A ​visszakapott élet 35 csillagozás

Rados Virág: A visszakapott élet

Meg ​lehet-e gyógyulni egy súlyos betegségből, amelynek már a puszta neve is sokakat rettegéssel tölt el? Péceli Rita válasza: igen! S hogy mi kell hozzá? Elszántság, bátorság, bizalom és szeretet. Odafigyelés önmagunkra, remek orvosok, barátaink támogatása és nem utolsósorban egy hűséges társ, aki jóban-rosszban kitart mellettünk. Mert a gyógyulás lehetséges, még akkor is, ha a bajban éppen azoktól nem kapunk segítséget, akikre leginkább számítunk. A főhős így küzd meg a mellrákkal, majd legyűri az őt fenyegető, másik gyilkos kórt. Története bizonyítja: a legnehezebb helyzetből is megtalálhatjuk a kiutat. Mert a szeretet és a segítség erőt ad. Ennek köszönhetően a főhős felveszi a kesztyűt, és a hosszú, gyötrelmes küzdelem végén megtalálja a gyógyulást, a boldogságot és igazi hivatását. Visszakapja egészségét, normális életét, sőt, a szenvedés árán egy sokkal gazdagabb, igazabb életet nyer el a régi helyett.
A visszakapott élet Rados Virág második regénye, a nagy sikerű… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2012

>!
Jaffa, Budapest, 2014
238 oldal · ISBN: 9786155418358
>!
Jaffa, Budapest, 2012
238 oldal · ISBN: 9786155235009

Enciklopédia 3

Szereplők népszerűség szerint

újságíró


Kedvencelte 4

Most olvassa 1

Várólistára tette 41

Kívánságlistára tette 32

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Aurore
Rados Virág: A visszakapott élet

Érdekes volt, bár sok mindent tudtam belőle – a saját tulajdon nővéremről lévén szó. Amikor a kibékülésünkhöz értem, sírtam. Az nekem is kritikus pillanat volt. És pont úgy, ahogy benne van. Köszönet érte.

>!
Jaffa, Budapest, 2012
238 oldal · ISBN: 9786155235009
4 hozzászólás
>!
Frank_Spielmann I
Rados Virág: A visszakapott élet

No hát erről most hogy írjak értékelést? Úgy, mintha nem ismerném a szerző húgát, aki néha föl-föl tűnik a regényben is, ha nem hallottam volna az apukájukról, akit innen messziről tisztelek és szeretek, bár nem ismertem sohasem? Rendben, megpróbáljuk. Végül is nem magamnak írom az értékelést, bár amikor róluk volt szó, fölcsillant a szemem, néha majdnem könnyesen. (Pedig nehezen könnyező fajta vagyok.) Meg persze aggódtam is a főhősnőért, akiről tudtam, hogy túléli, hiszen különben hogy írta meg a könyvet… De ilyenkor azért aggódik az ember, logikátlanul is.

Azt az elején megemlítem, hogy nagyon szeretem, ahogy ír. Nem ismerem őt, nem találkoztam (még?) vele, de olyan volt, mintha leültünk volna kávézni, és elmesélte volna a történetet. Hogy emögött a könnyedség mögött mennyi munka van, nem tudom, de sejtem, hogy sok. Egyébként sok-sok író van, aki nem az írástechnikájával bűvöl el minket, nem lehet szavakra lebontva megmagyarázni, hogy miért jó. Nem lehet kianalizálni. A személyisége van benne, valahogy mélyen elrejtve, talán pont a szavak és a sorok között (ezért nem lehet a szavak által megmagyarázni), ahol pedig csak a nyomdafesték nélküli papírt találjuk. Nos, Rados Virág számomra ilyen.

Fene tudja, jól esett olvasni. Félre ne értsetek, nem az tetszett, hogy betegség meg halál, ó, dehogyis. Illetve, az tetszett, ahogyan kikecmergett belőle. De mégis inkább fikcióként olvastam, hiszen a nevek nem véletlenül vannak megváltoztatva. Egyetlen adat van, amiben biztos vagyok, hogy megváltoztatott, a többi adatot meg nem ismerem, de valószínűleg több ilyen is van. Szóval azért ez mégiscsak fiktív könyv, bármennyire is.

Vannak ilyen könyvek, amiknél nem tudom megmagyarázni, miért tetszik, és akkor írok róla egy hosszú értékelést, amiben sokmindenről összezagyválok mindenfélét, de magáról a könyvről semmi értelmeset nem mondok. Ez is ilyen értékelés lesz, azt hiszem. De nem baj, mert ezt szeretni szoktátok.

Az jutott eszembe, hogy nagyon jó, hogy ez a könyv van, és kapható, hála a szerzőnek és hála a Jaffának, hogy kiadta. Be kell vallanunk, hogy a legtöbben nagyon elhanyagoljuk magunkat, illetve a testünket. Legalábbis ebben az országban. A mellrákra pedig főleg fölhívják a figyelmet, minden évben van egy külön nap erre Budapesten, ami nagyszerű dolog, de nem biztos, hogy célba ér. Lásd a könyvben. Aki elolvassa ezt a könyvet és nő, valószínűleg el fog menni ezután rendesen kivizsgálásra, ahogy azt az orvosok ajánlják. Bár még nem olvastam, azt hiszem, a Bipolárisnak is van egy ilyen hasznos hatása, hiszen egy másik nagy hiba, hogy a legtöbben ódzkodnak a pszichológusoktól, a pszichés betegséget sokkal megalázóbbnak érzik, mint a testit (ebben persze van valami), így aztán inkább nem is mennek el kideríteni, mi lehet a baj, vagy pedig nem hisznek abban, hogy a pszichológus segíthet. (Pedig de.)

Valahol olvastam, hogy panaszkodtak a könyvre, hogy bizonyos pontjai nem túlságosan valószerűek. (Nekem ilyen gondom nem volt a könyvvel, sosem éreztem ilyesmit az olvasás közben.) Akinek szintén ez a gondja ezzel, vagy más könyvvel, ajánlok egy idézetet Szerb Antaltól (ennek @Aurore örülni fog ;)): „a valóság ugyanis sohasem annyira valószínű, mint egy realista regény.”

De ne gondoljátok, hogy „csak” ennyi lenne, hogy hasznos könyv, felhívja a figyelmet erre is arra is, mert dehogyis. Az az igazság, hogy minden embernek regénybe illő az élete (vagy legalább egy darabkája), de a legtöbben nem tudják, hogyan dolgozzák föl regényként, vagy nem is akarják (amivel szerintem semmi baj nincs, tele lennénk regényekkel, és belefulladnánk), vagy pedig rosszul csinálják. Szerintem Rados Virág nagyon jól csinálta ebben a könyvben. Most már jöhet a másik két könyve is.

12 hozzászólás
>!
Sisyll
Rados Virág: A visszakapott élet

Becsukva az írónő második könyvét, melynek még mindig hívogatóan újkönyv-szaga van, hálát érzek. Mindazért, amiért Rados Virág elmesélte ezt a történetet. Úgy érzem kicsivel több lettem. Bátrabb és elszántabb. Valamely szinten részvét is van bennem, hiszen sok mindent és mindenkit elvesztett az idő során és az ő pszichés betegségével ezt még nehezebb lehetett elviselni. Örülök és kicsit irigykedem is András miatt. Örülök, mert volt aki kitartott mellette jóban-rosszban, képes volt igazi férfiként és társként viselkedni. Mosollyal az arcomon követtem végig szerelmük történetét.
Azalatt a pár nap alatt, míg olvastam a könyvet folyton olyan érzésem volt, hogy ismerem az írőnőt. Pedig nem. Valószínűleg ez a képzetem onnan támadt, hogy már a Bipolárist is nagy figyelemmel és lelkesedéssel olvastam. Az is különlegesség teszi számomra a könyvet, hogy életünk mindennapi problémáira kitér: a nagy Ő utáni vágyakozásra, arra milyen is belemenni egy komolyabb kapcsolatba, miként is engedhetjük a másikat olyannyira közel, hogyan válunk egymás hű és szerető társává, hogyan fogadjuk el egymást. Nem csak párkapcsolati téren, hanem a barátságban, a családban, a munkahelyünkön is.
Gorcső alá veszi egy kicsit a gazdasági állapota, saját példáján keresztül mutatja be, miként is hatott ki a hivatására az ország financiális helyzete.
A legnagyobb hatással természetesen a könyv fő témája, a betegség volt rám. Szörnyű betegségekkel kell megküzdenünk a mai világban, habár szerencsére elég sok már gyógyítható. Azt viszont el kell ismerni, hogy önmagában egy tumor eltávolítása nem jelent teljes gyógyulást. A műtét utáni következményekkel is számolnunk kell. Mind lelkileg, mint testileg. Akárhogy is, a lényeg az, hogy ne adjuk fel. Küzdjünk, amíg lehet. Éljünk, szeressünk és bocsássunk meg amíg lehet. Engem erre tanított ez a könyv.
Köszönöm Rados Virág!

2 hozzászólás
>!
olvasónő
Rados Virág: A visszakapott élet

A Bipoláris hatására olvastam el.Ha lehet rá mondani, még szárazabb, még jobban tényeken alapuló könyv, mint az előző. Továbbra is kendőzetlen őszinteséggel írt a szereplő betegségéről, életéről.Nekem időnként túl sok is volt, bár érdekelt minden részlete. Mindenképp megfelelő pillanat kell az elolvasásához, senki ne számítson könnyed, nyári olvasmányra.

>!
Anjo_Amika
Rados Virág: A visszakapott élet

Két olyan rák betegségről ír Rados Virág, amelyek, ha időben lettek észrevéve, gyógyíthatók. Az egyik a mellrák, amely sajnos az írónő életét is megkeserítette. Mindent elkövetett gyógyulásáért, s itt van közöttünk, jobbnál jobb regényeket adva az olvasóknak. Ezt a regényt sem letenni, amíg végig nem lett olvasva. Nagyon érdekesen, könnyen olvashatóan ír Virág, arról a világról, amelyben akkor és ott játszódnak le teljes felgyógyulások, ahol sorstársak segítenek egymásnak.

>!
saribo P
Rados Virág: A visszakapott élet

Az írónő két könyvének elolvasása után azt érzem (ez és a mániás depressziójával való küzdelméről szóló Bipoláris című), hogy le a kalappal ez előtt a nő előtt. Ha tényleg úgy van, hogy ez önéletrajzi könyv, akkor annyi mindenen keresztülment negyven egynéhány éves korára, hogy mást, nem is olyan nagyon szerencsés esetben csak, egy egész élet során nem ér ennyi betegség és baj. És mégsem azt éreztem, hogy negatív kicsengésű volt ez a könyv, olyan "miért pont velem történik mindez”, „vajon mi vár még rám”, és „hogyan fogok megbirkózni vele” kicsengésű. Ez egy optimista könyv, sokunkat felrázhat, hogy ha ezekből a betegségekből, magánéleti és munkahelyi problémákból van kiút, akkor az én problémáim mik ehhez képest és én miért nem tudom megoldani őket? Sőt, ha leírt betegségekben szenvedek, azokból is mindig van kiút és gyógyulás csak töretlenül bízni kell benne, és végigcsinálni a kezeléseket még ha olykor tortúrának tűnnek is.

>!
Levenzia
Rados Virág: A visszakapott élet

Amikor ilyen könyvet olvasok,mindig eszembe jut : miért jut néhány embernek sokkal több teher, és egyáltalán hogy lehet ezt végigcsinálni? És íme, van akinek sikerül, úgy, hogy nem hagyja magát megtörni. Ápolónőként sok mindent láttam már, nekem külön érdekes volt a beteg szemszögéből látni az egészet. Most így hirtelen nem is nagyon tudok mit írni. Azt mindenképpen, hogy ezt a könyvet nagyon-nagyon sok embernek érdemes lenne elolvasnia. Hogy lássa a másik oldalt is, vagy pedig azért, hogy erőt merítsen belőle.

>!
Galambdúc
Rados Virág: A visszakapott élet

Amennyire érdekesnek és hitelesnek éreztem Rados Virág előző könyvét, a Bipolárist, annyira kiábrándultan olvastam ezt most. Nem a megbántás a cél, de ilyen részletességig nem volt jó olvasni valakinek a sorsáról, aki ennyire unszimpatikusabbá vált a betegség és az átélt megpróbáltatások ellenére is, miközben a történet haladt előre megállíthatatlanul. Igen, emiatt tetszett ez a regény kevésbé.
Tudom, hogy a betegség sokakat befelé fordulóvá, olykor önzővé is tesz, de mondjuk egy ilyen típusú emberrel nem szívesen lennék összezárva egy kórteremben. A vége felé egyre érdektelenebbé vált számomra az elbeszélés. Vagy inkább talán kibeszélés. Élmények, minden átélt rossz kibeszélése. Családi mizériák, emberi kicsinyesség, a meg nem bocsátás képessége, sérülések, fájó csönd.
Manapság több olyan írásba is belefutottam, ami terápiás célzattal született (erre konkrétan ebben a regényben utalás is van). Nem vagyok róla meggyőződve, hogy ezt a fajta önvallomást a legtöbben át tudjuk élni, hiszen mindenkinek saját sorsa és szenvedése a legnagyobb, nehéz abból kitekinteni.
És ha azt érzem, hogy átbillen a mérleg nyelve, és az író érzésem szerint öncélúan ír, akkor kicsit csalódom. Sajnálom, mert nagyon vágytam ezt a történetet olvasni.

>!
Kissiv
Rados Virág: A visszakapott élet

Rados Virág eddig megjelent 4 könyve közül ez tetszett a legjobban. Hihetetlen energia, őszinteség és nyíltság van benne. Olvasás közben nem csupán empátiát éreztem, inkább azonosulást, azt, hogy élem a főhősnő adott helyzetekre való reakcióit. Várok még több regényt az írónő tollából, de ha lehet, most már kicsit vidámabb témákban.

>!
kratas P
Rados Virág: A visszakapott élet

Több érzés is kavarog bennem ezzel a könyvvel kapcsolatban és nem tudok köztük rendet rakni. Az első talán a bátorság, hogy el merem mesélni a történetet, hogy be tudom vallani a botlásaimat, hogy vállalom a rossz döntéseimet, hogy meg tudom írni a gyengeségeimet. A másik a szerencse, hogy időben megtettem, hogy van egy támaszom és hogy happy end a vége, mert nem mindenki ilyen szerencsés sajnos. És van még a hála is, hogy ráirányítja a figyelmet egy nem könnyű témára és emberi hangon tud mesélni róla, amivel erőt ad a hasonló cipőben járóknak. Köszönet a moly-nak, hogy ajánlotta ezt a könyvet!


Népszerű idézetek

>!
Frank_Spielmann I

– Szép jó napot, segíthetek? – köszönt rám a szimpatikus eladó.
– A gyűrűk urát keresem. – De akkorra már észrevettem a kötetet a polcon. – Látom, csak az egykötetes verzió van meg.
– Igen, de azt nem ajánlom. Nehéz, és aprók benne a betűk.
– Mindegy – vontam vállat. – Nekem sürgős Gyűrűk ura-olvashatnékom támadt. – És már vettem le a színes táblájú könyvet a polcról. Tényleg dög nehéz volt. – Megveszem.
– Ne! – kiáltott fel a srác.
– Milyen eladó maga? – néztem rá megjátszott szemrehányással. – Megakadályoz a vásárlásban?
– Felhívom a Kálvin téri kolléganőt, úgy tudom, nekik még van a háromkötetes kiadásból. – És már emelte is a telefont. Röviden beszélt valakivel. – Félretették magának, bármikor érte mehet.
– Hallja, maga aztán érti a dolgát – vicceltem. – Most már biztos, hogy ezután csakis ide járok vásárolni.

I. rész - 6.

10 hozzászólás
>!
Frank_Spielmann I

Régen az asztalfióknak írtak az írók, most meg a komputernek.

III. rész - 4.

Kapcsolódó szócikkek: író
8 hozzászólás
>!
Frank_Spielmann I

– Tudod, mi a hatalmas különbség az újságíróság és az íróság között? – magyaráztam Andrásnak. – Újságcikket írni olyan, mintha az uszodában beugranál a medencébe, és szép komótosan végigtempóznád. Kimászol a túlsó végén, és kész. A következő cikknél újra beleugrasz. Szépírónak lenni olyan, mint a tengerben úszni. Nem hagyhatod abba, nem mászhatsz ki néhány hossz után. Akkor sem, ha méteres hullámok jönnek. Muszáj tovább úsznod.

III. rész - 3.

Kapcsolódó szócikkek: író · újságíró
2 hozzászólás
>!
Szédültnapraforgó

Az emberek többsége úgy véli, a frissen operáltat békén kell hagyni, holott a beteg a legelesettebb állapotában vágyik rá leginkább, hogy megfogják a kezét.

208. oldal

>!
Frank_Spielmann I

– Fő, hogy elmúlt – válaszolta apám. – Tudod, milyen vagyok, én nem rágódom azon, amin túl vagyunk.

III. rész - 6.

>!
Sisyll

A szerelmesek párbeszédének a betegség árnyékában különös jelentősége van.

II. rész - A kopasz mennyasszony - 2. - 80.o.

>!
Sisyll

Az emberek nincsenek tisztába vele, mit illik és mit nem – szólt tárgyilagosan az orvosom. Felnőtt egy nemzedék, amelyiknek nem volt gyerekszobája. Ráadásul egy boldogsághajszoló világban élünk.

2. rész A kopasz mennyasszony - 5. - 82.o.

3 hozzászólás
>!
Gólyanéni

Egy szerettünk elvesztésén talán sosem lehet igazán túl jutni. Legfeljebb megtanulsz nélküle élni.

17. oldal

>!
Sisyll

Egy sebészorvosnak hosszú hetekre előre úgy betelik a naptára, mint bálkirálynőnek a táncrendje.

II. rész - A kopasz mennyasszony - 2. - 72.o.

>!
Sisyll

Egy idő után arra jutottam: úgy tűnik nem csak a halállal kell megbírkózni, hanem az élettel is. El kell tudni fogadni, meg kell tudni becsülni, azaz egyáltalán nem mindegy, mihez kezdek vele. Hiszen nem is olyan magától értetődő, hogy járok-kelek, teszek-veszek, beszívom a levegőt, majd kifújom.

II. rész - A kopasz mennyasszony -16. - 132.o.


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Popper Péter: Pilátus testamentuma
Italo Svevo: Zeno tudata
Sam Savage: Firmin
Umberto Eco: Loana királynő titokzatos tüze
Joseph Heller: Isten tudja
Erlend Loe: Naiv.Szuper.
Daniel Kehlmann: A Beerholm-illúzió
David Safier: Jézus szeret engem
Sam Savage: Firmino
Simon Tamás: Vérmacska 2.