Csak ​így tovább (Simon Snow 1.) 90% 383 csillagozás

Már a Fangirl olvasásakor tudtam, hogy ezt a könyvet nagyon szeretni fogom. Most, ahogy próbálom egy normális értékelést összehozni erről a könyvről is csak mosolygok, ha erre a könyvre és a srácokra gondolok.
Ez a könyv engem annyira lekötött. Szórakoztató, aranyos és jópofa történet, aminek sikerült engem elvarázsolni. Annyira cuki volt. Nem állítom, hogy nem voltak hibái. Gondolok itt a túl hosszú bevezető részre, amiben Simon folyton Baz-ra gondol és mindenhol őt keresi. De a hirtelen lezárás is váratlanul ért. Szerencsére a 2. könyvtől kezdve felpörögnek majd az események és kezd izgalmasabbá válni a történet. A HP utalásokat, párhuzamokat, egybeeséseket képtelenség volt nem észrevenni. Nagyon érdekelnek a folytatások is.

Kezdjük ott, hogy ez egy Harry Potter fanfiction, méghozzá egy Harry-Draco szerelmi szálhoz hasonlóval. Ezzel máris elvesztettük a Harry Potter rajongók felét legalább, mert én is arra gondoltam, hogy minek nekem egy Harry Potter pótlék? Ha tudatosan erre alapozta az író a könyvet, akkor ebben semmi egyedi vagy élvezhető nem lesz, csak a szerelmi szál. Örülök, hogy nem maradtam meg ennél a gondolatomnál és továbbhajtott a kíváncsiság, mert nagyon gyorsan túllendített a könyv ezen a kiindulóponton.

Én valóban az egészet a Roxfortba képzeltem, a Mágust Dumbledore-nak, de még Ebb-et (aki amúgy nő) is néha Hagridnak. A négy főszereplőt nem azonosítottam senkivel, mivel egyediek és izgalmasak voltak. Nagyon szerettem, hogy mindenki fejébe belelátunk, és mégis elég volt 500 oldal arra, hogy a történet A-ból eljusson B-be, pedig legalább 10 szereplő meséli egyszerre.

A könyv azzal győzött meg leginkább, hogy nem volt hiányérzetem. Új fantasy történeteknél valami mindig hiányzik az első kötetből: a világfelépítés (lehet, hogy ezt a HP-val egészítettem ki magamnak, nem tudom), a karakterek kibontakozása, a varázslat kiaknázása. Itt viszont pörögtek az események, megismertünk egy csomó új varázslényt, több családot, magát a Watfordot, és a varázslást magát.

Nem vagyok vevő arra, hogy veszünk egy létező alapot és pár dolgot megmásítunk benne, majd eladjuk saját gondolatként. De annyira vicces volt ez a könyv, annyira jól használta a rég bevált dolgokat és olyan jól szórakozott saját magán, hogy én is sokat tudtam rajta nevetni. Nem idegesített az sem, hogy a varázsigék elcsépelt mondások, mondókák, dalszövegek vagy idézetek voltak. Mekkora ötlet! :D A mágia máshogy működik ebben a világban, és erről sok érdekes infót kapunk Simon problémái miatt.

Először azt tippeltem, hogy meglesz a triónk és Harry-Ron szerelem lesz a vége, de nem, itt a két fiú igazán utálja a másikat, folyton versengenek, húzzák a másikat, de közben nem tudnak meglenni a másik nélkül. Ez is egy bevált klisé, de ezen is csavar egyet az író és azonnal belecsöppenünk egy varázsló és egy félig varázsló, félig vámpír szerelmi történetébe. Nagyon szerettem őket és drukkoltam nekik, de ez volt az, amiből még többet akartam látni, csakhogy elfogytak a lapok és egy égető probléma fontosabbnak bizonyult. A történet lényege a tipikus Kiválasztott témakörön kívül az Üresség körül forog, aki folyamatosan eleszi a mágiát a világból és ezekben a lyukakban csak a szimpla „norm” élet marad. Tehát nem Voldemortot látjuk, aki világuralomra akar törni. Emiatt pedig a megoldás is váratlan és teljesen jól van megoldva. Bár pár dolgot hamarabb kikövetkeztettem a lezárásról, de azért így sem volt egyértelmű minden.

Nagyon sajnáltam, hogy elég keserédes véget ért a történet, nagyon szerettem volna teljes happy endet, de mivel lesz folytatása, így ez is egy elég rendes lezárás lett. Érdekes és magával ragadó könyv volt, én nem álltam hozzá nagyon befogadóan, mégis imádtam, és azt kell mondjam, hogy nem éreztem eddig, hogy szükségem lenne egy Harry Potter utánpótlásra, de mégis megkaptam és nagyon jólesett. :)
https://youtu.be/vG91aYaa53I

Ez nagyon jó volt! Még csak a második könyvem az írónőtől, viszont a Csak így továbbnak hála, most már előrébbhozom a többi kreálmányát is a várólistámon.
Erről a könyvről én csak annyit tudtam (hála a molyoknak), hogy ez egy afféle HP fanfic, és ennyi. A varázspálcák, mágusok, varázssuli miatt amúgyis egyből a Harry Potter ugrik be, mindegy, hogy milyen könyv. Ezen kívül viszont én szerencsére egyáltalán nem ezzel asszociáltam a történetet. Nem elemezgettem túl, csak sodródtam az árral, és abszolút élveztem.
Az eleje picit döcögősen indult, mint majdnem minden új fantasy, de amint megjelent Baz, nyomban egy-kettőre beindult a sztori. Szeretem az ellenségekből szerelmesek történeteket, így ezt itt is nagyon élveztem. Baz és Simon is nagyon kedvelhető karakterek. Tetszett, hogy amint komolyabbra fordult a helyzet, Simon nem viselkedett Bazzal úgy, mint egy ellenséggel.
Penny karaktere aranyos volt, de sajna Agathat már nem sikerült ennyire megkedvelnem. Lehet, majd a folytatásban?! Kiderül. A befejezésnél sajnáltam, ami Simonnal történt. spoiler Remélem ebben az ügyben is lesz valami pozitív fejlemény a folytatásokban.

Nagyon vártam, hogy megjelenjen végre hazánkban ez a könyv, annyi jót olvastam róla külföldi portálokon. De arra nem számítottam, hogy ennyire imádni fogom!

A történet modern korban játszódik, modern szavakkal, ami tetszett nekem. Itt szeretném is megköszönni a fordítónak, hogy tökéletesen átadta az élményt. A cselekmény előzményekre csak utal az írónő, nem fejti ki jobban, ami szerintem jó ötlet, mert így lehet haladni a történetben és tényleg azzá a könyvé válik, amit nem lehet lerakni! Vagyis én konkrétan nem tudtam aludni a gondolattól, hogy nem fejeztem be még a könyvet.

Egy varázsló iskolába juthatunk el, ahol nem csak szörnyek és fantasy lények vannak. Egy végzős osztály életébe tehetünk betekintést, így nem nevezhető ez a könyv annyira YA-nak, meg nem is vonultat fel olyan kliséket. A főszereplő Simon egy éhenkórász, kedves, kicsit bizonytalan, de bátor fiú, akit azonnal megkedveltem. Nagyon életszerű ahogy viselkedik, ahogy reagál dolgokra. Tetszett, hogy biszexuálisnak írták meg őt! Ott van még Baz minden rosszfiús jellemével együtt, akit új kedvenc szereplővé avattam! Imádtam ahogy piszkálta szegény Simont. Ott van még Penny is, aki végre nem egy nyivákolós lány, hanem egy okos, jószívű barát. Olyan személyisége van neki, hogy hálás vagyok érte, hogy végre ilyen szereplőt is raknak egy könyvbe! Na meg persze voltak még más szereplők is, de egyikükre sem tudtam azt mondani, hogy nem bírom őket off. Fő céljuk egyrészt a főgonoszt, az Ürességet megállítani, másrészt valakinek a gyilkossága kapcsán nyomoznak. Elég érdekesre sikeredett ez is. Közben sok varázsigét megismerhetünk – volt, amin hangosan felnevettem mikor megláttam.

Megértem, hogy miért tartják úgy az emberek mintha egy Harry Potter újragondolását olvasnák. Ami számomra nem volt zavaró, mert én imádom a fanfiction írásokat. Meg persze azért az írónő rengeteg pozitív új ötletet is rakott még bele. Sokszor nevettem fel olvasás közben, sokkal többször, mint bármelyik könyvél. A szerelmi szál is nagyon szívmelengető és cuki! spoiler Egyszer sem untam az olvasást. Elegendő mennyiségű fordulat volt benne, méghozzá olyanok, amikre nem számítottam, főleg a végén. Van egyfajta stílusa a könyvnek, amibe, ha az ember belerázódik, akkor egyből magába szippantja. Örülök, hogy nem függővéges, hanem szépen lezárja a történetet, de nagyon kíváncsi vagyok még milyen kalandok lesznek!

Szóval nagyon-nagyon imádtam! Egyből kedvenccé is vált! Alig várom a folytatást! Remélem minél hamarabb megjelenik!

Simon Snow történetével már korábban találkoztam a Fangirl című regényben, ahol a főszereplő lány ír róluk. Őszintét megvallva soha nem gondoltam volna, hogy a Carry on lesz magyar fordításban, így nagyon örültem, amikor a Fumax kiadó elhozta hazánkba.

A Csak így tovább különös úton került hozzám, amit @Linszyy -nek szeretnék megköszönni, aki egy titkos könyves ajándékozás során adta nekem. Tudtam, hogy ő is nagyon szerette ezt a könyvet, így ezzel a tudással kezdtem bele én is. Mondanom sem kell, azonnal berántott a könyv. Ugyanis ez egy Harry Potter fanfiction. Mindig is foglalkoztatott a gondolat, milyen lenne együtt Harry és Draco egy romantikus történetben és sok netes wattped sztorit is olvastam már róluk, de így, ilyen nyomtatott könyv formátumban most először. Nagyon jól működött a regény, én is a Roxfortba képzeltem az egész történetet, melynek cselekményében Simon végzősként kerül vissza újra az iskolába, a varázsvilágot pedig egy gonosz erő, az Üresség fenyegeti, aki elvesz mindent, ami mágikus.
Lehetett volna nagyon sablonos is a történet és bár mivel sok ilyen könyvet olvastam és voltak részek, melyeket már az elején könnyen kiszámítottam ( egyébként emiatt vontam le szigorúan fél csillagot XD ) nagyon különleges és egyedi lett a regény lezárása.
Egy nagyon jó élmény volt számomra, elvileg a folytatások csak jobbak és jobbak lesznek, így azokat már tűkön ülve várom, hogy én is olvashassam.
Csak ajánlani tudom!

Hűűű, de imádtam! Az eleje egy kicsit döcögősen indult, de hamar belelendültem és onnantól nem esett jól megszakítani az olvasást! :) Nagyon sokszor volt egy kis HP feelingem olvasás közben, rengeteg minden hasonlított, és mivel imádom Harryéket ezért ez nálam csak előny volt! Talán abban nem hasonlított, h itt nem Ron és Hermione jön össze, hanem Ron és Harry :D Nagyon megszerettem Simont, Bazt és Pennyt. Imádtam a varázsmondókákat benne, szerintem nagyon ötletes volt! :) Nagyon tetszett, h Simon olyan kis esetlen, bénácska ♥ Alig várom, h legyen folytatása és még több kalandjukban részt vegyek!

2022.12.02.
Simon Snow még mindig egy tragédia, de imádom! ♥
Másodjára már egyáltalán nem volt döcögős az eleje, sőt, végig vigyorogtam! :D
Imádom Simon megszállottságát Baz iránt! Nem tud leszállni róla, évek óta és egyem a szívét, azt hiszi, h azért, mert az ellensége és szemmel kell tartania, nehogy megtámadja! :D Közben pedig…. ;D
Baz pedig a hűvös eleganciájával, hiába érez úgy ahogy, akkor sem adja magát könnyen! Végig kitart a rideg viselkedése mellett, ami annyira jól áll neki! Az persze még jobban amikor elengedi magát és legalább magában egy kicsit örül a dolgoknak! :D
Pennyt is nagyon szerettem! Imádom az eszét, a kitartását és azt, h mennyire jó barát! Nélküle nem lenne ennyire jó ez a sorozat!
Nagyon tetszett, h nem csak Simon és Baz szemszögéből olvashattunk, hanem Penny, Agatha, a Mágus, Ebb és még Lucy is kapott egy kis részletet!

Mondhatni többszörösen hátrányos helyzetből indult nálam a kötet. Egyrészt nem sok fanfictiönt olvastam eddigi életem során, de annak a kevésnek se volt köze a Harry Potterhez. Elég volt nekem az alapsorozat, nem képzeltem el a szereplőket mindenfelé egyéb párosításokban. Másrészt LMBTQ-s témájú könyveket se szoktam olvasni, szóval nem igazán tudtam e téren mit várjak. Akkor mégis miért kezdtem bele? Jó kérdés, elsőre nem is érdekelt, de a kinti értékelések, plusz a Fumax Fangirl-mangával összekapcsolt akciója után úgy voltam, próba cseresznye. Nem bántam meg.

Az mondjuk mindenképpen jó volt, hogy a mangával kezdtem az olvasást, így nem kapkodtam a fejem a rengeteg visszamenő utaláson, hisz tudtam, hogy ez egy fiktív sorozat még fiktívebb, kvázi rajongó által írt lezárása, ergo a többi rajongó úgyis tudni fogja, mik azok az egy-két mondatos utalások, mint pl. a korábbi kimérás vagy sárkányos eset. Szóval ahogy az angol mondaná: deal with it és olvass szépen tovább.
Attól persze nem tudtam elvonatkoztatni, hogy az egész mennyire hasonlít és mégis mennyire más, mint a Harry Potter világa, de jópofa volt felfedezni a különböző párhuzamokat a két széria közt. Az iskolai életérzés hamar berántott, mondhatni régi ismerősként üdvözölt. A mágiarendszer elsőre furcsa volt, hogy a hagyományos igék helyett irodalmi és filmes idézetek, mondókák vagy épp reklámok (Kit-Kat, komolyan? :D) aktiválják a varázslatokat, de zseniális elképzelés. Az különösen tetszett, hogy ahogy a régies nyelvet nem értjük (ahogy egy itthoni fiatalabbnak már gondot okoznak pl. Jókai régies szavai, úgy egy angolnak is meggyűlik a baja az óangollal off), úgy a régi igék is elgyengülnek, mert macerásak a kiejtés végett és egyre kevesebbet használják őket, helyettük új igéket találnak ki. Tisztára mint a nyelv megújulása.
Maga a történet is tetszett, hozta a HP-utánérzést az év elején felbukkanó nagy rejtéllyel, amit aztán a főszereplők az év folyamán nyomoznak, míg végül az egész kifut egy nagy fináléba. A szerelmi szál nem volt „vészes”, nem éreztem, hogy sok lenne, ráadásul a két főszereplő nem változott hirtelen nyálas kamaszba, hanem ugyanúgy osztották egymást, ahogy kell. Na ezek a szópárbajok és a humor is sokat dobtak a regényen, bár a Fangirl manga után valami ilyesmit vártam.
Összességében ez egy jó kötet volt, így valószínűleg benevezek majd a folytatásra is, hisz kíváncsi vagyok, miként is alakul a jövőben a főszereplő trió (na jó, kicsit talán Agatha-é is) sorsa.

Nyugtalannak látszik. Nem nagyon tudom, mit csináltam, amivel nyugtalanná tettem, de gúnyosan nézek, csak hogy ne végezzek félmunkát.

Oké, az első és legfontosabb, hogy én minden hibája ellenére szerettem olvasni ezt a könyvet. És szerencsére beteg voltam, így munka helyett olvashattam is. :)
Eleve úgy indultam neki, hogy nem voltak elvárásaim, tudtam, hogy hajazni fog a Harry Pottere, ezért voltaképpen ez nem is zavart. Értékeltem a különbségeket, ugyanakkor néha annyira hasonlónak éreztem dolgokat, hogy komolyan elgondolkodtam rajta, hogy ez fixen szándékos (sőt, minden bizonnyal az! ). Nem tudom, hogy az írónő szeretett volna direkt párhuzamot vonni a HP univerzummal, mintha csak egy Drarry fanfiction-t olvashatna ezáltal a közönség, vagy csak ő sem tudott elvonatkoztatni. (Mint utólag megtudtam, szándékos.)
A humorát imádtam! És nagyon boldog vagyok, hogy elsők között olvashattam a könyvet és idézhettem belőle egy csomót.
Ez a sok szemszög néha nekem túlzás volt, úgy éreztem, semmi sincs a kepzeletemre bízva, és mivel ismertem minden szereplő gondolatát, aggódnom se nagyon kellett.
Én kicsit hiányoltam az előzményeket, mert oké, hogy elmeséltek korábbi eseteket, hogy Simon mekkora nagy erejű mágus, meg ilyenek, de voltaképpen én nem tudtam meg eleget a szereplőkről és néha arról sem, hogy tényleg milyenek. És ehhez kapcsolódik az is, hogy én igényeltem volna több varázslást és izgalmat. Mert nem volt igazán meglepő a csattanó sem. De! Tudok, hogy van még két kötet, úgyhogy simán lehet, hogy azokból mindent negkapok, amire vágyom. :)
Bazt imádtam, egyértelműen ő a kedvenc szereplőm, és nagyon szerettem az ő szemszögét olvasni. A humoráért is odavoltam, mert bírom ezt a típust és nekem is van ilyen karakterem.

Tehát összességében ajánlom mindenkinek, aki szereti a varázsvilágot, az LMBTQ szereplős romantikusokat, és aki szeret nevetni és kikapcsolódni olvasás közben.

Köszönöm az élményt, és izgatottan várom a folytatásokat!!!

Vigyázat! Lángba borultam!
Ez hitetlenül jó volt! Vicces! Kalandos! Cuki! Cuuuuuuuuuuuukiiiiiii! Nem tudok nem felkiáltójelekkel írni!! Simon!!! Baz!!!!!!!!!! SIMON ÉS BAZ!!!!!
Na jó, azért mégis megpróbálok kijelentő módban is értékelni.
Nem tudom, pontosan hogyan történt, de én ezt a könyvet nagyon vártam, mert olyan jól nézett ki, na. Olvastam már korábban Rainbow Rowelltől, ami tetszett is – mondjuk a Fangirlt emiatt a könyv miatt elkezdtem még hónapokkal ezelőtt, de nagyon idegesített az eleje, úgyhogy nem folytattam (de most olyan lelkes lettem, hogy megrendeltem a manga első részét belőle) – és a figyelt molyaim is pozitívan nyilatkoztak róla, és azt már rég megtanultam, hogy ilyenkor érdemes figyelnem és elraktározni az agyamban az infókat.
Úgyhogy persze számítottam rá, hogy jól elleszek ezzel a könyvvel, de nem gondoltam volna hogy ennyire! (!!!!) Elsöprő élményként éltem meg, elég hamar elkezdtem jelölgetni a kedvenc részeimet belőle, mert egyszerűen annyi volt, hogy nem tudtam fejben tartani. Folyamatosan jöttek egymás után olyan fejezetek, hogy visítani akartam, ugrabugrálni, elmondani mindenkinek, milyen szuper jót olvasok. Végig vigyorogtam azt a pár napot, amíg tartott. A karakterek, a humor, a teremtett világ, a történet, mind nagyon jól működött, imádtam, hogy teljesen magával tudott ragadni. És pont olyan okos írásnak éreztem, hogy érezzem, az elején az írónő direkt húzza az agyunkat Baz felbukkanásával és olyan varázslatos érzékkel váltogatta a szemszögeket, hogy tömör gyönyör volt olvasni. Nem nagyon vagyok otthon a fanficek világában, úgyhogy lehet csak nekem ilyen újdonság, hogy olyan metának éreztem sokszor az egészet, mintha a szereplő kikacsintana nekem. Mondjuk milyen gyönyörű, hogy Rainbow Rowell fogta egy fiktív regénye fiktív regényszereplőjét és életet lehelt belé. Micsoda életet!

@Röfipingvin, ezt repítsd fel kérlek a listádra, mert konkrétan begondolkodtam, hogy elpostázom neked a saját példányom, amiben nem kevesebb, mint 54, kedvencet jelölő címke díszeleg! :DD

Újraolvasó update: hát ilyet 17 éves korom és az Alkonyat óta nem csináltam, hogy 1 éven belül újraolvassak hosszabb könyvet, de igazából a befejezése óta kacsingattam rá a polcon, hogy előveszem újra, ez a ködös októberi spooky vibe pedig mágiáért és cuki meleg fiúkért kiáltott most. Újraolvasva is szuper volt, talán a gonosz személye körüli dolgok most még érdekesebbek voltak így, hogy az elejétől tudtam, mire megy ki a játék… A mágia kezelése – a varázsigék! – és Simon&Baz összes közös jelenete még mindig nagy kedvencem, obviously. ^^

Kezdjük az értékelést egy jó hírrel: nem kell a kötet hátuljára a 18-as karika. (Ugyanis a tegnapi napon, december másodikán az EB elindította a kötelezettségszegési eljárás második szakaszát, mivel a június 23-án elfogadott homofób és transzfób törvénycsomag több uniós jogszabályt és irányelvet sért (több kereskedelemmel kapcsolatosat is, amelyek már Mo. belépése előtt is érvényben voltak). A szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés tilos az EU-ban, a jogszabályok pedig ezt valósítják meg. Sértik azt emberi méltóságot, a véleménynyilvánítás és információszabadság és a magánélet tiszteletben tartásához való és a megkülönböztetésmentes élethez való jogot. Így ezek betartására nem lehet senkit kötelezni.)

Folytassuk egy másik jó hírrel: nagyon jól sikerült ez a kötet. Már méltattam egyszer az angol verzióját, link és a magyar is csodálatosra sikerült. Jól áll neki a puhakötés, a szokásos minőségi Fumax kiadvány.

A fordítás, amitől rettegtem, jól sikerült – ezt én ahhoz mérem, hogy elkezdem-e keresgélni, hogy mi volt az eredeti, vagy sem. E kötet esetében egyedül a „karácsonyeste” kifejezést néztem meg, mert nagyon nem akart összeállni a fejemben, hogy ez most 24 vagy 25, de ez az én nyomorom. off
A szöveg gördült, a varázslatok kiválóan lettek megoldva. Egy kicsit több lábjegyzetelést szerintem elbírt volna, de egyébként elég durván jól sikerült.

És hát a sztori. A szerelmeslevél, az óda a fanfictionökhöz, a maga technikai agyasságával, a tűpontosan megmutatott karakterek, a kiszólások, amelyekből szinte tudod, hogy mi a „kánon”, a zseniális mágiarendszer, a pár mondatban felépített tragédiák, és az, hogy hát persze, hogy tudod mi lesz a vége, persze, hogy kitaláltad a nagy csavart, de akkor is a műszerfalba kapaszkodva várod a következő kanyart, míg Fiona rád nem mordul, hogy irány a hátsó ülés, mert az első olyanoknak van fenntartva, akik nem hagyják, hogy elrabolják őket az istenverte numptik.