A ​halál tökéletes emlékezete 2 csillagozás

Radoslav Petković: A halál tökéletes emlékezete

Konstantinápolyt bármelyik pillanatban beveheti a török; a hatalom és hadsereg nélküli császár nem képes megvédeni az birodalmat. Négy kamasz a pogány isteneket próbálja segítségül hívni. Egyikük, Filarion élete a neoplatonikus filozófus, Pléthón életével szövődik össze. Kettejük történetében az ortodoxia és a pápaság viszonya elválaszthatatlanul fonódik össze a lélekvándorlás tanával és más pogány hiedelmekkel.

Radoslav Petković négy évtizeden átívelő, finom arányérzékkel megírt történelmi regényében Kelet és Nyugat e sajátos közös történelmi pillanatának széles panorámája tárul fel, és kiderül, hiába tudjuk, mi történt a múltban, az ember sosem szűnik meg reménykedni, hátha ezúttal másként lesz.

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Horizontok

>!
618 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636766115
>!
Jelenkor, Budapest, 2017
618 oldal · ISBN: 9789634371786

Kedvencelte 1

Várólistára tette 22

Kívánságlistára tette 13


Kiemelt értékelések

Kuszma P>!
Radoslav Petković: A halál tökéletes emlékezete

Nagyívű Bizánc-regény, vagy legalábbis kísérlet annak megvalósítására. Petković a Bizánci Birodalom hattyúdalához ír librettót (ahm…), központjában a pillanattal, amikor Konstantinápoly falai leomlanak, és Mehmed szultán szentségtelen seregei szentségtelen lábaikkal megtapodják annak szentséges utcáit. Waltari írt már hasonló témájú könyvet*, de Petković nem a Waltari-féle történelmi regény eszméjét követi, sokkal inkább az Eco által kitaposott ösvényen kószálna. Ennek következtében A halál tökéletes emlékezete egy észveszejtő tudással megírt, töredezett nagyeposz számos információs betéttel a korszakról, többek között a latin-görög egyházak civódásairól, nyakon öntve jelentős adag misztikummal. Csak úgy hemzsegnek benne a püthagoreusok, neoplatonisták és Corpus Hermeticum-hívők, valamint egyéb eretnekszerű csoportosulások, akik csak úgy szaglanak a kénkőszagtól. Jelzem rögtön: én imádom az ilyen kulimászokat, csodálkoztam is kicsit, hogy telnek az oldalak, és mégsem tudok kellő kényelemmel elhelyezkedni a könyv ölében – ez egy rejtély, gondoltam, ami megoldásra vár. És arra jutottam, hogy két dolog miatt nem tudom érdemei szerint értékelni ezt a regényt.

1.) Azt hiszem, ez az észveszejtő tudás egy kicsit túl észveszejtő is. Petković annyit akart belőle beletömködni ebbe a 600 oldalba, hogy az már a regényszerűség rovására megy. Az udvari intrikák és vallástörténeti pletykák leírásai folyamatosan megakasztják az olvasót – árad ugyan belőlük a bennfentes ismeret, amit az író a korszakról elsajátított, de hát a túl sok kitérő egy idő után árt a drámai gépezetnek.
2.) Megakaszt továbbá az is, ahogy a szerző felbolygatja a történések időbeli egymásutániságát. Persze nyilvánvaló, hogy a posztmodern óta az idősíkokkal (és elbeszélőkkel) való bűvészkedés általános eszközzé vált, és én vagyok az, aki ennek az eseménynek a leghangosabban tapsikol. Ugyanakkor e módszer legitimitását az adja meg, hogy az új rendszerezés a maga módján (dramaturgiailag, spirituálisan, stb.) magasabb rendűnek tűnik a normál lineáris időkezelésnél – az ember úgy érzi, hogy valami újat, többet kap így, mintha csak battyognánk A-ból B pontba. Itt én ezt nem éreztem – néhány múlt vagy jövőidejű betoldás teljesen inadekvátnak tűnt.

Na, hát ezért. Bár időnként majdnem sikerült belesimulnom a szöveg textúrájába, de a fenti okokból nem ment. Fránya kitérők, de főleg: fránya mennyiségben! Olyan volt, mint amikor az ember éppen belesüppedne egy széééép, nagyon széééép álomba… és akkor a négyéves fia beleugrik páros lábbal a vádlijába. Jó, hát azért ennyire nem fájt a könyv, szögezzük le. Négy csillag alá nem is pontoznám. (A páros lábbal vádliba ugrás viszont max. 1,5. Hat év fölött meg még kevesebb.)

* Akit pedig a szorosan vett történelmi háttér érdekel, annak Crowley munkáját ajánlom. Melegen.

14 hozzászólás

Népszerű idézetek

Kuszma P>!

De kíváncsi volnék, mennyit tudnak a szerelemről azok, akik azt hiszik, hogy ismerik, mert érezték, hiszen érezni és tudni semmiképpen sem ugyanaz.

335. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Pusztai Andrea: A zöld szemű kígyó
Mika Waltari: Johannesz Angelosz
Vera Mutafcsieva: Pagane jóslata
Kovács István: Ha feltámad a Kelet…
Umberto Eco: Baudolino
F. Marion Crawford: A bizánci rabszolgalány
Nagy Borbála: Theodora császárnő
Alma Johanna Koenig: Theodora
Meša Selimović: A dervis és a halál
Milorad Pavić: Kazár szótár