Radnóti ​Miklós válogatott versei 98% 42 csillagozás

Valamikor huszonévesen vettem meg ezt a kötetet, s néha olvasgattam, hangulatom szerint. Most egy kihívás kapcsán vettem újra kézbe.
Ez a gyűjtemény ugyan csupán válogatás, mégis, a témakörök alapján sejthető, hogy Radnóti az átlagembernél jóval érzékenyebb alkatú költő volt. Szeretett volna önfeledten örülni az élet ajándékainak,de sok minden gátolta ebben. Egyrészt az önvád, mely a születése kapcsán kialakult benne. Másrészt mázsás súllyal nehezedett rá a háború iszonyata, saját sorsának bizonytalansága, mindezek kapcsán a szorongás, a rettegés , és az elkerülhetetlen vég borzalma.
Ugyanakkor gyönyörű verseket írt a természetről, az évszakokról, különösen dédelgeti a számára legkedvesebbet, az őszt.
Eltűnődtem azon, mi lett volna, ha Abdánál megússza a borzalmakat. Milyenek lettek volna a háború utáni versei ? Már nem derül ki, hisz az ő sorsa így teljesedett be.

Fázol? Olyan vagy, mint
hóval teli bokron az árva madárfütty.

Egyik kedvenc költőm. Nem tudok írni róla. Nem igazán tudok versekről írni úgy általában. Miközben végigolvastam a kötetet, ez a két sor tért vissza minduntalan a gondolataimba. Fájt látni, amint a lángolóan piros pipacsos, pajkos-dévaj, pocsolyatükröt karcoló, füttyös szelektől átjárt, szerelmes-tavaszos-élettől tobzodó világ hirtelen megváltozik. Amint egy hideg, ordas farkasokkal tele, kietlen pusztaságban kell félelemtől reszketve, de elszántan keresni és megtalálni azt, ami nemrég még úgy tűnt, elárasztja az egész világot. Keresni, kutatni és felmutatni a csodát még akkor is, ha már halványodik, ha már tűnőben van… Borzongó, árva madárfütty – a csattogó, trillázó madár helyén. Fázol? Nem csodálkozom.

Radnóti a kedvenc, a legkedvesebb költő számomra, attól kezdve, hogy először kezdtem a versekkel, úgy általában ismerkedni.
És ahányszor csak kezembe veszem köteteit, olvasom költeményeit, mindig ugyanúgy hatnak rám, mint korábban. S tennék ezt akkor is változatlanul, ha nem ismerkedtem volna meg Radnótival közelebbről: naplója, felesége naplója, Ferencz Győző Róla írt monográfiája, bori notesz és a többi, róla írt könyv nyomán.
Minden egyes szaván átcseng a végtelen érzékenysége, szelídsége, az édesanyja elvesztése, hiánya feletti fájdalma, a történelem, politika rá kirótt üldözöttsége, szomorú sorsa, a verseiben megérzett, megjósolt vég, szörnyű, értelmetlen lezárása életének, alkotói éveinek.
Gyakran olvasom verseit, válogatott és az összest tartalmazó köteteiben, vagy kézbe véve a Bori notesz-t. Nem tudnék kedvencet kiragadni, mert mind az.
Az ecloga-k, razglednica-k, feleségéhez írtak, a munkaszolgálatok során születettek, valamint a végsők, utolsók, a noteszban megörökítettek egyaránt.
S ha minél többet és többen olvassuk őket, felidézve Őt, talán hajszálnyit tompul korai halála értelmetlensége.

Kamaszkorom óta nem olvastam verseket. Már majdnem el is felejtettem, milyen jó. :) Hangulat kell hozzá, de Radnóti esetében elfogult is vagyok, mert zenés változatban több versét volt/van szerencsém hallani, és nagyon szeretem.

Nagyon szeretem Radnóti Miklós verseit! Valaha, „lázongó ifjúkoromban” József Attila költészete volt számomra a „leg-.leg”, a csúcs.. Gyerekként és kiskamaszként Petőfit és Kosztolányit faltam. Felnőttként Szabó T. Anna és Szabó Magda versei bilincseltek le igazán. S Most úgy érzem, számomra Radnóti költészete a legtöbb. Mindehhez persze hozzájárul tragikus sorsa is, ami a szívemben mindig fájó nyilallást kelt.Miért ölték meg őt, ki senkit sose bántott?! A költőt, a csupán élni kívánót, a szép szavút, miért?
Születésével kezdve tragédia volt élete nagy része, Kivéve, mikor megtalálta Fannit, aki érzésem szerint a legfőbb jó volt, ami vele történt. De mégsem… nem tragikus sorsával együtt, hanem annak ellenére lett az, aki! Egy igaz ember, aki olyan hitvallást tudott tenni a hazája mellett, ahol üldözték és bántották, mint a számomra legkedvesebb Nem tudhatom. Egy fiatal férj, aki állandóan a halál árnyékában élve, saját halálának szinte biztos tudatában sem adta fel, hanem hűségesen és óriási akarással haza akart térni hitveséhez, otthonába, s akinek majdnem sikerült is…! Ha nem sietett volna annyira, túlélhette volna! Egy óriási tehetségú, szelíd lelkű ifjú költő, aki a világirodalom nagyjai közé nőtt fel csodálatos verseivel, bár alig élhetett. Borzalmak között, éhezve, fázva és mocskosan, agyonhajszolva kétségbeesetten is, utolsó percéig szórta kincseit, abban reménykedve, hogy azok talán túlélik őt…Remélem, látja odaátról, egy szebb világból, hogy így történt.
Olvassátok Radnótt! Érdemes.

Olvasni, elmerengeni… Érteni vagy nem érteni, de érezni… Hagyni, hogy körbefolyjon…
Ilyen élmény volt.
Ritkán olvasok verseket. Nem is tudom, hogy kell verset olvasni. Mi van, ha nem értem, hogy „mire gondolt a költő?” Vagy talán ez nem is fontos? Talán elég az, ha megérint, ha mond nekem valamit, ha elvarázsolnak a szavak…
Radnóti költeményei mindig is tetszettek. Még gimiben, a Razglednicák borzalmas sorait olvasva csodálkoztam rá, mennyi mindent el lehet mondani, milyen intenzív érzéseket lehet kiváltani néhány szóval. Az intenzív érzések e kötetet forgatva sem maradtak el. A Huszonnyolc év című versen elsírtam magam, s utolsó verseinek olvasása közben is a torkomban dobogott a szívem…
Nagyon örülök, hogy a kezembe vettem ezt a válogatást. Talán ideje levetkőznöm az irodalomórák miatt belém épült görcsöket, és elkezdeni verseket olvasni más költőktől is.

Gyöngyszemek egy helyen! :) <3

Hozzá nem tudok mit írni, csak szimplán ötös. Szeretem, szeretem, a Bájolót imádom, a Nem tudhatomat kedvelem, a Töredéktől elgondolkodom, a Tétova ódán mosolygok a szépségtől, az Erőltetett menetet meg megdöbbenek. Mindig mást hoz ki belőlem, de a zsenialitása előtt térdet kell hajtani, még mindig, még most is.

Nem véletlenül szerettem volna anno az érettségin Radnótit húzni, hiszen imádtam, imádom! Az Erőltetett menet c. versét a mai napig nem tudom úgy elolvasni, hogy ne könnyezzem meg, de vég nélkül sorolhatnám még ide a verscímeket, amelyek mind-mind könnyfakasztóak voltak most számomra. Azt hiszem, hogy a jövőben többször fogok Radnótihoz fordulni ha egy kis befelé fordulásra lesz szükségem.

Annyira szeretem Radnótit, hogy minden sorát öröm volt olvasni. Nagyon szeretem a verseit, eddig is voltak kedvenceim, de újak is születtek, és ezért örökké hálás leszek Neki.