Carry ​On (Simon Snow 1.) 80% 28 csillagozás

Érdekes volt ennek a könyvnek az olvasása, amikor belekezdtem nagyon nem tetszett. Teljesen úgy éreztem, hogy ez 100%-ban egy Harry Potter copy, csak még annak se olyan jó. Később, amikor megjelent végre Tyrannus Basilton Grimm-Pitch (kb. a 150. oldalon..), onnantól kezdve megállíthatatlanul ívelt felfelé a történet. Baz belépett az all-time-favorite szereplőim közé. Üdv a klubban. Imádom az ilyen arrogáns, beszólogatós, sassy, de közben belül meg melegszívű, tiszta karaktereket. Igazából ő vitte a hátán leginkább a történetet. A könyv közepe felé már teljesen máshogy néztem a történetre, teljesen belelkesültem, elszakadtunk a HP másolástól és bejöttek teljesen egyedi cselekményszálak, amik meg nagyon tetszettek. A vége egy kicsit csalódás volt, nem tetszett a végső lezárás. spoiler De az például engem egyáltalán nem zavar, hogy az előzményeket csak ilyen elmesélés szintjén kapjuk meg, nem volt hiányérzetem ilyen szempontból. Összességében egy 4*-ot megérdemel. :)

Ez eszméletlenül aranyos volt :)
A Carry On egy abszolút meta könyv, egy fiktív Harry Potter szerű sorozat utolsó kötete (vagy a hozzá írt fanfiction?) mégis saját maga marad. A Carry On közel sem egy Heri Kókler, hiába vannak párhuzamai a Harry Potterrel, inkább reflektál rá, mint másolja.
A könyv nem rejti véka alá, hogy alapvetően egy szerelmes történet. Az írásmódja is inkább olyan, mint egy contemporary YA regényé, sokkal nagyobb hangsúlyt fektet a karakterekre és a köztük lévő viszonyra, mint a világmegmentésre vagy a varázslatra. Ez azonban (hál istennek) nem jelenti azt, hogy az utóbbiak látszatmegoldásokkal vannak elkenve.
A világa jól felépített és a karakterek (szülein) keresztül jól kibontakozik, hogy nem annyira fekete fehér itt a helyzet, mint hogy engedjük a „sárvérűeket” a „Roxfortba” vagy ne. Eleve sokkal bonyolultabb a helyzet a varázslények miatt akik, ha elég „értelmesek” lehetnek diákok. Nagyon nehéz meghúzni azt a vonalat, ahol még elég emberiek ahhoz, hogy engedjék őket tanulni. Van aki ellenzi a reformokat és van aki támogatná de a megvalósítás szélsőséges módjával nem ért egyet. Egészen jól összerakott világ és politikai klíma ahhoz képest, hogy közel sem ez áll a történet fókuszában.
Itt kell beszélnünk „Dumbledorról” is, aki az „eredeti” sorozatban kis katonának használta Harryt. spoiler A Carry On nagyon szépen rávilágít a kettejük közötti dinamikára, miközben bírálja az idősebb férfit a döntéseiért.
A varázslat szintén nagyon ötletes, a varázsigék a sokat hangoztatott szólásokból, dal és reklámszövegekből állnak, amik az ismertségük miatt hordoznak erőt. A nyelv változásával pedig elévülhetnek és újak születhetnek. Egyszerre viccesek és zseniálisak :D
A jól kidolgozott háttér szerencsére nem öncélú, mélységet ad a karakterek döntéseinek és a kapcsolataik változásának. A történet nekem tetszett, megleptek dolgok, míg más fordulatokat kilométerekről láttam, de mind tudtuk, hogy itt a karaktereken lesz a fő hangsúly. Akik szerencsére imádni valóak és nagyon jól működik köztük a tinidráma. Mind reflektálnak a rájuk osztott szerepekre is, keresik a helyüket a világban, próbálják lerázni a szüleik kimondott vagy kimondatlan elvárásait. Ilyen szempontból Agatha is nagyon érdekes volt, bár őt kedveltem legkevésbé. A szerelmi szál meg egyszerűen cuki.
A könyv leggyengébb pontja a több nézőpont. Persze, jó volt egy-egy helyzetet több karakteren keresztül megnézni, de talán túl sok lett a nézőpont karakter és a legtöbbjük hangja nem is vált szét igazán. Volt még pár logikátlanság spoiler és elfeledett karakterek spoiler , de ezek nem vontak le az élvezeti értékéből semmit. Valóban olyan az egész kicsit, mint egy fanfiction, de a jó féléből. Reflektál az eredeti problémás pontjaira, de önmagában is abszolút élvezhető. Újraolvasós lesz :)

https://img.buzzfeed.com/buzzfeed-static/static/2015-03…
Kb. így nézhettem, mikor kiderült, hogy Rainbow Rowell megírja ezt a könyvet. Én egyáltalán nem voltam Simon Snow történetétől elragadtatva a Fangirlben, sőt biztos vagyok abban is, hogy volt egy-két részlet, amit el sem olvastam. Mert szimplán hidegen hagyott ez a HP koppintás. Akkor miért is vettem meg a Carry ont? Mert imádom Rowell-t. Mert odáig vagyok a stílusáért. De tény, hogy ez a könyve a hasonlóság miatt -1 csillagról indult nálam.

Igazából annyi baj van ezzel a történettel, hogy össze sem tudom foglalni, de megpróbálom. (A véleményem szubjektív, másokat lehet, nem zavarják az alábbiak.)
– Az alap problémája nyilvánvalóan a Harry Potterrel való hasonlósága. A nagyfokú hasonlósága. Az olyan szintű hasonlósága, ami csak poénként fogható fel, de komolyan semmiképp nem vehető. Eleinte még próbáltam fejben tartani, hogy miben másabb, végül már nem foglalkoztam igazán vele. Mert:
– Nincs idő arra, hogy minden apró részletet feldolgozz, mert egy hosszú cselekményfolyamat utolsó szakaszába léptet be az írónő. HP 7 konkrétan, tanévkezdés. Kösd fel a gatyád, szokj hozzá a mágikus világhoz, a furcsa lényekhez, az új helyekhez, a szereplőkhöz, azok egymással való kapcsolatához, na meg a dúló háború(k)hoz. Good luck!
– Tudom, hogy sokan odáig vannak a Draco-Harry páros ötletéért, és számos fan történet kering az interneten róluk, de nekem ez mindig is erőltetettnek tűnt. Annyira mély gyűlölet van a fiúkban egymás iránt, hogy ezt úgy csűrni-csavarni, hogy abból egy hiteles románcot hozzanak össze, véleményem szerint képtelenség. Rowell megpróbálta, összehozta Simont és Bazt, de erőltetett volt. Nem láttam logikát benne. Nem látom, hogy hogyan következik a meg-akarlak-ölniből a fülig-szerelmes-vagyok-beléd. Nem tudom elhinni a szerelmüket, sorry. Akarom, de nem megy. Ez nem azt jelenti persze, hogy nem szurkoltam nekik. ;)
– Ha már a love story-nál tartok, meg kell említsem, hogy mennyire ki voltam akadva, mikor 150 oldalt kellett várnom a párocska második tagjának a megérkezésére (517 oldal a könyv). Nyilván nem a l’amour-t akarta a középpontba helyezni ezúttal az írónő, de most őszintén szólva, mi más igazán értékelhető van egy HP utánzatban? Csak az, ami másabb, mint az eredeti.
– Számos jelenet sikerült nagyon furcsán, főként logikátlanságok tűntek fel, de bevallom őszintén, nem vettem a fáradságot, hogy feljegyezzem őket, mostanra pedig már elfelejtettem.
– Zavart, hogy ennyi szereplőt szólaltatott meg. Volt vagy 9 nézőpont. Főként persze 3, de időnként másoktól is beszúrt részeket.
– A vége sem nyerte el a tetszésem. spoiler

Ami viszont tetszett, az a végkimenetele ennek az egész katyvasznak. Tényleg ötletesen tett pontot az i-re az írónő. De azért örültem volna, ha eleve nem húzza meg a vonalat, amire aztán pontot kellett tennie. De azért nem volt ez annyira rémes, a vége felé kifejezetten izgalmas is volt. Viszont az tény, hogy szerintem ezt kár volt megírnia. Egy 3 csillagot azért megérdemel. De nekem ugye -1-ről indult. Szóval, sorry.

A Fangirlben egy jó poénnak találtam az egész Harry Potter kopi Simon Snow dolgot, aztán láttam, hogy van könyv és végül be is szereztem.
Ugye a Fangirlben kiderül, hogy a Carry on egy fanfiction és a könyvnek tényleg olyan, fanfiction szaga volt nekem. Nincs sok történés, inkább párbeszédek és a karaktereken van a hangsúly nem magán a történeten ami khmm khmmm elég kiszámítható. Mármint a HP-ban pont az okos történet vezetés volt az egyik kalssz dolog, mert ki gyanakodna sze-sze-szegény da-da-dadogós Mógus professzorra? (meg a többiekre is? ebből a szempontból nekem a 4. rész a legerősebb). Itt nem elég gyenge volt a rejtély, reménykedtem, hogy na csak nem az lesz, túl egyértelmű, de az lett.

A központi szereplők jól ki voltak dolgozva, és itt-ott nevettem is a könyv olvasása közben, de kicsit jobb történetre meg több varázslatra számítottam.

Nem igazán tetszett. Se füle, se farka, és még az LMBT-szál sem tudta számomra megmenteni ezt a könyvet. Habár szeretem Rowellt, mint írót, nem gondolom, hogy különösebben kiemelkedő lenne fantasy-téren. Rengeteg mágikus dolog, köztük a varázsigék és kidolgozatlan lények jelenléte nevetséges volt. Hogy gondolta Rowell, hogy hat könyvnyi előzetes ismeretet majd mind besűrít egybe, plusz még ennek is ad cselekményt? A plot twist fájdalmasan kiszámítható volt, a romantikus szál túl hirtelen nekem, jaj, csak nem tetszett és kész, úgy káosz ez a regény, ahogy van.

Alapvetően fanfiction-függő vagyok, szóval a könyvként fanfiction egy fiktív könyv szereplőiről, akiket a szerző egy korábbi kötetében emleget… Mondhatni, hogy elnyerte az ötlet a tetszésem. Mivel nem olvastam a Harry Pottert, nem tudtam mivel összevetni. A végéről nekem hiányzott egy igazi csattanó, de Simon és Baz kibontakozó kapcsolata bőven kárpótolt érte :)

Régebben olvastam a Fangirl-t, és már ott tetszett az egész Simon Snow dolog, aztán nem is olyan régen rátaláltam arra az infóra, hogy ennek van teljes verziója is, és onnantól nem volt kétes, hogy én ezt egyszer tuti elfogom olvasni. Hát, most jött el az ideje :D
Egészen a feléig nem tudtam levetkőztetni róla a Harry Potter hatást, és a fanfiction-szagot, de mégis teljesen beszippantott, mert a rengeteg BEFEJEZETLEN fanfic után, amit mostanában olvastam, kellett a lelkemnek egy befejezett is :D
Kicsit sajnálom, hogy nem használt ki vagy kötött minden szálat, és 1-2 helyen másra számítottam volna, nem pedig ilyen lagymatag történetre, ettől függetlenül nekem nagyon bejött, és ahogy látom lesz folytatás is, szóval kíváncsian várom :D

Ez az a könyv, ami minden újraolvasásnál mást hatást fejt ki nálam.
Első nekifutásra utáltam.
Másodikra már a kedvencek közé került és azonnal megrendeltem a fizikai példányt. Ekkor jöttem rá, hogy a Mage tiszta Cary Elwes a Robin Hood a fuszeklik fejedelméből, aki nem őt látja a szereplőben, az téved. Ekkor szerettem meg a varázslási rendszert, a 61. fejezetet és megértettem a farmernadrág fontosságát.
Harmadik olvasás arra döbbentett rá, hogy ez a könyv gyakorlatilag egy óda a vajhoz, scone-hoz és minden egyéb fellelhető ételhez. Illetve, hogy Agatha ne egy megmentésre váró leányzó, megmenti ő önmagát, csak nem harciasan, hanem a legkézenfekvőbb módon.
Most pedig a Mage egyetlen fejezete nem ment ki a fejemből, ahol gyakorlatilag csak Simon hibáit helyezi előtérbe és azt, mennyire csalódott benne. Ez főleg azért tragikus, mert a végére megtudjuk, hogy ki is ő valójában.
Alig várom, mire fogok legközelebb odafigyelni, még mielőtt kijön a Wayward Son.

Hogy kiknek ajánlom ezt a könyvet?
– ha olvastad az írónő Fangirl című könyvét
– ha szeretted a Fangirlben a Simon/Baz részeket
– ha visítva ugráltál az ágyon, amikor meghallottad, hogy könyv készül a Simon/Baz-ból
– ha szereted/ismered a Harry Pottert
– ha szereted a Draco/Harry fanfictionöket (nem 18+-as)

Ha ezek közül legalább 2,5 állítás igaz rád, akkor bátran vágj neki a könyvnek, azonban ha egy se igaz rád, lehet hogy ez most nem a te könyved lesz, persze senkit nem akarok eltántorítani az elolvasásától.

A könyv maga egy rejtély – rejtély hogy egyáltalán kiadták, hiszen miről is van itt szó? Az írónő lényegében fogta a Fangirl című könyvében, erősen a Harry Potterre hajazó „kitalált” világát, amiből a Fangirl főhősnője – nem jut eszembe a neve – Simon/Baz fanfictiont írt – szóval fogta ezt és írt belőle egy regényt.
Összezavarodtál? Én is :)

Mindezek ellenére nekem tetszett a könyv, persze könnyű nekem én 5/5 pipával indultam neki a könyvnek…

Az olvasása ennek ellenére kihívás volt. Nem kapunk valami részletes világfelépítést – szinte semmit – lényegében egy történet fináléjába kerülünk bele, Simon és Baz utolsó évébe a Watford varázsló akadémián, ahol ők olyan történetekről merengenek a lapokon, amikről nekünk fogalmunk sincs. Azonban gond egy szál se! A keletkezett lyukakat nagyrészt megpróbálhatjuk betömni Harry Potter tudásunkkal, persze az írónő elég sok másságot rakott a könyvébe, tehát nem 100%ig HP a történet, de mégis…

Biztos lesznek, akiket ez zavarni fog, ennek ellenére én élveztem a könyvet. Persze hangsúlyozom még egyszer, igazi fangirlként ültem neki a könyvnek, szóval néha ez is elég nagy mozgatórugó volt.

A cselekmény döcögősen indul be, bevallom az elején percenként lapozgattam a könyvek, hogy mikor jön már Baz?! – viszont a vége felé szinte letehetetlen volt. Nekem nagyon tetszett a „csavar” is, nem azt mondom, hogy nem volt kitalálható, hanem azt, hogy nem egy HP másolat volt…

Még oldalakat tudnék írni a könyvről, de inkább azt tanácsolom mindenkinek fedezze fel saját maga. Ha az elején nem is tetszik annyira, adjatok neki esélyt legalább addig, amíg Baz fel nem tűnik a színen ♥

(és ne felejtsétek el a fenti 5 pontot!) :)