1. legjobb vers könyv a molyok értékelése alapján

Bori ​notesz 127 csillagozás

Radnóti Miklós: Bori notesz Radnóti Miklós: Bori notesz

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

Eredeti megjelenés éve: 1970

>!
Helikon / Szépirodalmi, Budapest, 1985
34 oldal · keménytáblás · ISBN: 9632077725
>!
Magyar Helikon / Szépirodalmi, Budapest, 1978
34 oldal · ISBN: 9632070542
>!
Magyar Helikon, Budapest, 1974
34 oldal · keménytáblás

2 további kiadás


Kedvencelte 27

Most olvassa 6

Várólistára tette 46

Kívánságlistára tette 71

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

csillagka P>!
Radnóti Miklós: Bori notesz

"KÖLTŐ
Ismerem ős dühödet, mert fennmaradott, amit írtál."
(Nyolcadik ecloga)

Bárki számára megismerhető, tudjátok mit, menjen mindenki a pokolba aki még egyszer ilyen vagy hasonló világot kíván!
Szabadon csodálható:
http://radnoti.mtak.hu/hu/04.htm

oltidori I>!
Radnóti Miklós: Bori notesz

Ki vagyok én, hogy ezt minősíthessem? Csak fáj, csak szeretem.

AeS P>!
Radnóti Miklós: Bori notesz

Most az auschwitzi haláltábor felszabadításának 70. évfordulója alkalmából olvastam el újra. Máskülönben a könyveknek nincs szükségük évfordulókra, de az évfordulóknak szükségük van könyvekre.
Ez alkalommal a Nyolcadik ecloga volt rám a legnagyobb hatással, korábban ezzel a verssel nem foglalkoztam annyit. (A plátói kamaszszerelem megtalálja ám a maga kis réseit, mint például a Levél a hitveshez, meg kell kicsit öregedni a prófétákhoz.)

Most csak ennyit:

"KÖLTŐ
    Gyors nemzetek öldösik egymást,
s mint Ninivé úgy meztelenül le az emberi lélek.
Mit használnak a szózatok és a falánk fene sáskák
zöld felhője mit ér? hisz az ember az állatok alja!
Falhoz verdesik itt is, amott is a pötty csecsemőket,
fáklya a templom tornya, kemence a ház, a lakója
megsűl benne, a gyártelepek fölszállnak a füstben.
Égő néppel az utca rohan, majd búgva elájul,
s fortyan a bomba nagy ágya, kiröppen a súlyos ereszték
s mint legelőkön a marhalepény, úgy megzsugorodva
szertehevernek a holtak a város térein, ismét
úgy lőn minden, ahogy te megírtad. Az ősi gomolyból
mondd, mi hozott most mégis e földre?"

Ikarosz>!
Radnóti Miklós: Bori notesz

Az ember az évek során újra meg újra találkozik olyanokkal, akik megmondják, hogy ki a magyar. Azt pedig még nagyobb bizonyossággal, hogy ki nem. Vagy hogy hol és kitől kell/lehet eltanulni az igazi magyarságot.
Ilyenkor mindig az eszembe jut Radnóti Miklós, aki megírta az egyik legszebb hazafias verset, mégsem lehetett eléggé magyar. És rajta keresztül az a sokaság, akik után még egy szakadt füzet sem maradt.

Lynn>!
Radnóti Miklós: Bori notesz

Radnóti fogalmazta meg a Nyolcadik eclogában, hogy mit éreztem a kötet olvasása közben.
http://moly.hu/idezetek/595593

Nem tudok többet írni, néha alig láttam a könnyeimtől.

Nefi P>!
Radnóti Miklós: Bori notesz

Radnóti Miklós az egyik nagy kedvencem. Vonzanak a tragikus sorsú költők, és ebben Magyarországon nincs hiány. A sorsa megérint, és az, hogy ennek ellenére ennyire hatékony volt, és a sorsát szavakba öntötte az egyszerűen lenyűgöz.

latinta P>!
Radnóti Miklós: Bori notesz

Nem egyszer, nem kétszer.
Sokadszor.
Egyre megrendültebben olvasom, mormolom, mondogatom ezeket a csodákat.

És remélem – talán hiszem –, soha nem kerül senki emberfia még csak hasonló helyzetbe sem.
Megbélyegzetten elűzve, kitaszítva a hazájából… az életéből.

Ibanez P>!
Radnóti Miklós: Bori notesz

Az értékelést írók (vagy megpróbálni írók) mindegyike szinte úgy kezdi: mit lehet erre írni? De tényleg mit?

Én talán ott kezdeném, hogy Radnóti halála, vagyis inkább balszerencséje volt az, ami egykoron az iskolában a legjobban megragadt bennem az irodalomórákon. Mindig is emlékeztem rá, hogy ő volt az a költő, akinek „segítettek” átkerülni egy másik munkaszolgálatos csoportba, amelyik végül azonban a halálba menetelt, míg az eredeti csoportját bár nap múlva felszabadították. Milyen apróságokon múlik az élet! Jót akartak neki, valószínűleg ő is örült a „szerencséjének”, s ez lett a veszte. Bár ne lett volna ott az a tiszt, bár ne akartak volna segíteni neki!

A köteteket én fennhangon olvastam fel (kicsit akadozva, mivel nem szoktam hangosan olvasni), de úgy éreztem, így lesz meg az igazi mélysége, KI KELL MONDANI ezeket a szavakat, hogy érezzük a súlyát! A Hetedik ecloga az, ami a legsúlyosabb, no meg persze az utolsó pár sor. Fájdalmasan szépek és fájdalmasan szomorúak. Mellette folyamatosan lapozva a másik kötetecskét…

Nem is lehet róla mit mondani. Olvasni, hallani, érezni kell ezeket a sorokat.

„Elveszejtettük őt, mindnyájan, akik életben maradtunk, s ez nemcsak vád lehet (s így nagyon is általános és hazug), hanem önvád: kinek-kinek a magáé. Megtettem-e érte mindent? – ezt kérdeztem s kérdezem azóta is magamtól. S minél tisztábban tesszük fel magunknak a kérdést s minél könyörtelenebb igazmondással válaszolunk – meggyőződésem, annál kevésbé fogunk még egyszer engedni a társadalmi méretű gyávaságnak, hazugságnak, annál kevésbé engedünk bármiféle fasizmusnak, bármiféle társadalmi méretű bűnnek, fenyegessen az bennünket akár személyes létünkben.”

Kek P>!
Radnóti Miklós: Bori notesz

Nem tudtam aludni az éjjel, így sorra vettem e vékony kis kötetet, de nem gondoltam, hogy annyira le fogja kötni a figyelmem a fakszimile példány és az „olvasható” nyomtatott összevetése, hogy közben se lep meg az álom, hanem annál éberebbé válok. Igen, a kísérő szövegben benne van, hogy ha csak innen, a sírból előásott noteszból ismernénk e verseket, akkor nem maradtak volna ránk ilyen teljesen, hibátlanul, mert az ázott, földes lapok sok helyen olvashatatlanná mosódtak. Annál döbbenetesebb az a pár, ami kristálytisztán látható.
     És csak annyi jutott hirtelen eszembe – nem véletlenül a Gyökér című vers kapcsán: 1, ha kincset akarsz a mennyben, oszd szét mindenedet, amid csak van (ha nem adta volna át még a táborban fogolytársainak a versek írott másolatait, nem maradtak volna ránk);
2, a mag földbe hullván bő termést hoz.

Miféle világdúlás kellene ahhoz, hogy a mai kor tengernyi „versterméséből” kifújja a pelyvát a szél, s maradjon az értékes mag? Muszáj ilyen drágán fizetni érte?

E_W>!
Radnóti Miklós: Bori notesz

Borzongós
Olthatatlan
Reményvesztett
Irtózatos

Néma
Orkánerejű
Tragikus
Eszményi
Suttogó
Zenél a szavakkal

Ez hát a B.O.R.I. N.O.T.E.S.Z.


Népszerű idézetek

spinakker>!

féligszítt cigarettát érzek a számban a csókod
íze helyett és nem jön az álom, az enyhetadó, mert
nem tudok én meghalni se, élni se nélküled immár

6. vsz.

psn>!

Hangod befonja álmom, –
s szivemben nappal ujra megtalálom

Levél a hitveshez

Aquarius>!

Virág voltam, gyökér lettem,
súlyos, sötét föld felettem,

Gyökér / részlet

R_Kingaa>!

Mellézuhantam, átfordult a teste
s feszes volt már, mint húr, ha pattan.
Tarkólövés. – Így végzed hát te is, –
súgtam magamnak, – csak feküdj nyugodtan.
Halált virágzik most a türelem. –
Der springt noch auf, – hangzott fölöttem.
Sárral kevert vér száradt fülemen.

Razglednica (4)

Ibanez P>!

Elveszejtettük őt, mindnyájan, akik életben maradtunk, s ez nemcsak vád lehet (s így nagyon is általános és hazug), hanem önvád: kinek-kinek a magáé. Megtettem-e érte mindent? – ezt kérdeztem s kérdezem azóta is magamtól. S minél tisztábban tesszük fel magunknak a kérdést s minél könyörtelenebb igazmondással válaszolunk – meggyőződésem, annál kevésbé fogunk még egyszer engedni a társadalmi méretű gyávaságnak, hazugságnak, annál kevésbé engedünk bármiféle fasizmusnak, bármiféle társadalmi méretű bűnnek, fenyegessen az bennünket akár személyes létünkben."

/Kísérőtanulmány, részlet (Ortutay Gyula)/

Aquarius>!

Bolond, ki földre rogyván fölkél és újra lépked,
s vándorló fájdalomként mozdít bokát és térdet,
de mégis útnak indul, mint akit szárny emel,
s hiába hívja árok, maradni úgyse mer…

Erőltetett menet / részlet

AeS P>!

Mondd, van-e ott haza még, ahol értik e hexametert is?

Hetedik ecloga

Deszto>!

de hisz lehet talán még! a hold ma oly kerek!
Ne menj tovább, barátom, kiálts rám! s fölkelek!

>!

csodákban hittem s napjuk elfeledtem,
bombázórajok húznak el felettem;
szemed kékjét csodáltam épp az égen,
de elborult s a bombák fönt a gépben
zuhanni vágytak. Ellenükre élek, –
s fogoly vagyok.

Levél a hitveshez


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

József Attila: A legutolsó harcos
Benedek Elek: Az én első könyvem
Pilinszky János: Pilinszky János összes versei
Romhányi József: Szamárfül
Weöres Sándor: Bóbita
József Attila: József Attila összes versei
József Attila: Altató
Zelk Zoltán: Mese a legokosabb nyúlról
Kosztolányi Dezső: Kosztolányi Dezső összes versei
Romhányi József: Nagy szamárfül