Eleanor ​és Park 795 csillagozás

Rainbow Rowell: Eleanor és Park

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

„Ebben ​a szexi, okos és gyengéd történetben a punk rock és az igaz szerelem lüktet. Az olvasók el fognak ájulni az Eleanor és Parktól.” (Gayle Forman, New York Times bestseller szerző)

Park

Eleanor kezét fogni olyan volt, mint egy pillangót tartani. Vagy mint egy szívdobbanás. Mint valami teljeset, valami teljesen élőt fogni.
Park fogta már más lányok kezét. És eddig mindig kellemes volt. Nem sokban különbözött attól, amikor kiskorukban Josh-sal kézen fogva mentek át az utcán. Vagy amikor a nagymamája templomba vitte, és fogta a kezét. Talán egy kicsit édesebb, egy kicsit furább volt.
Amikor tavaly kiszáradt szájjal és a szemét majdnem végig nyitva tartva megcsókolta azt a lányt, azon tűnődött, hogy talán vele van valami baj. Még azon is eltöprengett – komolyan, csókolózás közben ezen töprengett –, nem meleg-e esetleg.
Vagy talán, gondolta most, egyszerűen csak nem ismerte fel azokat a lányokat. Ahogy egy számítógép… (tovább)

Eredeti mű: Rainbow Rowell: Eleanor & Park

Eredeti megjelenés éve: 2012

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
Scolar, Budapest, 2014
334 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632445359 · Fordította: Simonyi Ágnes

Enciklopédia 44

Szereplők népszerűség szerint

Park Sheridan · Eleanor Douglas · Mindy Sheridan · Jamie Sheridan · Josh Sheridan · Mr. Stessman · Sabrina · Smiths · Steve Murphy


Kedvencelte 200

Most olvassa 34

Várólistára tette 392

Kívánságlistára tette 361

Kölcsönkérné 13


Kiemelt értékelések

>!
Kelemen_Hanna P
Rainbow Rowell: Eleanor és Park

Ez az egyik legszebb és legvalósághűbb YA könyv, amit valaha olvastam. A szereplők árnyaltak, a megismerkedésük és a szerelem kialakulása köztük hihető és átélhető, semmi elsőlátásra, meg ellenségbőlbarátok-ostobaság, csak puszta érzések és alakulások, vágyak és ráismerések. És közben a környezet és a történet is elég reális (sajnos, mármint a könyv szempontjából ez jó, a valóságéból nyomasztó).

3 hozzászólás
>!
FairyDust P
Rainbow Rowell: Eleanor és Park

Nos… ez a könyv egyben csodálatos és nagyon szörnyű. Tényleg a valódi szerelmet mutatja be, milyen érzés járja át az elmét abban a pillanatban mikor két szerelmes ember megérinti egymást. Nincs túlpakolva giccses mondatokkal, hihetetlen tényekkel… szimplán a szintiszta igazságot tárja elénk az irónő. Nagyon szomorú azonban, hogy milyen emberek élnek a világunkban, és hogy itt se kimélt minket Rowell. spoiler
A szerelem mellett, rengeteg komoly téma is feltűnik olvasás közben, amik manapság eléggé elharapózott problámák a társadalmunkban. (például: kiközösités, iskolai bántalmazás, szegénység, alkoholproblémák)
Meglepett a könyv vége, sok mindenre fel voltam készülve, de erre a befejezésre pont nem. Ez egy igazi szerelmes történet, tele érzelemmel és igazsággal. Nem túl mozgalmas a történet, de itt nem is az a fő szempont, hanem hogy átérezzük az atmoszféráját, és eggyé váljunk az olvasottakkal.

>!
brena
Rainbow Rowell: Eleanor és Park

Végre egyszer nem olyan nagy hazugság hogy ez egy bestseller!!
Istenem,hogy fogalmazzam meg amit érzek?! Minden téren fergeteges egy regény ez!!! Stilusa, a történet,a szereplők minden. Engem nagyon eltalált most. Egy kis Eleanor és egy kis Park mindenkiben ott van szerintem. még mindig szeretnék vörös hajat
@nat örök hála hogy olvashattam!!!

8 hozzászólás
>!
AniTiger MP
Rainbow Rowell: Eleanor és Park

A moly-könyvklub júliusi olvasmánya VÉGRE egy romantikus könyv lett! Félelem a másik kezének megérintésénél, élvezni és érezni, ahogy a másik hozzáér a hajunkhoz vagy a bőrünkhöz és az első csók körüli para – mind, mind szerepel ebben a szépen megírt és jól felépített sztoriban. Annyira kegyetlenül vártam már, hogy tuti megvesztem volna, ha rossz. Szerencsémre ez fel sem merült… Csak szuperlatívuszokban tudnám jellemezni, hogy mennyire tetszett nekem ez a könyv. Kicsit hasonlít Jennifer E. Smith stílusára, befejezésére, de én kedvelem őt, de kíváncsi leszek, hogy az olvasókör többi tagja miként fog viszonyulni a sztorihoz.

Nem is gondoltam volna, hogy micsoda csavart tartogat a végére, totál görcsberándult a gyomrom, amikor kiderült. Azért ilyen ritkán fordul elő velem… Annyira nem érdekelt, hogy ki írta az üzeneteket, ezért extrán fájt.

Kedvenc szereplők: Ne vicceljünk, kérem szépen – ELEANOR és PARK! (De bírtam Park szüleit is. Mázlista a gyerek.)
Gyűlöltem-rúgnám-amíg-él karakter: Richie. Legszívesebben levágnám neki… a fejét. (Nem csak azt.)

Bővebben: http://hagyjatokolvasok.blogspot.hu/2015/07/rainbow-row…

3 hozzászólás
>!
Naiva P
Rainbow Rowell: Eleanor és Park

Sokat hallottam/olvastam már erről a könyvről. Kíváncsi voltam rá, így ez most nagyon betalált. Az írói stílus tetszett. Valóban gyönyörű romantikus történet két fiatal első szerelméről, de nem ragoznám tovább. A végén volt egy fura kettős érzésem. spoiler Ez hagyott némi keserű szájízt. Mégis úgy gondolom, hogy vannak könyvek, amelyek jobban jártak volna, ha nem válnak sorozattá, nem folytatják őket tovább, mert a folytatások megváltoztatták a teljes alaptörténetet. És vannak olyan könyvek, amiknél a lelkem egy részét odaadnám, ha lehetne folytatásuk. Nos, ez a könyv ilyen volt.

>!
DoreenShitQ
Rainbow Rowell: Eleanor és Park

Szerintem ez az a regény, amit sosem fogok megunni. Nem régen olvastam újra, de most is vonz a gondolat. Gyönyörű, fájdalmas és mégis igazi történet Parkéké, mindig végigsírom. Örök kedvencem marad, helyet bérelt a szívemben és ott is marad.

8 hozzászólás
>!
Deziréé
Rainbow Rowell: Eleanor és Park

Valamiért nagyon tartottam a könyvtől, de olyan sok szépet és jót hallottam a történetről, hogy gondoltam feleslegesek a félelmeim.
100 oldalt sem olvastam, de oda meg vissza voltam tőle.
Olyan romantikus és csodaszép történet az első igaz szerelemről. Szépen bemutatja a könyv, mindkét főszereplő érzéseit. A váltott szemszöget mindig is szerettem.
Eleanor és Park, mit is mondhatnék nektek, imádlak mindkettőtöket. Imádom, hogy mindketten eredeti személyiségek vagytok, hogy nem vagytok a suliban népszerűek, hogy Park nem a kosár/foci csapat izmos, sármos kapitánya, hogy Eleanor nem a suli szépségkirálynője. Nekem mindketten kívül-belül gyönyörűek vagytok.
Nagyon tetszett minden egyes oldal a könyvben, de a végén nagyon meglepődtem. Nem gondoltam volna, hogy így ér véget a történet. Kicsit meg is viselt megmondom őszintén. Rég volt már rám könyv ilyen hatással, még alvás előtt is azon gondolkoztam, hogy vajon mi lesz a folytatása. Alvás helyett is sokszor inkább a könyvet olvastam.
Nem hiszem el, hogy vége, mindjárt elsírom magam. És ez nem vicc.

Köszönöm az írónőnek, hogy megalkotta ezt a csodát, köszönöm a könyvtárnak, hogy megszerezték és kikölcsönözhettem és azoknak a Molyoknak is nagy köszönet, akik biztattak, hogy olvassam el a könyvet.

4 hozzászólás
>!
Evelena
Rainbow Rowell: Eleanor és Park

Már másfél éve a polcon volt a könyv, mikor végre belekezdtem. Nagy kár volt eddig halogatni az olvasását.
Szinte le sem tudtam tenni. Olyan más volt, különleges, olyasmi, amit talán még sosem olvastam. Keserédes történet, mert az egyik része borzasztó, rémisztő és mélységesen szomorú. Míg a másik része gyönyörű, tiszta, ártatlan, megindító. Olyan sorok vannak a könyvben, amik könnyeket és mosolyt csalnak az arcokra.
Mert azon túl, amit Eleanornak nap mint nap át kell élnie, találkozik valakivel, aki reményt hoz az életébe.
Park szülei nagyon szimpatikusak, annyira mások, mint Eleanor-éi. Eleanor apja közömbössége idegesített, de amit az anyja művelt….
Tetszett a képregény vonal, Eleanor bohókás ruhái, a dalok, amiket olvasás közben én is meghallgattam.
Az egyik kedvenc momentumom talán az első kézfogás volt, ami annyira édesen volt leírva. :)
Végig szurkoltam Eleanornak és Parknak. Annyira féltem, hogy mi lesz a történet vége, de elolvasva az utolsó oldalt ismét elárasztottak az érzelmek.
Nem is találom igazán a szavakat, annyi mindenről elgondolkodtatott a könyv. Kíváncsi vagyok Rainbow Rowell többi művére is.

>!
Orsi_olvas 
Rainbow Rowell: Eleanor és Park

Csodálatos könyv.
Semmi különösről nem szól, csak valahogy az életről. Úgy igazán. Nem olyan csöpögős, rózsaszín szemüveges, paranormális módon, mint a tini könyvek többsége, hanem valami borongós, kínos, ügyetlen, kegyetlen módon. De gyengéden és magával ragadóan is.

Eleanor és Park élete nem egyszerű, mindkettejüknek megvannak a maguk küzdelmei, mindennapos kis harcai a túlélésért, átvitt és szó szerinti értelemben is, és ezt a kilátástalanságot rázza fel az egymás iránt érzett szerelmük. Valósággal megbabonázza őket ez az új érzés, kiszakítja őket a valóságból, felemeli őket, áthatolhatatlan védőpajzsként szolgál minden ellen, ami kettejükön kívül létezik.

Igazából megértem azokat, akiknek nem tetszett a könyv. Eleanor egy duci, lompos, nem túl szép lány, nincsenek kedvesen évődő szülei és műhisztiből utálkozó, de igazából legjobb barát/nő tesói. Parknak nincs rockbandája, sem angol akcentusa. Nem csinálnak semmi különöset, nem mentik meg a földet az ufók/vámpírok/démonok támadásától, csak üldögélnek buszokon, kanapékon, padokon, zenét hallgatnak, képregényeket olvasnak és szinte megőrülnek egymásért.
Egyébként ezt az első szerelem érzést ilyen érzékletesen, ilyen igazi és hiteles módon leírva még sehol nem olvastam. Emlékeztek még rá? Minden olyan kozmikus jelentőségű, olyan eleve elrendelt, izgalmas és izgató egyszerre: a keze, a haja ahogy az arcodhoz ér, a lélegzete a tarkódon, a tekintete ahogy a folyosón téged keres, az ajkai… Mikor szinte fizikai fájdalmat okoz, ha nem vagy vele.

Eleanor és Park nagyon különböző emberek, és mégis szükségük van egymásra. Képesek a szerelem mindent felülíró érzésén kívül is adni valamit egymásnak. Amire a másiknak szüksége van. Elfogadást, önbizalmat, védelmet, kibontakozást, családot.
És ha már család: Park szülei messze nem tökéletesek, de mikor kellett valahogy sikerült jól reagálniuk a helyzetekre. Eleanor családja pedig… nos nekik sikerült mindig mindenre a lehető legrosszabb reakciót adni. Ilyen a bántalmazás: egy ördögi kör, ami lefelé húz és nem enged. Azt hiszem az anyjára mérgesebb voltam, mint Richie-re. Richie-re nem is mérges voltam, inkább elemi erővel gyűlöltem…

Itt van tehát egy történet, ahol a főhősök nem szép vagy világmegváltó karakterek, nem csinálnak szinte semmit csak lézengenek, olvasnak és zenét hallgatnak és mégis elképesztő történet. Magával ragad és földhöz vág. Összetör. És még a végén sem azt kapjuk, amit reméltünk. Mégis működik. Olvassátok el!

7 hozzászólás
>!
Amadea
Rainbow Rowell: Eleanor és Park

Milyen aranyos gyerekek! – gondoltam olvasás közben. Aztán felszínre kerültek bizonyos dolgok, amelyek beárnyékolták a csetlő-botló kibontakozó Első Szerelmet, én pedig bólogattam, hogy ezekkel együtt teljes a kép, mert a való élet ritkán bizonyul olyan cukorhányással leöntött szivárványfelhőnek, mint ahogy sokan szeretik ábrázolni (és szívből remélem, hogy azok olvasói képesek a realitás talaján maradni).
Lehet, hogy az utóbbi pár év felhozatalát tekintve kicsit szokatlannak tűnik egy YA felbukkanása, de sokszor néha van igényem olyan regényekre, amelyek nem követelnek nagy figyelmet vagy különösebb erőfeszítést, mégis képesek bevonni a világukba – vagyis nem a gagyikra vágyom (azokból is sokat olvastam), hanem a könnyű-de-tartalmas – kötetekre (lehet ajánlani, ha tudtok ilyenekről). Bezzeg gagyiból annyi van, hogy kiömlik a könyvesboltokból, kíván… áh, inkább hagyjuk. Emellett az Eleanor és Park nem az a fajta YA, hanem hamisítatlan ifjúsági – a magyar olvasóközönség hajlamos kettéválasztani ezt a kategóriát –, amely nyomokban életet és komolyságot is tartalmaz, ráadásul a nyolcvanas években játszódik, amikor ceruzaelemet kérnek karácsonyra, milyen cuki már! És milyen jólesik nekem erről a korszakról olvasni, miközben egyre jobban bekebelez a „felnőttkor” rémisztő szörnye.

Olvasás előtt nem sokat tudtam a könyvről, csupán annyit, hogy a címben nevezettek szerelméről szól (éljen a kifejező borító), és hogy Eleanor rossz körülmények között él. Nehéz lenne tagadni, hogy engem az utóbbi fogott meg; Rainbow Rowell érzékletesen ábrázolja a konfliktusokat, az emiatt kialakuló érzéseket, azokat a folyamatos patthelyzeteket, amikor a hátrányos fél (jelen esetben Eleanor) próbál repedés lenni a falon és lélegzet-visszafojtva élni. De nem elég az agresszív, bántalmazó mostohaapa, Eleanor az iskolában is kitaszított – ő az osztály kövére, annak ellenére, hogy vannak nála nagyobb darab lányok. Az ilyen esetekben talán nem is a testsúly a lényeg, hanem az a meghatározhatatlan valami, amit a Tina-féle hiénák megéreznek és örömmel próbálják pokollá tenni az életedet. Sebezhetőség, sérültség, a biztos hátország hiánya? Az az érzés, hogy a lelked egy felégetett pusztaság?

Park családi élete az ő ellentétpárja; a környéken – ahol a diszfunkcionális családok, problémás gyerekek, alkoholista apák és kegyetlenkedő mostohák a szegénységgel karöltve általánosnak számítanak – Sheridanék állnak a legközelebb a „normális család” eszményi képéhez. Szép ház, harmonikus kapcsolatban álló szülők és gyerekek, akik szeretik egymást, de itt is akad némi konfliktusforrás; az apa a tipikus amerikai férfiideált testesíti meg, akit mélységesen zavar (reakciója szerint: feldühít) a nagyobbik fia, Park érzékeny, szerinte nőiesen feminim jelleme. Park rendes gyerek módjára permanens bűntudatot érez, amiért csalódást okoz az apjának és úgy érzi, valami baj van vele, ugyanakkor haragszik az apjára, amiért nem fogadja el, és így tovább. Mindig mondják, hogy nőnek lenni szar, de szerintem a pasiknak se jobb a helyzete.

Nagyon sokat és hosszan lehetne még erről a könyvről beszélni. Arról, amikor túl fura vagy a saját családodnak és nem tudnak veled mit kezdeni; amikor a szerelmedet találják furcsának és neked annyira kínos a szituáció, miközben semmi mást nem szeretnél, csak együtt lenni vele; amikor azt akarják, szakíts vele, mert nem illik bele abba a kényelmes dobozba, amiben elképzelik a te életed; amikor ez a kapcsolat az egyetlen, ami a felszínen tart és félsz, hogy beszennyezik. Amikor a tornaterem a pokol kiterjesztése.

Hogy milyen benne a szerelem? Fokozatos. Cuki. Vicces ("Úristen, meg lehet valakinek erőszakolni a kezét?":DD). Csetlő-botló, bizonytalan, magadban feszkózós. Aztán halálos, soha-többé-nem-kell-más, ami kezdte bökögetni a biztosítót, de, mivel a történet vége felé jártam, nem vágta ki és csapta agyon az egész élményt. Ugyancsak a végén éreztem, hogy Park túl tökéletesre sikeredett – vagy csak a regény elvégezte a dolgát és helyrerázta a lelkivilágom, készen a megszokott könyvek befogadására –, kb. mindenki ilyen srácot szeretne első pasinak. De elnézem ezt a hibát, mégiscsak majdnem kétszer annyi idős vagyok, mint a főszereplők és ennyi guilty pleasure belefér az egyébként tökéletes képbe.

Az tetszett annyira ebben a regényben, hogy valódiak az érzések és rengeteget lehet rajta töprengeni – sok felfedeznivalót kihagytam, szóval, ne higgyétek, hogy csak ennyiből áll a történet –, mégis könnyű marad. Persze, lehet, hogy egy 15-16 éves máshogy értékelné, de én rohadtul örülök, hogy magam mögött hagytam a tesiórás poklot, és istenem, milyen jó, hogy Magyarországon nem általános az iskolabusz és a szekrényrendszer!

36 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
DarknessAngel P

Eleanornak igaza volt: sosem nézett ki szépen. Művészien nézett ki, és a művészetnek nem muszáj szépnek lennie; azt kell elérnie, hogy érezz valamit.

173. oldal, 28 (Scolar, 2014)

Kapcsolódó szócikkek: Eleanor Douglas · művészet · Park Sheridan
>!
DarknessAngel 

Úristen. Lehetséges valakinek a kezét megerőszakolni?

81. oldal, 15 (Scolar, 2014)

Kapcsolódó szócikkek: Park Sheridan
3 hozzászólás
>!
mrsp

    – Azt hiszem, nem is veszek levegőt, amikor nem vagyunk együtt – suttogta Eleanor. – Ami azt jelenti, hogy amikor hétfőn reggel találkozom veled, már hatvan órája nem lélegzem. Valószínűleg azért vagyok olyan mogorva, és azért mordulok rád. Amikor külön vagyunk, csak rád gondolok, és amikor együtt vagyunk, csak pánikba esem. Mert minden másodperc nagyon fontosnak tűnik. És mert annyira elveszítem a kontrollt, nem tudom visszafogni magam. Már nem is a sajátom vagyok. A tiéd vagyok, és mi lesz, ha úgy döntesz, hogy nem akarsz engem? Mert hogyan is akarhatnál úgy, ahogyan én akarlak téged?

118-119. oldal, 19 (Scolar, 2014)

Kapcsolódó szócikkek: Eleanor Douglas · Park Sheridan
1 hozzászólás
>!
Renkaa

Megpróbált visszaemlékezni, hogyan is történt meg ez – hogyan lett egy ismeretlenből az egyetlen személy, aki számít.

307. oldal, 52 (Scolar, 2014)

Kapcsolódó szócikkek: Park Sheridan
>!
mrsp

– Nem tetszel nekem – felelte –, hanem szükségem van rád.

117. oldal, 19 (Scolar, 2014)

Kapcsolódó szócikkek: Eleanor Douglas · Park Sheridan
>!
mrsp

Az élet egy szemétláda.

312. oldal, 53 (Scolar, 2014)

Kapcsolódó szócikkek: Eleanor Douglas · élet
>!
mrsp

Eleanor kezét fogni olyan volt, mint egy pillangót tartani. Vagy mint egy szívdobbanás. Mint valami teljeset, valami teljesen élőt fogni.

Amint megérintette, azon tűnődött, hogyan élhetett ilyen sokáig e nélkül a mozdulat nélkül.

78. oldal, 15 (Scolar, 2014)

Kapcsolódó szócikkek: Eleanor Douglas · Park Sheridan
>!
DarknessAngel 

    A lány közelebb lépett hozzá. – Úgy nézek ki, mint egy hobó?
    – Rosszabb. Mint egy szomorú hobó bohóc.
    – És ez neked tetszik?
    – Imádom.
    Amint ezt kimondta, Eleanor arcán mosoly terült szét. És amikor Eleanor mosolygott, benne eltört valami.
    Valami mindig eltört.

171. oldal, 28 (Scolar, 2014)

Kapcsolódó szócikkek: Eleanor Douglas · Park Sheridan
>!
DarknessAngel 

Hülye. A tollat kellett volna megvennie. Az ékszer olyan nyilvános… és személyes – ezért vette meg. Nem vehetett Eleanornak tollat. Sem könyvjelzőt. Nem könyvjelzőszerűen érez iránta.

210. oldal, 34 (Scolar, 2014)

Kapcsolódó szócikkek: Eleanor Douglas · Park Sheridan
>!
AniTiger MP

– Lehet, hogy tényleg vonzódom a koreai srácokhoz, és még csak nem is tudok róla.
– Milyen jó, hogy én vagyok az egyetlen koreai srác Omahában – jegyezte meg Park.

282. oldal, 45 - Park

Kapcsolódó szócikkek: Eleanor Douglas · Park Sheridan

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Willa Cather: Az én Antóniám
Rebecca Donovan: Elakadó lélegzet
Michelle Hodkin: The Unbecoming of Mara Dyer – Mara Dyer eszmélése
Deirdre Riordan Hall: Sugar
Kirsty Moseley: The Boy Who Sneaks in my Bedroom Window – Álmaim őrzője
Wéber Anikó: Az osztály vesztese
David Almond: A vadóc
Kasie West: A távolság relatív
Tricia Levenseller: Daughter of the Pirate King – A kalózkirály lánya
Jenny Han: A fiúknak, akiket valaha szerettem