Csirketánc 75% 13 csillagozás

Hallidayék mindenféle izgalmas dologgal megrakodva érkeznek. Egy karácsonyi rózsával, egy fazék ráklevessel, tőkén érlelt bioparadicsommal meg a könyvekkel, amikre a gyerekeim régóta vágynak, csak én túl zsugori voltam, hogy megvegyem őket.

Időközben a másfél éves Halliday uraság titkos ásatásokat folytat a konyhaszekrényben. Végül boldogságtól sugárzó arccal bukkan fel az anyja mellett, mi pedig mind a ketten hangosan sikítozni kezdünk. A gyerek csupa vér. Megkönnyebbülünk, amikor megpillantjuk az üveget a kezében.
– Te jó ég, ételszínezék – mondja Rose, aztán elsápad.
– Nézd meg a padlót!
A gyönyörű, meleg, drága gesztenyefa padlón vérvörös foltok éktelenkednek. Az ifjú Halliday láthatólag minden sarkot bejárt anélkül, hogy észrevettük volna
… A következő félóra olyan, mint a Folytassa… sorozat horrordarabja.
…Ételszínezék díszeleg a cipőnkön, a körmünk alatt, az asztalon és legfőképpen Halliday uraságon, aki időközben kiérdemelte a Vámpírbébi megtisztelő címet.

Felixet egy az üvegházban talált fergeteges metszőollóval sikerül elcsábítani. Ezzel felfegyverkezve közelebb viszi az alacsony létrát legkedvesebb formára nyírt bokromhoz, egy aprólékos munkával megformált, három méter magas csirkéhez és felkészül, hogy lecsapjon rá. Charles épp arra jár és bár nem érzékeli a csirkekrízist, megszerzi magának a létrát, Felix pedig a talajszintre, egy kevésbé értékes bokorhoz szorul csillogó pengéjével. Giles, aki rám sütötte, hogy „igazán szánalmas” vagyok, amiért meg mertem kérni, hogy segítsen, tizenkét méter magasan ül egy faágon, és vidáman kiabál lefelé mindannyiunknak, hogy hol találjuk a talicskát, a gereblyét meg a többi kerti szerszámot, a múlt heti kertbe csábítási kísérlet maradványait, amiket ő onnan könnyedén vesz észre.

A palacsintás nap rosszul kezdődik. Elfelejtettem több tejet, citromot meg egy csomó mást venni. A főzőlapra fröccsent vajból felszálló sűrű füst ellenére végül azért sikerül három gyámoltalan palacsintát produkálnom.

A tyúkok halálos veszedelmet jelentenek minden kertre, és én éppen ezért szereztem be ezt a fajtát,mert szépek és kicsi a karmuk. Elneveztük őket Mustárnak, Kecsöpnek és Majonéznek és mindig tudjuk, melyik melyik. Karmukkal és csőrükkel keményen dolgoznak, nehogy valami is megnőhessen, a téli violákat például úgy elintézték, hogy idén remény sincs rá, hogy virágozzanak.

Húsvétvasárnap van, és anyámnál ebédelünk. Bárány roston mentaszósszal és sült almával. Minden egyes húsvétkor ezt esszük ebédre, amióta az eszemet tudom, és mindenképpen ez anyám konyhaművészetének csúcsa. Ő maga éppen a körmére fest felváltva kék és piros csíkokat, amikor megérkezünk

A kerti munka most már halaszthatatlan, különben nyárra minden az enyészeté lesz. Bárcsak ne vetettem volna el annyi magot. Az üvegházban hegyekben állnak a tálcák Csak úgy hevernek ott szerteszét. Sidney, a macska pedig nem a dolgát végzi rajtuk, hanem alszik bennük, miáltal ha egy növény nagy küszködés közepette elődugta a fejét a föld alól, már mehet is vissza. Valamit csinálnom kell velük, hogy ne a macska legyen a haláluk.

Április1.
Már akkor gyanakodnom kellett volna, amikor Felix és Giles megjelent az ágyam mellett.
– Szia, anya, főztünk neked teát.
Az én drága kócos gyerekeim a pizsamájukban. Ahogy ébredezem, nyomok az arcukra egy-egy puszit, és kedvességük annyira meghat, hogy még azt sem bánom, hogy csak fél hét van, és a nyári időszámításnak köszönhetően sötét. Hátamat a párnának támasztva felülök, mindkét oldalamon egy-egy fiúval. Mindegyik szélesen mosolyog. Édesek. Belekortyintok a teába.
– Pfúúúj! Ki a fene tanított meg benneteket teát főzni? Ebben só van, ti buták!
– Ha, ha, ha, április bolondja! – Visítozva és nevetve táncolják körbe a szobámat. – Beugrottál, beugrottál!

Egy magányos kerék gurul be az udvarba, szorosan a nyomában pedig anyám kocsija is megérkezik.
– Nem tudja, hol lakik a pótkerék? – viccelődik Simon.
Végül kiderül, hogy a kerék egyszerűen leesett az autóról.
– Pont a kapu előtt történt, hál’ Istennek. Lehettem volna az autópályán is. – Anyám kimászik a vezetőülésről, kiegyenesedik az udvar közepén, és előkapar egy megnyugtató cigarettát.

Elültetek egy sor árvácskát, a nap kibújik a felhők mögül, a szél csillapodik, és egyik pillanatról a másikra tavaszi langymeleg vesz körül. Szélesre tárom a karomat, a fűre vetem magam, és a végtelen kékséget bámulom.
– Mrs. Denny?
Bizonyára lehunytam a kezem, és elaludtam. Amikor újra kinyitom, egy arcot látok ott, ahol előbb még az ég volt. – Mrs. Dennyt keresem.
– Igen, én vagyok az. – Fel kell állnom, de hogyan? A férfi még mindig engem figyel sötét, ívelt szemöldöke alól.
– David Lanyon vagyok – folytatja. – A múlt héten telefonált, hogy csináljak meg valamit a fürdőszobájában.
Ami azt illeti, nagy részét nem hallom annak, amit mond. Iszonyatos zavarban vagyok, és megpróbálok úgy feltápászkodni, hogy ne vegye észre, mennyire elvörösödtem. Meggyőződésem, hogy nyitott szájjal aludtam, sőt, talán még horkoltam is.