Csak ​így tovább (Simon Snow 1.) 206 csillagozás

Rainbow Rowell: Csak így tovább

Simon ​Snow a legbénább Kiválasztott, akit valaha kiválasztottak.

Ez szobatársa, Baz szerint is így van. És lehet, hogy ő egy kibírhatatlan, törtető vámpír, de úgy tűnik, nem téved. Simon gyakran a varázspálcáját sem tudja működésre bírni, és többször gyújt fel dolgokat, mint ami egészséges. Mestere, a Mágus kerüli és titkolózik előtte, kapcsolata a barátnőjével mintha megfeneklett volna, és ha Baz valóban az esküdt ellensége, vajon miért tölti el aggodalommal, hogy nem jelent meg a tanévkezdésre?

Ráadásul a teljes Mágusvilág életét évek óta fenyegeti egy mágiaevő szörnyeteg, az Alattomos Üresség, aki nem mellesleg egy az egyben úgy néz ki, mint Simon. A prófécia szerint Snow fogja legyőzni a pusztító gonoszt, de hogy miként, az egyelőre mindenki számára rejtély, beleértve magát Simont is.

De ha az ember a világ leghatalmasabb erejű mágusa, akkor a szellemektől, veszélyektől és titkoktól mentes élet szóba se jöhet…

Rainbow Rowell a… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2015

Tagok ajánlása: 16 éves kortól

>!
Fumax, Budapest, 2021
512 oldal · ISBN: 9789634702276 · Fordította: Horváth Vivien · Illusztrálta: Jim Tierney
>!
Fumax, Budapest, 2021
512 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634702191 · Fordította: Horváth Vivien · Illusztrálta: Jim Tierney

Enciklopédia 14

Szereplők népszerűség szerint

Tyrannus Basilton Grimm-Pitch (Baz) · Simon Snow · Penelope (Penny) Bunce · Agatha Wellbelove · Fiona Pitch

Helyszínek népszerűség szerint

Watford


Kedvencelte 51

Most olvassa 13

Várólistára tette 186

Kívánságlistára tette 236

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Naiva P>!
Rainbow Rowell: Csak így tovább

Már a Fangirl olvasásakor tudtam, hogy ezt a könyvet nagyon szeretni fogom. Most, ahogy próbálom egy normális értékelést összehozni erről a könyvről is csak mosolygok, ha erre a könyvre és a srácokra gondolok.
Ez a könyv engem annyira lekötött. Szórakoztató, aranyos és jópofa történet, aminek sikerült engem elvarázsolni. Annyira cuki volt. Nem állítom, hogy nem voltak hibái. Gondolok itt a túl hosszú bevezető részre, amiben Simon folyton Baz-ra gondol és mindenhol őt keresi. De a hirtelen lezárás is váratlanul ért. Szerencsére a 2. könyvtől kezdve felpörögnek majd az események és kezd izgalmasabbá válni a történet. A HP utalásokat, párhuzamokat, egybeeséseket képtelenség volt nem észrevenni. Nagyon érdekelnek a folytatások is.

2 hozzászólás
Linszyy P>!
Rainbow Rowell: Csak így tovább

Kezdjük ott, hogy ez egy Harry Potter fanfiction, méghozzá egy Harry-Draco szerelmi szálhoz hasonlóval. Ezzel máris elvesztettük a Harry Potter rajongók felét legalább, mert én is arra gondoltam, hogy minek nekem egy Harry Potter pótlék? Ha tudatosan erre alapozta az író a könyvet, akkor ebben semmi egyedi vagy élvezhető nem lesz, csak a szerelmi szál. Örülök, hogy nem maradtam meg ennél a gondolatomnál és továbbhajtott a kíváncsiság, mert nagyon gyorsan túllendített a könyv ezen a kiindulóponton.

Én valóban az egészet a Roxfortba képzeltem, a Mágust Dumbledore-nak, de még Ebb-et (aki amúgy nő) is néha Hagridnak. A négy főszereplőt nem azonosítottam senkivel, mivel egyediek és izgalmasak voltak. Nagyon szerettem, hogy mindenki fejébe belelátunk, és mégis elég volt 500 oldal arra, hogy a történet A-ból eljusson B-be, pedig legalább 10 szereplő meséli egyszerre.

A könyv azzal győzött meg leginkább, hogy nem volt hiányérzetem. Új fantasy történeteknél valami mindig hiányzik az első kötetből: a világfelépítés (lehet, hogy ezt a HP-val egészítettem ki magamnak, nem tudom), a karakterek kibontakozása, a varázslat kiaknázása. Itt viszont pörögtek az események, megismertünk egy csomó új varázslényt, több családot, magát a Watfordot, és a varázslást magát.

Nem vagyok vevő arra, hogy veszünk egy létező alapot és pár dolgot megmásítunk benne, majd eladjuk saját gondolatként. De annyira vicces volt ez a könyv, annyira jól használta a rég bevált dolgokat és olyan jól szórakozott saját magán, hogy én is sokat tudtam rajta nevetni. Nem idegesített az sem, hogy a varázsigék elcsépelt mondások, mondókák, dalszövegek vagy idézetek voltak. Mekkora ötlet! :D A mágia máshogy működik ebben a világban, és erről sok érdekes infót kapunk Simon problémái miatt.

Először azt tippeltem, hogy meglesz a triónk és Harry-Ron szerelem lesz a vége, de nem, itt a két fiú igazán utálja a másikat, folyton versengenek, húzzák a másikat, de közben nem tudnak meglenni a másik nélkül. Ez is egy bevált klisé, de ezen is csavar egyet az író és azonnal belecsöppenünk egy varázsló és egy félig varázsló, félig vámpír szerelmi történetébe. Nagyon szerettem őket és drukkoltam nekik, de ez volt az, amiből még többet akartam látni, csakhogy elfogytak a lapok és egy égető probléma fontosabbnak bizonyult. A történet lényege a tipikus Kiválasztott témakörön kívül az Üresség körül forog, aki folyamatosan eleszi a mágiát a világból és ezekben a lyukakban csak a szimpla „norm” élet marad. Tehát nem Voldemortot látjuk, aki világuralomra akar törni. Emiatt pedig a megoldás is váratlan és teljesen jól van megoldva. Bár pár dolgot hamarabb kikövetkeztettem a lezárásról, de azért így sem volt egyértelmű minden.

Nagyon sajnáltam, hogy elég keserédes véget ért a történet, nagyon szerettem volna teljes happy endet, de mivel lesz folytatása, így ez is egy elég rendes lezárás lett. Érdekes és magával ragadó könyv volt, én nem álltam hozzá nagyon befogadóan, mégis imádtam, és azt kell mondjam, hogy nem éreztem eddig, hogy szükségem lenne egy Harry Potter utánpótlásra, de mégis megkaptam és nagyon jólesett. :)
https://youtu.be/vG91aYaa53I

DarknessAngel>!
Rainbow Rowell: Csak így tovább

Ez nagyon jó volt! Még csak a második könyvem az írónőtől, viszont a Csak így továbbnak hála, most már előrébbhozom a többi kreálmányát is a várólistámon.
Erről a könyvről én csak annyit tudtam (hála a molyoknak), hogy ez egy afféle HP fanfic, és ennyi. A varázspálcák, mágusok, varázssuli miatt amúgyis egyből a Harry Potter ugrik be, mindegy, hogy milyen könyv. Ezen kívül viszont én szerencsére egyáltalán nem ezzel asszociáltam a történetet. Nem elemezgettem túl, csak sodródtam az árral, és abszolút élveztem.
Az eleje picit döcögősen indult, mint majdnem minden új fantasy, de amint megjelent Baz, nyomban egy-kettőre beindult a sztori. Szeretem az ellenségekből szerelmesek történeteket, így ezt itt is nagyon élveztem. Baz és Simon is nagyon kedvelhető karakterek. Tetszett, hogy amint komolyabbra fordult a helyzet, Simon nem viselkedett Bazzal úgy, mint egy ellenséggel.
Penny karaktere aranyos volt, de sajna Agathat már nem sikerült ennyire megkedvelnem. Lehet, majd a folytatásban?! Kiderül. A befejezésnél sajnáltam, ami Simonnal történt. spoiler Remélem ebben az ügyben is lesz valami pozitív fejlemény a folytatásokban.

R4ms3s P>!
Rainbow Rowell: Csak így tovább

Nagyon vártam, hogy megjelenjen végre hazánkban ez a könyv, annyi jót olvastam róla külföldi portálokon. De arra nem számítottam, hogy ennyire imádni fogom!

A történet modern korban játszódik, modern szavakkal, ami tetszett nekem. Itt szeretném is megköszönni a fordítónak, hogy tökéletesen átadta az élményt. A cselekmény előzményekre csak utal az írónő, nem fejti ki jobban, ami szerintem jó ötlet, mert így lehet haladni a történetben és tényleg azzá a könyvé válik, amit nem lehet lerakni! Vagyis én konkrétan nem tudtam aludni a gondolattól, hogy nem fejeztem be még a könyvet.

Egy varázsló iskolába juthatunk el, ahol nem csak szörnyek és fantasy lények vannak. Egy végzős osztály életébe tehetünk betekintést, így nem nevezhető ez a könyv annyira YA-nak, meg nem is vonultat fel olyan kliséket. A főszereplő Simon egy éhenkórász, kedves, kicsit bizonytalan, de bátor fiú, akit azonnal megkedveltem. Nagyon életszerű ahogy viselkedik, ahogy reagál dolgokra. Tetszett, hogy biszexuálisnak írták meg őt! Ott van még Baz minden rosszfiús jellemével együtt, akit új kedvenc szereplővé avattam! Imádtam ahogy piszkálta szegény Simont. Ott van még Penny is, aki végre nem egy nyivákolós lány, hanem egy okos, jószívű barát. Olyan személyisége van neki, hogy hálás vagyok érte, hogy végre ilyen szereplőt is raknak egy könyvbe! Na meg persze voltak még más szereplők is, de egyikükre sem tudtam azt mondani, hogy nem bírom őket off. Fő céljuk egyrészt a főgonoszt, az Ürességet megállítani, másrészt valakinek a gyilkossága kapcsán nyomoznak. Elég érdekesre sikeredett ez is. Közben sok varázsigét megismerhetünk – volt, amin hangosan felnevettem mikor megláttam.

Megértem, hogy miért tartják úgy az emberek mintha egy Harry Potter újragondolását olvasnák. Ami számomra nem volt zavaró, mert én imádom a fanfiction írásokat. Meg persze azért az írónő rengeteg pozitív új ötletet is rakott még bele. Sokszor nevettem fel olvasás közben, sokkal többször, mint bármelyik könyvél. A szerelmi szál is nagyon szívmelengető és cuki! spoiler Egyszer sem untam az olvasást. Elegendő mennyiségű fordulat volt benne, méghozzá olyanok, amikre nem számítottam, főleg a végén. Van egyfajta stílusa a könyvnek, amibe, ha az ember belerázódik, akkor egyből magába szippantja. Örülök, hogy nem függővéges, hanem szépen lezárja a történetet, de nagyon kíváncsi vagyok még milyen kalandok lesznek!

Szóval nagyon-nagyon imádtam! Egyből kedvenccé is vált! Alig várom a folytatást! Remélem minél hamarabb megjelenik!

Edmond>!
Rainbow Rowell: Csak így tovább

Simon Snow történetével már korábban találkoztam a Fangirl című regényben, ahol a főszereplő lány ír róluk. Őszintét megvallva soha nem gondoltam volna, hogy a Carry on lesz magyar fordításban, így nagyon örültem, amikor a Fumax kiadó elhozta hazánkba.

A Csak így tovább különös úton került hozzám, amit @Linszyy -nek szeretnék megköszönni, aki egy titkos könyves ajándékozás során adta nekem. Tudtam, hogy ő is nagyon szerette ezt a könyvet, így ezzel a tudással kezdtem bele én is. Mondanom sem kell, azonnal berántott a könyv. Ugyanis ez egy Harry Potter fanfiction. Mindig is foglalkoztatott a gondolat, milyen lenne együtt Harry és Draco egy romantikus történetben és sok netes wattped sztorit is olvastam már róluk, de így, ilyen nyomtatott könyv formátumban most először. Nagyon jól működött a regény, én is a Roxfortba képzeltem az egész történetet, melynek cselekményében Simon végzősként kerül vissza újra az iskolába, a varázsvilágot pedig egy gonosz erő, az Üresség fenyegeti, aki elvesz mindent, ami mágikus.
Lehetett volna nagyon sablonos is a történet és bár mivel sok ilyen könyvet olvastam és voltak részek, melyeket már az elején könnyen kiszámítottam ( egyébként emiatt vontam le szigorúan fél csillagot XD ) nagyon különleges és egyedi lett a regény lezárása.
Egy nagyon jó élmény volt számomra, elvileg a folytatások csak jobbak és jobbak lesznek, így azokat már tűkön ülve várom, hogy én is olvashassam.
Csak ajánlani tudom!

1 hozzászólás
Razor P>!
Rainbow Rowell: Csak így tovább

Mondhatni többszörösen hátrányos helyzetből indult nálam a kötet. Egyrészt nem sok fanfictiönt olvastam eddigi életem során, de annak a kevésnek se volt köze a Harry Potterhez. Elég volt nekem az alapsorozat, nem képzeltem el a szereplőket mindenfelé egyéb párosításokban. Másrészt LMBTQ-s témájú könyveket se szoktam olvasni, szóval nem igazán tudtam e téren mit várjak. Akkor mégis miért kezdtem bele? Jó kérdés, elsőre nem is érdekelt, de a kinti értékelések, plusz a Fumax Fangirl-mangával összekapcsolt akciója után úgy voltam, próba cseresznye. Nem bántam meg.

Az mondjuk mindenképpen jó volt, hogy a mangával kezdtem az olvasást, így nem kapkodtam a fejem a rengeteg visszamenő utaláson, hisz tudtam, hogy ez egy fiktív sorozat még fiktívebb, kvázi rajongó által írt lezárása, ergo a többi rajongó úgyis tudni fogja, mik azok az egy-két mondatos utalások, mint pl. a korábbi kimérás vagy sárkányos eset. Szóval ahogy az angol mondaná: deal with it és olvass szépen tovább.
Attól persze nem tudtam elvonatkoztatni, hogy az egész mennyire hasonlít és mégis mennyire más, mint a Harry Potter világa, de jópofa volt felfedezni a különböző párhuzamokat a két széria közt. Az iskolai életérzés hamar berántott, mondhatni régi ismerősként üdvözölt. A mágiarendszer elsőre furcsa volt, hogy a hagyományos igék helyett irodalmi és filmes idézetek, mondókák vagy épp reklámok (Kit-Kat, komolyan? :D) aktiválják a varázslatokat, de zseniális elképzelés. Az különösen tetszett, hogy ahogy a régies nyelvet nem értjük (ahogy egy itthoni fiatalabbnak már gondot okoznak pl. Jókai régies szavai, úgy egy angolnak is meggyűlik a baja az óangollal off), úgy a régi igék is elgyengülnek, mert macerásak a kiejtés végett és egyre kevesebbet használják őket, helyettük új igéket találnak ki. Tisztára mint a nyelv megújulása.
Maga a történet is tetszett, hozta a HP-utánérzést az év elején felbukkanó nagy rejtéllyel, amit aztán a főszereplők az év folyamán nyomoznak, míg végül az egész kifut egy nagy fináléba. A szerelmi szál nem volt „vészes”, nem éreztem, hogy sok lenne, ráadásul a két főszereplő nem változott hirtelen nyálas kamaszba, hanem ugyanúgy osztották egymást, ahogy kell. Na ezek a szópárbajok és a humor is sokat dobtak a regényen, bár a Fangirl manga után valami ilyesmit vártam.
Összességében ez egy jó kötet volt, így valószínűleg benevezek majd a folytatásra is, hisz kíváncsi vagyok, miként is alakul a jövőben a főszereplő trió (na jó, kicsit talán Agatha-é is) sorsa.

>!
Fumax, Budapest, 2021
512 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634702191 · Fordította: Horváth Vivien · Illusztrálta: Jim Tierney
Kollár_Betti I>!
Rainbow Rowell: Csak így tovább

Nyugtalannak látszik. Nem nagyon tudom, mit csináltam, amivel nyugtalanná tettem, de gúnyosan nézek, csak hogy ne végezzek félmunkát.

Oké, az első és legfontosabb, hogy én minden hibája ellenére szerettem olvasni ezt a könyvet. És szerencsére beteg voltam, így munka helyett olvashattam is. :)
Eleve úgy indultam neki, hogy nem voltak elvárásaim, tudtam, hogy hajazni fog a Harry Pottere, ezért voltaképpen ez nem is zavart. Értékeltem a különbségeket, ugyanakkor néha annyira hasonlónak éreztem dolgokat, hogy komolyan elgondolkodtam rajta, hogy ez fixen szándékos (sőt, minden bizonnyal az! ). Nem tudom, hogy az írónő szeretett volna direkt párhuzamot vonni a HP univerzummal, mintha csak egy Drarry fanfiction-t olvashatna ezáltal a közönség, vagy csak ő sem tudott elvonatkoztatni. (Mint utólag megtudtam, szándékos.)
A humorát imádtam! És nagyon boldog vagyok, hogy elsők között olvashattam a könyvet és idézhettem belőle egy csomót.
Ez a sok szemszög néha nekem túlzás volt, úgy éreztem, semmi sincs a kepzeletemre bízva, és mivel ismertem minden szereplő gondolatát, aggódnom se nagyon kellett.
Én kicsit hiányoltam az előzményeket, mert oké, hogy elmeséltek korábbi eseteket, hogy Simon mekkora nagy erejű mágus, meg ilyenek, de voltaképpen én nem tudtam meg eleget a szereplőkről és néha arról sem, hogy tényleg milyenek. És ehhez kapcsolódik az is, hogy én igényeltem volna több varázslást és izgalmat. Mert nem volt igazán meglepő a csattanó sem. De! Tudok, hogy van még két kötet, úgyhogy simán lehet, hogy azokból mindent negkapok, amire vágyom. :)
Bazt imádtam, egyértelműen ő a kedvenc szereplőm, és nagyon szerettem az ő szemszögét olvasni. A humoráért is odavoltam, mert bírom ezt a típust és nekem is van ilyen karakterem.

Tehát összességében ajánlom mindenkinek, aki szereti a varázsvilágot, az LMBTQ szereplős romantikusokat, és aki szeret nevetni és kikapcsolódni olvasás közben.

Köszönöm az élményt, és izgatottan várom a folytatásokat!!!

2 hozzászólás
raniaki>!
Rainbow Rowell: Csak így tovább

Kezdjük az értékelést egy jó hírrel: nem kell a kötet hátuljára a 18-as karika. off

Folytassuk egy másik jó hírrel: nagyon jól sikerült ez a kötet. Már méltattam egyszer az angol verzióját, link és a magyar is csodálatosra sikerült. Jól áll neki a puhakötés, a szokásos minőségi Fumax kiadvány.

A fordítás, amitől rettegtem, jól sikerült – ezt én ahhoz mérem, hogy elkezdem-e keresgélni, hogy mi volt az eredeti, vagy sem. E kötet esetében egyedül a „karácsonyeste” kifejezést néztem meg, mert nagyon nem akart összeállni a fejemben, hogy ez most 24 vagy 25, de ez az én nyomorom. off
A szöveg gördült, a varázslatok kiválóan lettek megoldva. Egy kicsit több lábjegyzetelést szerintem elbírt volna, de egyébként elég durván jól sikerült.

És hát a sztori. A szerelmeslevél, az óda a fanfictionökhöz, a maga technikai agyasságával, a tűpontosan megmutatott karakterek, a kiszólások, amelyekből szinte tudod, hogy mi a „kánon”, a zseniális mágiarendszer, a pár mondatban felépített tragédiák, és az, hogy hát persze, hogy tudod mi lesz a vége, persze, hogy kitaláltad a nagy csavart, de akkor is a műszerfalba kapaszkodva várod a következő kanyart, míg Fiona rád nem mordul, hogy irány a hátsó ülés, mert az első olyanoknak van fenntartva, akik nem hagyják, hogy elrabolják őket az istenverte numptik.

6 hozzászólás
Deidra_Nicthea I>!
Rainbow Rowell: Csak így tovább

Számítottam arra, hogy ez a könyv cuki lesz.
Arra is számítottam (így a Fangirl után, nem vagyok nagy Rowell-búvár, na), hogy a humorára egy másodpercig sem lesz panasz.

No de arra nem számítottam, hogy én ezt mennyire fogom szeretni. Tökéletesen hozza a fanfic-fílinget, de annyira, hogy a kutya se kíváncsi a canonra (nem is kell megírni, biztos nem lenne ennyire jó). Baz és Simon önmagukban is rohadt viccesek, együtt még inkább, Pennyt is imádtam (Agathától viszont sajnos valami miazmás rosszullét kerülget, de ez nem írói hiba, sőt). Nálam úgy ahogy van, tökéletes mű a maga nemében. Simán visszarepített a Merengős korszakomba, csak ez még annál is jobb. #holvanakövetkező

tonks>!
Rainbow Rowell: Csak így tovább

Vigyázat! Lángba borultam!
Ez hitetlenül jó volt! Vicces! Kalandos! Cuki! Cuuuuuuuuuuuukiiiiiii! Nem tudok nem felkiáltójelekkel írni!! Simon!!! Baz!!!!!!!!!! SIMON ÉS BAZ!!!!!
Na jó, azért mégis megpróbálok kijelentő módban is értékelni.
Nem tudom, pontosan hogyan történt, de én ezt a könyvet nagyon vártam, mert olyan jól nézett ki, na. Olvastam már korábban Rainbow Rowelltől, ami tetszett is – mondjuk a Fangirlt emiatt a könyv miatt elkezdtem még hónapokkal ezelőtt, de nagyon idegesített az eleje, úgyhogy nem folytattam (de most olyan lelkes lettem, hogy megrendeltem a manga első részét belőle) – és a figyelt molyaim is pozitívan nyilatkoztak róla, és azt már rég megtanultam, hogy ilyenkor érdemes figyelnem és elraktározni az agyamban az infókat.
Úgyhogy persze számítottam rá, hogy jól elleszek ezzel a könyvvel, de nem gondoltam volna hogy ennyire! (!!!!) Elsöprő élményként éltem meg, elég hamar elkezdtem jelölgetni a kedvenc részeimet belőle, mert egyszerűen annyi volt, hogy nem tudtam fejben tartani. Folyamatosan jöttek egymás után olyan fejezetek, hogy visítani akartam, ugrabugrálni, elmondani mindenkinek, milyen szuper jót olvasok. Végig vigyorogtam azt a pár napot, amíg tartott. A karakterek, a humor, a teremtett világ, a történet, mind nagyon jól működött, imádtam, hogy teljesen magával tudott ragadni. És pont olyan okos írásnak éreztem, hogy érezzem, az elején az írónő direkt húzza az agyunkat Baz felbukkanásával és olyan varázslatos érzékkel váltogatta a szemszögeket, hogy tömör gyönyör volt olvasni. Nem nagyon vagyok otthon a fanficek világában, úgyhogy lehet csak nekem ilyen újdonság, hogy olyan metának éreztem sokszor az egészet, mintha a szereplő kikacsintana nekem. Mondjuk milyen gyönyörű, hogy Rainbow Rowell fogta egy fiktív regénye fiktív regényszereplőjét és életet lehelt belé. Micsoda életet!

@Röfipingvin, ezt repítsd fel kérlek a listádra, mert konkrétan begondolkodtam, hogy elpostázom neked a saját példányom, amiben nem kevesebb, mint 54, kedvencet jelölő címke díszeleg! :DD

3 hozzászólás

Népszerű idézetek

Fumax KU>!

Amikor először tértem vissza Watfordba, a második évben, bemásztam egyenesen az ágyba, és úgy sírtam, mint egy kisbaba. Még akkor is sírtam, amikor Baz belépett.
– Miért bőgsz máris? – morogta. – Én akartalak megríkatni. Erre elrontod.

33. oldal

Fumax KU>!

– Haraptál már meg bárkit is?
– Nem. Nem vagyok gyilkos.
– Mindig halálosnak kell lennie? A harapásnak? Nem tudsz csak valamennyit inni valakinek a véréből, aztán odébb állni?
– Nem hiszem el, hogy ezt kérdezed, Snow. Te, aki egy fél szendvicset sem tudsz otthagyni.

Fumax KU>!

– Csak táncolunk. Az aligha „meleg dolog”.
– Határeset. Még akkor is, ha nem két pasi csinálja.

Kollár_Betti I>!

– Mert egy rejtvényt akarunk megoldani, Snow. Szeretem rendezve látni a gondolataimat.
– Így szoktad tervezgetni a megbuktatásomat is?
– Igen. Több különböző színű krétával.

228. oldal, 42. fejezet

Linszyy P>!

Simon
[…] Nehéz tartani vele a lépést. Bárcsak tudnám, mire gondol…
Baz
Fogalmam sincs, mit gondolok.

Kollár_Betti I>!

Baz.
– Próbálom elképzelni, mit keresel a küszöbünkön… Legurultál egy nagyon meredek hegyoldalon, és itt kötöttél ki?
Baz – mondja ismét, én pedig várom, hogy bökje már ki. – Rajtad… rajtad farmer van.
Oldalra döntöm a fejem.
– Igen. Rajtad meg a fél vidék.

291. oldal, 53. fejezet

Fumax KU>!

– Minek sikerült máris az agyadra mennie? – kérdezem.
– Trixie – morogja. Trixie a szobatársa. Penny azt mondja, egy tucat álnok, cselszövő vámpírra is elcserélné. Azonnal.
– Mit művelt?
– Visszajött.
– Az ellenkezőjére számítottál?
Penny megigazítja Baz párnáját.
– Minden egyes évben bolondabb, mint az azelőttiben volt. Pitypangcsokorrá változtatta a haját, aztán sírt, amikor a szél elfújta.

36. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Penelope (Penny) Bunce · Simon Snow
Fumax KU>!

Simon a félév eleje óta minden héten új kifejezést próbál ki. Nem ad bele mindent, én pedig nem hibáztatom. Még a létező, működő igék is meg-megbicsaklanak a pálcáján. Amikor metaforákkal dolgozik, azok néha rémisztően szó szerint valósulnak meg. Úgy, mint amikor a Kutyaharapást szőrével-t használta Agathán hatodikban, hogy segítsen neki túljutni a másnaposságán, ám ehelyett kutyaszőrrel borította be. Azt hiszem, Simon akkor emelt utoljára pálcát másik emberre. Agatha pedig szerintem akkor ivott utoljára.

Kapcsolódó szócikkek: Agatha Wellbelove · Simon Snow
1 hozzászólás
Fumax KU>!

Első alkalommal, amikor tizenegy voltam, maga a Mágus jött értem és vitt az iskolába. A rá következő évben viszont azt mondta, egyedül is el tudok jutni a Watfordba. „Megöltél egy sárkányt, Simon. Egész biztosan képes vagy egy hosszú sétára meg egy kis buszozásra.”

Kapcsolódó szócikkek: Watford
Kollár_Betti I>!

– Mindig halálosnak kell lennie? A harapásnak? Nem tudsz csak valamennyit inni valakinek a véréből, aztán odébb állni?
– Nem hiszem el, hogy ezt te kérdezed, Snow. Te, aki egy fél szendvicset sem tud otthagyni.

348. oldal, 62. fejezet


Hasonló könyvek címkék alapján

Cassandra Clare: Aranylánc
Csóti Lili: Hetedvérig
Kerstin Gier: Smaragdzöld
Fróna Zsófia: Démonok közt
T. J. Klune: Ház az égszínkék tengernél
Rick Riordan: Az Olimposz vére
Laini Taylor: Füst és csont leánya
Virág Emília: Sárkánycsalogató
Lis Ohtears: Örvény
Lana Millan: Egy angyal a szerelem küszöbén