Összegyűjtött ​versek 2 csillagozás

Radnóti Miklós: Összegyűjtött versek Radnóti Miklós: Összegyűjtött versek

Radnóti Miklós versei ma is meghatározó olvasmányai a felnövekvő generációknak. Az Összegyűjtött versek a kötetekben és folyóiratokban megjelent verseken túl tartalmazza a kéziratos hagyaték darabjait. A szövegeket Ferencz Győző gondozta, az Utószó és a jegyzetek a kiadástörténetet, a szövegek megjelenését, a kéziratok lelőhelyét, valamint egyéb tudnivalókat ismerteti.

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Magvető Klasszikusok, Arany klasszikusok

>!
Magvető, Budapest, 2016
396 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631434330
>!
Kossuth, Budapest, 2015
446 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630983563

Enciklopédia 5


Kedvencelte 1

Most olvassa 3

Várólistára tette 4

Kívánságlistára tette 12


Népszerű idézetek

>!
Szelén P

Éjszaka

Alszik a szív és alszik a szívben az aggodalom,
alszik a pókháló közelében a légy a falon;
csönd van a házban, az éber egér se kapargál,
alszik a kert, a faág, a fatörzsben a harkály,
kasban a méh, rózsában a rózsabogár,
alszik a pergő búzaszemekben a nyár,
alszik a holdban a láng, hideg érem az égen;
fölkel az ősz és lopni lopakszik az éjben.

257. oldal (1942. június 1.) (Magvető, 2016)

>!
Szelén P

ERŐLTETETT MENET

Bolond, ki földre rogyván fölkél és újra lépked,
s vándorló fájdalomként mozdít bokát és térdet,
de mégis útnak indul, mint akit szárny emel,
s hiába hívja árok, maradni úgyse mer,
s ha kérdezed, miért nem? még visszaszól talán,
hogy várja őt az asszony s egy bölcsebb, szép halál.
Pedig bolond a jámbor, mert ott az otthonok
fölött régóta már csak a perzselt szél forog,
hanyattfeküdt a házfal, eltört a szilvafa,
és félelemtől bolyhos a honni éjszaka.
Ó, hogyha hinni tudnám: nemcsak szivemben hordom
mindazt, mit érdemes még, s van visszatérni otthon;
ha volna még! s mint egykor a régi hűs verandán
a béke méhe zöngne, míg hűl a szilvalekvár,
s nyárvégi csönd napozna az álmos kerteken,
a lomb között gyümölcsök ringnának meztelen,
és Fanni várna szőkén a rőt sövény előtt,
s árnyékot írna lassan a lassú délelőtt, –
de hisz lehet talán még! a hold ma oly kerek!
Ne menj tovább, barátom, kiálts rám! s fölkelek!

299. oldal (Bor, 1944. szeptember 15.) (Magvető, 2016)

>!
Szelén P

Október, délután

Mellettem alszik a tölgy alatt Fanni,
s mióta alszik, annyi makk hullt a fáról,
hogy minden jámbor lombbal veszekszem érte, –
mikor átkarolt, kérte, őrizzem pihenését.

De nap kacsingat át fodrán a lombnak,
vad darazsak dudolnak körül haraggal.
És a lomb makkal felel és feleselget,
hulló makk makkot kerget, nem tud a fán
maradni.

Fanni fölébred és álmos szeme kék,
keze oly szép, mint szentkép keze és gonddal
békít a lombbal, végigsimít a számon
s ujját ott tartja három harapós fogamon még,

hogy ne beszéljek. Így készül az új csend
és a csendből odafent sziszegve eső
hatnapos esső, mely elmossa a makkot
s mint fekete szallagot, úgy köt ránk
a novembert.

119. oldal (1943. október 3.) (Magvető, 2016)

>!
Szelén P

Tétova óda

Mióta készülök, hogy elmondjam neked
szerelmem rejtett csillagrendszerét;
egy képben csak talán, s csupán a lényeget.
De nyüzsgő s áradó vagy bennem mint a lét,
és néha meg olyan, oly biztos és örök,
mint kőben a megkövesült csigaház.
A holdtól cirmos éj mozdul fejem fölött
s zizzenve röppenő kis álmokat vadász.
S még mindig nem tudom elmondani neked,
mit is jelent az nékem, hogy ha dolgozom,
óvó tekinteted érzem kezem felett.
Hasonlat mit sem ér. Felötlik s eldobom.
És holnap az egészet ujra kezdem,
mert annyit érek én, amennyit ér a szó
versemben s mert ez addig izgat engem,
míg csont marad belőlem s néhány hajcsomó.
Fáradt vagy s én is érzem, hosszú volt a nap, –
mit mondjak még? a tárgyak összenéznek
s téged dicsérnek, zeng egy fél cukordarab
az asztalon és csöppje hull a méznek
s mint színarany golyó ragyog a teritőn,
s magától csendül egy üres vizespohár.
Boldog, mert véled él. S talán lesz még időm,
hogy elmondjam milyen, mikor jöttödre vár.
Az álom hullongó sötétje meg-megérint,
elszáll, majd visszatér a homlokodra,
álmos szemed búcsúzva még felémint,
hajad kibomlik, szétterül lobogva,
s elalszol. Pillád hosszú árnya lebben.
Kezed párnámra hull, elalvó nyírfaág,
de benned alszom én is, nem vagy más világ,
S idáig hallom én, hogy változik a sok
rejtelmes, vékony, bölcs vonal
hűs tenyeredben.

263-265. oldal (1943. május 26.) (Magvető, 2016)

>!
bonbonnière P

ERDŐ

A lomb között arany kard,
        napfény zuhant át,
megsebzett egy fatörzset
s az halkan sírni kezdett
aranylófényü gyantát.

1944

Papírszeletek, Tajtékos ég (1946)

>!
Szelén P

Két karodban

Két karodban ringatózom
csöndesen.
Két karomban ringatózol
csöndesen.
Két karodban gyermek vagyok,
hallgatlak.
Két karodban gyermek vagy te,
hallgatlak.
Két karoddal átölelsz te,
ha félek.
Két karommal átölellek
s nem félek.
Két karodban nem ijeszt majd
a halál nagy
csöndje sem.
Két karodban a halálon,
mint egy álmon
átesem.

236. oldal (1941. április 20.) (Magvető, 2016)

>!
Szelén P

Ölelkezésünk közben
jaj
leszakadt a gyöngysorod
és
mint könnycseppek peregtek
sírva a forró párnák
ráncain a csillogó
gyöngyök.

Lásd,
úgy peregtek a gyöngyök
ahogyan néha könnyek
között lihegő testünk
bőrén pereg a harmat
elfáradt dalát zengve
egy
ölelésre
emlékezésnek.

Látod,
nem vigyáztál és a
szerelem gyöngye
szakadt le rólad
a csókok után.

327. oldal (Reichenberg-Budapest, 1928. július 3.) (Magvető, 2016)

>!
[névtelen]

ESTE A KERTBEN

Égen az újhold oly vékonyka most,
mint apró seb, melyet a fecske ejt,
villanva víz szinén és utána
rögtön elfelejt.

Már éjszakára ágyazott a kert,
az álmos sok bogár virágba bútt
s a hetyke tulipán álldigálva
ágyán, elaludt.

Könnyen lépek hát s arra gondolok,
hogy asszonyomnak nyakán a konty tán
olyan, mint szusszanó arany pont egy
boldog vers után.

S mondom a verset; törekedik már
s úgy hangosodik szájamon, mint hű
lehellet csók után és mint avar
között az új fű.

S verssel térek a házba, ahonnan
az asszony fut elém és hordja hó
nyakán a kontyot, mely ha kibomlik,
arany lobogó.

1934. április 8.

Újhold (1935)

>!
bonbonnière P

valamikor, ha messzi jártam tőle,
földről pipacsok véres pöttyeit
s az égről csillagokat akartam
a hajára hozni néki.

Szerelmes, őszi vers; Kötetbe nem sorolt és hátrahagyott versek (1925-1944)

>!
bonbonnière P

Lélek vagyok. Élni szeretnék!

Előhang egy "monodrámához", Kötetbe nem sorolt és hátrahagyott versek (1925-1944)


Hasonló könyvek címkék alapján

Zrínyi Miklós: Zrínyi Miklós összes művei
Petőfi Sándor: Költemények
Takáts Gyula: Felhők Árkádiából
Ányos Pál: Ányos Pál összes költeménye
Oláh Lajosné: Ige és élet
Berzsenyi Dániel – Kölcsey Ferenc: Berzsenyi Dániel és Kölcsey Ferenc összes költeményei
Kabdebó Lóránt: Szabó Lőrinc
Oscar Wilde: Oscar Wilde összes művei I-III.
William Shakespeare: William Shakespeare összes művei
Konsztantinosz P. Kavafisz: A barbárokra várva