Carry ​On (Simon Snow 1.) 88% 146 csillagozás

Egy nagyon ígéretes fantasy sorozat első része, amely bár tetszett és szórakoztatott, túlságosan hasonlított a Harry Potterre.
Az eleje kissé unalmas és elkapkodott volt, nehéz volt egy olyan világba belecsöppenni, amelyben már javában zajlanak az események, amelyekre pusztán csak visszautalgatnak, így számomra legalábbis nehéz volt felvenni a fonalat. Az események csak a 150.oldal után indultak be igazán, ami után már több drámát és nyomozást kaptunk. Szeretem azokat a regényeket, amelyek több szemszögből íródtak, ugyanis szerintem így sokkal élethűbbek az egyes karakterek, azonban itt volt egy-két személy, akinek a fejezeteit fölöslegesnek tartottam spoiler. Baz, Simon, Agatha és Penny elbeszéléseit viszont nagyon élveztem, ahogy jobban megismerhettük saját nézőpontjukat egy-egy eseménnyel kapcsolatban.
Egy barátnőm mesélt a sorozatról, és állítása szerint a többi rész már teljesen eltér a HP világtól, így nagyon kíváncsi vagyok a folytatásokra.

Ki nem állhatom a Harry Potter könyveket. Logikátlanok, gyermekdedek, a szereplők pedig amellett, hogy mind buták, még szerethetetlenek is. spoiler A mai napig érthetetlen számomra, hogy tudott ennyi embert egy ilyen lyukas univerzum magába szippantani – de nem is az én dolgom eme jelenségnek a kiértékelése.
Ugyanis hozzám került ez a kötet.
Kissé szkeptikus voltam, elvégre:
– Fanfic (azért na)
– Varázslók (lerágott csont)
– Sárkány motívumok (általában ki nem állhatom a sárkányos sztorikat tho, tisztelet a kivételé)
Meg úgy en block, nem nagyon keltette fel érdeklődésem a sztori az évek alatt.
Aztán azon kaptam magam, hogy ledaráltam a felét, majd a másik felét is, majd úgy elkapott a fangörcs, hogy fuldokoltam. Amikor nem fulldokoltam, akkor meg zokogtam a röhögéstől.
Persze lehetne benne jobb kommunikáció a főszereplők között spoiler
Meg lehetne, hogy az írónő nem feledkezik meg karakterekről félúton. spoiler
spoiler I don't need sleep i need answers!!
De egyszer még be is könnyeztem rajta eskü, amikor Baz az spoiler. Meg különben a karakterei iszonytatóan szerethetőek, szórakoztatóak és ha a másik két köteten csak negyed ennyit fogok szórakozni is megéri majd. Új favorit lett. :D

Nagyon kíváncsian kezdtem bele a kötetbe, hiszen a Fangirl nekem kifejezetten tetszett. Nem csalódtam, ez a könyv a kedvenceim egyike lett. Érdekes volt a világ felépítése, szerettem a szereplőket. A történetnek természetesen öt csillagot adtam.
Egyetlen probléma az volt a kötettel kapcsolatban, hogy nagyon sok különböző kiadásban jelent meg, és nehéz kiigazodni aközött, hogy melyik második rész illik az elsőhöz. Ebbe a csapdába én is beleestem sajnos, és olyan második részt sikerült rendelnem, ami sokkal kisebb, mint az első.

Úgy érzem, ha ezt most értékelem, így egy órányira jó esetben a lefekvéstől, talán nem kezdem el azonnal olvasni a második részt off. Aztán lehet, hogy ellentétes hatást érek el vele és csak egy újabb akadály is kikerül a második rész olvasásának útjából ezzel az értékeléssel. Majd meglátjuk, egyelőre erősnek érzem magam. Hol is kezdjem?
Anno majdnem négy éve kölcsönkaptam egy barátnőmtől a Fangirlt és el is olvastam. Nem nyűgözött le, valami nem stimmelt vele, Cat fanfictionjének a fejezetek közé random beszúrt részletei meg aztán végképp nem érdekeltek, de összeségében tetszett. Az viszont egyértelmű lett, hogy én a Carry Ont nem akarom elolvasni bármennyire is népszerű. De hát változnak az idők és velük változok én is, @Börtöntöltelék elolvasta a Carry Ont, úgyhogy én isoff. A Fangirlös részletekből rémlettek dolgok, de igazából semmi konkrét, aztán @Eszti_TDA fel is világosított, hogy milyen trükkös ennek a két könyvnek a kapcsolata. Így ezt azóta úgy mondom, hogy a Carry Onnak van köze a Fangirlhöz, de a Fangirlnek nincs köze a Carry Onhoz. :D
Lelkesen vágtam bele és nem is bántam meg, ez a könyv megérdemelte minden lelkesedésem. De megpróbálom a rajongást későbbre hagyni.
A nagy fordulat egy részét vagy megéreztem, vagy olvastam a Fangirlben, ez addig nem derül ki, amíg újra nem olvasom azt.
Simon. Annyira. Sötét. Mármint agyilag. Nem rosszból, imádtam a srácot, de egyszerűen hülye, már komikusan lassú a felfogása szegénynek. <3
Agathát nem bírtam különösebben, de szerintem nem is kimondottan könnyen kedvelhető szereplőnek lett megírva.
Penelopet bírtam. Okos, talpraesett, humoros, van stílusa.
„“My mum said that nobody really knew where you came from. And that you might be dangerous.”
“Why didn’t you listen to her?” I asked.
“Because nobody knew where you came from, Simon! And you might be dangerous!”
“You have the worst survival instincts.””
Baz. Baz. :DD Természetesen alig vártam, hogy megjelenjen, de szerencsére erre olyan sokat nem kellett várnunk, 28% ebben a könyvben igazán gyorsan elrepül. A látványos megjelenésétől kezdve meg kb. a könyv végéig fülig ért a szám. Eddig tudtam visszafogni magam, most jön a rajongás része.
Ó TE JÓ ÉG! Baz és Simon! Simon és Baz! Túúúúl jóóóó volt. <3 <3 <3 A szerencsés fordulatok hamarabb bekövetkeztek mint gondoltam, de én aztán igazán nem panaszkodtam. Úúúú, azok a jelenetek! :O *-* Az volt, amit vártam és nem az volt! Nincsenek is értelmes gondolataim erről, csak totális rajongás, amikor felidézek bizonyos részeket. ASDFGHJKL Túúúúl aranyosak voltak ahhoz, hogy bármi mást is írjak róluk. :))) Az első pár Baz szemszög, az első tűz, a téliszünet, a vége… Awwww *-*
A humor! Csak azért nem említettem eddig, mert egyrészt annyira egyértelmű másrészt meg túl sok mindent imádok ebben a könyvben, nem tudok mindent szempontot az elejére venni. Pedig a humor igazán megérdemelte volna, mert jó ég, hogy én, hogy szakadtam rajta! Az az írásstílus totál kikészített. ;DD
„“I like to organize my thoughts.”
“Is this how you normally plot my downfall?”
“Yes. With multicolored pieces of chalk. Stop complaining.””
Azok a zárójelek! :DD Jó, ez furán hangzott, de az egyik kedvenc részeim a könyvben azok a zárójelek. “(I’m just now realizing that maybe I could have saved his life some other way …)” Tényleg, Simon? Tényleg? :DD „Even some of our cookbooks are banned. (Though it’s been centuries, at least, since the Pitches ate fairies.) (You can’t even find fairies anymore.) (And it isn’t because we ate them all.)”
Ami a címet illeti, el sem hiszem, hogy ezt a Bohemian Rhapsodyból értették! :D
Befejeztem a könyvet és csak úgy ragyogtam. Meg úgy közben is. Sokkal jobb dolgom is lett volna, de helyette átmosolyogtam egy napot, amíg kiolvastam a Carry Ont. Beindult az azonnal rajongásig szeretett könyvekre jellemző mechanizmusom is, mentem húgomhoz, hogy én olyan boldog vagyok, hogy egy ilyen nagyszerű könyvet olvashatok stb…
Ennek a könyvnek a szentháromsága a szereplők, a humor, az írásstílus. És én az összeset imádtam. Hangosan nevettem rajta, nem tudtam letenni és legszívesebben vagy azonnal kezdtem volna újra, miután befejeztem vagy kezdtem volna a második részt. A Pinterest jó harmadik lehetőségnek bizonyult, igazán minőségi tartalom van ott a könyvhöz kapcsolódóan. :D
Történetileg igazából elég fura könyv. Mármint, ha érzelmek nélkül csak elkezdeném mesélni valakinek, hogy miről szól, ha normális ember, nem hogy nem győzném meg róla, hogy olvassa, de hallva, hogy én milyen könyveket szeretek inkább nem is fogadna el tőlem többé ajánlást. Tudom, hogy furán hangzik a fülszöveg, hogy egyeseket talán emlékeztethet is bizonyos népszerűbb varázslós könyvsorozatokra és ezt tényleg látom én is. De annyival más élmény ténylegesen olvasni!
Árrrgh nem megy ez nekem túl sok mindent akarom egyszerre írni, idézeteket beszúrni, de úgy pár száz oldalnyit, talán az egész könyv megteszi. Tudjátok mit, inkább menjen mindenki szépen és vegye meg a könyvet, ha szórakozásra vágyik és olvassa el gyorsan!
Nekem egyértelműen kedvenc lett, öt csillag és még, amit rá tudok aggatni elismerést.

Érdekes volt ennek a könyvnek az olvasása, amikor belekezdtem nagyon nem tetszett. Teljesen úgy éreztem, hogy ez 100%-ban egy Harry Potter copy, csak még annak se olyan jó. Később, amikor megjelent végre Tyrannus Basilton Grimm-Pitch (kb. a 150. oldalon..), onnantól kezdve megállíthatatlanul ívelt felfelé a történet. Baz belépett az all-time-favorite szereplőim közé. Üdv a klubban. Imádom az ilyen arrogáns, beszólogatós, sassy, de közben belül meg melegszívű, tiszta karaktereket. Igazából ő vitte a hátán leginkább a történetet. A könyv közepe felé már teljesen máshogy néztem a történetre, teljesen belelkesültem, elszakadtunk a HP másolástól és bejöttek teljesen egyedi cselekményszálak, amik meg nagyon tetszettek. A vége egy kicsit csalódás volt, nem tetszett a végső lezárás. spoiler De az például engem egyáltalán nem zavar, hogy az előzményeket csak ilyen elmesélés szintjén kapjuk meg, nem volt hiányérzetem ilyen szempontból. Összességében egy 4*-ot megérdemel. :)

Az emberek legnagyobb panasza erre a könyvre, hogy Harry Potter utánzat, de… igazából a Harry Potter is elég sok helyről lopott, szóval… Inkább ne menjünk bele.
Igen, a könyv az elején, és számomra csakis az elején mutatott hasonlóságot a Harry Potterrel, és őszintén szólva, nem is érdekelt. Kicsit lassan indultam neki, az első hetven oldalt kb három nap alatt olvastam el, de tény, hogy közben más dolgom volt, és nem jutottam el a könyvhöz. Aztán következő 320 oldalt kb 6 óra alatt kivégeztem, és majdnem nem feküdtem le emiatt a könyv miatt az este.
Imádtam elejétől a végéig, és Rainbow Rowellt hivatalosan kedvenc írómmá avattam, mert eddig háromból három könyve eléggé betalált nálam.
Annyira jó volt! Beleszerettem Simon és Baz párosába, és imádom Pennyt. A Fangirl néhány dolgot elspoilerez ezzel a könyvvel kapcsolatban, de nálam csak még jobban erősítette a szeretetemet ezek iránt a karakterek iránt és csak még jobban el akartam olvasni.
spoiler
A probléma csak az, hogy most ha felszabadulok tumblr-re, és rákeresek a carry on tagre, soha nem jövök le… :D

Először csak kapkodtam a fejem, hogy lemaradtam-e valami előzmény kötetről, amit el kellett volna olvasom előtte?
A világ és az iskola megegyezik nagyjából a Harry Potter világával, és úgy referált vissza előző évi kalandokra, gonosszal való harcra, hogy folyamatosan úgy éreztem lemaradtam valamiről.
De aztán, miután már Baz is feltűnt a színen, kezdtem kényelmesen belesüppedni a világba és történetbe, és már nem zavartak az ilyen visszautalások.
Sodró volt a történet, olyan volt a világ is, mintha egy régi baráthoz tértem volna vissza. Bár sokban emlékeztet a HP-re, de mégsem zavaróan koppintás, vagy silány másolat, hanem egy csodálatos történet, amely önmagában is megállja a helyét. Nagyon-nagy könyvmásnaposságba taszított, így nem is kérdés a szinte azonnali folytatás elolvasása. :)

Oh, hát hello te iskolapéldája a fanfictiönöknek!
Az első harmadán túl kell esni, de aztán igazán magára talál a történet, kikristályosodik, hogy ki kicsoda és így tovább.
Világmegváltást nem kell tőle várni, de kellően szórakoztat és kikapcsol. Kicsit tartok tőle, hogy innen, hogy akarja tovább vinni Rowell a sztorit, szóval lássuk a medvét sárkányt!

Az utóbbi időben egyre több lélektani könyv akadt a kezembe, így úgy gondoltam, hogy ideje visszatérni és visszarázódnom a fantasy világba. Nem csalódtam. Kicsit féltem, hisz angolul olvastam. A könyv nyelvezete azonban egyáltalán nem nehéz, élvezhető és könnyen értelmezhető is.
Maga a könyv egy nagyon kis könnyed, ifjúsági fantasy, ami szinte rabul ejti az olvasót már az első oldalakon. A világa nagyon tetszik – nagyon hasonlít a Harry Potter-hez – mégis teljesen egyedi. A karakterek nagyon szerethetőek. Imádtam Simon és Baz párosát. A cselekmény szál is izgalmas volt, picit talán kiszámítható, de aki otthonosan mozog a fantasyban, szerintem simán ki tudja következtetni. Ez nem a könyv hibája.
Remélem, hogy egyszer magyarul is kiadják.
Egyszerűen imádtam, odavagyok érte!

Úgy vágtam bele ebbe a könyvbe, hogy úgy fogok rá tekinteni, mint egy fanfiction-re, mert ugye ezt elvileg Cath írja a Fangirlben. Ez az a fajta fanfic, amit általában 4-5 fejezet után feladnék, mert túl sok a cselekmény, ami nem a románc, mert őszinte leszek, minimális cselekmény nem árt, de azért én a románc miatt olvasok ficeket.

Miután rájöttem, hogy nem tudok rá fanfictionként tekinteni, ezt az egész HP vonalat érzékeltem nagyon erősen, és próbáltam nem erre fókuszálni, és ez rendkívül idegesített (mármint az erre való képtelenségem). Az előttem szólok mind azt írják, hogy így meg úgy hasonlít a HP-re, és ez hogy baj vagy nem baj. Hát az a helyzet, hogy ez nem hasonlít rá, hanem ez konkrétan egy Harry Potter karikatúra némi Twilight ízesítéssel (a szerző is írja a könyv végén, hogy ez az ő párlata a Kiválasztott sztorikból).

És hát tényleg, ha valaki mélyebben benne van a Harry Potterben, a Twilightban, meg úgy általában a popkultúrában, akkor érteni fogja ezeket a kis kikacsintásokat. De tényleg azt mondanám, hogy ez egy karikatúra. Azok a dolgok, amik jellegzetesek a HP-ben, itt nagyító alá kerülnek, és tízszeres méretben nézhetjük őket. Most csak hogy pár dolgot említsek: spoiler és most itt meg is állnék, mert tényleg tele volt ilyenekkel.

A romance 66%-nál kezdődött (kicsit türelmetlen voltam és rákerestem bizonyos szavakra, hogy előre tudjam, hogy meddig kell várnom), és a fanfictionöknél már előre félek, hogy ha ilyen hamar összejönnek, akkor utána jól a nyakamba zúdítják utána az angstot, ami általában abból áll, hogy a két szereplő kommunikációra képtelen idióta, és még 3x félreértik egymást a sztori vége előtt. Hála a szerzőnek, itt semmi ilyesmi nem volt. És őszintén, halál büszke voltam Simonra, amiért képes volt értelmesen kommunikálni, amit gondolt és érzett. Az már tök komolyan részletkérdés, hogy mindezt hogy adja elő…

A „varázsigék” még megérnek egy misét. Bizonyára a fordítók rémálma, amit itt végre kell hajtani, mert ezeknek a bevett kifejezéseknek nem mindig van más nyelven is megfelelőjük. Például a „Have a break, have a Kitkat” soha nem lett szerintem magyarra lefordítva, meg nem gondolnám, hogy egy Queen szám dalszövege bármilyen más nyelven olyan ikonikus lenne, mint eredetileg. Mindenesetre ezek is jó kis popkulturális meg ilyesmi kis pöccintések voltak, amiért kb pacsiztam volna minden alkalommal az írót, főleg akkor amikor ilyen feminista kis megszólalásokkal jött elő (az életem átmenne a Bechdel-teszten volt a kedvencem). :D

Szóval azt hiszem, most dagonyázok kicsit még ebben a sztoriban (mert mindazok mellett, hogy karikatúra, azért a szereplők szerethetőek, és nagyon jól össze van rakva), de nem akarom rögtön folytatni a következővel, mert félek, hogy az kevésbé lenne jó (bár azokban nyilván nem a 66. százalénál kezdődik a románc, úgyhogy ki tudja), ha ilyen frissen rögtön belevágnék.