Carry ​On (Simon Snow 1.) 88% 123 csillagozás

Egy nagyon ígéretes fantasy sorozat első része, amely bár tetszett és szórakoztatott, túlságosan hasonlított a Harry Potterre.
Az eleje kissé unalmas és elkapkodott volt, nehéz volt egy olyan világba belecsöppenni, amelyben már javában zajlanak az események, amelyekre pusztán csak visszautalgatnak, így számomra legalábbis nehéz volt felvenni a fonalat. Az események csak a 150.oldal után indultak be igazán, ami után már több drámát és nyomozást kaptunk. Szeretem azokat a regényeket, amelyek több szemszögből íródtak, ugyanis szerintem így sokkal élethűbbek az egyes karakterek, azonban itt volt egy-két személy, akinek a fejezeteit fölöslegesnek tartottam spoiler. Baz, Simon, Agatha és Penny elbeszéléseit viszont nagyon élveztem, ahogy jobban megismerhettük saját nézőpontjukat egy-egy eseménnyel kapcsolatban.
Egy barátnőm mesélt a sorozatról, és állítása szerint a többi rész már teljesen eltér a HP világtól, így nagyon kíváncsi vagyok a folytatásokra.

Nagyon kíváncsian kezdtem bele a kötetbe, hiszen a Fangirl nekem kifejezetten tetszett. Nem csalódtam, ez a könyv a kedvenceim egyike lett. Érdekes volt a világ felépítése, szerettem a szereplőket. A történetnek természetesen öt csillagot adtam.
Egyetlen probléma az volt a kötettel kapcsolatban, hogy nagyon sok különböző kiadásban jelent meg, és nehéz kiigazodni aközött, hogy melyik második rész illik az elsőhöz. Ebbe a csapdába én is beleestem sajnos, és olyan második részt sikerült rendelnem, ami sokkal kisebb, mint az első.

Ki nem állhatom a Harry Potter könyveket. Logikátlanok, gyermekdedek, a szereplők pedig amellett, hogy mind buták, még szerethetetlenek is. spoiler A mai napig érthetetlen számomra, hogy tudott ennyi embert egy ilyen lyukas univerzum magába szippantani – de nem is az én dolgom eme jelenségnek a kiértékelése.
Ugyanis hozzám került ez a kötet.
Kissé szkeptikus voltam, elvégre:
– Fanfic (azért na)
– Varázslók (lerágott csont)
– Sárkány motívumok (általában ki nem állhatom a sárkányos sztorikat tho, tisztelet a kivételé)
Meg úgy en block, nem nagyon keltette fel érdeklődésem a sztori az évek alatt.
Aztán azon kaptam magam, hogy ledaráltam a felét, majd a másik felét is, majd úgy elkapott a fangörcs, hogy fuldokoltam. Amikor nem fulldokoltam, akkor meg zokogtam a röhögéstől.
Persze lehetne benne jobb kommunikáció a főszereplők között spoiler
Meg lehetne, hogy az írónő nem feledkezik meg karakterekről félúton. spoiler
spoiler I don't need sleep i need answers!!
De egyszer még be is könnyeztem rajta eskü, amikor Baz az spoiler. Meg különben a karakterei iszonytatóan szerethetőek, szórakoztatóak és ha a másik két köteten csak negyed ennyit fogok szórakozni is megéri majd. Új favorit lett. :D

Úgy érzem, ha ezt most értékelem, így egy órányira jó esetben a lefekvéstől, talán nem kezdem el azonnal olvasni a második részt off. Aztán lehet, hogy ellentétes hatást érek el vele és csak egy újabb akadály is kikerül a második rész olvasásának útjából ezzel az értékeléssel. Majd meglátjuk, egyelőre erősnek érzem magam. Hol is kezdjem?
Anno majdnem négy éve kölcsönkaptam egy barátnőmtől a Fangirlt és el is olvastam. Nem nyűgözött le, valami nem stimmelt vele, Cat fanfictionjének a fejezetek közé random beszúrt részletei meg aztán végképp nem érdekeltek, de összeségében tetszett. Az viszont egyértelmű lett, hogy én a Carry Ont nem akarom elolvasni bármennyire is népszerű. De hát változnak az idők és velük változok én is, @Börtöntöltelék elolvasta a Carry Ont, úgyhogy én isoff. A Fangirlös részletekből rémlettek dolgok, de igazából semmi konkrét, aztán @Eszti_TDA fel is világosított, hogy milyen trükkös ennek a két könyvnek a kapcsolata. Így ezt azóta úgy mondom, hogy a Carry Onnak van köze a Fangirlhöz, de a Fangirlnek nincs köze a Carry Onhoz. :D
Lelkesen vágtam bele és nem is bántam meg, ez a könyv megérdemelte minden lelkesedésem. De megpróbálom a rajongást későbbre hagyni.
A nagy fordulat egy részét vagy megéreztem, vagy olvastam a Fangirlben, ez addig nem derül ki, amíg újra nem olvasom azt.
Simon. Annyira. Sötét. Mármint agyilag. Nem rosszból, imádtam a srácot, de egyszerűen hülye, már komikusan lassú a felfogása szegénynek. <3
Agathát nem bírtam különösebben, de szerintem nem is kimondottan könnyen kedvelhető szereplőnek lett megírva.
Penelopet bírtam. Okos, talpraesett, humoros, van stílusa.
"“My mum said that nobody really knew where you came from. And that you might be dangerous.”
“Why didn’t you listen to her?” I asked.
“Because nobody knew where you came from, Simon! And you might be dangerous!”
“You have the worst survival instincts.”"
Baz. Baz. :DD Természetesen alig vártam, hogy megjelenjen, de szerencsére erre olyan sokat nem kellett várnunk, 28% ebben a könyvben igazán gyorsan elrepül. A látványos megjelenésétől kezdve meg kb. a könyv végéig fülig ért a szám. Eddig tudtam visszafogni magam, most jön a rajongás része.
Ó TE JÓ ÉG! Baz és Simon! Simon és Baz! Túúúúl jóóóó volt. <3 <3 <3 A szerencsés fordulatok hamarabb bekövetkeztek mint gondoltam, de én aztán igazán nem panaszkodtam. Úúúú, azok a jelenetek! :O *-* Az volt, amit vártam és nem az volt! Nincsenek is értelmes gondolataim erről, csak totális rajongás, amikor felidézek bizonyos részeket. ASDFGHJKL Túúúúl aranyosak voltak ahhoz, hogy bármi mást is írjak róluk. :))) Az első pár Baz szemszög, az első tűz, a téliszünet, a vége… Awwww *-*
A humor! Csak azért nem említettem eddig, mert egyrészt annyira egyértelmű másrészt meg túl sok mindent imádok ebben a könyvben, nem tudok mindent szempontot az elejére venni. Pedig a humor igazán megérdemelte volna, mert jó ég, hogy én, hogy szakadtam rajta! Az az írásstílus totál kikészített. ;DD
"“I like to organize my thoughts.”
“Is this how you normally plot my downfall?”
“Yes. With multicolored pieces of chalk. Stop complaining.”"
Azok a zárójelek! :DD Jó, ez furán hangzott, de az egyik kedvenc részeim a könyvben azok a zárójelek. “(I’m just now realizing that maybe I could have saved his life some other way …)” Tényleg, Simon? Tényleg? :DD „Even some of our cookbooks are banned. (Though it’s been centuries, at least, since the Pitches ate fairies.) (You can’t even find fairies anymore.) (And it isn’t because we ate them all.)”
Ami a címet illeti, el sem hiszem, hogy ezt a Bohemian Rhapsodyból értették! :D
Befejeztem a könyvet és csak úgy ragyogtam. Meg úgy közben is. Sokkal jobb dolgom is lett volna, de helyette átmosolyogtam egy napot, amíg kiolvastam a Carry Ont. Beindult az azonnal rajongásig szeretett könyvekre jellemző mechanizmusom is, mentem húgomhoz, hogy én olyan boldog vagyok, hogy egy ilyen nagyszerű könyvet olvashatok stb…
Ennek a könyvnek a szentháromsága a szereplők, a humor, az írásstílus. És én az összeset imádtam. Hangosan nevettem rajta, nem tudtam letenni és legszívesebben vagy azonnal kezdtem volna újra, miután befejeztem vagy kezdtem volna a második részt. A Pinterest jó harmadik lehetőségnek bizonyult, igazán minőségi tartalom van ott a könyvhöz kapcsolódóan. :D
Történetileg igazából elég fura könyv. Mármint, ha érzelmek nélkül csak elkezdeném mesélni valakinek, hogy miről szól, ha normális ember, nem hogy nem győzném meg róla, hogy olvassa, de hallva, hogy én milyen könyveket szeretek inkább nem is fogadna el tőlem többé ajánlást. Tudom, hogy furán hangzik a fülszöveg, hogy egyeseket talán emlékeztethet is bizonyos népszerűbb varázslós könyvsorozatokra és ezt tényleg látom én is. De annyival más élmény ténylegesen olvasni!
Árrrgh nem megy ez nekem túl sok mindent akarom egyszerre írni, idézeteket beszúrni, de úgy pár száz oldalnyit, talán az egész könyv megteszi. Tudjátok mit, inkább menjen mindenki szépen és vegye meg a könyvet, ha szórakozásra vágyik és olvassa el gyorsan!
Nekem egyértelműen kedvenc lett, öt csillag és még, amit rá tudok aggatni elismerést.

Az emberek legnagyobb panasza erre a könyvre, hogy Harry Potter utánzat, de… igazából a Harry Potter is elég sok helyről lopott, szóval… Inkább ne menjünk bele.
Igen, a könyv az elején, és számomra csakis az elején mutatott hasonlóságot a Harry Potterrel, és őszintén szólva, nem is érdekelt. Kicsit lassan indultam neki, az első hetven oldalt kb három nap alatt olvastam el, de tény, hogy közben más dolgom volt, és nem jutottam el a könyvhöz. Aztán következő 320 oldalt kb 6 óra alatt kivégeztem, és majdnem nem feküdtem le emiatt a könyv miatt az este.
Imádtam elejétől a végéig, és Rainbow Rowellt hivatalosan kedvenc írómmá avattam, mert eddig háromból három könyve eléggé betalált nálam.
Annyira jó volt! Beleszerettem Simon és Baz párosába, és imádom Pennyt. A Fangirl néhány dolgot elspoilerez ezzel a könyvvel kapcsolatban, de nálam csak még jobban erősítette a szeretetemet ezek iránt a karakterek iránt és csak még jobban el akartam olvasni.
spoiler
A probléma csak az, hogy most ha felszabadulok tumblr-re, és rákeresek a carry on tagre, soha nem jövök le… :D

Érdekes volt ennek a könyvnek az olvasása, amikor belekezdtem nagyon nem tetszett. Teljesen úgy éreztem, hogy ez 100%-ban egy Harry Potter copy, csak még annak se olyan jó. Később, amikor megjelent végre Tyrannus Basilton Grimm-Pitch (kb. a 150. oldalon..), onnantól kezdve megállíthatatlanul ívelt felfelé a történet. Baz belépett az all-time-favorite szereplőim közé. Üdv a klubban. Imádom az ilyen arrogáns, beszólogatós, sassy, de közben belül meg melegszívű, tiszta karaktereket. Igazából ő vitte a hátán leginkább a történetet. A könyv közepe felé már teljesen máshogy néztem a történetre, teljesen belelkesültem, elszakadtunk a HP másolástól és bejöttek teljesen egyedi cselekményszálak, amik meg nagyon tetszettek. A vége egy kicsit csalódás volt, nem tetszett a végső lezárás. spoiler De az például engem egyáltalán nem zavar, hogy az előzményeket csak ilyen elmesélés szintjén kapjuk meg, nem volt hiányérzetem ilyen szempontból. Összességében egy 4*-ot megérdemel. :)

Az utóbbi időben egyre több lélektani könyv akadt a kezembe, így úgy gondoltam, hogy ideje visszatérni és visszarázódnom a fantasy világba. Nem csalódtam. Kicsit féltem, hisz angolul olvastam. A könyv nyelvezete azonban egyáltalán nem nehéz, élvezhető és könnyen értelmezhető is.
Maga a könyv egy nagyon kis könnyed, ifjúsági fantasy, ami szinte rabul ejti az olvasót már az első oldalakon. A világa nagyon tetszik – nagyon hasonlít a Harry Potter-hez – mégis teljesen egyedi. A karakterek nagyon szerethetőek. Imádtam Simon és Baz párosát. A cselekmény szál is izgalmas volt, picit talán kiszámítható, de aki otthonosan mozog a fantasyban, szerintem simán ki tudja következtetni. Ez nem a könyv hibája.
Remélem, hogy egyszer magyarul is kiadják.
Egyszerűen imádtam, odavagyok érte!

Először csak kapkodtam a fejem, hogy lemaradtam-e valami előzmény kötetről, amit el kellett volna olvasom előtte?
A világ és az iskola megegyezik nagyjából a Harry Potter világával, és úgy referált vissza előző évi kalandokra, gonosszal való harcra, hogy folyamatosan úgy éreztem lemaradtam valamiről.
De aztán, miután már Baz is feltűnt a színen, kezdtem kényelmesen belesüppedni a világba és történetbe, és már nem zavartak az ilyen visszautalások.
Sodró volt a történet, olyan volt a világ is, mintha egy régi baráthoz tértem volna vissza. Bár sokban emlékeztet a HP-re, de mégsem zavaróan koppintás, vagy silány másolat, hanem egy csodálatos történet, amely önmagában is megállja a helyét. Nagyon-nagy könyvmásnaposságba taszított, így nem is kérdés a szinte azonnali folytatás elolvasása. :)

Ez a történet egy szerelmeslevél minden fanfiction-höz valaha. Egy győzelem. Annyi érzésem van vele kapcsolatban, hogy le sem tudnám írni.

Elmondhatatlanul élveztem, hozta pontosan azokat a figurákat, amikre szükség van egy fanficben, hogy működjön: masszívan karakter és érzelmi szál központú, de nem megy át öncélúba az egész; van történet, van egy kis rejtély, le van zárva. A fontosabb fordulatok egy része kitalálható előre, de ez semmit sem von le az értékéből, mert az elejétől a végéig folyamatosan szórakoztató.

A karakterek mindegyike nagyszerűen van megírva. Egy ilyen típusú történet akkor működik számomra, ha beleszeretek egy kicsit abba, akibe a főhős. Ez itt duplán megtörtént, Simon egy szerencsétlen, de érthető, hogy miért ilyen, egy pillanatban el is magyarázza, miért nem gondolkozik. Baz ezzel szemben a snarky beszólogatós sötét villain, akiért a végére az ember tűzbe menne. lololol Viszi a könyvet onnantól, hogy megérkezik, manipulál, sunyul, fenyegetőzik, megvetően néz, csinálja azokat a dolgokat, amit egy ilyen karakternek kell, és hát zabáltam.

Penny pontosan annyira idegesítő karakter, hogy az ember nagyon szeresse, Agatha az égnek hála egy érdekes, saját gondolatokkal és háromnál több agysejttel rendelkező damsel in distress, mikor áll, hogy „áh, igen, kábé ez az a pillanat a sztoriban, amikor általában elkezdek segítségért sikoltozni”, a szívembe zártam. Nagyon érdekes, hogy megjelenik ebben a formában az, hogy ki lehet lépni veszélyes szituációkból, nem kötelezhető senki arra, hogy a teszem azt a sárkány fogkőleszedésében segítsen a bolond hős csapatnak.

A világépítés parádés volt: ez a sztori szerint egy fanfiction, tehát olyan embereknek íródott, akik ismerik a canont, mi pedig nem vagyunk ilyen emberek. Az első pár fejezet ezzel megy el, és egyszerűen annyira okos ahogy Rowell csinálja, például a könyv elején a „mi hányzik legjobban nyaranta” listával, hogy csak pillogtam.

A mágiarendszer szintén lenyűgöző: frazémákat használnak, dalszövegeket, pár helyen még mémeket is. Elképesztően okos, a nyelv változásával pedig a használható varázsigék is változnak. A világ elhelyezése a „Normal” világban megint alaposan végiggondolt, csípőből megoldja azokat a problémákat, amikkel a HP például küszködik (mint például hogyan nem érti a gumikacsa funkcióját egy felnőtt férfi?).

Nagyon, nagyon szerettem.

Vicces volt, szórakoztató borítótól borítóig, volt benne szerelem, mágia, sárkány, vámpír, robbanások, dráma, minden, amit szeretek. Jelenleg annyira viszket az agyam, hogy vajon mi a canon, hogy lehet, mégis elolvasom a Fangirlt :D

Szerelem volt ez a könyv, imádtam. Alig várom a következő kötetet.

Tagek:

spoiler

Nagyon vártam már ezt a könyvet, Rainbow Rowell számomra nagyon kellemes meglepetés volt eddig, kíváncsi voltam, hogy fanatsy terén hogyan alkot. Nem kellett csalódnom, és bár kedvenc nem lett, az 5 csillagot simán megérdemli! Agatha kivételével minden főszereplőt szerettem az első pillanattól kezdve. Izgalmas, fordulatos történet volt, az írónő aranyos, bájos, vicces, varázslatos stílusával. És nagyon köszönöm, hogy könnyű nyelvezettel írta és nem kellett szenvednem vele! :D
Jöhet a következő rész!!