Első ízben jelennek meg – a költő szándékának megfelelően – önálló kötetben Radnóti Miklós eclógái. Megrázó és hiteles vallomások, fájdalmas vágyak szólalnak meg ebben az antik formájú de valóságosan modern gyűjteményben: a fasizmus poklának előrelátása, majd ábrázolása, egyéniség és történelem egysége teszi örök életűvé e művészi tökéletességű verseket. A kis kötethez Trencsényi-Waldapfel Imre írt utószót, a Radnóti-kutatás új fázisait tárva fel az eclogákkal kapcsolatban. A kötetet Szántó Piroska illusztrálta.
Eclogák 44 csillagozás
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Magyar Helikon minikönyvek
>!
Magyar Helikon, 1963
92 oldal · keménytáblás · ISBN: 0299001549827 · Fordította: Lakatos István · Illusztrálta: Kass János
Kedvencelte 11
Most olvassa 2
Várólistára tette 6
Kívánságlistára tette 9
Kiemelt értékelések
Kek P>!
2 hozzászólás
Szeretem Radnótit. Kicsit szégyellem, hogy egy kihívásra az utolsó percben jutott eszembe, hogy ez a legvékonyabb kötet, ami tőle nekünk megvan…, de így legalább újra elővettem és ismét ráfeledkeztem a könyv könyvkötészeti szépségére is. Merthogy a lapjai minőségileg is szépek: halványsárga vonalkás vízjelesek; és külön extra, hogy a lapjai félbe vannak hajtva és a lapszélek vannak a gerincnél rögzítve, az oldalakat pedig a felező hajtásoknál kell lapozni.(Remélem, érthető, nem tudom jobban megfogalmazni zöldfülűként.) A könyv hátsó fedlapját teljesen körbehajtva az elülsőhöz passzintva úgy néz ki, mint egy papírvirág a szirmaival… Mind megannyi hulló szirom. Igazán radnótis.
Az eclogákat meg hát szeretem. Pillanatnyi hangulattól függ, hogy melyiket a legjobban. Szinte kívülről tudom. És bár a kihívás miatt a Nyáry Krisztián-könyvből is elolvastam a Miklósról és Fifiről szóló részt, s ott ugyebár a 3. van emlegetve – újra rá kellett jönnöm, hogy tőlem ez áll a legtávolabb. Az előhang dátuma [1942.04.11.] viszont nekem nem a kor forrongó márciusát (ahogy az utószó írja), hanem a költészet napját, egyenesen a halott J.A-t, és a semmi ágán vacogó kicsi szívét juttatja eszembe:
[…] alszik a mélyben, a sárga
sárba fagyottan, alélt gyökerek közt fekszik aléltan,
nem lát fényt odalent, sem a cserjén pöndörödő kis
zöld levelek hadait nem látja, hiába! nem ébred.
[pedig a semmi ágán csücsülget és ilyenkor az is levelesedik biztosan]
Rab. S a rabok feketén gyürüző vad bánata csobban
álmaiban s föld és fagyos éj nehezült a szivére.
[ kicsi szive vacog, vacog]
Színek>!
Radnóti Miklós egyedi és megismételhetetlen!
A fájdalmas sorsú költő, hatalmas lelki teherrel induló élete, származása olyan bélyeget nyom életére, mely költészetének rendkívüliséget ad. Őt olvasván rácsodálkozok én is egy pillanat szépségére, vele szorongok, és vágyakozok. Az 1938-tól 1944-ig írt eclógái a fasizmus térhódításának időszakára esik. Közülük a számomra legközelebb álló a Hetedik ecloga, melyet, már a bori munkatáborban írt feleségének az elgyötört költő.
A fogoly lelkeket felszabadító álmok, aggodalmak, olyan érzékletesen vannak leírva, szinte át vesszük terheiket, fájdalmaikat. A költő a lelki társa hiányától szenved és „ nem jön az álom az enyhet adó”. A gyönyörű sorokat olvasván további gondolatok merülnek fel bennem egyéniségéről, sorsáról, a háborúról. Az élet furcsaságairól, hogy akkor érzünk igazán fontosnak valamit.ha szembesülünk azzal, hogy elveszíthetjük.
Ha minden megadatik az életben az ember gyarló és elkanászodik.
Népszerű idézetek
Belle_Maundrell ♥>!
[…]
De haragod füstje még szálljon az égig,
s az égre írj, ha minden összetört!
16. oldal, Negyedik ecloga - részlet (Szépirodalmi, 1979)
danlin>!
Töredék
[Hatodik ecloga]
Oly korban éltem én e földön,
mikor az ember úgy elaljasult,
hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra,
s míg balhitekben hitt s tajtékzott téveteg,
befonták életét vad kényszerképzetek.
Oly korban éltem én e földön,
mikor besúgni érdem volt s a gyilkos,
az áruló, a rabló volt a hős, –
s ki néma volt netán s csak lelkesedni rest,
már azt is gyűlölték, akár a pestisest.
Oly korban éltem én e földön,
mikor ki szót emelt, az bujhatott,
s rághatta szégyenében ökleit, –
az ország megvadult s egy rémes végzeten
vigyorgott vértől és mocsoktól részegen.
Oly korban éltem én e földön,
mikor gyermeknek átok volt az anyja,
s az asszony boldog volt, ha elvetélt,
az élő irigylé a férges síri holtat,
míg habzott asztalán a sűrü méregoldat.
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Oly korban éltem én e földön,
mikor a költő is csak hallgatott,
és várta, hogy talán megszólal ujra –
mert méltó átkot itt úgysem mondhatna más, –
a rettentő szavak tudósa, Ésaiás.
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
1944. MÁJUS 19
19-20. oldal
discipula_magistrae>!
De te élsz? csak megsebesültél?
Jársz az avarban az erdei sár sürü illata közt, vagy
illat vagy magad is?
Ötödik ecloga
danlin>!
Száll a tavasz…: Előhang az eclogákhoz
…
Száll a tavasz kibomolt hajjal, de a régi szabadság
angyala nem száll már vele, alszik a mélyben, a sárga
sárba fagyottan, alélt gyökerek közt fekszik aléltan,
nem lát fényt odalent, sem a cserjén pöndörödő kis
zöld levelek hadait nem látja, hiába! nem ébred.
Rab. S a rabok feketén gyűrűző vad bánata csobban
álmaiban s föld és fagyos éj nehezült a szívére.
Álmodik és mellét nem emelgeti sóhaja sem még,
lent nem pattan a jég.
…
5. oldal
discipula_magistrae>!
Két bordám közt már feszülő, rossz fájdalom ébred,
reszket ilyenkor s emlékemben oly élesen élnek
régmondott szavaid s úgy érzem testi valódat,
mint a halottakét –
Mégsem tudok írni ma rólad!
Ötödik ecloga
danlin>!
Második ecloga
REPÜLŐ
Nevess ki. Félek ott fönn. S a kedvesemre vágyom
s lehúnyva két szemem, heverni lenn egy ágyon.
Vagy csak dudolni róla, fogam közt szűrve, halkan,
a kantinmélyi vad és gőzös zűrzavarban.
Ha fönn vagyok, lejönnék! s lenn újra szállni vágyom,
nincs nékem már helyem e nékem gyúrt világon.
S a gépet is, tudom jól, túlzottan megszerettem,
igaz, de egy ütemre fájunk fönn mind a ketten…
De hisz tudod! s megírod! és nem lesz majd titok,
emberként éltem én is, ki most csak pusztitok,
ég s föld között hazátlan. De jaj, ki érti meg…
Írsz rólam?
KÖLTŐ
Hogyha élek. S ha lesz még majd kinek.
11. oldal
danlin>!
Első ecloga
PÁSZTOR
…
Azt hiszem, ismerted Federícót, elmenekült, mondd?
KÖLTŐ
Nem menekült. Két éve megölték már Granadában.
PÁSZTOR
Garcia Lorca halott! hogy senki se mondta nekem még!
Háboruról oly gyorsan iramlik a hír, s aki költő
így tünik el! hát nem gyászolta meg őt Európa?
KÖLTŐ
Észre se vették. S jó, ha a szél a parázst kotorászva
tört sorokat lel a máglya helyén s megjegyzi magának.
Ennyi marad meg majd a kiváncsi utódnak a műből.
PÁSZTOR
Nem menekült. Meghalt. Igaz is, hova futhat a költő?
Nem menekült el a drága Atilla se, csak nemet intett
folyton e rendre, de mondd, ki siratja, hogy így belepusztult?
…
8. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Zelk Zoltán: A három nyúl 98% ·
Összehasonlítás - József Attila: Altató 97% ·
Összehasonlítás - Pilinszky János: Pilinszky János összes versei 97% ·
Összehasonlítás - Romhányi József: Szamárfül 96% ·
Összehasonlítás - József Attila: József Attila minden verse és versfordítása 97% ·
Összehasonlítás - Móricz Zsigmond: A török és a tehenek 97% ·
Összehasonlítás - Weöres Sándor: Bóbita 96% ·
Összehasonlítás - Zelk Zoltán: Mese a legokosabb nyúlról 96% ·
Összehasonlítás - François Villon – Faludy György: François Villon balladái Faludy György átköltésében 95% ·
Összehasonlítás - Harcos Bálint: A boszorkánycica 97% ·
Összehasonlítás