Az ​élet esszenciája 22 csillagozás

Rain Arlender: Az élet esszenciája

„Természetkedvelő munkatársat keresünk. Magánytűrés kötelező, nagy láb előny.”
Egy ilyen álláshirdetést olvasva jobb, ha az ember menekül. Aurorának azonban nincs sok választása – kénytelen belevágni.
Munkaadója egy whisky lepárlót üzemeltető skót család. Munkahelye a szabad mező: se állatok, se növények, semmi valódi tennivaló. Munkaeszköze – és egyetlen hű társa – egy pár óriás méretű gumicsizma. Aurora dolga pedig, hogy a vidéket járja, és sejtelme sincs, miért fizetik.

„Már Rain Arlender első regényét, az Y-t is imádtam, de ezt olvasni olyan élmény, mintha Roald Dahl és P. J. Wodehouse társaságában poharazgatnék egy skót kastély kertjében, miközben úgy repkednek körülöttünk a történetek, mint a kések, vagy mint az éjjeli lepkék egy üveg kivilágított Rattray Old Garden Malt whisky körül.” Kemény Zsófi, író, slammer

„Izgalmas, meglehetősen telt, lecsengése erős, karcos, mint egy jól eltalált blend.” Horváth Dániel, a Budapesti Operettszínház művésze

>!
Syllabux, Budapest, 2016
222 oldal · ISBN: 9786155578533 · Fordította: Kun-Béres Anikó · Illusztrálta: Faniszló Ádám

Enciklopédia 1


Kedvencelte 7

Most olvassa 1

Várólistára tette 45

Kívánságlistára tette 47

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

>!
Kelemen_Hanna P
Rain Arlender: Az élet esszenciája

Nem túlzott az író, amikor a könyv címét adta, tényleg az Élet Esszenciája van benne. Hogy miért érdemes, hogy mindig történhet velünk valami, vár ránk valami, ami csak nekünk lett odatéve, akkor is, ha egyébként egy szívás az egész. Sztorik és sorsok, helyzetkomikum és fanyar humor. Vagyis minden, amiért élni és olvasni érdemes.

2 hozzászólás
>!
Levandra
Rain Arlender: Az élet esszenciája

Könnyű megtalálni egy könyvvel a közös hangot, ha hozzád hasonlóan az összes szereplő fordítva van bekötve. Érdekes kommunikáció jött létre közöttünk, kérdések és válaszok nélkül. A könyv ismerte a kérdéseimet, én pedig a válaszokat, és fordítva. Hálát adok a sorsnak, hogy végül valahogy mindig megtalálnak a jó könyvek. Egy pillanat alatt eloszlatta bennem a reggeli ébredés utáni magány keltette érzést, vele együtt egy igazán értékes következtetést levonva: de jó, hogy nem vagyok egyedül!

Ez a sajátos, szarkasztikus humor, amivel a saját életem is jócskán át van itatva, azonnal megfogott magának. Olvasás közben egy olyan közegbe csöppentem, ahol valami fura oknál fogva otthon éreztem magam. Annyira jó volt tökéletesnek kikiáltott világunk kifordított, mégis valós oldalát látni; még ha humorba ágyazva is, azt sugallva: ilyen nem létezik, nem is létezhet! De még mennyire, hogy igen! Elő a mai kortárs szemlélő móddal, le a szemellenzővel, félre a rózsaszín cukormázzal, lépjünk túl az idillen, és csöppenjünk bele valami újba, ami felráz, ami új színt ad és telítve van élettel! De annál több komikus fordulattal és kinyilatkoztatással az élet nagy igazságairól.
Tovább: http://emilang.blogspot.hu/2016/11/rain-arlender-az-ele…

4 hozzászólás
>!
Sol
Rain Arlender: Az élet esszenciája

Valószínűleg mindannyian olvastunk már történeteket harcosokról, lázadókról, azok hősies helytállásáról. Találkoztunk már olyan művekkel, amik nehezen induló, de végül beteljesülő szerelmekről szólnak. Az élet esszenciája sem különb ettől, mindez – és még sok más is – megtalálható a lapjai között. Az eddig felsorolt információk bizonytalan hányada nem felel meg a valóságnak. Az ebből adótó esetleges bizalmatlanságot kiegyenlítendő, kéretik a maradékot sem komolyan venni. ;)

Aki olvasott már családregényt, valószínűleg semmi extrát nem talált a koncepcióban: a szereplők kapcsolatot teremtenek egymással, összejönnek, konfrontálódnak, ármánykodnak, megalázkodnak és felemelkednek, mások hidakat égetnek fel. Nem nagy szám, van ilyen minden történetben. Itt viszont az egészet belengi egy nagyon beteges humor, néhány elem, ami csak később nyer magyarázatot, és egy nagyon beteges humor (de ezt mintha már mondtam volna).

Teljes értékelés: http://konyvvadaszok.blogspot.hu/2016/11/rain-arlender-…

12 hozzászólás
>!
meseanyu MP
Rain Arlender: Az élet esszenciája

A vége nagyon morbid volt, azon egy picit változtattam volna, de egyébként tökéletes. Rettenetesen szórakoztató, vicces, olvasmányos, és magyar szál is van benne. Aurorát meg imádtam.

>!
Könyvkuczkó P
Rain Arlender: Az élet esszenciája

A regény érdekessége, hogy a különböző helyzetek abszurditásán nevetünk, és mondogatjuk, hogy a nagybetűs élet nem tudna ilyen forgatókönyvet írni… Közben pontosan tudjuk, hogy márpedig az élet olykor nagyon is morbid lehet. A fanyar, csípős humornak köszönhetően még a legmocskosabb családi szennyesen és a legnagyobb prosztóságon is szívből, könnyezve röhögünk.
Bővebben:
http://konyvkuczko.blog/2017/12/20/rain-arlender-az-ele…

>!
Nikkincs
Rain Arlender: Az élet esszenciája

Amikor az ember lánya hétköznap eljut abba a fázisba, hogy lelki szemei előtt megjelenik a „game over” felirat, akkor biztosan mondhatom, hogy valami vicces könyvre van szüksége a kikapcsolódáshoz és az elemek újratöltéséhez. Így került a kezembe Rain Arlender Az élet esszenciája című könyve. Maga a könyv néhány fejezet, egy-egy emberi sors, egy-egy kaland elmesélése, amely aztán szépen egy kerek egésszé, egy lassan összefonódó családtörténetté válik a végére. Minden fejezet egy-egy puzzle darab, eleinte még csak keressük a különálló darabok helyét, hogy a legvégére egy családi albumban szereplő képpé álljon össze.
Stílusát tekintve egész végig egy másik írónő és annak egy könyve járt a fejemben, a humor és környezet miatt nekem Katarina Mazetti A pasi a szomszéd sír mellől című könyvét idézte meg egy kis alkoholos, skótos beütéssel. Aki azt szerette, szerintem a Rattray család történetét is élvezni fogja. Nekem okozott néhány óra vidám szórakozást, és bár a vége egy picit szíven ütött, de hát az élet sem fenékig tejfel, gondolom a whisky lepárlókat üzemeltető családok élete sem.

>!
reta09
Rain Arlender: Az élet esszenciája

Mikor leülök megírni egy értékelést, mindig megfogadom, hogy most nem esek túlzásba, nem írok túl sokat, de mindig megbukom. Megint kicsit szóáradat tört rám, nem tehetek róla, ami jó, arról rengeteget lehet írni, és ez a könyv, több mint jó! Imádtam a humorát, bár néhol kicsit morbid volt. Ironikus és szarkasztikus. Úgy van elmesélve a történet, hogy ez akár veled is megtörténhetne, valóságos és hihető. Egyszerűen imádtam. Sok könyvnek az a nagy hibája, hogy az oldalszám növelése miatt tele van töltelékkel. Ennél a könyvnél még azt sem bántam volna, sőt, voltak részek, aminél hiányoltam a részleteket. Viszont ennél a könyvnél is felvetette fejét, hogy hazudni a házastársunknak megengedett, sőt az ő érdekében ildomos, hát ezzel nem tudok egyetérteni.

Ez az a könyv, ami egy melankolikus időben, vagy ha épp rossz a kedved, tuti kiránt a mélabúból. Szerintem mindenkinek el kéne olvasni, több figyelmet érdemelne.

Bővebb kifejtés és ömlengés:
http://habarkonyveskocsma.blogspot.com/2017/05/rain-arl…

>!
Coffee I
Rain Arlender: Az élet esszenciája

Abszolút 5 csillag, gondolkodás nélkül.
Skót családregény, amiről fogalmam sem volt, mi lesz a véleményem, de annyira szerettem, hogy most, hogy vége, vakargatom a fejemet, hogy mit olvassak. Tele humorral. Abszolút alkoholmentes, a nevetéstől mégis majdnem sikerült megrészegednem. Hosszabban, mélyebben a blogomon:
http://www.amasikvilag.hu/2016/09/rain-arlender-az-elet…
Kíváncsi lennék néhány ismerősöm véleményére az író másik könyvéről, ha olvastátok, mondjátok, az is letehetetlen?

2 hozzászólás
>!
szucsiani
Rain Arlender: Az élet esszenciája

Először azt hittem, hogy ez egy jópofa, önálló történetekből álló kötet. Ahogy haladtam az olvasással, szépen összeállt egy zseniálisan megírt családtörténet. Nagyon sok ismerős élethelyzet, elképesztő angol humorral. Tetszett a regényben a magyar vonatkozású szál, jól ismerhet bennünket az író.
Bátran ajánlom azoknak, akik szeretik az abszurd, néha morbid humort. Garantált a percekig tartó nevetés.

3 hozzászólás
>!
klaratakacs +SP
Rain Arlender: Az élet esszenciája

Az eleje volt a nagy rácsodálkozás, hogy mi is ez??? Értettem is, szórakoztató is volt, de nem annyira. aztán amikor jötek a többi szereplők, kicsit elvesztettem a fonalat időszerűségben, majd visszakapaszkodtam és már tudtam kit hova rakni. Na onnantól viszont…. hatalmas nevetések, gyilkos zárójelezések, egy kicsit gügye ám, szorgalmas család….
Nagyon szerettem a stílust és a humort. Az egyéniségeket (mert azok vannak ám). A magyar részeket. (néztem is, hogy ki az író, de semmit nem találtam róla, illetve csak a facebook oldalát)
Aki szórakozni akar egy jót, olvassa. Aztán igyon egy guggolós pálinkát és harcoljon a tehénkolompok ellen!


Népszerű idézetek

>!
Sol

Aki azt hiszi, hogy a falusi kakas hajnalban kukorékol, azt ezen a ponton felvilágosítanám, hogy téved. A falusi kakas, az egész nap kukorékol, némelyek még éjjel is, és szarnak a népmesékre, mert sose olvastak egyet se.

122. oldal

Kapcsolódó szócikkek: kakas
6 hozzászólás
>!
Levandra

Volt munkája, saját lakása, egy kevés megtakarított pénze – túl szép volt ez együtt. Valahol muszáj volt elrontania.

1 hozzászólás
>!
Sol

Poppy az év nagy részében egyedül volt, és akadt elég gondja, az anyja nélkül is, a hajóskapitány fiával – súlyos magatartásbeli gondok, amik miatt ma sajátos nevelési igényűnek (ezoterikuséknál indigókéknek) neveznénk egy gyereket, de akkoriban még csak istenverte büdös kölöknek hívták.

88. oldal

>!
Könyvkuczkó P

Estére Marion megelégelte, hogy egész nap a búbánatos fejét kellett néznie, és bevitte egy kocsmába, ahol azt mondta Patricknek, hogy ha búsulni akar, ám tegye, de akkor már fejlessze tökélyre, mert a búsulás az nem egy szomorú arc, egy lebiggyesztett száj – nem. A búsulás, az sokkal több ennél. És ha Patrick meg akar tanulni úgy istenigazából nekibúsulni, és a világot szar helynek érezni (önmagát meg egy darab szarnak benne), akkor a legjobb helyre jött, mert itt, Magyarországon ennek évszázados hagyományai vannak.

1 hozzászólás
>!
Könyvkuczkó P

A fogyókúra lényege, hogy egy gazdagon megpakolt tányérról nagyjából mindent megehetsz, amit a szakács eredetileg díszítésnek szánt.

>!
Könyvkuczkó P

Mary négy dolgot utált nagyon a világból: az alkoholt, a sportot, a politikát, és a háborút. Poppy egy őrnagyhoz ment, Daisy egy államtitkárhoz, Faye egy futballedzőhöz. Ezek után Mary mama már csak Leonában reménykedhetett.
– Bárkihez mehetsz, édes lányom – mondogatta –, ha már a nővéreid így eltolták az életüket, csak csaposhoz, kocsmatulajdonoshoz, italboltoshoz ne menj.
A whisky lepárlók egyetlen örökösei érthetetlen módon maradtak ki a felsorolásból.

>!
Zádorka

Otthon Patrick gyanakodva nézegette a paksamétát.
– Mi ez a rengeteg papír? – kérdezte Mariontól.
– Kaptuk – vont vállat Marion. – Azt mondták, Stella nagyon okos. De hát azt is mondták, hogy beszélgessek vele tehenekről.
Patrick beleolvasott a papírokba, aztán elindult, hogy megkeresse a lányát. Nem volt nehéz dolga: Estella a nappali kanapéján ugrált. …
– Azonnal lejössz onnan – mennydörögte Patrick, amikor meglátta, hogy Estella koponyája és a kristálycsillár vészes közelségbe kerülnek egymással (ritmikus ismétlődéssel). – Lejössz onnan, és elmeséled nekem, mi van azokkal a tehenekkel. …
– Mozgalmat alapítunk Rosie-val a jogaikért – közölte Estella lihegve, miután abbahagyta az ugrálást, és leszállt a kanapéról.
Patricnek csak a mozgalom, az alapítás, és a jog szó jelentése nem volt határozottan kristálytiszta, úgyhogy belekapaszkodott az egyetlen értelmes szóba a mondatban:
– Ki az öregisten az a Rosie?

>!
reta09

(Aki azt hiszi, hogy a falusi kakas hajnalban kukorékol, azt ezen a ponton felvilágosítanám, hogy téved. A falusi kakas, az egész nap kukorékol, némelyek még éjjel is, és szarnak a népmesékre, mert sose olvastak egyet se.)

122. oldal

5 hozzászólás
>!
Könyvkuczkó P

Amikor 1956 október végén egy kora reggel Gróth István kilépett a házuk kapuján, egy tank állt vele szemben. István azonnal visszafordult a házba a sapkájáért meg a sáljáért. Tudta, hogy Budapesten történelmi szelek fújnak, mert azok a szelek már fújtak egy ideje a belvárosban. Csakhogy ő egy kicsivel kijjebb lakott a külvárosnál, és a Báthory utcába érkező szeleket aznap reggel szokatlanul hűvösnek találta.

>!
reta09

Még azt sem értette, hogy miért kell előbb porszívózni, és csak azután port törölni. Leona hiába magyarázta, hogy azért, mert a porszívó, az felveri a port, és egy felvert por igazán nem maradhat ott a bútorokon takarítás után. Aurora azonban úgy tanulta, hogy a porszívó, az nem veri a port, hanem szívja. (Mert egy orosz árvaházban ilyesmikkel tömik a gyerekek fejét.) Így aztán, valahányszor Aurora felporszívózott, Leona gyorsan letörölgetett utána, mire Aurora újra elővette a porszívót, hogy felszívja a törölgetés által felvert port, de alighogy kikapcsolta a gépet, Leona máris ott állt mögötte, támadásra készen, a portörlőjével.

130. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Gerald Durrell: A piknik és egyéb kalamajkák
M. C. Beaton: Agatha Raisin és a nyársat nyelt rendőr
Jan Potocki: Kaland a Sierra Morénában
Karinthy Frigyes: Tanár úr kérem
Darvas Szilárd: A csodálatos papagály
Friedrich Gerstäcker: Zsiványok
Rónaszegi Miklós (szerk.): Különös történetek
Alphonse Allais: Horgász a pácban
Douglas Adams: Vendéglő a világ végén
Sue Townsend: A 13 és 3/4 éves Adrian Mole titkos naplója