Ez a történet egy szerelmeslevél minden fanfiction-höz valaha. Egy győzelem. Annyi érzésem van vele kapcsolatban, hogy le sem tudnám írni.
Elmondhatatlanul élveztem, hozta pontosan azokat a figurákat, amikre szükség van egy fanficben, hogy működjön: masszívan karakter és érzelmi szál központú, de nem megy át öncélúba az egész; van történet, van egy kis rejtély, le van zárva. A fontosabb fordulatok egy része kitalálható előre, de ez semmit sem von le az értékéből, mert az elejétől a végéig folyamatosan szórakoztató.
A karakterek mindegyike nagyszerűen van megírva. Egy ilyen típusú történet akkor működik számomra, ha beleszeretek egy kicsit abba, akibe a főhős. Ez itt duplán megtörtént, Simon egy szerencsétlen, de érthető, hogy miért ilyen, egy pillanatban el is magyarázza, miért nem gondolkozik. Baz ezzel szemben a snarky beszólogatós sötét villain, akiért a végére az ember tűzbe menne. lololol Viszi a könyvet onnantól, hogy megérkezik, manipulál, sunyul, fenyegetőzik, megvetően néz, csinálja azokat a dolgokat, amit egy ilyen karakternek kell, és hát zabáltam.
Penny pontosan annyira idegesítő karakter, hogy az ember nagyon szeresse, Agatha az égnek hála egy érdekes, saját gondolatokkal és háromnál több agysejttel rendelkező damsel in distress, mikor áll, hogy „áh, igen, kábé ez az a pillanat a sztoriban, amikor általában elkezdek segítségért sikoltozni”, a szívembe zártam. Nagyon érdekes, hogy megjelenik ebben a formában az, hogy ki lehet lépni veszélyes szituációkból, nem kötelezhető senki arra, hogy a teszem azt a sárkány fogkőleszedésében segítsen a bolond hős csapatnak.
A világépítés parádés volt: ez a sztori szerint egy fanfiction, tehát olyan embereknek íródott, akik ismerik a canont, mi pedig nem vagyunk ilyen emberek. Az első pár fejezet ezzel megy el, és egyszerűen annyira okos ahogy Rowell csinálja, például a könyv elején a „mi hányzik legjobban nyaranta” listával, hogy csak pillogtam.
A mágiarendszer szintén lenyűgöző: frazémákat használnak, dalszövegeket, pár helyen még mémeket is. Elképesztően okos, a nyelv változásával pedig a használható varázsigék is változnak. A világ elhelyezése a „Normal” világban megint alaposan végiggondolt, csípőből megoldja azokat a problémákat, amikkel a HP például küszködik (mint például hogyan nem érti a gumikacsa funkcióját egy felnőtt férfi?).
Nagyon, nagyon szerettem.
Vicces volt, szórakoztató borítótól borítóig, volt benne szerelem, mágia, sárkány, vámpír, robbanások, dráma, minden, amit szeretek. Jelenleg annyira viszket az agyam, hogy vajon mi a canon, hogy lehet, mégis elolvasom a Fangirlt :D
Szerelem volt ez a könyv, imádtam. Alig várom a következő kötetet.
Tagek:
spoiler