akartam a személyes monológjaikból és a karakterfejlődésükből. Ebben a könyvben minden szereplő személyisége valami egészen más volt, mint a Csak így továbbban. Kivéve Agatha aki most is irritáló karakter volt számomra. Azt gondoltam: „Csak legyen ennek vége. Abbahagyjam az olvasást, és úgy tegyek, mintha a Csak így tovább önálló lenne?”

Pozitívumok: a könyv felétől végre történt is valami izgalom, amiért nem tettem félre a könyvet és végigolvastam. A vámpírokkal teli Amerika és egyéb szörnyekkel való találkozás tetszett. A NextBlood ötlete is nagyon modern és érdekes volt. Shepard, mint új karakter is kedvelhető volt, de igazán a könyv végén figyeltem fel rá. De magát az egész regényt Baz mentette meg számomra, hiszen miatta volt érdemes elolvasni! Küzdöttem, hogy megértsem őt végig a történetben.

Lehet, hogy a következő részben minden megoldódik és teljesen máshogy fogom látni ezt a kötetet, de semmi sem változtat azon a tényen, hogy Tévelygő fiú hatalmas csalódás volt számomra első olvasásra.

2 hozzászólás
bemese05 P>!
Rainbow Rowell: Tévelygő fiú

Nagyon jót tett a történetnek, h kikerültünk a Watfordból és Simonék kiléptek a való életbe! A könyv elején egy kicsit összetört a szívem és nagyon vártam a nagy beszélgetést, és csak vártam, és vártam, és vártam…. De aztán rá kellett jönnöm, h két fiatal pasival van dolgom és szerintük amiről nem beszélnek az nem létezik. Szóval, igen, kicsit idegbajt kaptam tőlük :D
Nagyon tetszett, h Penny megint a kezei közé vette a dolgokat és megpróbálta elrendendezni a problémákat egy fantasztikusnak tűnő ötlettel. De mivel ismerjük már őket, így sejthető volt, h nem fog minden simán menni :D Egyik kalandból a másikba csöppentünk, míg ők végig kocsikáztak fél Amerikán! Új barátok, új állatok, új mágikus lények, még több vámpír került az útjukba.
Nagyon tetszett, h Simonba végre életet lehelt valami, ha másra nem is, erre mindenképpen jó volt ez a kiruccanás! Baz most is hozta a maga hűvösen kimért énjét, aki még mindig titokban olvadozik.
Ez az utazás nagyon jót tett mindegyiküknek, h egy kicsit megismerjék az új iskolán kívüli önmagukat, a határaikat.
Imádom Simont amikor féltékeny, szinte még mindig robban :D
Pennyért is kicsit megszakadt a szívem, de jó előérzetem van vele kapcsolatban! :)
Agathát még mindig nem igazán kedveltem meg. Még mindig olyan furi nekem. Bár megértem, h ő nem vágyik az állandó veszélyre és harcra, de azért nem kellene folyton ellökni magától a barátait.
Ennek a résznek is nagyon izgalmasan lett vége, alig várom a folytatást! Nagyon sokat nevettem, egy kicsit szomorkodtam és izgatottan vártam minden egyes oldalt! ♥

millalilla013 P>!
Rainbow Rowell: Tévelygő fiú

Kicsit csalódás volt a könyv, az az igazság. Voltak részei, ami nekem kicsit üresnek off hatottak.
Amúgy ettől függetlenül imádtam, csak ezt muszáj volt megemlítenem. Nagyon tetszett az utazás, a narráció. Penelope már kevésbé idegesített, ami pozitív, viszont Baz és Simon kapcsolata fájt. Nem tetszett, hogy nem beszélték meg a dolgokat. Remélem, ez a harmadik részben változni fog:D
A humort még mindig imádom, és a mágikus világot is. Mennyire zseniális már ez a varázslat-rendszer!
Shepard részeinél kicsit néha elvesztettem a fonalat, de kíváncsian várom, mi fog kisülni az ő vonalából.
A vége bosszantó helyen történt meg, emiatt is remélem, hogy minél hamarabb jön a folytatás:D

Kollár_Betti I>!
Rainbow Rowell: Tévelygő fiú

Crowley-ra, ha ez kell ahhoz, hogy Simon a karjaimban maradjon – puskalövések, csöndes zónák és autósüldözések –, én készen állok. Felesküszöm erre.

Először is szeretném elmondani, mennyire vártam már a folytatást és most, hogy olvashattam, ugyanúgy várom a következő kötetet is!

A történet humora hozta az előző kötet szintjét, azonban a cselekményt kicsit kevebbnek éreztem ahhoz képest. Nem feltétlen az volt a baj, hogy nem a suliban játszódott, élveztem, ahogy kalandoztunk Amerikában. Egyszerűen csak lassabb és kevésbé eseménydús volt a történet lefolyása.

Amit sajnáltam, hogy keveset kaptam Baz és Simon kapcsolatából, a szívem elbírt volna még néhány közös pillanatot, de minden bizonnyal a következő kötet többel fog szolgálni.

(De a folytonos zárójelezéssel és a sok szemszöggel továbbra sem tudtam teljesen kibékülni.)

Köszönöm szépen a Fumax Kiadónak a recenziós példányt, tűkön ülve várom a harmadik rész megjelenését!

Razor P>!
Rainbow Rowell: Tévelygő fiú

A Csak így tovább számomra a tavalyi év egyik legkellemesebb meglepetése volt, így kíváncsian vártam a folytatást. Annyit tudtam, hogy megosztó részről van szó, így ezt szem előtt tartva kezdtem bele ebbe a kötetbe.
A sztori eleje kicsit döcögősen haladt számomra, sok volt a depi, kevés volt az előző részben megszeretett csípős be-beszólogatás. Szerencsére azért olvastatta magát, a kötet felétől pedig végre beindult a történet és ismét az első részt idézte, a korábban megkedvelt szereplők ismét újra a régi formájukat hozták. Az új helyszín – az Egyesült Államok – sok újdonságot tartalmazott, egyúttal a fanfictionös jegyeket is koptatta, bár itt-ott még felbukkantak, pl. a korábbi – nem megírt – kalandokra utalással. A befejezés pedig természetesen felkeltette az érdeklődésem a harmadik kötet iránt – remélem az év végén kezemben tarthatom majd.

>!
Fumax, Budapest, 2022
360 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634702740 · Fordította: Horváth Vivien
5 hozzászólás
Bernie21 P>!
Rainbow Rowell: Tévelygő fiú

Összekötném a szívünket, egyik kamrát a másik után.
Úristen, hogy én ezt mennyire imádtam! ♥ Én nem tudom, mi a titok, mert vannak olyan pontok, amiktől alapvetően falnak megyek off, és mégis, egyszerűen az egész könyvet nagyon élveztem. Tényleg felváltva nevettem és sírtam. Egyszerre akartam mielőbb eljutni a végére és minél tovább húzni és már a felénél azon gondolkoztam, hogy korai-e még újraolvasni az első résszel együtt off. A vicces részek tényleg viccesek, de az érzelmes részek is nagyon szépek, és a sztori is elég érdekes.
Szerencsémre „felkészítettek”, hogy lesz némi dráma, így nem ért váratlanul. És igazából abszolút megértem, Simont és Bazt is, akármennyire idegesített a magukba fordulásuk és az, hogy nem beszéltek, kérdeztek, hanem hitték, hogy tudják, mit gondol, érez a másik… Ahogy az előző részhez is írtam, ez nagyon életszerű, és talán ezért is tetszik. Igazából amiatt, amin átmentek, nem is csoda, magukat sem értik, nemhogy a másikat :) De szerintem nagyon jól lettek kifejezve az érzéseik, a kétségeik.
Azt bevallom, először kicsit megriasztott, hogy van Agatha-szál, mert nem voltam vele kibékülve az előző részben, és az elején itt is csak megerősített, de a végén igazi tökös hősnőként viselkedett off, de ha őszinte akarok lenni, ez a minimum, hiszen az egészet ő „okozta” :D
Annak is örülök, hogy a Micah-szál rövidre lett fogva, ne is vesztegessünk rá szót. Szóval, imádtam, úgy lubickoltam a történetben, mint malac a sárban Pedig őszintén szólva, nem annyira vagyok oda az ilyen off szektás szálakért, de az ötlet ettől függetlenül, fenomenális. Ami egyedül zavart, az Baz kissé kényszeres off bizalma spoiler felé, én már az első megjelenésétől fogva utáltam… Ezért spoiler nem is ért váratlanul, de az utolsó kb. 10 fejezetett én is félig sokkosan olvastam végig. Itt megjegyzem, nagyon szeretem a váltott szemszöget és Rainbow R. nagyon jól alkalmazta a váltásokat, az érzelmek kifejezéséhez is adott egy kis plusz és nagyon pörgős lett tőle a történet.
Ami a végét illeti, nem nagyon függővéges off, de azért marhára szeretném már a polcomon tudni (vagyis olvasni) a befejező részt. off Meg egyszerűen szeretnék róluk olvasni ♥
Miért nem vagy képes bevallani, hogy nélküled sehol sem lennék boldog?

12 hozzászólás
Linszyy P>!
Rainbow Rowell: Tévelygő fiú

Úgy készültem az olvasásra, hogy ez nem lesz olyan jó, mint a Csak így tovább, de akkor is kell nekem. És milyen jó, hogy elolvastam, mert nagyon is tetszett. Nyilván ez egy átvezető kötet a lezáráshoz, így hatalmas kitérőt teszünk Amerikába, de szerintem egészen jól sikerült. Nagyon nehéz arról írni, hogy ha a főhős megmentette a világot és feladott mindent, mihez kezd ezután. Sajnos ez nem egy boldog kötet, Simon depressziós, nem tudja, mit csináljon magával, és hogy ki ő ezek után. Így elmarad a várva várt Simon-Baz egyesülés, de azért kapunk aranyos pillanatokat velük.

Mivel sok szemszögből látjuk az eseményeket, így nekem nem volt olyan vészes a negatív hangulat. Elmennek egy őrült autóstúrára, hogy meglátogassák Penelope pasiját és Agathát, aki ide menekült a varázslóéletből. Szerintem érdekes volt ez a vámpíros dolog, én teljesen félre lettem vezetve és izgultam értük, voltak mindenféle lények, láttuk a mágia és a varázsigék működését és ez engem lekötött. Emellett a karakterek és a szövegeik annyira egyediek, hogy olvasás közben az jutott eszembe, hogy oké, nincs itt most nagy cselekmény, de velük még ez is érdekes. :D

A végén azért kaptunk eseményt is, plusz egy norm karaktert, aki nekem szimpatikus volt, talpraesett, segít, ahol tud, és örültem, hogy állandó szereplő lesz. Nagyon érdekes volt az Agathás szál is, egyáltalán nem számítottam erre a témára, és szerintem van benne potenciál. Amerika varázsló szempontból is más, mint Anglia, és ez most nem zavart engem, nyitott voltam mindenre. Szóval nem volt csalódás és nagyon-nagyon várom a következő részt. :)
https://youtu.be/Y8LVmB-crbs

Zyta88>!
Rainbow Rowell: Tévelygő fiú

”– Egy vámpír, két mágus és egy vérző […]. Nekem ehhez teára van szükségem.”

Voltál már úgy, hogy megvolt a happy end, a nagy lezárás, a jók győztek, a gonosz elnyerte méltó büntetését, mindenki összejött azzal, akivel kellett, de te mégsem akartad elengedni a kedvenc szereplőidet? Szeretted volna megnézni, hogy boldogulnak ezek után, vagy egyszerűen csak még egy kicsit velük lenni abban a világban? Az sem baj, ha nem csinálnak semmi érdekeset, csak hadd legyél ott velük.
Nos, Rainbow Rowell megírta ezt a történetet. A Csak így tovább-ban Simon Snow, a kiválasztott elvégzi, amire kiválasztották, megmenti a mágusvilágot és összejön jóképű vámpír szobatársával. Ebben a kötetben bepillanthatunk abba, mi történik azután. Nincsen semmi lezáratlan konfliktus, átívelő szál, egyszerűen csak elutazunk Amerikába, bepattanunk egy kabrióba és végigautózunk jónéhány államon, közben pedig megnézzük, milyen az amerikai mágusvilág. Megállunk egy reneszánsz vásárban, vámpírokkal hadakozunk, betévedünk egy mágiamentes zónába, ahol különös lényekkel kerülünk szembe, megtudjuk, ki uralja Las Vegast és egy bizarr szektával is meggyűlik a bajunk. spoiler Ráadásul kiderül, hogy vannak normok, akik tudnak a mágusvilág létezéséről és igyekeznek minél több infót begyűjteni róla. Egyik kalandból megyünk a másikba, nagy izgalmak nincsenek, csak néha bajba kerülünk, mert bizonyos varázsigék annyira nagyon angolok, hogy Amerikában nem működnek.
A kalandozások közben pedig a szereplőink próbálják megtalálni a világ megmentése utáni önmagukat. Simon az előző részben hatalmas áldozatot hozott, aminek maradandó nyomát viseli, és nem tud mit kezdeni a megváltozott külsejével sem, meg azzal sem, hogy ő többé nem a kiválasztott. spoiler Emiatt meglehetősen befásult, nem is csinált mást, csak ült otthon a kanapén, amíg el nem utaztak. Nem tudja, mi a célja ezek után. Ez persze nem tesz jót a bimbózó kapcsolatuknak sem Bazzal, akinek fogalma sincs, hogy tudná kirobbantani Simont ebből az állapotból. Normál esetben zavarna, hogy azért távolodnak el egymástól, mert nem képesek megbeszélni a problémáikat, de itt ponthogy hihető volt, hisz első komoly kapcsolat (Agatha nem számít), és ilyenkor azért még nem tudja az ember feltétlen jól kezelni a dolgokat. Simonnak azt is nehéz látni, hogy Baz és Penny simán továbbléptek, egyetemre járnak, élik az életüket, de ő nem találja a helyét. A reneszánsz vásárban, ahol azt hitték, jelmezt visel, rögtön el tudta engedni magát, nem kellett attól félnie, hogy nem illeszkedik be. Na meg az is vicces volt, ahogy amikor harcolni kellett, azonnal elemében volt, ellentétben a többiekkel. Nem érdekelte, hogy már nem kiválasztott, csak csinálta.
Pennyt ezzel szemben lesokkolta, hogy a magabiztosságának mekkora része származott abból, hogy a kiválasztott jobbkezeként legyőzhetetlennek és tévedhetetlennek érezte magát. Most szembesülnie kellett azzal, hogy már nem az. Ráadásul a szerelmi élete sem úgy alakult, ahogy tervezte. spoiler
Baz amellett, hogy próbál visszatalálni Simonhoz és Pennyvel is egy egyedi és vicces barátság alakul köztük, lát egy másfajta vámpírcsoportot, akik nem szégyellik a származásukat úgy, mint ő, gondolom, ebben jobban elmélyedünk még a következő részben.
Merthogy az előzővel ellentétben ez nem kerek egész, bár befejezzük az amerikai utazgatást, de igazából a belső vívódásokra nem születik megoldás. Talán csak Agatha esetén, aki ráébred, hogy eldobhatja a pálcáját, de attól még mágus marad, ez egyszerűen része az egyéniségének.
A többiek problémája viszont fennmarad, és emiatt szomorú voltam, abszolút értem, miért volt ez melankolikusabb, mint az előző kötet, és tök jó, hogy bemutatta, a happy end után nem feltétlen fenékig tejfel minden, egy kapcsolatért van hogy küzdeni kell és miután véghezvittünk valami nagyot, nehéz megtalálni az utunkat. De akkor is hiányoltam a szép romantikus pillanatokat, mert nagyon kevés volt, és ha nincs is végleges megoldás, indult volna el valamiféle kommunikáció. Sajnos nem így történt, ráadásul néhol picit untam ezeket a kalandokat, ugyanakkor szerettem is ott lenni velük, és ha hozta volna az első kötet hangulatát, annyira nem is érdekelt volna, hogy nem olyan izgalmas a cselekmény. Végül is csak akartam belőlük még egy kicsit, amit meg is kaptam, csak nem egészen úgy, ahogy akartam. Azért alapvetően jó élmény volt, ugyan bármikor könnyen le tudtam tenni, de mindig szívesen vettem kézbe, örülök, hogy megírta a szerző ezt a folytatást, helye van a polcomon és kíváncsian várom a harmadik kötetet.

2 hozzászólás
tonks>!
Rainbow Rowell: Tévelygő fiú

Az első rész akkorát ütött nálam, hogy már előre felkészültem, hogy ez a könyv mást fog adni, egyszerűen azért, mert más körülmények között kell játszódnia. Na, ez egy nagyon jó hozzáállás volt!
Simon Snow már nem egy robbanó bomba ebben a kötetben, hanem inkább az a valaki, aki egy robbanás túlélője és cseng a füle. Nagyon cseng a füle, ha jól megráztam volna, amikor azt hozta a szitu, akkor hallotta is volna mindenki. Nem csodálom, hogy végül Penelope végső ötletének hála Amerikában kötött ki a három jóbarát, azon már inkább, hány hülye kalamajkába lehet kerülni egyetlen egy roadtrip során. Legalább útközben összeszedtek egy pásztort*, aki vigyázott rájuk, mint egy kisnyájra a farkasok között és a végén a finálé badass volt tényleg, elismerem!
Ami rossz volt, hogy az ügyeletes kedvenc cukifiúim csak kerülgették egymást és sokszor mintha egy sötét szobában, füldugóval activityztek volna egymással és az érzéseikkel, de amikor bezzeg győztek az érzelmek és a hormonok, akkor az CSODÁLATOS volt. Örülök, hogy Simon depresszióját kigyógyította a szabad ég, az amerikai gyorskaja és a féltékenység, hát meghaltam a gyönyörűségtől, meg végre megint repkedtek az egysorosok, mint kerge denevérek a levegőben.
Az új srácot nagyon bírtam – én is ilyen mugli, bocs norm akarok lenni – Penelope még mindig menő, Simon ölelgetni való, (Agatha létezik,) Baz pedig… a könyv főhőse? Teljesen olyan érzésem volt, ahogy belekeveredtek a sztori sűrűjébe, hogy ez igazából egy felnövéstörténet és nem Simoné, hanem Bazé, ahogy többet meg tud a világról és ezáltal önmagáról. Az ő fejében szerettem a legjobban lenni, nagyon rendben van ez a karakter továbbra is, bár a szerelemben fafej. Pont mint végülis a szerelme, szóval… na mindegy, ott lesz a harmadik, lezáró kötet gondolom. A következő kötetre több Simon x Baz csókjelenetet és több Penelope és Baz barátság jelenetet követelek, hát spoiler

* Szójáték is my passion

klaratakacs P>!
Rainbow Rowell: Tévelygő fiú

A mágiáját vesztő, ám félsárkánnyá vált Simon Snow nem tud mit kezdeni további életével. Mi dobhatná fel, mint egy utazás. Hőseink elindulnak megmenteni a barátjukat, végigautózva Amerikán. Persze nem múlhat el kalandok nélkül az út, történik itt sok-sok minden, a szereplők barátsága és humora azonban töretlen.
Baz és Simon közben válságol, békül, féltékenykedik, nagyon aranyosak, de a problémáik nem tudtak mély hatást kiváltani bennem, sima tinédzserlamúros zűrök ezek.
Shepardre viszont nagyon kíváncsi lettem, nem tudom, a harmadik részben viszontlátom-e.


Népszerű idézetek

Fumax KU>!

– Te mi az ördögöt iszol, Snow?
– Unikornis frappuccinót.
Összehúzza a szemöldökét.
– Miért hívják így? Levendula ízű?
– Olyan, mint az epres nyalóka.
Penny elborzadva néz Bazra.
– A kígyók nevére, Basil, nem hiszem el, hogy tudod, milyen íze van az unikornisoknak!
– Fogd be, Bunce, fenntartható gazdaságból származott!

Fumax KU>!

Előbb átkozzanak el, verjenek agyon és négyeljenek fel a fenébe, mint hogy hagyjam, hogy valami sátáni tekintetű kecske a szemem láttára fogdossa a barátomat.

Fumax KU>!

Simonnak kellett volna észrevennie? Ő semmit sem szokott észrevenni! Őt még a keddek is meg tudják lepni.
Baznak kellett volna észrevennie? Baz kizárólag Simonra képes fókuszálni; nem lát ki a szeme előtt lebegő szívecskék mögül.

bemese05 P>!

Mindent odaadnék neki, ami vagyok.
Mindent odaadnék neki, ami voltam.
A véremet is hullajtanám érte.

Összekötném a szívünket, egyik kamrát a másik után.

228. oldal

7 hozzászólás
millalilla013 P>!

Karba tett kézzel nekidől az ajtónak. Fel van tűrve az ingujja. Mindig úgy néz ki, mintha drága órák reklámarca lenne. Akkor is, amikor nincs rajta óra.

14. oldal, SIMON

Kollár_Betti I>!

– Miért nem vagy képes bevallani, hogy itt boldogabb lennél?
Megemelem a hangom.
– Miért nem vagy képes bevallani, hogy nélküled sehol sem lennék boldog?

Fumax KU>!

– Neked mit jelent egyáltalán párkapcsolatban lenni, Penny?
– Azt… Azt, hogy szeretjük egymást. És hogy az életünknek ezt a részét elrendeztük. Hogy tudjuk, a végén kivel leszünk együtt.
– Nem – mondja, és a beszélgetésünk során most először inkább szomorúnak tűnik, mint mérgesnek. – Egy kapcsolat nem a végről szól. Arról szól, hogy minden lépést együtt teszünk meg addig.

millalilla013 P>!

Gyerünk, lőjetek. Nem ez a kedvenc ingem.

337. oldal, BAZ

Kollár_Betti I>!

Simonnak kellett volna észrevennie? Ő semmit sem szokott észrevenni. Őt még a keddek is meg tudják lepni.

Kapcsolódó szócikkek: Penelope (Penny) Bunce
millalilla013 P>!

Általában nem úgy járok-kelek a világban, hogy közben azon gondolkodom, királyul nézek-e ki (nem vagyok Baz), de momentán úgy érzem, elég királyul nézhetek ki.

43. oldal, SIMON

3 hozzászólás

A sorozat következő kötete

Simon Snow sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Cassandra Clare: Árnyak ura
Laini Taylor: Füst és csont leánya
Virág Emília: Sárkánycsalogató
Fróna Zsófia: Démonok közt
Csóti Lili: Hetedvérig
Jennifer L. Armentrout: Torn – Szétszakítva
Imre Viktória Anna: Kísértés Rt.
Marosi Katalin: Teddy bosszúja
Lana Millan: Egy angyal a szerelem küszöbén
Anna Banks: Poszeidón