Erőltetett ​menet 58 csillagozás

Válogatott versek
Radnóti Miklós: Erőltetett menet Radnóti Miklós: Erőltetett menet

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Populart Füzetek Interpopulart

>!
118 oldal · ISBN: 9789633684444
>!
Interpopulart, Budapest, 1996
92 oldal · ISBN: 9636131570
>!
Interpopulart, Budapest, 1995
90 oldal · ISBN: 9636130396

Enciklopédia 1


Kedvencelte 5

Most olvassa 1

Várólistára tette 26

Kívánságlistára tette 5


Kiemelt értékelések

SteelCurtain>!
Radnóti Miklós: Erőltetett menet

Az életben vannak megmagyarázhatatlan dolgok.
És vannak dolgok, melyek magyarázatot sem igényelnek.
Ilyen Radnóti költészete is. Az ő verseit nem szabad elemezni. Tilos rajta bármit is magyarázni. Úgy jó, ahogy van.
Jó?
Dehogy!
Tökéletes. Zseniális. Felülmúlhatatlan.
Az univerzum mércéje.

Anó P>!
Radnóti Miklós: Erőltetett menet

A legszebb, érett, kiforrott versei Radnótinak. S egyben a legfájdalmasabbak is. Ó, ha hagyták volna őt tovább élni! Világhírű költő lett volna belőle. De így is a szívünkben él. Olvasom a verseit, ezeket a csodákat – a Tétova ódát, A levél a hitveshez címűt, s a legszebbet, a Nem tudhatom…-ot, mely az én legkedvesebb versem is. De nem tudom felfogni, hogyan történhetett, hogy annyi embert, s őt is megölték?! S hogy tudta, mi vár rá, mégis ilyen verset tudott írni?

Lunemorte P>!
Radnóti Miklós: Erőltetett menet

Valami megrázót, valami megrendítőt, befordulósat és fájdalmasat kerestem. Megleltem ezt a művet : Radnóti Miklós verseiről van szó. Böngészgettem a MEK-en, és ráleltem. És most annyira mélyen vagyok. Az utolsó pár versen elsírtam magam. Miért kellett ennyit szenvedni a semmiért? Miért nem térhetett haza, miért kellett elhurcolni Őt is? A szívem szakad meg ettől a sorstól…A halált váró költeményei pedig megrázóak és kellőképp sötétek. És kellőképp érettnek és komolynak kell lenni ahhoz, hogy el tudja bárki is olvasni ezeket az írásokat. Nem szabadna akárki kezébe odaadni. Nem szabadna erőltetni. Hagyni kell nyomokat, hogy ráleljen az ifjúság erre a kötetre. Hogy önmaguk fedezhessék fel, önmaguknak. Hogy felismerjék az emberi gonoszságot és butaságot és hogy mennyi embert nyomorítottak meg, legalább lélekben.

Köszönöm az élményt, köszönök mindent!

Tiger205>!
Radnóti Miklós: Erőltetett menet

Radnóti kiváló költő, nem vitás.
Művei szépek, megrázóak.
Zsidó? Ki mondja ezt? És miért?
Nélküle nem lenne magyar irodalom a magyar irodalom…
Nem kötelező szeretni. De aki nem szereti a műveit, azt nem tudom megérteni.

3 hozzászólás
encsy_eszter>!
Radnóti Miklós: Erőltetett menet

Hogy fenn a művemen motoz a surrogó idő,
s mélyebbre süppedek le majd a föld alatt,
mind tudtam én. De mondd, a mű, – az megmaradt?

/S majd így tűnődöm…?, részlet/

Igen, kedves Miklós. Megmaradt.

csgabi P>!
Radnóti Miklós: Erőltetett menet

Nem tudom, mit mondhatnék Radnóti költészetről… Számomra a legnagyobbak egyike. És most itt ülök, és tele van a szemem könnyel, mert a Töredék című verstől kicsit megszakadt a szívem.

TÖREDÉK

Oly korban éltem én e földön,
mikor az ember úgy elaljasult,
hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra,
s míg balhitekben hitt s tajtékzott téveteg,
befonták életét vad kényszerképzetek.

Oly korban éltem én e földön,
mikor besúgni érdem volt s a gyilkos,
az áruló, a rabló volt a hős, –
s ki néma volt netán s csak lelkesedni rest,
már azt is gyűlölték, akár a pestisest.

Oly korban éltem én e földön,
mikor ki szót emelt, az bujhatott,
s rághatta szégyenében ökleit, –
az ország megvadult s egy rémes végzeten
vigyorgott vértől és mocsoktól részegen.

Oly korban éltem én e földön,
mikor gyermeknek átok volt az anyja,
s az asszony boldog volt, ha elvetélt,
az élő írigylé a férges síri holtat,
míg habzott asztalán a sűrű méregoldat.
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Oly korban éltem én e földön,
mikor a költő is csak hallgatott,
és várta, hogy talán megszólal ujra –
mert méltó átkot itt úgysem mondhatna más, –
a rettentő szavak tudósa, Ésaiás.
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

1944. május 19.

4 hozzászólás
KBCsilla P>!
Radnóti Miklós: Erőltetett menet

Mondja meg valaki, hogyan lehet több csillagot adni? Százat és ezret?
Akkora gombóc van a torkomban, hogy fáj.
Mint a lelkem is mindannyiszor, amikor arra gondolok, amiket olvastam a koncentrációs táborokról.
Imádom Radnótit, amióta csak meghallottam először valamikor az általános iskolában a Nem tudhatom-ot. Ott érintett meg, és fogva tart, nagyon erősen magához szorítva azóta is. Valami ilyen elementáris erővel kapaszkodhattak az emberek az életbe, amikor tudták, érezték, hogy nincs visszaút.
Vajon nekik mekkora gombóc lehetett a torkukban? :(

mokus33>!
Radnóti Miklós: Erőltetett menet

Radnóti volt mindig is a kedvenc magyar költőm, de már régen olvastam a verseit. Tervezem elolvasni Gyarmati Fanni Naplóját és úgy gondoltam, ráhangolódom picit ezzel a verseskötettel. Válogatott versek, melyek a költő életének ívét adták, az érzéseivel együtt, ahogy haladtunk előre az időben. Először a könnyedebb, szerelemtől átitatott versek, ahol persze már megbújik a félelem is, de alapjában véve szárnyalóak a sorok. Aztán éreztem, hogy a költő egyre jobban aggódik a jövő miatt, de azért mindig ott a remény is a soraiban. És aztán ott vannak az utolsó évek versei, ahol már a leggyakoribb szó a halál, és már nem érzem a reményt áttörni a szívfájdító sorok közül. Egyre töb barát halott, egyre több meghatározó személyhez kell emlékverset írni, és jönnek a legutolsó versek, amelyeket már jól ismertem és újra fájó szívvel olvastam…
Jó pár új kedvenc verset avattam: Október, délután, Vihar előtt, Írás közben, Huszonnyolc év. És persze találkozhattam ebben a válogatásban a szerintem legszebb magyar verssel, az örök nagy kedvencemmel, és ez a Himnusz a békéről.
De nem ezekből választottam idézetet, hanem egy másik versből, mégpedig ezt:
„Ember vigyázz, figyeld meg jól világod:
ez volt a múlt, emez a vad jelen, -
hordozd szivedben. Éld e rossz világot
és mindig tudd, hogy mit kell tenned érte,
hogy más legyen.”

Нори I>!
Radnóti Miklós: Erőltetett menet

itt egy kis személyes -> spoiler
Még gimiben, amikor tanultuk sorban a költőket, bár egyik életművében sem mélyedtem el túlzottan, azért akadt 1-2, akiket kicsit jobban kedveltem, és Radnóti volt az egyik. persze ezt akkoriban nagyjából 5-6 verse, meg a tragikus életének ismerete alapján jelentettem ki, és most, amikor a kezembe vettem ezt a kötetet, egy kicsit féltem, hogy talán nem is fogom szeretni, hogy vissza kell szívjam a „Kedvenc költőm Radnóti” mondatot…
De hiába féltem, idén másodszor spoiler és életemben is másodszor úgy merültem el egy nagy költőnk munkásságában, hogy azt kérdeztem magamtól: miért csak most?
Radnóti kétségkívül nem az a költő, akit az ember rózsás kedvében olvas, de most pont ez kellett, pont ő, és megérintett, felemelt, aztán letaszított a mélybe, és végre rájöttem, hogy igenis szeretem a költészetet.

Bibi_️3>!
Radnóti Miklós: Erőltetett menet

Szívemnek kedves :) nem minden iromànya „jön àt”, de ami megfog, az nem is enged el :)
Nagyon vàrom, hogy megszerezzem a felesège naplójàt, de addig is, a MEK-en olvashatom az õ mûveit :)
Egyik nagy kedvenc:
„KÉT KARODBAN
Két karodban ringatózom csöndesen.
Két karomban ringatózol csöndesen.
Két karodban gyermek vagyok, hallgatag.
Két karomban gyermek vagy te, hallgatlak.
Két karoddal átölelsz te, ha félek.
Két karommal átölellek s nem félek.
Két karodban nem ijeszt majd a halál nagy csöndje sem. Két karodban a halálon, mint egy álmon átesem.”
1941. április 20.


Népszerű idézetek

Cheril>!

HUSZONNYOLC ÉV

Erőszakos, rút kisded voltam én,
ikret szülő anyácska, – gyilkosod!
öcsémet halva szülted-é,
vagy élt öt percet, nem tudom,
de ott a vér és jajgatás között
úgy emeltek föl a fény felé,
akár egy győztes, kis vadállatot,
ki megmutatta már, hogy mennyit ér:
mögötte két halott.

Mögöttem két halott,
előttem a világ,
oly mélyről nőttem én,
mint a haramiák;
oly árván nőttem én,
a mélységből ide,
a pendülő, kemény
szabadság tágas és
szeles tetőire.

Milyen mély volt gyerekkorom,
s milyen hüvös.
Hívó szavad helyett kígyó
szisszent felém játékaim
kis útain, ha este lett
s párnáimon vért láttam én,
a gyermeket elrémitő,
nagy, hófehér pehely helyett.

Milyen mély volt gyerekkorom,
s milyen magos az ifjúság!
A két halál megérte-é? –
kiáltottam a kép felé,
mely ott sütött szobám falán.
Huszonnyolc éves voltál akkor,
a képen huszonöt talán,
ünnepélyes ifju nő,
komolykodó, tünődő.

Huszonnyolc éves voltál akkor,
most ugyanannyi lettem én,
huszonnyolc éve, hogy halott vagy,
anyácska! véres szökevény!

Anyácska, véres áldozat,
a férfikorba nőttem én,
erősen tűz a nap, vakít,
lepke kezeddel ints felém,
hogy jól van így, hogy te tudod,
s hogy nem hiába élek én.

1937

2 hozzászólás
Cheril>!

KÉT KARODBAN

Két karodban ringatózom
csöndesen.
Két karomban ringatózol
csöndesen.
Két karodban gyermek vagyok,
hallgatag.
Két karomban gyermek vagy te,
hallgatlak.
Két karoddal átölelsz te,
ha félek.
Két karommal átölellek
s nem félek.
Két karodban nem ijeszt majd
a halál nagy
csöndje sem.
Két karodban a halálon,
mint egy álmon
átesem.

1941. április 20.

Lunemorte P>!

Még szomorú se vagyok, megszoktam e szörnyü világot
annyira, hogy már néha nem is fáj, – undorodom csak.

Cheril>!

VÁLTOZÓ TÁJ

Tócsába lép a szél
füttyent és tovafut,
hirtelen megfordul
s becsapja a kaput.

A tócsa laposan
pislant s a lusta fák
madaras szájukat
hirtelen kinyitják.

Összevissza zaj lesz,
még a lomb is mormog,
épülnek a porban
porból kicsi tornyok.

Megáll az úton a
mókusbarna barát
és fölötte barnán,
egy mókus pattan át.

Aztán figyelmesen
mi mozdult: megmered,
a táj nagy kalapként
hordozza az eget.

Mire újra mozdul,
csaknem minden nyugodt,
bokorba bútt a szél
s aludni készül ott.

Nevetni kész a rét,
mosolygós és kövér,
gyöngén ring ahonnan
asszonyom jődögél.

Meglát, szalad felém
a fű közt és a nap
szétfutó hajába
arany csíkot harap.

Körben egyre tisztul
és folyton csöndesül,
az elkergetett fény
mindenre visszaül

és mi nagy kalapként
hordozta az eget:
fedetlen áll a táj
s felhővel integet.

1935

KBCsilla P>!

Csak én ülök ébren,
féligszítt cigarettát érzek a számban a csókod
íze helyett és nem jön az álom, az enyhetadó, mert
nem tudok én meghalni se, élni se nélküled immár.

Cheril>!

Alszik a tábor, látod-e drága, suhognak az álmok,
horkan a felriadó, megfordul a szűk helyen és már
ujra elalszik s fénylik az arca. Csak én ülök ébren,
féligszítt cigarettát érzek a számban a csókod
íze helyett és nem jön az álom, az enyhetadó, mert
nem tudok én meghalni se, élni se nélküled immár.

Lager Heidenau, Žagubica fölött a hegyekben,
1944. július

HETEDIK ECLOGA

Lunemorte P>!

A lélek egyre többet elvisel,
holtak között hallgatag ballagok,
újszülött rémek s hitek kisérnek
és a vándorlófényű csillagok.

Elégia

Lunemorte P>!

Készülj. Egyedül, egyedül esel át
a halálon.


Hasonló könyvek címkék alapján

József Attila: József Attila válogatott versei
Kálnoky László: Letépett álarcok
Kosztolányi Dezső: Velence
Dsida Jenő: Leselkedő magány
Somlyó György: Seb és kés
Csoóri Sándor: Csoóri Sándor válogatott versei
Dobai Péter: Ma könnyebb. Holnap messzebb
Dobai Péter: Versek egy elnémult klavírra
Dobai Péter: Válogatott versek
Takáts Gyula: Az innen és a túl