Radnóti ​Miklós összegyűjtött versei és versfordításai 29 csillagozás

Radnóti Miklós: Radnóti Miklós összegyűjtött versei és versfordításai

Kiadásunk Radnóti Miklós lírai műveit: költeményeit és versfordításait tartalmazza.

A jelen, harmadik, javított és bővített kiadás javította az előző kiadások sajtóhibáit, a tartalomjegyzékben feltünteri Radnóti első három kötetének belső cikluscímeit. Közli továbbá minden versciklusán belül az alcímeket, illetve ha ilyen nincs, a versek kezdősorát. A versciklusokon belüli alcímeket és a ciklus verseinek kezdősorait a mutatókban is megadja. Néhány vers keletkezési dátuma az újabb kutatások eredményeinek megfelelően módosult. A kötet anyaga négy új verssel bővült. Ezekről részletesebben az utószó zsengékkel foglalkozó részében esik szó.

Eredeti megjelenés éve: 2006

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Osiris Klasszikusok

>!
Osiris, Budapest, 2006
492 oldal · keménytáblás · ISBN: 9633896460
>!
Osiris, Budapest, 2003
keménytáblás · ISBN: 9633895588
>!
Osiris, Budapest, 2002
484 oldal · ISBN: 9633892422

1 további kiadás


Enciklopédia 1


Kedvencelte 16

Most olvassa 4

Várólistára tette 6

Kívánságlistára tette 17


Kiemelt értékelések

>!
reading64
Radnóti Miklós: Radnóti Miklós összegyűjtött versei és versfordításai

Mit jelent nekem Radnóti költészete? Hogy a legnagyobb fájdalomból és szenvedésből is születhet valami szép. Hogy az ember képes megmaradni embernek egy pokolra jutott világban is.

>!
Smici P
Radnóti Miklós: Radnóti Miklós összegyűjtött versei és versfordításai

József Attila mellett Radnóti költészetét szeretem a leginkább. Tény, hogy mostanában ritkábban akad kezembe verseskötet, de ez a Radnóti-antológia kellemes órákat nyújtott.
Elemezni is nehéz az ilyesmit, de alapból sosem szerettem amikor verseket kellett elemezni. Mit gondolhatott a költő? Meg a hasonló kérdésektől a falnak mentem mindig is. Egy vers akkor jó, ha mond neked valamit, valami pluszt ad az életednek. Ilyesmi. Mindenkinek mást sugall egy költemény, ezért is felesleges boncolgatni.
Amit megjegyeznék Radnótinál az az, hogy talán a korai versei még egyfajta útkeresést mutatnának és finomításért kiáltanának. Ez nem is baj, mert később az egyik legnagyobb magyar költő lett belőle.
A kötetben található versfordításait külön kiemelném, egytől egyig nagyszerű fordítások, és ez lényegesen hozzájárul például ahhoz, hogy Apollinaire költészete olyan fantasztikusan csengjen. Tibullus „Detestatio belli” című költeménye pedig egy remekmű.

>!
Aliko P
Radnóti Miklós: Radnóti Miklós összegyűjtött versei és versfordításai

Radnóti Miklós a modern magyar líra kiemelkedő alakja, aki az én egyik kedvenc magyar költőm is egyben.

Egyszerűen imádom versei sokféleségét! A korszakai közül elsősorban az utolsót az, ami nekem nagyon kedves. Magával ragadó az 1940-es évek után írt műveinek szomorú hangulata, a művekben megjelenő önelemzés, a haláltudat és az író lírai énjének erős jelenléte. Az Erőltetett menet vagy a Razglednicák pedig véleményem szerint mind-mind egyetemes és örökérvényű alkotások.

Mondhatni tehát, hogy a könyv választás nem véletlenszerű volt. Vágytam már egy kis Radnóti féle elandalító szómágiára, egy kis könyörtelen sárba tiprásra, egy konok tovább menetelre és egy kis szerelmetes hazaszeretetre. A versei és fordításai most is megtették a magukét. Könnyet és mosolyt fakasztottak, örömet okoztak és szíveket törtek össze.

>!
Riam
Radnóti Miklós: Radnóti Miklós összegyűjtött versei és versfordításai

Számomra Ő a Költő… Nem tudnám megmondani, hogy mi fogott meg a költészetében, egyszerűen csak elvarázsol, ahogy élővé, kézzelfoghatóvá teszi az életet, egy-egy fontos pillanatot képes úgy kifejezni, ahogy én sosem tudnám…
Eddig sosem olvastam végig ezt a könyvet, inkább egy-egy verset választottam ki, aztán ismét fölkerült a polcomra.
Érdemes volt „végigrágni” magamat rajta, elmerülni Radnóti világában. Szerelmes versei mindig mosolyt csaltak az arcomra, háborús költeményeit olvasva pedig szinte a bőrömön éreztem a bizonytalanság és félelem hidegét. A Razglednicák utolsó – negyedik – versszakától összeszorul a torkom. Keletkezésének dátuma: 1944. október 31. Kilenc nappal később agyonlőtték Abda mellett. Profetikus költemény.
A kötetben összegyűjtött versfordításai is figyelmet érdemelnek. Szapphó, Goethe, La Fontaine, Byron, Cocteau, Brecht, meglehetősen eklektikus válogatás, viszont valamennyi költeményben visszaköszön Radnóti egyedi stílusa, képies ábrázolásmódja. Szívemnek igazán kedvessé a La Fontaine mesék váltak.

2 hozzászólás
>!
Bolondkandúr
Radnóti Miklós: Radnóti Miklós összegyűjtött versei és versfordításai

Érdekes egy életművet így egyben olvasni. A korai versek sok helyen még modorosak voltak, nem meglepő egy 18-19 éves fiú esetében. Azonban már a zsengékben is látszik, hogy milyen varázslatosan bánt a magyar nyelvvel, amely tehetsége egyre jobban kiteljesedett. Számomra Radnóti tökéletes Költő. A klasszikus elődökhöz hasonlóan a szépséget, a harmóniát és az idillt kereste egy olyan korban, ahol erre mind kevesebb remény maradt. „De mondd, a mű, – az megmaradt?” – kérdezte egyik versében. Olvassuk, és mindig velünk marad.

>!
gabiica P
Radnóti Miklós: Radnóti Miklós összegyűjtött versei és versfordításai

Radnóti az egyik kedvenc költőm, ehhez kétség sem fér. A munkássága lenyűgöző!
A kedvencem mindenképpen A levél a hitveshez. Ez volt az egyik legelső vers, amit idősebb fejjel újraolvastam tőle, és azonnal megragadott a hangulata és a mondanivalója.


Népszerű idézetek

>!
gwyneira

Két karodban

Két karodban ringatózom
csöndesen.
Két karomban ringatózol
csöndesen.
Két karodban gyermek vagyok,
hallgatag.
Két karomban gyermek vagy te,
hallgatlak.
Két karoddal átölelsz te,
ha félek.
Két karommal átölellek
s nem félek.
Két karodban nem ijeszt majd
a halál nagy
csöndje sem.
Két karodban a halálon,
mint egy álmon
átesem.

186. oldal

1 hozzászólás
>!
gwyneira

Bájoló

Rebbenő szemmel
ülök a fényben,
rózsafa ugrik
át a sövényen,
ugrik a fény is,
gyűlik a felleg,
surran a villám
s már feleselget
fenn a magasban
dörgedelem vad
dörgedelemmel,
kékje lehervad
lenn a tavaknak
s tükre megárad,
jöjj be a házba,
vesd le ruhádat,
már esik is kint,
vesd le az inged,
mossa az eső
össze szivünket.

198. oldal

>!
Bla IP

Megállok itt a fa tövében,
lombját zúgatja mérgesen.
Lenyúl egy ág. Nyakonragad?
nem vagyok gyáva, gyönge sem,

csak fáradt. Hallgatok. S az ág is
némán motoz hajamban és ijedten.
Feledni kellene, de én
soha még semmit sem feledtem.

A holdra tajték zúdúl, az égen
sötétzöld sávot von a méreg.
Cigarettát sodrok magamnak,
lassan, gondosan. Élek.

1940. június 8.

Radnóti Miklós TAJTÉKOS ÉG

>!
gwyneira

Hasonlatok

Olyan vagy, mint egy suttogó faág,
ha rámhajolsz,
s rejtelmes ízü vagy,
olyan vagy, mint a mák,

s akár a folyton gyűrüző idő,
oly izgató vagy,
s olyan megnyugtató,
mint sír felett a kő,

olyan vagy, mint egy vélem nőtt barát
s nem ismerem ma sem
egészen még nehéz
hajadnak illatát,

és kék vagy olykor s félek, el ne hagyj,
csavargó, nyurga füst –
és néha félek tőled én,
ha villámszínü vagy,

s mint napsütötte égiháború:
sötétarany, –
ha megharagszol, ép
olyan vagy, mint az ú,

mélyhangu, hosszan zengő és sötét,
s ilyenkor én
mosolyból fényes hurkokat
rajzolgatok köréd.

196. oldal

>!
gwyneira

Fázol? várj, betakarlak az éggel,
hajadra épül a hímzett csillagok
csokra és holdat lehellek a
szemed fölé.

Már nem húz madarak búbos szerelme
csak házak tárják lámpás ölüket
a szélnek és hangtalan fákon
ring a szerelem.

Valamikor az asszonyom leszel
és átkozott költők rettentő téli
danákkal valahol a hegyeknek
alján hiába énekelnek.

Szép bánat feszül a homlokom
alatt és fekete tájak tükröznek
sötéten összecsörrenő fogaimon:
ne félj.

Csak a februári egyszerűség
érett most bennem szerelemmé
és teljes vagyok már, mint nyáron
egy zengő égszakadás!

23. oldal - Szerelmes vers Boldogasszony napján

>!
Irogenia

Az áhítat zsoltárai

1

Szakadt, dúlt ajkunk között forgó
feszülő szavaink is csókká
gömbölyödve bujdosnak itt a
díszes pillák között egymásba-
akadt csodáló szemünkben és
elhalnak hang nélkül; amire
születnek az cifra ajándék,
zsoltáros látás és tudós csók
terebélyén sárga rigóknak
szárnyas, csattogó ölelése.

2

Régen lehozott fénylő
csillagok akarnak szökni
az ujjaim közül
mert nagyon szeretlek
látod
őszi bokrok duzzadó
bogyófürtjein feszül
életem kedve, érett
kalászoknak terheit
érzem és éjjelenként
csókos nyelvem alkonyi
pirosát rácsókolom
némán a tenyeredre.

3

Hűs néha forró kezednek
csúcsos ujjai zenés tornyai
karcsú életemnek, – mely oly
gazdag párás színekben mint
dús csókjaink a csendben –
ha csipkésen kíséri sóhajos
lihegésed és nedves nagy
fogaim szerelmes vacogása.

4

Karcsú ujjaid között aranyló
narancs az életünk régi kedve,
mert valamikor mi együtt csodáltuk
csurranó, csodás ligetek alján
forró, színes madarak
daloló fészekrakását.

Tenyered gödrén forró ligetek
mesélnek elhagyott egekről
ahonnan együtt zuhantunk
két fehér ártatlan szűzek,
bimbóban elnyílott pompás virágok:
mert ölelés nélkül fogamzott
csodásszép égi gyermekünk,
hullató, lombos erdők ölébe.

5

Mint új istenben kék egekből most
széphangú orgonák zúgnak bennem,
álomhegyeim sorra beszakadnak, –
most eljöttél hozzám hullottan mint
a csillagok ősszel, mert úgy szeretlek
szememben hordva fehérszakállú
istenek végtelen életét és
úgy tanulom meg a csókjaidat
hívőn!
mint vénasszonyok a kártyavetést.

6

Csak körmeink sápadt félholdja ragyog
és szemünk súlyos függönyét leeresztve
vak kezeinkkel játszunk szerelmet, mert
lila madarak ülnek a ködben
a lámpák alatt és ha felnyitjuk
ködfalak nyílnak néma szemünkben és
már csak körmeink félholdja ragyog.

7

Néha harapunk. Fényes fogaink
vértjén csattogva törik a csók
és apró vércseppek koszorúja
lebben a homlokunk felé.
Csak kúszik, kúszik egy csillag
az égen és szerelmünk alatt
bókolva hajlik a fű, tapadnak
tapadnak a bokrok a szélben,
mint néha szelíd szeretők nyelve
tapad, ha csókban összeér.

8

Földszagú rét vagy, a lihegésed egyszerű
mint a szeretkező béresparaszté és a
földanya átkos erejét hordozza tested.
Néha csak vágyad harangja kongat
és misére hív a lélekző csöndben
ziháló sötétnek tornya alatt.
Szerelmed rámhull kerengve, mint hulló
nagy vadgesztenyelevél. Most is.
A búnak áttetsző tiszta hajnalán
te vagy a föld, a test, a vér
és terajtad kívül minden csak játék.

>!
gwyneira

Néha harapunk. Fényes fogaink
vértjén csattogva törik a csók
és apró vércseppek koszorúja
lebben a homlokunk felé.
Csak kúszik, kúszik egy csillag
az égen és szerelmünk alatt
bókolva hajlik a fű, tapadnak,
tapadnak a bokrok a szélben,
mint néha szelid szeretők nyelve
tapad, ha csókban összeér.

13. oldal - Az áhitat zsoltárai (7)

>!
Danó

Csöndes sorok lehajtott fejjel

Forgács Antalnak

Éjfélre szült az anyám, hajnalra
meghalt, elvitte a láz és én a
mezőkön szülő erős anyákra
gondolok cifra szavakkal.

Apámat éjjel elvitte egyszer
a kórházi ágyról, szájtátó
orvosok közül a gond; akkor
otthagytam a vörösszemű
embereket, egyedül éltem
és élek a házakon kivül
régóta már.

Az őseimet elfelejtettem,
utódom nem lesz, mert nem akarom,
kedvesem meddő ölét ölelem
sápadt holdak alatt és nem tudom
elhinni néki, hogy szeret.

Néha csók közben azt hiszem, hogy
rossz ő, pedig meddő csak és
szomorú, de szomorú vagyok
én is és ha hajnalban a
csillagok hívnak, egymást karolva
mégis, együtt indulunk ketten
a napfény felé.

27-28. oldal

6 hozzászólás
>!
Irogenia

Rejtettelek

Rejtettelek sokáig,
mint lassan ért gyümölcsét
levél közt rejti ága,
s mint téli ablak tükrén
a józan jég virága
virulsz ki most eszemben.
S tudom már mit jelent ha
kezed hajadra lebben,
bokád kis billenését
is őrzöm már szívemben,
s bordáid szép ívét is
oly hűvösen csodálom,
mint aki megpihent már
ily lélegző csodákon.
És mégis álmaimban
gyakorta száz karom van
s mint álombéli isten
szorítlak száz karomban.

1 hozzászólás
>!
Irogenia

Meditáció

Most már elhiszek mindent csöndben:
éjjel Mondschein szonátát és Áve
Máriát hallgattam egy szál
csöpögő gyertya mellett, – az
ablakon át fények feszültek a
falra furcsán, – imára kulcsolt
szivvel és kezekkel űltem, – ave,
ave! – a gyertya is tövig ég majd,
de a kedves keze mégis szép,
hosszú, keskeny, úgy szeretem
és ül rajtam a szerelem
mint régi templomok falán
fehér szentek fején megűlő
fényesszemű és szelíd galambok.


Hasonló könyvek címkék alapján

Kosztolányi Dezső: Válogatott versek és versfordítások
Kosztolányi Dezső: Esti Kornél éneke
Kosztolányi Dezső: Gyémántgöröngyök
Tóth Árpád: Örök virágok – Összes versfordítások
Kosztolányi Dezső: Velence
Szabó Lőrinc: Örök Barátaink I-II.
Kosztolányi Dezső: Kínai és japán versek
Kosztolányi Dezső (szerk.): Francia költők
Kosztolányi Dezső: Német költők
Kosztolányi Dezső: Angol és amerikai költők