Úgy vágtam bele ebbe a könyvbe, hogy úgy fogok rá tekinteni, mint egy fanfiction-re, mert ugye ezt elvileg Cath írja a Fangirlben. Ez az a fajta fanfic, amit általában 4-5 fejezet után feladnék, mert túl sok a cselekmény, ami nem a románc, mert őszinte leszek, minimális cselekmény nem árt, de azért én a románc miatt olvasok ficeket.
Miután rájöttem, hogy nem tudok rá fanfictionként tekinteni, ezt az egész HP vonalat érzékeltem nagyon erősen, és próbáltam nem erre fókuszálni, és ez rendkívül idegesített (mármint az erre való képtelenségem). Az előttem szólok mind azt írják, hogy így meg úgy hasonlít a HP-re, és ez hogy baj vagy nem baj. Hát az a helyzet, hogy ez nem hasonlít rá, hanem ez konkrétan egy Harry Potter karikatúra némi Twilight ízesítéssel (a szerző is írja a könyv végén, hogy ez az ő párlata a Kiválasztott sztorikból).
És hát tényleg, ha valaki mélyebben benne van a Harry Potterben, a Twilightban, meg úgy általában a popkultúrában, akkor érteni fogja ezeket a kis kikacsintásokat. De tényleg azt mondanám, hogy ez egy karikatúra. Azok a dolgok, amik jellegzetesek a HP-ben, itt nagyító alá kerülnek, és tízszeres méretben nézhetjük őket. Most csak hogy pár dolgot említsek: spoiler és most itt meg is állnék, mert tényleg tele volt ilyenekkel.
A romance 66%-nál kezdődött (kicsit türelmetlen voltam és rákerestem bizonyos szavakra, hogy előre tudjam, hogy meddig kell várnom), és a fanfictionöknél már előre félek, hogy ha ilyen hamar összejönnek, akkor utána jól a nyakamba zúdítják utána az angstot, ami általában abból áll, hogy a két szereplő kommunikációra képtelen idióta, és még 3x félreértik egymást a sztori vége előtt. Hála a szerzőnek, itt semmi ilyesmi nem volt. És őszintén, halál büszke voltam Simonra, amiért képes volt értelmesen kommunikálni, amit gondolt és érzett. Az már tök komolyan részletkérdés, hogy mindezt hogy adja elő…
A „varázsigék” még megérnek egy misét. Bizonyára a fordítók rémálma, amit itt végre kell hajtani, mert ezeknek a bevett kifejezéseknek nem mindig van más nyelven is megfelelőjük. Például a „Have a break, have a Kitkat” soha nem lett szerintem magyarra lefordítva, meg nem gondolnám, hogy egy Queen szám dalszövege bármilyen más nyelven olyan ikonikus lenne, mint eredetileg. Mindenesetre ezek is jó kis popkulturális meg ilyesmi kis pöccintések voltak, amiért kb pacsiztam volna minden alkalommal az írót, főleg akkor amikor ilyen feminista kis megszólalásokkal jött elő (az életem átmenne a Bechdel-teszten volt a kedvencem). :D
Szóval azt hiszem, most dagonyázok kicsit még ebben a sztoriban (mert mindazok mellett, hogy karikatúra, azért a szereplők szerethetőek, és nagyon jól össze van rakva), de nem akarom rögtön folytatni a következővel, mert félek, hogy az kevésbé lenne jó (bár azokban nyilván nem a 66. százalénál kezdődik a románc, úgyhogy ki tudja), ha ilyen frissen rögtön belevágnék.