Napló 68 csillagozás

1935-1946
Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni: Napló Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni: Napló

Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni gyorsírásos naplójában örökítette meg házasságának éveit. A napló magánéletének dokumentuma, teljes nyíltsággal beszél minden problémájáról. Az első bejegyzéseket 1935-ben egy fiatal, huszonhárom éves nő vetette papírra, aki éppen házasságra készült szerelmével. Az utolsó lapokat 1946-ban egy még mindig nagyon fiatal, mindössze harmincnégy éves asszony írta, aki akkor tudta meg, hogy két évvel korábban megözvegyült, férjét 1944-ben megölték. Ezután még hét évtizedet élt. Úgy őrizte Radnóti Miklós emlékét, hogy hallgatásával vette körül.

Róla szól: Radnóti Miklós

>!
Jaffa, Budapest, 2014
1274 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155492358

Enciklopédia 46

Szereplők népszerűség szerint

Gyarmati Fanni · Radnóti Miklós · Beck Judit · Kemény Zsuzsa · Schöpflin Aladár · Szentkuthy Miklós · Weöres Sándor


Kedvencelte 22

Most olvassa 134

Várólistára tette 237

Kívánságlistára tette 318

Kölcsönkérné 11


Kiemelt értékelések

>!
vargarockzsolt P
Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni: Napló

„Itt van megint egy ősz, kísérteties visszaemlékezésekkel a tavalyira. Itt vagyok a legváltozatosabb és mindig ugyanazon kínok közepette, állandó fájdalommal, hol tompult elfojtásban, hol erős, rá összpontosított figyelemmel, csontokig, idegekig, velőig ható fájdalommal, és közben a szokott, könyörtelen, erősen cinikus magamra figyeléssel. Mintha vergődéseimet az adott megváltoztathatatlan tények rácsai között kívülről nézné egy hideg, érdeklődő tekintet.”
Amikor ezek a sorok a naplóba íródnak (1945. október 1.), Radnóti Miklós már közel egy éve halott, de biztosat a felesége még nem tud róla. Majd eljön az a nap is, amikor indulni kell Győrbe, azonosítani a holttestet:
„…a lengyelországi, észak-magyarországi mozgó tömegsírok motoszkáltak bennem, ahová együtt hányták be a még élőket a halottakkal. A tisztiorvos megnyugtatott, hogy a tarkólövés a legbiztosabb halál”.
És Abdára, megnézni a kivégzés helyszínét, aztán vissza Pestre, ahol ki kellett bontani azt a csomagocskát:
„…képek, az én utolsó levelezőlapjaim, amiket még Vácra írtam, voltak benne, aztán egy szerb felírású notesz, benne az ő ragyogóan tiszta, biztos, gyönyörű írásával ajánlás az elején, annak, aki megtalálja, hogy juttassa el Ortutay Gyulához. Magyarul, németül, szerbül, angolul és franciául. Aztán a versek, hol elmosódva, hol olvashatóan […] A papírok közt az én fényképem is, magyar állampolgársági írás, születési bizonyítvány, levlapjaim. A noteszben két fénykép: anyja képe, az én kilencéves kori fényképem a Levél a hitveshez vers mellett, és egy kis imám, amit valamikor egy szeptemberi dátummal írtam róla”.
Erről szól ez a könyv.
Vannak előzményei, van utóélete, kordokumentum, irodalomtörténeti ismeretek tárháza, egy öntudatos nő életéből 10 év 1274 oldalon, hosszú, unalmas, néhol érdekes, sokszor idegesítő és visszataszító, de a személyessége miatt mindig hiteles – ilyeneket is el lehet mondani róla, de a lényeg az előzőleg idézett sorokban van. Ezt írja körül minden.
Az adott, megváltoztathatatlan tények rácsai közül, kívülről néző, hideg, érdeklődő tekintet ezúttal nem lehet az olvasóé.

4 hozzászólás
>!
olvasóbarát P
Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni: Napló

Ilia Mihály: „kitűnő szeme van a körötte való dolgokra, természetre, történésekre.”

Gyarmati Fanni 1935-ben, 23 évesen kezdte írni a naplót, 1946-ben fejezi be, amikor még csak 34 éves és már 2 éve özvegy. Nem könnyű olvasmány, nagyon részletes és nem közönségnek íródott. Rengeteg új információt megtudhatunk a házaspárról, családjukról, kapcsolataikról, a valláshoz való viszonyukról. Ami engem legjobban megdöbbentett az a gyermekvállalással kapcsolatos döntésük következménye, „kiirtásra van kárhoztatva a magunkfajta ember.” Emberek voltak, hibákkal, gyengeségekkel, mindennapos problémákkal, mindig együttműködve, a legnehezebb helyzetekben is kitartva egymás mellett. 1941-ben a magyarországi zsidók helyzete sokat romlott, szűkültek a lehetőségeit, többször kaptak behívót munkaszolgálatra. „Felmagasul körülöttünk a gyűlölködés és az ellenségeskedés árja.” https://moly.hu/karcok/845259
Radnóti Miklós nem tért vissza 1944-ben, özvegye évtizedekig őrizte emlékét, gondozta hagyatékát.
Korábban olvastam Radnóti Miklós Naplóját, csak ajánlani tudom, jól olvasható.
Sokkal inkább az alkotásra figyelő.
Kevés együtt töltött, boldog év adatott meg nekik. Művelődéstörténeti szempontból is nagyon érdekes olvasmány a kötet.
Felmerül a kérdés bennem, hogy jó-e, ha egy ennyire személyes dokumentum mutatja meg az olvasónak a remek költő, író hétköznapjait, gyengeségeit, félelmeit, napi gondjait. Fanni nem a "legtökéletesebb költőfeleség”, Radnóti Miklós sem volt tökéletes, nem volt sportos, elég kitartó a munkában, sokszor betegeskedett.
9 közös év adatott nekik, de ez sem a felszabadult boldogság ideje volt, mert olyan idők jártak, amikor az emberek nem lehettek igazán boldogok, a háború, az üldözés, a kiszolgáltatottság, a reménytelenség, a pénztelenség, („Mi segítene, a biztos kenyér tudata talán?”) az irodalmi sikerek hiánya megrontotta az életüket, és a ” megromlott, ócska polgári tradíció ” is közrejátszott. Bepillanthatunk a korabeli irodalmi élet kulisszái mögé is, (”Piszkos és pocsolyás az irodalmi élet.”), kortárs szerzők, művészek egymás közötti kapcsolatába, a Nyugat szerkesztéspolitikájába.
Fanni családi kapcsolatai, zsidóságról alkotott véleménye, munkájához való viszonya, a kortárs művészekkel való kapcsolataik (többek között József Attila, Kovács Margit, Buday György, Sík Sándor, Szerb Antal, Lesznai Anna) nyomon követhetőek a naplóból.
A kötet végén Gyakran használt keresztnevek feloldása, Jegyzetek és A napló szöveggenezise és a szöveggondozás elvei, Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni életrajza Ferencz Győző tollából és részletes Névmutató teszi teljessé az szöveget, ezekben a kiegészítő dokumentumokban sok hasznos tudnivaló található.
Elolvastam Lengyel András Napló-írás – „saját jogon” című írását, melyben részlétesen értékeli a naplót, érdemes elolvasni. http://www.jelenkor.net/archivum/cikk/14716/naplo-iras-… (122. oldal)
A napló olvasása közben újraolvastam a verseket is, amelyeket megemlít.
Főként a második kötet nagyon nehéz olvasmány volt, nálam ezért 4 csillag.

12 hozzászólás
>!
fióka P
Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni: Napló

Gyarmati Fanni naplója monumentális mű, noha viszonylag rövid időt ölel fel, mindössze 11 évet. Házasságának kilenc évét valamint azt a két évet, ami Radnóti Miklós utolsó munkaszolgálatának megkezdésétől holttestének megtalálásáig és újratemetéséig telt el.
Rendkívül sokoldalú, a narratívák számosak: elsősorban természetesen napló, annak minden lehetséges személyes vonzatával, ugyanis ez a napló magánhasználatra készült, kiadatásának ötlete csak évtizedekkel később merült fel.
Irodalomtörténet, annak minden izgalmával, versek apropója, születése, műfordításoké, felbukkant, majd elvetélt vagy soha meg nem valósult ötletek tárháza, első megjelenések dokumentálása. Ami pedig a kortársakat illeti, nyüzsgő, izgalmas rögzítése mindannak, ami a Fanni-Miklós házaspár közvetlen baráti- és ismeretségi körében történt.
A Holokauszt-irodalom szerves része, pontos kordokumentuma a gyilkosságoknak, a munkaszolgálatoknak, a náci- és nyilasuralom tetteinek. Bővebb, ami a szűkebb környezetet érinti, érintőlegesebb, ami a nagyvilágot.
Mindazoknak, akik tudják, hogy úgy Fanni, mint Miklós zsidó származásúak voltak, megdöbbentő lehet, hogy – noha szekularizált és asszimilálódott emberpárról van szó – a napló szóhasználata kétségkívül antiszemita. Ez időnként feloldódik, elfelejtődik, Fanni önkéntelenül is közösséget vállal a zsidósággal, többes számban beszél magukról, amikor különböző atrocitásokról értekezik, ám többségében elutasítja ezt, semmilyen sorsközösséget nem akar(nak) vállalni a néppel, amelyből származnak. Mindkettőjük felfogása antinacionalista – legalábbis ami a zsidóságot illeti.
Rendkívül érdekes lenyomata annak a kornak, amelyben a nők épp csak elkezdhettek valamennyire szabadon mozogni, dolgozni, kilépni a teljesen patriarchális, konzervatív, előítéletes, feudálisan hierarchikus berendezkedésű társadalmi koncepció keretei közül. Szándékosan nem használom a feminista jelzőt, mert a legtöbb emberben valamiféle torz kép kapcsolódik a feminizmushoz, de Fanni mindenképpen az volt, még akkor is, ha nem életforma-szerűen, nem tudatos elhivatottsággal. Naplója pontos dokumentuma a modern nő akkori életének.
A fentiekhez szorosan kapcsolódik a szexuális narratíva, annak a nőnek a feljegyzései, aki, ellentétben kortársai egy, és elődei nagy részével, már élvezi a testi szerelmet. Nagyon sokat foglalkoztatja a test, a test fiatalsága. Furcsán, mániákusan eltúlozva számol be öregedéséről, elhasználtságáról, kopott, ráncos mivoltáról, mindezt húszas évei közepén, ami annyira képtelen, hogy már nevetséges. Annak ellenére, hogy látványos, erős kisebbségi érzéssel küszködik – ez végigvonul naplója nagy részén –, tudatában van annak, hogy vonzó, érdekes, szép nő. Rendszeresen vannak fellángolásai, amikről pontosan beszámol férjének, az őszinteség rendkívüli fontossággal bír kapcsolatukban. Radnóti viszonya Beck Judittal – ha máshonnan nem – Nyáry Krisztián Így szerettek ők-sorozatának nyitóírásából bizton ismerhető, Fanni naplójából pedig egészen részletesen megtudható, ellentétben Radnóti naplójával, ahol alig akad magánéleti jellegű feljegyzés.
A napló egyik legfontosabb olvasata a fejlődésregényé. Ilyen szempontból a teljes ciklus két részre osztható: az első nagy ciklus az első munkaszolgálatig tart, azaz 1940 végéig, a második ciklus az első munkaszolgálattal és a Beck Judit-féle viszonnyal veszi kezdetét. Addig Fanni inkább gyerek, azután pedig egyértelműen változik, felnő, ha lehet ezt így mondani, megkomolyodik, másképp gondolkozik, felelősségteljesebb lesz. Az első kötet kimondottan idegesítő, a napló kezdőmondata („Gyerekek vagyunk.”) tökéletesen illusztrálja Fanni érettségét. Az ember hirtelen szemtől szemben találja magát azzal a költőfeleséggel, akinek csupán a nimbusza volt kiindulópont a megítélésében, ami nyilván korántsem elég, és ily módon találkozni a valósággal döbbenetes. Adva van egy művelt, határozott véleménnyel rendelkező (ami persze folyton változik), csak fekete-fehérben gondolkodni tudó, rettenetesen kritikus és önkritikus, állítása szerint szilárd osztályöntudattal rendelkező (szalon-)kommunista (mert mi más is lehetne a tények ismeretének hiányában, egy gyönyörű utópiával?), költőfeleségnek készült, nagyon szerelmes, a végtelenségig naiv nő, aki egy hirtelenkedő kamasz minden tünetét produkálja és csöppet sem hasonlít arra a Fifire, akit az ember elképzel. Ennyit a prekoncepciókról. Érdekes módon Miklós valódi megjelenítése sokkal inkább hasonlít az elképzelhetőhöz, de róla is derülnek ki apró érdekességek. A második kötet már egy sokkal kiegyensúlyozottabb, öntudatosabb, racionálisabb, felnőttebb ember viszonyulása mindennapjaikhoz, valószínűleg ez az, amire a legtöbb ember kíváncsi. Noha hosszú, csöppet sem unalmas olvasmány a napló. Monoton itt-ott, hiszen mindenki életének megvan a maga ritmusa, miért lenne kivétel ez alól a Radnóti házaspár? És noha az ember végig tudja, mi fog történni, hiszen előbb-utóbb találkozik a Miklós költészetével és életének legalább rövid vázlatával, Fanni naplója az utolsó mondatig izgalmas, lebilincselő olvasmány, nem várt és remélt kegy, lehetőség arra, hogy betekintést nyerhessünk egy fantasztikusan tehetséges, lírai szépségű, törékeny csodák között élő és azokat megörökítő költőember életébe. Sokat gondolkoztam azon, mi lehetett az apropója annak, hogy Fanni naplója kiadása mellett döntött, és hosszú éveken át tudatosan készítette elő a kéziratot publikálásra. Az első kötetben nem tudtam rájönni. A másodikat olvasva pedig már annyira sok magyarázat születik, hogy lehetetlen dönteni, mindenki tegye meg maga. Lehet a szerelmük pőre valóságát, mindennapjait, a nem kanonizált verziójú házasságot felvázoló igénye. Ugyanígy lehet a – szintén kanonizált – Radnótit élővé, emberré, emberivé visszaállító akarat terméke. A szenvedő, ugyanakkor szenvedtető Fanni cenzúrázatlan megmutatása. A kortársak és a Fanni soha el nem múló felelősségének dokumentálása, hiszen a teljes naplót végigkíséri a sikoltó, vergődő kérdés: miért nem mentették meg? Miért? Miért nem vették komolyan azt, ami már nagyjából pontosan tudható volt? Miért bagatellizáltak? Hogy lehet, hogy néhány langy kísérlet után feladták? Hol volt akkor Ortutay vagy Sík Sándor? Sík Sándor akkori viszonyulása a segélykéréshez egyenesen megdöbbentő. Noha mindezeket 71 éve értelmetlen kérdezni, ugyanolyan fájdalmas.
A napló olvasásakor rengeteg kérdés vetődik fel, de a halottak nem válaszolnak. Fanni utolsó gesztusa, amivel megmutatott mindent, mit jónak látott, kicsit „utánam a vízözön!”-szerű. Ennek ellenére kivételes olvasmány, minden megválaszolatlan kérdésével együtt, többet mond az összetartozásról, szerelemről, bűntudatról, mulasztásokról mint jövendőbeli olvasója valaha gondolná. Tárgyilagos, sok vonatkozásban Polcz Alaine Asszony a fronton memoárregényéhez hasonlítható. Az első sokk után már nem is vagyunk voyeurök, nem is lehetünk, hiszen a napló egészének hangvétele megakadályozza ezt. Varázslat olvasni, kínzó, fájdalmas varázslat, gyomorszájon vágó, szeretteinkhez menekülő, fizikai létükről meggyőződő, tapogató, kétségbeesett kiáltás. Hangos vagy hangtalan, mindegy.
„De mondd, a mű, – az megmaradt?” kérdezte Radnóti. Igen. Ebben Fanninak óriási szerepe van, a pontot az i-re saját naplójának közlésre bocsátása teszi fel. Ez azon kevés könyvek közül való, amit mindenkinek olvasnia kellene. Legjobb kísérői Radnóti összes versei és műfordításai, naplója valamint Bókay László Radnóti Miklós – Fényképek c. kötete.

2 hozzászólás
>!
tonks
Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni: Napló

Hosszú utazás volt.
Végtelenül emberi volt az egész, mintha a tavaszi fák alatt húzódó járdán Fanniék mellé szegődtem volna és összebarátkoznánk. Szokásommá vált, hogy kávézás mellé olvastam el minden nap pár bejegyzést, voltak jobb, rosszabb időszakok, ahogy az emberek életében általában. Az mindig megmosolyogtatott, ha pont valamelyik év hónapja a magam idejével találkozott, vagy ha az épp aktuális hangulatom, gondolataim a sorokból is vissza köszöntek. Sok Radnóti verset is elolvasgattam a könyv mellé, pont így volt jó.

>!
cseri P
Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni: Napló

Hát igen, kéne már írni róla valamit, ha már több mint egy hónapig olvastam… arra viszont határozottan emlékszem, hogy az 5 csillagot rányomtam, és most nincs sehol… Nehéz róla mit írni. Hiszen sok mindent leírtak már erről a nagyon különös és megrázó történetről, ami ezé a két emberé. Nagyon-nagyon sokat meg lehet tudni ebből a könyvből, arról, hogy milyen volt az életük, hogy milyen volt az élet akkor Budapesten, milyen volt az a művészvilág, amiben forogtak. Milyen volt a háború, milyen volt az ostrom… Ami a legfurább, hogy Fanni egyáltalán nem olyan, mint amilyennek az ember elképzeli, mert hát milyennek képzeli? Hát olyan kis szendének, Fanni pedig egyáltalán nem olyan, ezzel szemben viszont pesszimista és borzasztó kritikus. De önkritikus is egyébként. A pesszimizmusra pedig megvolt az oka, mert ők már 1935-ben tudták, hogy nagyon nagy bajba fognak kerülni… hogy aztán a végén valahogy mégse higgyék el, és aztán Radnóti Miklós elinduljon az utolsó munkaszolgálatra is, és aztán Fanni megbánja, hogy nem próbálta meg valahogy bújtatni őt. Szóval az elején igencsak fura, hogy ilyen karcos személyiség Fanni, de elég hamar magával ragad az őszintesége. Hogy még olyan igazán cikis helyzeteket sem töröl az utólag megszerkesztett naplóból, mint amikor spoiler, attól az ember tényleg igazán közel érzi magához. Azért sajnálom, hogy 70 évig hallgatott.

6 hozzászólás
>!
Habók P
Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni: Napló

Lassan haladtam, mert olvasás közben elő kellett szedni a verseket is. Megnézni Dési Huber képeit, megkeresni Sík Sándor, Jékely, Weöres, Vas István verseit. És lassan haladtam, mert igazából nagyon tömény. És magammal is tusakodtam: szeretném-e ilyen mértékig megismerni életüket, intim perceiket, torzsalkodásaikat. De szerettem volna. Érdekes volt olvasni kapcsolataikról, véleményüket más költőkről, művészekről, az általuk olvasott könyvekről, a filmekről, színdarabokról. És a háborúról – amit már csak Fanni élt túl.

>!
Hajnalcsillag P
Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni: Napló

Mélyen megrendítő volt az elmúlt egy hónap, amit Gyarmati Fanni naplójának a társaságában töltöttem el. Annyi minden kavarog bennem most… annyira nehéz bármit is megfogalmazni a Naplóval kapcsolatban. A második kötet olvasása közben már csak az járt a fejemben, hogy milyen Isten, aki hagyja hogy ilyen dolgok megtörténhessenek? Hogy bánhat így ember(?) emberrel? Tényleg mindent kibírunk, mindent túlélünk…?
Fannival nagyon régóta szimpatizálok, mindig is a világ legbájosabb teremtésének tartottam a fényképei alapján. Nagyon érdekelt, hogy milyen a természete, milyen ő valójában. Fanni ízig-vérig nő volt, nőies gondolatokkal, félelmekkel, érzelmekkel. Csodálatos könyv, szubjektív, de őszintén mutatja be az irodalomtörténetet és a történelmet egyaránt. Méltó párja Radnóti Miklósnak, és Radnóti Miklós Naplójának Fanni és Naplója. Szerintem.

6 hozzászólás
>!
tgorsy
Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni: Napló

Nem tudtam lelkileg közel kerülni Gyarmati Fannihoz. Bennem lehet a hiba.

2 hozzászólás
>!
tschilla
Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni: Napló

Számomra kicsit nyomasztó – ez nyilván nem volt meglepetés – , de nagyon érdekes olvasmány volt. Sokszor viszont túl tömörnek éreztem, pár sort, oldalt ki is hagytam itt-ott.

>!
Pandalány P
Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni: Napló

A nyelvezet miatt kissé nehezebben haladtam vele, mint vártam. Nagyon érdekes és elgondolkodtató olvasmány ez a csodálatos, rendkívül hosszú két kötet. Fura volt olyanokat olvasni, hogy jött Attila és hasonlók, mert nem esett le azonnal, hogy épp József Attiláról van szó. Szokatlan volt belegondolni, hogy ez megtörtént, valós és akkor ez mindennaposnak számított. Szeretem az ilyen könyveket, mert visszarepítenek olyan időszakokba, amit mi csak a történelemkönyvekből ismerünk és hallunk ezt-azt. Egy ilyen napló viszont valós képet ad a történelem e szeletéről.


Népszerű idézetek

>!
csucsorka

Attila is helyes [József Attila], csak állandóan kell vitatkoznia, ha nincsenek is vitatható problémák. Hisztérikus kicsit, de megengedheti magának. Nincs még egy olyan figura, mint ő a mostani magyar irodalomban. Miklós rögtön utána jön.

22. oldal (1935)

Kapcsolódó szócikkek: József Attila
>!
vargarockzsolt P

1937. október 17.
[…]
Elolvastam most vasárnap este Szerb Tóni könyvét, az Utas és holdvilág címűt, és úgy érzem, el fogom küldeni neki ezt a pár sort, amit ügyetlenül fogalmaztam. Nagyon tetszett, és nagyon komoly és nagy műnek érzem. Becsületes írói munka, és ha támadnak is követelmények az emberben, hogy hát miért van az, hogy a könyvben mindig mindenkinek természetszerűen van megélhetése, és mindenki megnyugtatóan bő anyagi lehetőségek kereteiben él, ezek a követelmények mellékessé válnak az egész felett érzett kielégülésben. Jobban szerettem helyenként ezt a könyvet, mint Márai Féltékenyekét, és nagyobb műnek érzem.
    (Levélfogalmazvány Szerb Antalhoz: "Kedves Tóni! Eddig minden könyve után úgy éreztem, hogy köszönetet kell mondanom, amiért megírta. De most annyira kényszerítőnek érzem ezt, hogy csakugyan meg is írom. Azt hiszem, egyetlen sajnossága van a könyvnek, hogy magyarul íródott, és így kicsit már elvetélt. Ha a világnak bármely nagy nyelvén írhatta volna meg, akkor olyan örömöket hozott volna Magának, amit valóságosan is érdemel érte. Nézze el ezt a sután fogalmazott lelkességemet! Nagyon rokonian üdvözli…")

233. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Szerb Antal: Utas és holdvilág
3 hozzászólás
>!
vargarockzsolt P

1945. október 1.
Itt van megint egy ősz, kísérteties visszaemlékezésekkel a tavalyira. Itt vagyok a legváltozatosabb és mindig ugyanazon kínok közepette, állandó fájdalommal, hol tompult elfojtásban, hol erős, rá összpontosított figyelemmel, csontokig, idegekig, velőig ható fájdalommal, és közben a szokott, könyörtelen, erősen cinikus magamra figyeléssel. Mintha vergődéseimet az adott megváltoztathatatlan tények rácsai között kívülről nézné egy hideg, érdeklődő tekintet. Tudom hogy ezt nem lehet kibírni, és tudom, hogy ki lehet bírni. Tudom, hogy kergetem a napokat, és könyörgöm a halálomat minden este és minden reggel, és közben fél szemmel belülről meg-megcsillantom magamban egy-egy ragyogó téli sí-vasárnap ígéretét, ami még jöhet, vagy egy újonnan elkészült ruhát vagy cipőt, ami megfrissíti a mozgásomat, a beszédemet, az agyonszántott, megkeseredett arcomat is talán.
[…]
Most már biztosan nincs meg. Le merem írni, mert így van. Isten elhagyott engem, le merem írni, mert így van. Minden-minden földöntúli pártfogás, szeretet nélkül maradtam itt. Mire volt jó a megmenekülésem, miért nem jutottam inkább a nyilas gyilkosok kezére, hogy kínok kínjával én pusztultam volna el inkább, mint ő, a drága szent, a legjobb, a leggyanútlanabb, aki élt. Minek maradtam itt, Uramisten?

491-492. oldal, II. kötet

>!
csucsorka

Tanulok angolt, és szeretnék valami megnyugtató szót, ígéretet hallani, hogy nem lesz semmi baj, hogy szép lesz nemsokára, hogy félelem nélkül is lehet egyszer kicsit örülni.

9. oldal

>!
vargarockzsolt P

1939. június 26.
És ma Anyuska rémülten hív fel, hogy a Reggeli Újság szerint 6 százalékát veszik fel csak a zsidó gyerekeknek az iskolába, még a régi tanulóknál is, rohanunk beiratni Hermit [Hermina Gyarmati Fanni unokahúga]. Hát rohantam, de hát minden a szokott mederben folyt, és azt hiszem, csak az első osztályokra vonatkozik ez. Csak. Ez is meglepetés, a törvényben nem volt erről szó. Mit hoz még a végrehajtási utasítás? Megint beleborzongok, megint, újból ráébredek, hogy őrült vagyok, önámító, és mind a ketten azok vagyunk, nincs bennünk vitalitás, nem akarunk, nem tudunk változtatni az életünkön. De hogyan, hogyan tegyük? Mi jön még, mi jön még, most kezdődik csak minden szörnyűség. Így tönkretenni a gyerekeket, generációkat így kivetkeztetni a magyarságból! Ezt már nem lehet majd visszacsinálni, pár év múlva igazivá lesz a szólamuk, hogy „semmi közük a magyarsághoz”. Ez a rettenetes, hogy ezt erőszakolják rá ezekre a szegény szerencsétlen áldozatokra. Kiközösítést kapnak, külön zsidó osztályokat. Ordítani tudnék a keserűségtől.

422. oldal

Kapcsolódó szócikkek: zsidótörvény
3 hozzászólás
>!
Hajnalcsillag P

A napokban megint előjött bennem Attila. Álmomban láttam, mintha feltámadt volna, az ajtó előtt várt, és Mik nem mert kijönni. Megkeményítettem magam, és kimentem hozzá. Csak a fél arcát mutatta felém, a másikat tapintatból nem akarta, azt mondta, az volt, ahol a vonat keresztülment, és tréfás, kötekedő hangján bekiáltott Mikhez, hogy ugye fél és irigykedik, mert ő nem olyan halállal halt meg, ahogy általában a költők szoktak, tüdőgyulladásban meg hasonlókban, ő maga választotta ki a legkülönlegesebbet. És örültem is, hogy ott van előttem, meg borzadoztam is. Aztán reggel megint rémesen gyászoltam és gyötört a gondolat, hogy a mi kortársunk így eltűnt az életünkből. Nem álltunk eléggé mellette, pedig igazán ő megérdemelte volna. Elállták tőle az utat a „barátai”.

257. oldal

Kapcsolódó szócikkek: József Attila
1 hozzászólás
>!
fióka P

Most már négy hete nem láttam. Micsoda magányos élményei vannak már, amiket sohasem fog tudni velem megosztani, és ez most már mindig majd közöttünk áll, és tájak, arcok vannak a fejében, amiket nem ismerek, és majd nem tudom, hová gondol, ha úgy elnéz valamerre.

573. oldal, I. kötet

Kapcsolódó szócikkek: magány
>!
olvasóbarát P

Már villanyoltáskor mondtam motyogva, álmosan, hogy el fogunk válni, mert én nem bírom, hogy Mik mással szemlélje a világot. Akkor én megbénulok és megnémulok, akkor nem tudom vele játszani ezt a drága, gyönyörű együttlétünket, ahogy eddig, hogyha tudom, hogy neki más emlékei is vannak, és más is betölti, mint ami engem.

124. oldal, II. kötet

2 hozzászólás
>!
vargarockzsolt P

1938. december 14.
Este Szerb Tóniéknál. […]
Fura vegyes lakásuk van sok szép könyvvel, és jó bútorok is vannak, de a csillár egy „Mária Terézia”-üvegből, alig bírok felpillantani. Tóni rajong Mik könyvéért, össze is tegeződünk, a két házaspár, testületileg. Már csak este hazajövet meséli Mik, hogy amikor Tónival különvonult beszélgetni, Tóni rátért az égető kérdésekre, és az jött ki a beszédéből, hogy ő elismeri a zsidókkal szembeni eljárásokat, ő magát zsidó szellemiségnek tartja, mindent elfogad, mindent beismer, és öntudatos zsidó érzelmek gyűlnek benne. Mik pedig zsidó költő, szerinte a legnagyobb, de mégis az, nincs köze a speciálisan magyar sorsproblémákhoz, és ez a legnevetségesebb érve: még maga az a hitvestársi hűség a lírájában, még az is zsidó. – Mik – amint meséli – nagyon igyekezett őt felvilágosítani, és megmondani, hogy hülyeség és öngyilkosság, ha ilyen botcsinálta zsidót enged magából csinálni. Meg vagyok győződve róla, hogy ez a felesége hatása. […] Tóni meg olyan befolyásolható.

354. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Szerb Antal
9 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Szabó Magda: Megmaradt Szobotkának
Lindau Pál: Molière
Árpás Károly: Az építő-teremtő ember
Bakonyi István (szerk.): In honorem Román Károly
Radnóti Miklós: Napló
Justh Zsigmond: Justh Zsigmond naplója
Bucsics Katalin: Hit, tanítás, irodalom
Palotai H. Zsófia: Szabadság mindenek felett 1. – Hiems/Tél
Weöres Sándor: Weöres Sándor diákkori versesfüzete, iskolai dolgozata, levelei
Dér Zoltán: Az első műhely