„Tudtam – s tudjuk –, hogy a magyar költészetnek a Halotti Beszédtől máig vezető versútján fontos állomás az övé. Radnóti, akinek születése is halállal övezett, hisz édesanyja és ikertestvére életét kéri megváltásul, s akit 1944 telén újkori történelmünk rettentő hóhullása borít be, harmincöt évesen, az a Radnóti korának, korszakának kiemelkedő költője. Életútja többször találkozik József Attiláéval; jelképes értelemben mintha történelmi télben, süppedős, magas hóban rendre József Attila csizmanyomában, csizmája félholdjába lépne. ”- írja Pintér Lajos előszavában Radnóti Miklósról, akinek válogatott verseit kiadónk harmadízben jelenteti meg. A mostani válogatás évfordulóra készült: ha élne a költő, még csak hetvenéves lenne. (1979.Kozmosz könyvek)
Radnóti Miklós válogatott versei 42 csillagozás

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: A magyar irodalom gyöngyszemei Kozmosz Könyvek, Móra · Szépirodalmi kiskönyvtár Szépirodalmi
Enciklopédia 2
Kedvencelte 11
Most olvassa 2
Várólistára tette 11
Kívánságlistára tette 7

Kiemelt értékelések


Valamikor huszonévesen vettem meg ezt a kötetet, s néha olvasgattam, hangulatom szerint. Most egy kihívás kapcsán vettem újra kézbe.
Ez a gyűjtemény ugyan csupán válogatás, mégis, a témakörök alapján sejthető, hogy Radnóti az átlagembernél jóval érzékenyebb alkatú költő volt. Szeretett volna önfeledten örülni az élet ajándékainak,de sok minden gátolta ebben. Egyrészt az önvád, mely a születése kapcsán kialakult benne. Másrészt mázsás súllyal nehezedett rá a háború iszonyata, saját sorsának bizonytalansága, mindezek kapcsán a szorongás, a rettegés , és az elkerülhetetlen vég borzalma.
Ugyanakkor gyönyörű verseket írt a természetről, az évszakokról, különösen dédelgeti a számára legkedvesebbet, az őszt.
Eltűnődtem azon, mi lett volna, ha Abdánál megússza a borzalmakat. Milyenek lettek volna a háború utáni versei ? Már nem derül ki, hisz az ő sorsa így teljesedett be.


Fázol? Olyan vagy, mint
hóval teli bokron az árva madárfütty.
Egyik kedvenc költőm. Nem tudok írni róla. Nem igazán tudok versekről írni úgy általában. Miközben végigolvastam a kötetet, ez a két sor tért vissza minduntalan a gondolataimba. Fájt látni, amint a lángolóan piros pipacsos, pajkos-dévaj, pocsolyatükröt karcoló, füttyös szelektől átjárt, szerelmes-tavaszos-élettől tobzodó világ hirtelen megváltozik. Amint egy hideg, ordas farkasokkal tele, kietlen pusztaságban kell félelemtől reszketve, de elszántan keresni és megtalálni azt, ami nemrég még úgy tűnt, elárasztja az egész világot. Keresni, kutatni és felmutatni a csodát még akkor is, ha már halványodik, ha már tűnőben van… Borzongó, árva madárfütty – a csattogó, trillázó madár helyén. Fázol? Nem csodálkozom.


Radnóti a kedvenc, a legkedvesebb költő számomra, attól kezdve, hogy először kezdtem a versekkel, úgy általában ismerkedni.
És ahányszor csak kezembe veszem köteteit, olvasom költeményeit, mindig ugyanúgy hatnak rám, mint korábban. S tennék ezt akkor is változatlanul, ha nem ismerkedtem volna meg Radnótival közelebbről: naplója, felesége naplója, Ferencz Győző Róla írt monográfiája, bori notesz és a többi, róla írt könyv nyomán.
Minden egyes szaván átcseng a végtelen érzékenysége, szelídsége, az édesanyja elvesztése, hiánya feletti fájdalma, a történelem, politika rá kirótt üldözöttsége, szomorú sorsa, a verseiben megérzett, megjósolt vég, szörnyű, értelmetlen lezárása életének, alkotói éveinek.
Gyakran olvasom verseit, válogatott és az összest tartalmazó köteteiben, vagy kézbe véve a Bori notesz-t. Nem tudnék kedvencet kiragadni, mert mind az.
Az ecloga-k, razglednica-k, feleségéhez írtak, a munkaszolgálatok során születettek, valamint a végsők, utolsók, a noteszban megörökítettek egyaránt.
S ha minél többet és többen olvassuk őket, felidézve Őt, talán hajszálnyit tompul korai halála értelmetlensége.


Nagyon szeretem Radnóti Miklós verseit! Valaha, „lázongó ifjúkoromban” József Attila költészete volt számomra a „leg-.leg”, a csúcs.. Gyerekként és kiskamaszként Petőfit és Kosztolányit faltam. Felnőttként Szabó T. Anna és Szabó Magda versei bilincseltek le igazán. S Most úgy érzem, számomra Radnóti költészete a legtöbb. Mindehhez persze hozzájárul tragikus sorsa is, ami a szívemben mindig fájó nyilallást kelt.Miért ölték meg őt, ki senkit sose bántott?! A költőt, a csupán élni kívánót, a szép szavút, miért?
Születésével kezdve tragédia volt élete nagy része, Kivéve, mikor megtalálta Fannit, aki érzésem szerint a legfőbb jó volt, ami vele történt. De mégsem… nem tragikus sorsával együtt, hanem annak ellenére lett az, aki! Egy igaz ember, aki olyan hitvallást tudott tenni a hazája mellett, ahol üldözték és bántották, mint a számomra legkedvesebb Nem tudhatom. Egy fiatal férj, aki állandóan a halál árnyékában élve, saját halálának szinte biztos tudatában sem adta fel, hanem hűségesen és óriási akarással haza akart térni hitveséhez, otthonába, s akinek majdnem sikerült is…! Ha nem sietett volna annyira, túlélhette volna! Egy óriási tehetségú, szelíd lelkű ifjú költő, aki a világirodalom nagyjai közé nőtt fel csodálatos verseivel, bár alig élhetett. Borzalmak között, éhezve, fázva és mocskosan, agyonhajszolva kétségbeesetten is, utolsó percéig szórta kincseit, abban reménykedve, hogy azok talán túlélik őt…Remélem, látja odaátról, egy szebb világból, hogy így történt.
Olvassátok Radnótt! Érdemes.


Olvasni, elmerengeni… Érteni vagy nem érteni, de érezni… Hagyni, hogy körbefolyjon…
Ilyen élmény volt.
Ritkán olvasok verseket. Nem is tudom, hogy kell verset olvasni. Mi van, ha nem értem, hogy „mire gondolt a költő?” Vagy talán ez nem is fontos? Talán elég az, ha megérint, ha mond nekem valamit, ha elvarázsolnak a szavak…
Radnóti költeményei mindig is tetszettek. Még gimiben, a Razglednicák borzalmas sorait olvasva csodálkoztam rá, mennyi mindent el lehet mondani, milyen intenzív érzéseket lehet kiváltani néhány szóval. Az intenzív érzések e kötetet forgatva sem maradtak el. A Huszonnyolc év című versen elsírtam magam, s utolsó verseinek olvasása közben is a torkomban dobogott a szívem…
Nagyon örülök, hogy a kezembe vettem ezt a válogatást. Talán ideje levetkőznöm az irodalomórák miatt belém épült görcsöket, és elkezdeni verseket olvasni más költőktől is.


Hozzá nem tudok mit írni, csak szimplán ötös. Szeretem, szeretem, a Bájolót imádom, a Nem tudhatomat kedvelem, a Töredéktől elgondolkodom, a Tétova ódán mosolygok a szépségtől, az Erőltetett menetet meg megdöbbenek. Mindig mást hoz ki belőlem, de a zsenialitása előtt térdet kell hajtani, még mindig, még most is.


Nem véletlenül szerettem volna anno az érettségin Radnótit húzni, hiszen imádtam, imádom! Az Erőltetett menet c. versét a mai napig nem tudom úgy elolvasni, hogy ne könnyezzem meg, de vég nélkül sorolhatnám még ide a verscímeket, amelyek mind-mind könnyfakasztóak voltak most számomra. Azt hiszem, hogy a jövőben többször fogok Radnótihoz fordulni ha egy kis befelé fordulásra lesz szükségem.
Népszerű idézetek




Két karodban ringatózom
csöndesen.
Két karomban ringatózol
csöndesen.
Két karodban gyermek vagyok
hallgatag.
Két karomban gyermek vagy te
hallgatlak.
Két karodban átölelsz te
ha félek.
Két karommal átölellek
s nem félek.
Két karodban nem ijeszt majd
a halál nagy
csöndje sem.
Két karodban a halálon,
mint egy álmon
átesem.
Két karodban 184. o.




NEM TUDHATOM…
Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.
Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága
s remélem, testem is majd e földbe süpped el.
Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel
egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,
tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton,
s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon
a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom.
Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,
s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály,
annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát,
de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát,
az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket,
míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg,
erdőt, füttyös gyümölcsöst, szöllőt és sírokat,
a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat,
s mi föntről pusztitandó vasút, vagy gyárüzem,
az bakterház s a bakter előtte áll s üzen,
piros zászló kezében, körötte sok gyerek,
s a gyárak udvarában komondor hempereg;
és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma,
a csókok íze számban hol méz, hol áfonya,
s az iskolába menvén, a járda peremén,
hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én,
ím itt e kő, de föntről e kő se látható,
nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható.
Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép,
s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép,
de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen,
és csecsszopók, akikben megnő az értelem,
világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva,
míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja,
s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek.
Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg.
1944. január 17.
159. oldal




TAJTÉKOS ÉG
Tajtékos égen ring a hold,
csodálkozom, hogy élek.
Szorgos halál kutatja ezt a kort
s akikre rálel, mind olyan fehérek.
Körülnéz néha s felsikolt az év,
körülnéz, aztán elalél.
Micsoda ősz lapul mögöttem ujra
s micsoda fájdalomtól tompa tél!
Vérzett az erdő és a forgó
időben vérzett minden óra.
Nagy és sötétlő számokat
írkált a szél a hóra.
Megértem azt is, ezt is,
súlyosnak érzem a levegőt,
neszekkel teljes, langyos csönd ölel,
mint születésem előtt.
Megállok itt a fa tövében,
lombját zúgatja mérgesen.
Lenyúl egy ág. Nyakonragad?
nem vagyok gyáva, gyönge sem,
csak fáradt. Hallgatok. S az ág is
némán motoz hajamban és ijedten.
Feledni kellene, de én
soha még semmit sem feledtem.
A holdra tajték zúdul, az égen
sötétzöld sávot von a méreg.
Cigarettát sodrok magamnak,
lassan, gondosan. Élek.
214. oldal




Éltem, de élni mindig élhetetlen voltam és
előre tudtam, eltemetnek végül itt,
s hogy évre év rakódik, rögre rög és kőre kő,
hogy lenn a test megárad és a férges, hűs
sötétben fázik majd a csont is meztelen.
Hogy fenn a művemen motoz a surrogó idő,
s mélyebbre süppedek le majd a föld alatt,
mind tudtam én. De mondd, a mű, – az megmaradt?
Hajnaltól éjfélig - Istenhegyi jegyzetek S majd így tűnődöm...? 138. o.




Én én vagyok, én én vagyok,
megőrülök, én én vagyok, én én…
megcsuszom a végén!
Én én vagyok magamnak,
s neked én te vagyok.
S te én vagyok magadnak,
két külön hatalom.
S ketten mi vagyunk.
De csak ha vállalom.
Ó, hadd leljem meg végre honnomat!
segits vigasztaló, pillangó gondolat!
Előhang egy "monodrámához" 231. o.




DECEMBER
Délben ezüst telihold
a nap és csak sejlik az égen.
Köd száll, lomha madár.
Éjjel a hó esik és
angyal suhog át a sötéten.
Nesztelenül közelít,
mély havon át a halál.
1941. február 11.
114. oldal




A vastag ég szobánkba lép
és puhán feldőlnek tőle mind
aprócska tárgyaink.
Ó, vasárnap reggel, te édes!
hat érdes reggel gondja ring
s kiúszik ablakunkon.
Mert hó ragyog kint és pehely
szöszös pehelyre szálldos ujra,
fehérre hófehér.
Az utcai csenden át gyerek
piroska orráról beszél
sok gyöngyös szippanás.
Ó, lassú ébredés, óra
csengése nélkül, jó piszmogás
és hűvös, tiszta ing.
S mint a szabadság szerszámai,
csendben várnak ránk léceink
mélázó szíjaikkal.
*
Az ég a földig ér!
vonulj a hallgatag erdők felé,
komisz jövőd úgyis kisér
és sorsod úgyis lankadó,
mint holtrasebzett őzeké.
És holnap már lehet,
hogy utólszor tétováz ajkadon
elillanó lehelleted
s halott arcodra sávokat
a hulló bombák árnya von.
Decemberi reggel - 1936 - 112-113. o.




Virág voltam, gyökér lettem,
súlyos, sötét föld felettem,
sorsom elvégeztetett,
fűrész sír fejem felett.
170. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Fodor Ákos: Akupunktura 95% ·
Összehasonlítás - József Attila: Válogatott versek 95% ·
Összehasonlítás - Petri György: Petri György versei 95% ·
Összehasonlítás - Kosztolányi Dezső: Életre-halálra 96% ·
Összehasonlítás - Weöres Sándor: Füves könyv 89% ·
Összehasonlítás - Váci Mihály: Százhuszat verő szív 91% ·
Összehasonlítás - Kálnoky László: Letépett álarcok ·
Összehasonlítás - Gerd Kuzebaj: Lépcsőfokok ·
Összehasonlítás - Reményik Sándor: Havasi feszület ·
Összehasonlítás - Kosztolányi Dezső: Velence 88% ·
Összehasonlítás