Szabadkőműves ​zsoldban (Ady Endre és a szabadkőművesség 2.) 4 csillagozás

(1905–1908)
Raffay Ernő: Szabadkőműves zsoldban Raffay Ernő: Szabadkőműves zsoldban

Raffay ​Ernő korábbi könyveiben már vizsgálta a magyarországi szabadkőművesség Trianon előtti történetét, célrendszerét. Rámutatott, hogy a szervezet – amelynek legharciasabb, legaktívabb és egyre erősödő radikális tagjai, illetve páholyai a keresztény magyar nemzetállam megdöntését akarták elérni – előszeretettel alkalmazta a közvélemény, az értelmiség titkos befolyásolásának különféle módszereit. Ady Endre hírlapírói tevékenységének elemzése azért fontos, mert egyrészt prózai munkássága nem része a kialakított Ady-képnek, másrészt megvilágítja a folyamatot, amelynek során a tehetséges, tragikus sorsú költő szellemi és erkölcsi béklyóba kényszerült, majd a pénz reményében, ám meggyőződésből is, az országrontó erők és személyek zsoldjába állt. Napjaink eszmei-politikai folyamatainak megértése szempontjából is jelentőséggel bír, hogyan ítéljük meg Ady Endre sorsát, életét és munkásságát – valamint a korszakot, amelyben élt, és amely a Magyar Királyság megsemmisítéséhez… (tovább)

Róla szól: Ady Endre

>!
Kárpátia Stúdió, Köröstárkány - Kápolnásnyék, 2019
320 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155374289
>!
Kárpátia Stúdió, Budapest, 2014
340 oldal · ISBN: 9786155374128

Most olvassa 1

Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 8


Kiemelt értékelések

jano_andriska>!
Raffay Ernő: Szabadkőműves zsoldban

Bármennyire megerőltetem az agyam, nem emlékszem, hogy a középiskolában szó lett volna Ady katolikusellenességéről, szabadkőműves szellemi tevékenységéről vagy nemzetellenes radikális liberalizmusáról. Bár a katolikusellenesség csak egy dolog; a vallásellenesség ennél jóval sokkolóbb egy keresztyén lelkületűnek gondolt, tanított költő esetében, aki így cikkez a Budapesti Naplóban 1906-ban, az Új versek megjelenésének évében: „Az Egyház ellen tüntettek már zajosabban is Párizsban. Az Egyház ellen, mely ma is szívesen rakna tűzre minden szabadgondolkodót. […] A Vallás ellen. A szörnyű bilincs ellen. Mely butává és szomorúvá teszi boldog sorsra hivatott embermilliók életét. […] Mégis csak a Vallás áll az emberi boldogulás útjában.” (253. p.)
Mint az első kötetről írt értékelésemben már utaltam Ady skizoid személyiségére link, a második kötetben ez még inkább szembetűnő. De magyarázatoknak sem vagyunk híján. Például arra, hogy lehet, hogy a világirodalom legszebb, legmeghatóbb verseit egy vallásellenes költő írja, a szerző Bölöni Györgyöt idézi, aki Ady szabadkőműves testvére volt a Martinovics páholyban: „Ady istenének nincs köze egyházhoz és valláshoz, csak Emberhez. Az ő istene fikció: istenformába öntött életviaskodása.” (244. p.)
Ezt megerősíti több vallás- és hazaellenes újságcikke is, melyek elképesztő mennyiségben sorjáznak a könyv lapjain; ezekben sokak kedvenc költője arról prófétál, hogy a „templomokból pár év múlva már múzeumok, iskolák vagy munkás-menházak lesznek”. (277. p.) Persze, lehetne ezt mellékesen kezelni, ha nem lenne világos: Ady egy „nagy, baloldali gondolat magját vetette el, azóta ugyanis minden hazai baloldali csoport gyalázza a keresztény magyar nemzetállam vezetőit, s célul tűzi ki e rendszer megsemmisítését”.
Raffay Ernő rendkívüli felkészültsége, éleslátása és precíz forrásfeltárása példás. Ady mentségére hozza fel, hogy nem élhette meg az általa magasztalt szocialista eszme gyakorlatát, az ország széthullását, valamint azt, hogy bár idővel rájött, hogy rossz oldalra állt, felismerésével elkésett. Nem volt visszaút, mivel azzal a saját megélhetését tette volna kockára.
Mivel történelmi, kultúrtörténeti szakmunkáról van szó, nagyon érdekes, de nem egy könnyű olvasmány. Viszont az igazi nehézséget nem a szikár előadásmód jelenti, hanem az, hogy a hiteles beszámoló után mit kezdünk Ady nagyszerű verseivel. Mert hogy ezek után ugyanúgy olvasni nem lehet őket, az bizonyos.

Szűcs_László_Norbert P>!
Raffay Ernő: Szabadkőműves zsoldban

Ady Endréről már életében nagyon rossz véleményt alakítottak ki ismert magyar személyek.A legjelentősebb személy Tisza István aki szerint Ady és a Nyugat csak levéltetűk magyar kultúra pálmafáján.E a kritika nem véletlenül alakult ki, Ady és keresztapái a magyar kultúra lebecsüléséből lejáratásából sportot űztek.Magukat haladónak, a velük egyet nem értőket maradinak mondták.


Hasonló könyvek címkék alapján

Nyáry Krisztián: Így szerettek ők 2.
Goda Gábor: Írás közben
Arday Géza: Szellemi iránytű az emigrációban
Borbándi Gyula: Népiség és népiek
Annus József – Czine Mihály (szerk.): Válasz Évkönyv 1989 I-II.
Féja Géza: Márciusi Front
Sas Péter: Magyar erőtér
Sándor Iván: Leperegnek a nyolcvanas évek / A kilencvenes évek és Bibó hagyatéka
Csunderlik Péter: A Galilei Kör története
Csunderlik Péter: Radikálisok, szabadgondolkodók, ateisták