3. legjobb vers könyv a molyok értékelése alapján

Radnóti ​Miklós összes versei és műfordításai 150 csillagozás

Radnóti Miklós: Radnóti Miklós összes versei és műfordításai Radnóti Miklós: Radnóti Miklós összes versei és műfordításai Radnóti Miklós: Radnóti Miklós összes versei és műfordításai Radnóti Miklós: Radnóti Miklós összes versei és műfordításai Radnóti Miklós: Radnóti Miklós összes versei és műfordításai Radnóti Miklós: Radnóti Miklós összes versei és műfordításai Radnóti Miklós: Radnóti Miklós összes versei és műfordításai Radnóti Miklós: Radnóti Miklós összes versei és műfordításai Radnóti Miklós: Radnóti Miklós összes versei és műfordításai Radnóti Miklós: Radnóti Miklós összes versei és műfordításai

Tragikus ​halála óta Radnóti Miklós a magyar nép köztudatában legnagyobb klasszikusaink közé emelkedett. Pogány köszöntő – ez volt első kötetének címe. Köszöntsd a napot – ez volt az első kötet első versének a címe. „Ha csak verscímein zongorázunk végig – mondta első költői korszakáról Bóka László, Radnóti halálának huszadik évfordulóján –, azok zöme az első hangütést visszhangozza. S noha az első hangütés frissessége után a kötetek hangja egyre szomorkodik-komorodik a nehezülő időben, nincs a magyar lírának még egy ilyen napragyogású, életteli, érzékletesen örömtudó életműve, mint Radnótié… Költészetében mintha helyreállt volna a természeti világ és az ember kapcsolata, valamint civilizáció előtti, pogány életöröm.” Tartalmukkal és formájukkal lázadó fiatalkori versei után, az érett esztendők halálfélelemtől átitatott, letisztult remekművei, harcos antifasiszta költeményei pedig azóta a francia, orosz, olasz, német, angol olvasók ezreit is meghódították. De Radnóti költészetének… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1959

>!
Osiris, Budapest, 2003
484 oldal · keménytáblás · ISBN: 9633895588
>!
Szépirodalmi, Budapest, 1994
518 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631544303
>!
Szépirodalmi, Budapest, 1987
516 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631533832

9 további kiadás


Enciklopédia 9

Helyszínek népszerűség szerint

Boulevard St Michel - Rue Cujas sarok · Jardins du Luxembourg / Luxembourg-kert, Párizs · Rue Monsieur le Prince


Kedvencelte 81

Most olvassa 17

Várólistára tette 27

Kívánságlistára tette 33

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Bla IP
Radnóti Miklós: Radnóti Miklós összes versei és műfordításai

Petőfi – Arany – Ady – József Attila – Radnóti – a zsenik sorozata a magyar költészetben. Radnóti gondolatait – most újraolvasva is – igen kedvelem. Élvezem szellemi íveit, lelkesedem mondanivalójáért, amelyet magas szellemi szinten fogalmaz meg. Költészetében keverednek az avantgárd és expresszionizmus elemei, témái, amelyekből egy új, saját, klasszicista stílust alkotott, amelyre jó példa az Elégia című verse. Sorsát jelentősen befolyásolta egyrészt az, hogy egy zsidó családban született, illetve az a tény, hogy születésekor édesanyját és ikertestvérét elveszítette. Mégis, e sorscsapások segítették hozzá legszebb gondolatai megfogalmazásához, amelyek – különösen a Bori Notesz – ma is szívbemarkolóak. Gondolkodóknak kikerülhetetlen! Időnként újra kell olvasni!

1 hozzászólás
>!
olvasóbarát P
Radnóti Miklós: Radnóti Miklós összes versei és műfordításai

Arany János mellett többek között Radnóti Miklós a kedvenc költőm. Korábban már többször olvastam a verseit, műfordításait.
A közelmúltban fejeztem be Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni: Napló című művét, a kötetben sok új információt olvastam szerelmükről, életükről.

Nekem is meglepetés volt, amikor kiderült, hogy ezek a versek Beck Judithoz íródtak: Zápor , Bájoló , Rejtettelek , Harmadik ecloga , Csodálkozol barátném

A kötetet most újból kézbe véve megtaláltam benne a jegyzeteimet, 2009-ben a TV-ben egy sorozat volt Radnóti Miklós műveiből https://www.jegy.hu/program/xxxradnoti-100-eve-19123/… Nagyon érdekes műsor volt, sok életrajzi adattal, információval, és nagyon sok jó verssel, prózával, a Radnóti Színházból, neves színészek közreműködésével.

A nézők szavazhattak a sorozat végén: Ezeket az műveket kedvelték legjobban.
Levél a hitveshez, Ikrek hava , Huszonnyolc év, Szerelmes vers, Hasonlatok , Sok szerelmes éjszakán, Bájoló , Két karodban
Ezek közül a versek közül sok nagyon kedves számomra is.
Egy lapon megtaláltam egy Radnóti Miklós kiállításról maradt listát a Szegedhez kötődő versekről is. https://moly.hu/karcok/854353

A kötetet most újraolvasva ezek a versek, és ezek a sorok tetszettek legjobban:
Csöndes sorok lehajtott fejjel (1929) „Éjfélre szült az anyám, hajnalra / meghalt, elvitte a láz.”
Huszonnyolc év (1938) „Erőszakos, rút kisded voltam én, / ikret szülő anyácska gyilkosod!”
Elégia Juhász Gyula halálára (1937) „Öt évig laktam városodban költő, / s nem láttalak sosem.”
Csütörtök (1939. május 26) „Mikor harapni kezd a bárány / s a búgó gerle véres húson él, / mikor kígyó fütyül az úton, / s vijjogva fújni kezd a szél.”
A „Meredek út” egyik példányára (1939. június 1) „És a pipacs szöszöske szára zöld./ Olyan, kit végül megölnek / mert maga sosem ölt.”
Csak csont és bőr és fájdalom (1941. augusztus-szeptember) „ s akit elhagyott a hang,- / gyászold meg őt, te kongó harang…/ …Ki nézi most tollat fogó kezünket,/ …ki lesz az élő Mérték most nekünk?” Meghalt Babits Mihály a Nyugat szerkesztője.
Hasonlatok (1941. november 16) „s a kár a folyton gyűrűző idő, / oly izgató vagy,/ s oly megnyugtató, / mint sír felett a kő.”
Bájoló (1942. február 1) „Mossa az eső / össze szivünket.”
Tétova óda (1943. május 26) „Mióta készülök, hogy elmondjam neked / szerelmem rejtett csillagrendszerét / egy képben csak talán, csupán a lényeget.”
Mint észrevétlenül (1943. szeptember 12) „már múltja van s leül szemközt komoly szeszekkel / s apányi lett körötte már egyre több barát.”
Hasonlat (1944) „Fázol? Olyan vagy, mint / hóval teli bokron az árva madárfütty.”
Hetedik ecloga (1944. július) „nem tudok én meghalni, se élni se nélküled immár.”
Levél a hitveshez (1944. augusztus-szeptember) „Mikor láthatlak újra, nem tudom már, / ki biztos voltál, súlyos, mint a zsoltár.”
Razglednicák (1944. augusztus -október) „Te állandó vagy bennem e mozgó zűrzavarban, / tudatom mélyén fénylesz örökre mozdulatlan / s némán, akár az angyal, ha pusztulást csodál, / vagy korhadt fának odván temetkező bogár.”

A hátrahagyott versekből:
Szerelmes volt a kis hugom nagyon
„hegedült búsan az esti szobában / a tártkarú rézállványra hulltan / fehér csuklója villogva hintált / a húrok fölött és a képek tapsoltak / halkan a falon ha megpihent / karcsú vonója.”
Az áhítat zsoltáraiból (A Pogány köszöntő c. kötetben nem közölt versek) (1928. november 14)
„Szomorúbb vagyok a parti fűznél / és szép szavakkal szeretlek mégis, / pedig te szebb vagy a százszorszépnél / és az egyszerűbbnél is egyszerűbb.”

>!
tombadillo
Radnóti Miklós: Radnóti Miklós összes versei és műfordításai

A legkedvencebb magyar költőm, és megölték. Rejtőt is. Szerb Antalt is.
Hát normális a világ?

>!
memoir
Radnóti Miklós: Radnóti Miklós összes versei és műfordításai

A kedvenc költőm. Szerintem elég, ha annyit mondok, hogy érettségikor (2009-ben, idén érettségiztem, és ez ugye évforduló, azt hittük, ő lesz a téma, ezért mindenki nagyobb hangsúlyt fektetett Radnótira, azt hiszem, én még sokkal többet) a barátom féltékeny volt rá… :)

>!
Nilla I
Radnóti Miklós: Radnóti Miklós összes versei és műfordításai

Tajtékos ég ♥
Azt hiszem, ez mindent elmond.
Szerettem, imádtam, könnyeztem, és de jó, hogy három hete lementünk Abdára, máris máshogy láttam ezt az egészet…
Hiába, a nagy embereknek sosincs szívderítő történetük.

>!
_natalie_ I
Radnóti Miklós: Radnóti Miklós összes versei és műfordításai

"Csattanva lezúdul a zápor a vízre.
Elporlik a csöpp. Nézek utánad.

ó, semmi, de semmise már! ez a zápor
sem mossa le rólam…"

Nekem ezért ő. Mert pont így, csak ő tudja.


Népszerű idézetek

>!
ludovika

Két karodban

Két karodban ringatózom
csöndesen.
Két karomban ringatózol
csöndesen.
Két karodban gyermek vagyok
hallgatag.
Két karomban gyermek vagy te
hallgatlak.
Két karodban átölelsz te
ha félek.
Két karommal átölellek
s nem félek.
Két karodban nem ijeszt majd
a halál nagy
csöndje sem.
Két karodban a halálon,
mint egy álmon
átesem.

>!
Pixelhiba

Bájoló

Rebbenő szemmel
ülök a fényben,
rózsafa ugrik
át a sövényen,
ugrik a fény is,
gyűlik a felleg,
surran a villám
s már feleselget
fenn a magasban
dörgedelem vad
dörgedelemmel,
kékje lehervad
lenn a tavaknak
s tükre megárad,
jöjj be a házba,
vesd le ruhádat,
már esik is kint,
vesd le az inged,
mossa az eső
össze szivünket.

223. oldal (Szépirodalmi, 1963)

>!
Uzsonna

Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,
s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály;
annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát,
de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát,
az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket,
míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg,
erdőt, füttyös gyümölcsöst, szöllőt és sírokat,
a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat,
s mi föntről pusztitandó vasút, vagy gyárüzem,
az bakterház s a bakter előtte áll s üzen,
piros zászló kezében, körötte sok gyerek,
s a gyárak udvarában komondor hempereg;

Nem tudhatom...

2 hozzászólás
>!
Zora85

Csak én ülök ébren,
féligszítt cigarettát érzek a számban a csókod
íze helyett és nem jön az álom, az enyhetadó, mert
nem tudok én meghalni se, élni se nélküled immár.

Radnóti Miklós: Hetedik ecloga

>!
verdeleth

Tétova óda

Mióta készülök, hogy elmondjam neked
szerelmem rejtett csillagrendszerét;
egy képben csak talán, s csupán a lényeget.
De nyüzsgő s áradó vagy bennem, mint a lét,
és néha meg olyan, oly biztos és örök,
mint kőben a megkövesült csigaház.
A holdtól cirmos éj mozdul fejem fölött
s zizzenve röppenő kis álmokat vadász.
S még mindig nem tudom elmondani neked,
mit is jelent az nékem, hogyha dolgozom,
óvó tekinteted érzem kezem felett.
Hasonlat mit sem ér. Felötlik s eldobom.
És holnap az egészet újra kezdem,
mert annyit érek én, amennyit ér a szó
versemben s mert ez addig izgat engem,
míg csont marad belőlem s néhány hajcsomó.
Fáradt vagy s én is érzem, hosszú volt a nap, –
mit mondjak még? a tárgyak összenéznek
s téged dicsérnek, zeng egy fél cukordarab
az asztalon és csöppje hull a méznek
s mint színarany golyó ragyog a teritőn,
s magától csendül egy üres vizespohár.
Boldog, mert véled él. S talán lesz még időm,
hogy elmondjam milyen, mikor jöttödre vár.
Az álom hullongó sötétje meg-megérint,
elszáll, majd visszatér a homlokodra,
álmos szemed búcsúzva még felémint,
hajad kibomlik, szétterül lobogva,
s elalszol. Pillád hosszú árnya lebben.
Kezed párnámra hull, elalvó nyírfaág,
de benned alszom én is, nem vagyok más világ.
S idáig hallom én, hogy változik a sok
rejtelmes, vékony, bölcs vonal
hűs tenyeredben.

>!
Nita_Könyvgalaxis

A búnak áttetsző tiszta hajnalán
te vagy a föld, a test, a vér
és terajtad kívül minden csak játék.

Az áhítat zsoltárai, 8.

19 hozzászólás
>!
psn

NEM TUDHATOM…

Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.
Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága
s remélem, testem is majd e földbe süpped el.
Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel
egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,
tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton,
s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon
a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom.
Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,
s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály,
annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát,
de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát,
az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket,
míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg,
erdőt, füttyös gyümölcsöst, szöllőt és sírokat,
a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat,
s mi föntről pusztitandó vasút, vagy gyárüzem,
az bakterház s a bakter előtte áll s üzen,
piros zászló kezében, körötte sok gyerek,
s a gyárak udvarában komondor hempereg;
és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma,
a csókok íze számban hol méz, hol áfonya,
s az iskolába menvén, a járda peremén,
hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én,
ím itt e kő, de föntről e kő se látható,
nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható.

Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép,
s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép,
de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen,
és csecsszopók, akikben megnő az értelem,
világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva,
míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja,
s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek.

Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg.

>!
Frank_Spielmann I

MIVÉGRE

Felnőtt vagy – szólok undorodva néha,
és nem segíthetsz rajta, lásd be végre.
Térj vissza – szól egy hang ilyenkor,
csak ülj a földre és beszélj az égre.
Nem tudsz már? – kérdi s mintha rína.
A szék lábától, nézd csak, balra Kína
és jobbra lóherés, örök vadászmezők.
Ó, hol vagy régi, indiáni gőg?
nem érdekel már, honnan fú a szél? –
Az ember egyre vénül, verset ír, tanít…
„Csak ülj a földre és beszélj az égre.”
S nem ül le. S nem beszél.
Felnő, és azt se tudja, hogy mivégre.

4 hozzászólás
>!
Uzsonna

Én én vagyok magamnak
s néked én te vagyok,
s te én vagy magadnak,
két külön hatalom.
S ketten mi vagyunk.
De csak ha vállalom.

Kis nyelvtan

>!
worsi ASP

Zápor

Jókor menekülsz! A patak csupa bánat.
Felborzad a szél. Kiszakadnak a felhők.
Csattanva lezúdul a zápor a vízre.
Elporlik a csöpp. Nézek utánad.

Elporlik a csöpp. De a test csak utánad
nyújtózik, az izmok erős szövedéke
még őrzi a vad szoritást, a szerelmet!
Emlékezik és gyötri a bánat.

Úgy gyötri a testet utánad a bánat,
úgy röppen a lélek utánad, elébed,
ó, semmi, de semmise már! ez a zápor
sem mossa le rólam a vágyat utánad.

3 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Pilinszky János: Pilinszky János összes versei
Romhányi József: Szamárfül
József Attila: József Attila összes versei
Kosztolányi Dezső: Kosztolányi Dezső összes versei
Ady Endre: Ady Endre összes versei
Fodor Ákos: Addig is
Fodor Ákos: Képtelenkönyv
Fodor Ákos: Dél után
Gazdag Erzsi: Mesebolt
Szabó Lőrinc: A huszonhatodik év