Az ​iskola jövője 5 csillagozás

Radó Péter: Az iskola jövője

A tanulási környezeteknek, tágabb értelemben a tanulási ökoszisztémának már ma is számos olyan eleme van, mely kívül rekedt az iskolán: az online tanulás, a nem-formális és informális tanulás, vagy bizonyos egyéni fejlesztést szolgáló szolgáltatások. A tanulási környezetek várható gazdagodása
azt a kockázatot rejti magában, hogy az iskolák a jelenleginél is jobban kiszorulnak a fiatalok tanulásából. Az iskola már elvesztette monopol helyzetét a tanulásban, és valószínűleg többé nem is fogja azt visszanyerni. Egyelőre tehát egy lassú „iskolátlanítás” szcenárió érvényesül. Ennek azonban nem kell feltétlenül így történnie. Ez a könyv egy rövid jövőutazás: áttekinti a tanulásról szóló tudásunk gyarapodását, a tanulási célok újraértelmeződését, az egyéni tanulási környezetek kulcselemeit, a tanulási ökoszisztémák fejlődését, az iskolák funkcióváltását, s végül az iskolarendszerek kormányzásának várható fejlődését.

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Progress könyvek Noran Libro

>!
Kossuth, Budapest, 2017
68 oldal · ISBN: 9786155761300
>!
Noran Libro, Budapest, 2017
164 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155761188

Most olvassa 2

Várólistára tette 5

Kívánságlistára tette 11

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

melis>!
Radó Péter: Az iskola jövője

Talán sikerülne méltósággal végigjárni, talán ép ésszel megúsznám – tanárként, szülőként –, ha az itt felvázolt iskolának szemléletmódját, optimista jövőképét bármilyen kis mértékben is tapasztalnám. Bárcsak lenne lendületem, hitem, és nekigyürkőznék, mondanám, igen, én is így gondolom, ezt kell tennem, járható út. Mielőtt gyakorlati hasznát, alkalmazhatóságát végiggondolnám – egy-egy próbálkozásom bevillant az elmélet olvasása közben, és sok-sok kihagyott lehetőség keserű íze is ott volt-, megpróbálom felvázolni az elméleti jellegű írás sarkalatos kérdéseit, az oktatásban zajló paradigmaváltás körvonalait.
A tanulás és tanítás kapcsán feltett kissé cinikus kérdést – „Történik-e bármi hasznos dolog a tanulók fejében, miközben elmélyülten tanítunk?” – a tanulás elméletének érthető, mindenki számára emészthető megközelítése követi. Amit a tanulásról gondoltak a behaviorizmus (kondicionálás) vagy a kognitív pszichológia (mentális reprezentációk, információk interpretálása, belátás útján tanulás) tanai alapján, azt fölülírja, módosítja a tanuláselméletek legújabb állomása, a kontruktivizmus: a tanuló a fejében kialakult tudásrendszerek (megismerő rendszerek) segítségével maga konstruálja a tudást. A tanulás az információk (érzékelések) számára jelentést konstruáló folyamat, amely lehetővé teszi a tapasztalatok értelmezését. Nem „megtanuljuk a tudást”, hanem magunk alkotjuk meg! (Néhány köztudatban rögzült tévhitre is kitér a szerző, például a genetikai adottságok, a memória, az intelligencia szerepéről).
Az így felfogott tanulás feltétele olyan tanulási környezet biztosítása, amely a valóság sokféle reprezentációját kínálja fel. Nem csupán az osztályteremre korlátozódó környezetre terjed ki a figyelem, hanem az összes olyan iskolán kívüli térre is, ahol a diákok tanulnak (otthoni környezet, játszótér, könyvtár, sportpálya, múzeum, elektronikus eszközök).
A szűkebb értelemben vett tanulási térnek, az osztályteremnek alkalmasnak kell lennie: hangos ötletelésre, dolgok létrehozására, csendes, elmélyült tevékenységre (gondolkodásra, olvasásra, reflexióra, feltöltődésre). Megálmodnám, berendezném ezt a teret, mekkora kedvem volna meglepni az osztályom egy hasonló teremmel. (A könyvben arra is utal a szerző, hogy a pedagógusok gyakran külső tényezőkre hivatkozva gyakorolják a felelősséghárítást.)
A tanulás kultúrájával szemben rögzített, az eredményes tanulás számára nélkülözhetetlen elvárások sorát vázolja, magyarázza a könyv. Néhányuk sokunk által harsogott frázis, rég része a pedagógiai diskurzusnak. Például: „a tanuló középpontba helyezése”. Csakhogy az itt felvázolt iskolakép úgy érinti a tanulási színterek, célok, a személyiségfejlesztés és kultúraközvetítés, 21. századi készségek, gazdaság, társadalom, politika és modernizáció kérdéskörét, hogy elhiteti velem: lehetséges.
Mindenkinek ajánlom, aki hozzám hasonlóan úgy érzi, az iskola „kizökkent az időből”. Segíthet árnyaltabban látni, gondolkodni.

BenBacso>!
Radó Péter: Az iskola jövője

Rövid és tömör, kritikus, de ezen tovább lép alternatívát mutat. Hogy tényleg ilyen lesz e a jövő iskolája? Nehéz kérdés. Pontosan az elemzésből következően, amelyek jól rámutatnak a nehézségekre, kérdéses, hogy az író által leírt változás milyen időtávban fog megvalósulni vagy egyáltalán ebbe az irányba fog e megvalósulni?! Alapvetően ha valaki egy rövid, de átfogó és előremutató könyvet szeretne az iskola vilgáról olvasni ajánlom.


Népszerű idézetek

BenBacso>!

A lényeg azonban nem a tanulásszervezés techikai újragondolása, hanem az e mögött álló erőteljes szemléletváltozás.

122. oldal

BenBacso>!

A jövőben felértékelődő tudástípusok szinte mindegyike úgynevezett „adaptív készség”. Azokat a tudásokat (lészségeket) nevezzük így, amelyek rugalmasan és kreatív módon alkalmazhatók végtelenül változatos kontextusokban és szituációkan. E készségek munkahelyi és munkahelyen kívüli alkalmazásának szétválasztása meglehetősen értelmetlen.

77. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Halász Gábor: Az oktatási rendszer
Balázsi Ildikó – Ostorics László – Szalay Balázs – Szepesi Ildikó (szerk.): PISA 2009 – Összefoglaló jelentés
Vargha Balázs: Játsszunk a szóval!
Halász Béla: Az olvasószolgálat tartalmi kérdései és technológiája
Ormos Mária: Van-e történelem?
Andl Helga – Molnár-Kovács Zsófia (szerk.): Iskola a társadalmi térben és időben V.
Francisztiné Molnár Erzsébet: A Hódmezővásárhelyi Állami Óvónőképző negyven éve
Halász Gábor: Az oktatáskutatás globális trendjei
Medgyes Péter: Aranykor
Nagy Gusztáv: Drupal 6 alapismeretek