Fangirl ​(angol) 86% 148 csillagozás

Először is, szuper élmény volt angolul olvasni. Ez volt az első idegennyelvű regény, amit be is fejeztem, és ezután szeretnék majd még többnek nekiállni.

Ez a fanfiction dolog nem annyira az én világom, bevallom egy idő után elkezdtem átlapozni a Carry On, Simon részeket, mert sokkal inkább kíváncsi voltam Cath életére, mint az írásaira.
Az én elvárásaimnak kicsit kevés volt benne a romantika, sokkal többet szerettem volna olvasni a Levi-al való kapcsolatáról, és hogy hogyan bontakozik ki mélyebben is a dolog köztük. Viszont ettől eltekintve nagyon szerettem ezt a kötetet, különösen mert eléggé magamra ismertem Cath-ben. Főleg a social anxiety miatt, és jó volt látni, hogy ez másnál hogyan jelenik meg, és hogyan kezeli. Ezen kívül pedig én is most voltam első éves egyetemista, így aztán nálam is jelen van a rengeteg új és ismeretlen helyzet.
A végét egy picit lezáratlannak éreztem, szivesen olvastam volna még tovább, szerintem még többet is ki lehetett volna hozni ebből a történetből.
A karakterek tök jók voltak egyébként, nagyon színesek és különbözőek, látszott, hogy a mellékszereplőkkel is sokat foglalkozott az írónő.

Már régóta tudtam, hogy a Fangirl nekem való lesz, fangirl létemre ugyebár. Az Eleanor és Park olvasása után pedig egyenesen beleszerettem Rainbow Rowell stílusába. A Fangirl után pedig rájöttem, hogy RR eredetiben még jobb. Olvasás közben kijelentettem, hogy lehet, jobban szeretek már angolul olvasni, mint magyarul (pedig eddig nem sok sikerem volt az angol könyvek befejezése terén).
A szereplőket majdnem mind imádtam (akit utálni kellett, azt utáltam is). Cathtel úgy gondolom, sok fangirl képes azonosulni, ahogy én is. Habár nem írok fanficet, viszont nagyon szeretem őket olvasni. A részletekkel együtt így olyan volt, mintha egyben egy regényt és fanficet is olvastam volna. Eléggé hasonlóan gondolkodunk Cathtel, így még könnyebb volt őt megszeretnem. Tetszett, hogy mindenkivel sokat törődött, és milyen áldozatokra lett volna képes a szeretteiért. Levi egy olyan személy volt, akivel én is találkoznék. Imádtam őt. Olyan, mint egy tökéletes pasi, de mégsem az. És ez volt, ami miatt olyan realisztikus lett ez az egész. A karakterek nem voltak tökéletesek, sőt rengeteg hibájuk volt. Cathen és Levin kívül a mellékszereplők is fontosak voltak, és volt saját személyiségük.
A problémák is olyanok voltak, amelyek bármivel megtörténhettek vagy megtörténhettek. Így úgy tűnik, minden olyan földhözragadt, de valójában bónuszként ha belegondolunk, megismerhettünk egy Harry Potterhez hasonló világot. Annyira sajnáltam, hogy valójában a könyvsorozat nem létezik. Olyan jó lenne, ha RR megírná. De komolyan.

Magamhoz képest nagyon is sokáig olvastam a Fangirl. Nem azért, mert rossz volt, hanem azért, mert az Eleanor&Park után nem egy újabb Rowell könyvet kellett volna a kezembe vennem, hanem valami mást, hogy ezt rendesen értékelni tudjam és ne akadjak fent minden kis apróságon.
A Fanfic-es rész nekem egyáltalán nem tetszett. Szoktam fanfiction-ket olvasni, de ez nem az én világom. Problémám volt a nevekkel is: Cather és Wren. Értem én, hogy az anyjuk nem akart még egy nevet választani a szülés után ezért a Catherine-ből Cather és Wren lett, de akkor is. A Wren nálam pasi név. Az is marad :D Reagan-ről ne is beszéljünk. Why??????????!
Levi egy cukorbogyó, szerintem ő volt az egyetlen szereplő, akit az elejétől fogva kedvelek. Nick meg egy *****. Megérdemelte, hogy Cath nem adott neki engedélyt a történetre, amit nem egyedül írt!!!!! Ha övé volt az alapötlet, ha nem. Közös munka volt.

Gondolkodtam, hogy hány *-ot adjak, de végül maradtam a 3,5*-nál, mert csak olyan 54%-tól éreztem azt, hogy most már igen is érdekel a Fangirl. Addig meg csak azért bírtam ki, mert Rowellnek olyan jó az írói stílusa. Nekem nagyon tetszik, ahogy Rainbow kifejezi magát, tényleg nagyon jól vannak megírva a könyvei. Pont ezért fogom elolvasni a Landline-t és az Attachments-t is!
Még mindig az Eleanor&Park a best, de azért ez sem volt olyan rossz ;)

Nehezen rázódtam bele a történetbe, de aztán sikerült ráéreznem az ízére. Kicsit olyan volt nekem, mint Harry Potter vegyítve John Green történeteivel.
Cath személyiségével nagyon hamar azonosulni tudtam. Sokszor én is Fangirlnek érzem magam, régebben sok fanficet írtam, bár saját bevallásom szerint nem voltam jó benne, de jól esett kiírni magamból a gondolataimat, a saját verziómat.

Nagyon élveztem a könyv olvasását. Bár néha azt éreztem, hogy többet akarok a valóságból és kevesebbet a fanficből, a végén mégis azt éreztem, hogy tökéletes volt az összhang, hiszen így lett kerek egész, ez is Cath része volt.

Tetszett a jellemfejlődés, amin mind Cath, mind Wren keresztülment. Nyitottabbak lettek egymás felé, visszanyerték azt a kapcsolatot, amiben korábban részük volt. Cath megtanult mások felé is nyitni, nem pedig csak a saját világában élni.

Tervben van az Eleanor és Park olvasása is, de nagyon örülök, hogy ezzel a könyvvel kezdtem az ismerkedést Rainbow Rowell írásaival.

Már hosszú ideje szemeztem ezzel a könyvvel, de sajnos magyarul szinte beszerezhetetlen már. Ezért úgy döntöttem, hogy elolvasom angolul.
Véleményem szerint annyira nem nehéz a nyelvezete, így aki alapfokú angolt beszél vagy olyan szinten tud angolul, nyugodtan megpróbálkozhat vele.
A manga két részéből már tudtam, hogy egy hihetetlenül aranyos és cuki történetet fogok kapni, de nem gondoltam volna. hogy ennyire. Egyszerűen imádtam minden egyes lapját. Annyira szerettem Cath karakterét, kicsit magamat láttam bele – igaz én nem írok fanfiction-t. :D
A könyv végülis az Ő fejlődését írja le, hogy hogyan bírkózik meg az egyetemi élettel és lép ki a saját maga által alkotott és a Simon Snow sorozat által kapott komfortos kis világából. Wren karaktere nekem nem igazán tetszett. Nem volt annyira szimpatikus.
Reagan karakterét viszont nagyon szerettem. Egy szókimondó, belevaló csaj, aki kicsit formázta Cath-et is. Nagyon tetszett a kapcsolatuk. Aztán persze…ott van Levi is, akit nem lehet nem szeretni! Komolyan mondom….én is beleszerettem. Annyira jó volt megírva, hogyan épül fel a kapcsolata Cath-tel. Sok cuki, habcsókos jelenetük volt.
Aztán persze ott volt a lányok édesapja is. Az írónő nagypn szépen ábrázolta a lányok és az apjuk kapcsolatát. Sok mincen kiderül már ebből is – Wren az, aki önállóbb és hamarabb akar független és szabad lenni. Cath pedig inkább a családja közelében szeretne maradni és rajong az édesapjáért. A lányok életébe közbe berobban az édesanyjuk is, ami sokszor konfliktusforrás a két lány között. Nem ez a szál dominál a könyvben, de ezt is jól kezeli az írónő és zárja a kötet végén.
Egyszóval…imádtam ez a könyvet! Szerintem eddig ez volt a legjobb olvasmányom az írónőtől.

Fangirl. Én is voltam, vagyok és leszek, aminek köszönhetően már attól a perctől tudtam, hogy szeretni fogom ezt a könyvet, amikor rátaláltam a könyvesboltban. Cath helyzetét, ha nem is mindig, de sokszor áttudtam érezni. Bár nem olvasok és nem írok fanfictionöket bizonyos okok miatt (ami persze nem azt jelenti, hogy általánosságban bajom lenne a fanfictiönökkel), de én is tudok úgy rajongani és lelkesedni egy könyvsorozatért, mint Cath. Másrészt egy év múlva egyetemre megyek, szóval ebből a szempontból is tanulságos volt a regény.
A történet bár egyszerű, de hihetetlenül emberi, köszönhetően a jó karaktereknek (Levi ♥) és a kiváló vegyítésének a fanfiction világnak, a romantikának és a komolyabb témáknak, mint a testvérektől való függetlenedés és az elvált szülők-gyerek kapcsolat.
Mindenesetre, Rainbow Rowell sikeresen elérte nálam, hogy ne ez legyen az utolsó regényem tőle. *_*

UI: Miss Rowell, nem szeretnéd megírni a Simon Snow könyveket ténylegesen? Én biztos elolvasnám… :)

Bővebben: http://hiddenworldsinourworld.blogspot.hu/2014/07/rainb…

Barátnőmtől kaptam kölcsön. Már viszonylag rég el akartam olvasni.
Összetettebb volt, mint gondoltam. De most nincs energiám valamiért ezt végig gondolni, szóval csak így felületesen.
Cath fura. Wren köcsög a könyv nagy részében. Az apjukkal nincs baj, annak ellenére, hogy egyértelműen van. Levit szerettem és nagyon érdekes az olvasáshoz a hozzáállása. Jók együtt.
A stílus fura, néha nem igazán jött be. A hangulat elég jó. Az írás része tetszik, bár sokszor inkább visszatértem volna a Fangirl történetéhez, mint hogy Simon Snowt olvassak.
Összességében tetszett kicsit fura, de így utólag a furasága pozitív irányba dől. 4 vagy 4,5? Na, jó kegyes hangulatban vagyok és túl lusta ahhoz, hogy mélyebben végig gondoljam. Legyen 4,5.
Update: levittem 4-re :D

Jajj, de tetszett! Annyira aranyos, könnyed kis történet, igazi kikapcsolódás volt olvasni.
A sztoriról: Cath egy befelé forduló, magának való lány, akinek minden gondolata a Simon Snow könyvsorozat körül forog. Megszállottan szereti a történetet és mással sem tölti az idejét, minthogy bevonul a szobájába és fanfictiont ír népes olvasótáborának. Csakhogy amikor a fősuli miatt beköltözik a koliba, változnak a dolgok. Cath ikertestvére Wren elkezd másképp viselkedni, lazul az eddigi szoros kapcsolatuk, és úgy tűnik az apjukkal sincs minden rendben mostanában… Ezenkívül ott van még a kellemetlennek látszó szobatárs Reagan, és a folyton a szobájuk körül lebzselő barátja Levi, aki szépen lassan nem várt érzéseket vált ki a lányból. Ahogy telik az év, Cath-nek különböző nehézségekkel kell szembenéznie, és megtanul kilépni a komfortzónájából…
Reménykedem a fordításban, mert amennyire hallottam, külföldön is elég sikeres lett a könyv és biztos vagyok benne, hogy a magyar olvasóközönségnek is tetszene! Mindenképpen ajánlom azoknak, akik szeretik az ilyesféle könyveket, nekem nagyon bejött! :)

A Fangirl számomra mindenképp egy komfort-olvasmány. Amikor valami kis kedves, aranyos kikapcsolódásra vágyom a Heartstopper mellett ez is eszembe szokott jutni. Éppen ezért ideje volt már újraolvasom.
Amire tisztán emlékszem az ezzel kapcsolatos első élményemből az az, hogy ki nem állhattam a Baz és Simonos részeket. Olyannyira, hogy sokat át is lapoztam anno. Ez a végére sajnos most sem volt másképp..most annyira nem idegesített, mint legutóbb, de azért itt is volt pár fejezet, amikor megszakítás nélkül csak szerettem volna folytatni a történetet és nem a fanfic két, néha elég idegesítő főszereplőjéről olvasni. A másik ami szintén nem változott az első olvasáshoz képest, hogy a végével nem sikerült megbarátkoznom.
Ezektől függetlenül viszont nagyon-nagyon élveztem az olvasását. off
Hihetetlenül gyorsan haladtam az elején és szerintem pár nap alatt ledaráltam volna az egészet, ha nem szól közbe a suli és minden más elfoglaltság. Még mindig szeretem Cath és Wren kapcsolatát, a kedvencem mégis, második olvasásra Cath és Regan kapcsolata. Meg persze Levi még mindig egy nagy forma.

Végre nekiláttam egy csomó könyvnek, ami elsők között került fel a várólistámra, még mikor 2016-ban regisztráltam Goodreadsre. És soha életemben nem olvastam még olyan könyvet, amiben a főszereplővel ennyire brutálisan tudtam azonosulni. Egészen elképesztő.
Az Eleanor és Park után már tudtam, hogy Rainbow Rowell jól ír, és ez az érzésem csak erősebb lett. Pont annyira merül el a romantikus részében, amennyire én szeretem, és annyira, de annyira imádtam ennek a könyvnek minden percét. spoiler Egyszerűen imádtam, és nem is kérdés, hogy már át is ugrottam a Carry Onra… :D