Bori ​notesz 97 csillagozás

Radnóti Miklós: Bori notesz

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

Eredeti megjelenés éve: 1971

>!
Helikon / Szépirodalmi, Budapest, 1985
34 oldal · keménytáblás · ISBN: 9632077725
>!
Magyar Helikon / Szépirodalmi, Budapest, 1978
ISBN: 9632070542
>!
Magyar Helikon, Budapest, 1971
34 oldal · puhatáblás

Kedvencelte 22

Most olvassa 4

Várólistára tette 30

Kívánságlistára tette 50

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
csillagka P
Radnóti Miklós: Bori notesz

"KÖLTŐ
Ismerem ős dühödet, mert fennmaradott, amit írtál."
(Nyolcadik ecloga)

Bárki számára megismerhető, tudjátok mit, menjen mindenki a pokolba aki még egyszer ilyen vagy hasonló világot kíván!
Szabadon csodálható:
http://radnoti.mtak.hu/hu/04.htm

>!
MrClee IP
Radnóti Miklós: Bori notesz

Radnóti személye egészen elképesztő, versei (tekintve a körülményeket) egy érzelmileg nagyon erős emberről adnak tanubizonyságot, aki ugyanakkor hatalmas szívvel rendelkezett, és persze jól bánt a szavakkal, rímekkel. Mindig jó példával lehet felhozni az olyanok ellen, akik eldobnák az életet, csak mert éppen nem jön össze valami, és azt hazudják maguknak, övék a világ összes fájdalma, pedig egy hosszú beszélgetés máris meggyógyítaná a lelküket.
Köszönjük szépen!

>!
lollippi I
Radnóti Miklós: Bori notesz

Ki vagyok én, hogy ezt minősíthessem? Csak fáj, csak szeretem.

>!
AeS P
Radnóti Miklós: Bori notesz

Most az auschwitzi haláltábor felszabadításának 70. évfordulója alkalmából olvastam el újra. Máskülönben a könyveknek nincs szükségük évfordulókra, de az évfordulóknak szükségük van könyvekre.
Ez alkalommal a Nyolcadik ecloga volt rám a legnagyobb hatással, korábban ezzel a verssel nem foglalkoztam annyit. (A plátói kamaszszerelem megtalálja ám a maga kis réseit, mint például a Levél a hitveshez, meg kell kicsit öregedni a prófétákhoz.)

Most csak ennyit:

"KÖLTŐ
    Gyors nemzetek öldösik egymást,
s mint Ninivé úgy meztelenül le az emberi lélek.
Mit használnak a szózatok és a falánk fene sáskák
zöld felhője mit ér? hisz az ember az állatok alja!
Falhoz verdesik itt is, amott is a pötty csecsemőket,
fáklya a templom tornya, kemence a ház, a lakója
megsűl benne, a gyártelepek fölszállnak a füstben.
Égő néppel az utca rohan, majd búgva elájul,
s fortyan a bomba nagy ágya, kiröppen a súlyos ereszték
s mint legelőkön a marhalepény, úgy megzsugorodva
szertehevernek a holtak a város térein, ismét
úgy lőn minden, ahogy te megírtad. Az ősi gomolyból
mondd, mi hozott most mégis e földre?"

>!
Lynn P
Radnóti Miklós: Bori notesz

Radnóti fogalmazta meg a Nyolcadik eclogában, hogy mit éreztem a kötet olvasása közben.
http://moly.hu/idezetek/595593

Nem tudok többet írni, néha alig láttam a könnyeimtől.

>!
latinta SP
Radnóti Miklós: Bori notesz

Nem egyszer, nem kétszer.
Sokadszor.
Egyre megrendültebben olvasom, mormolom, mondogatom ezeket a csodákat.

És remélem – talán hiszem –, soha nem kerül senki emberfia még csak hasonló helyzetbe sem.
Megbélyegzetten elűzve, kitaszítva a hazájából… az életéből.

>!
Ibanez MP
Radnóti Miklós: Bori notesz

Az értékelést írók (vagy megpróbálni írók) mindegyike szinte úgy kezdi: mit lehet erre írni? De tényleg mit?

Én talán ott kezdeném, hogy Radnóti halála, vagyis inkább balszerencséje volt az, ami egykoron az iskolában a legjobban megragadt bennem az irodalomórákon. Mindig is emlékeztem rá, hogy ő volt az a költő, akinek „segítettek” átkerülni egy másik munkaszolgálatos csoportba, amelyik végül azonban a halálba menetelt, míg az eredeti csoportját bár nap múlva felszabadították. Milyen apróságokon múlik az élet! Jót akartak neki, valószínűleg ő is örült a „szerencséjének”, s ez lett a veszte. Bár ne lett volna ott az a tiszt, bár ne akartak volna segíteni neki!

A köteteket én fennhangon olvastam fel (kicsit akadozva, mivel nem szoktam hangosan olvasni), de úgy éreztem, így lesz meg az igazi mélysége, KI KELL MONDANI ezeket a szavakat, hogy érezzük a súlyát! A Hetedik ecloga az, ami a legsúlyosabb, no meg persze az utolsó pár sor. Fájdalmasan szépek és fájdalmasan szomorúak. Mellette folyamatosan lapozva a másik kötetecskét…

Nem is lehet róla mit mondani. Olvasni, hallani, érezni kell ezeket a sorokat.

„Elveszejtettük őt, mindnyájan, akik életben maradtunk, s ez nemcsak vád lehet (s így nagyon is általános és hazug), hanem önvád: kinek-kinek a magáé. Megtettem-e érte mindent? – ezt kérdeztem s kérdezem azóta is magamtól. S minél tisztábban tesszük fel magunknak a kérdést s minél könyörtelenebb igazmondással válaszolunk – meggyőződésem, annál kevésbé fogunk még egyszer engedni a társadalmi méretű gyávaságnak, hazugságnak, annál kevésbé engedünk bármiféle fasizmusnak, bármiféle társadalmi méretű bűnnek, fenyegessen az bennünket akár személyes létünkben.”

>!
Kek P
Radnóti Miklós: Bori notesz

Nem tudtam aludni az éjjel, így sorra vettem e vékony kis kötetet, de nem gondoltam, hogy annyira le fogja kötni a figyelmem a fakszimile példány és az „olvasható” nyomtatott összevetése, hogy közben se lep meg az álom, hanem annál éberebbé válok. Igen, a kísérő szövegben benne van, hogy ha csak innen, a sírból előásott noteszból ismernénk e verseket, akkor nem maradtak volna ránk ilyen teljesen, hibátlanul, mert az ázott, földes lapok sok helyen olvashatatlanná mosódtak. Annál döbbenetesebb az a pár, ami kristálytisztán látható.
     És csak annyi jutott hirtelen eszembe – nem véletlenül a Gyökér című vers kapcsán: 1, ha kincset akarsz a mennyben, oszd szét mindenedet, amid csak van (ha nem adta volna át még a táborban fogolytársainak a versek írott másolatait, nem maradtak volna ránk);
2, a mag földbe hullván bő termést hoz.

Miféle világdúlás kellene ahhoz, hogy a mai kor tengernyi „versterméséből” kifújja a pelyvát a szél, s maradjon az értékes mag? Muszáj ilyen drágán fizetni érte?

>!
augumaug MP
Radnóti Miklós: Bori notesz

Hiába sokféle ez az apró füzetecske, egy az összes műben közös: a ragaszkodás, sőt már-már inkább kétségbeesett kapaszkodás.
Tökéletes attól, hogy az utolsó napokban is pontosan szerkesztett, a kilátástalanság nem hagy nyomot az irodalmi értéken.
A barátja által írt előszó után olvasva talán még deprimálóbb, az ember azt bújva döbben rá, hogy más szavakkal dobálózni és más egy olyan valakitől hallani őket, aki igazán részese volt az eseményeknek.
Szinte az összes darab egyformán jó, a kedvenceim mégis a Razglednicák és az azokban megfigyelhető vonulat.

>!
endorfinlány
Radnóti Miklós: Bori notesz

Mit is lehet mondani róla?

Az már annyiszor elmondatott, hogy mekkora tehetség és mit vesztett vele a magyar nép, de mégis hadd mondjam el én is újra. Hadd emlékezzünk rá és hadd emlékeztessek bárkit, hogy ne felejtsünk. Hadd szeressük egy picit azért is, ami történt vele. És utána lépjünk túl rajta és szeressük önmagáért.

A tökéletes verseskötet. Nem volt ideje hibázni.


Népszerű idézetek

>!
psn

Hangod befonja álmom, –
s szivemben nappal ujra megtalálom

Levél a hitveshez

>!
spinakker

féligszítt cigarettát érzek a számban a csókod
íze helyett és nem jön az álom, az enyhetadó, mert
nem tudok én meghalni se, élni se nélküled immár

6. vsz.

>!
Lynn P

hisz az ember az állatok alja!

Nyolcadik ecloga

>!
Aquarius 

Virág voltam, gyökér lettem,
súlyos, sötét föld felettem,

Gyökér / részlet

>!
R_Kingaa 

Mellézuhantam, átfordult a teste
s feszes volt már, mint húr, ha pattan.
Tarkólövés. – Így végzed hát te is, –
súgtam magamnak, – csak feküdj nyugodtan.
Halált virágzik most a türelem. –
Der springt noch auf, – hangzott fölöttem.
Sárral kevert vér száradt fülemen.

Razglednica (4)

>!
Ibanez MP

Elveszejtettük őt, mindnyájan, akik életben maradtunk, s ez nemcsak vád lehet (s így nagyon is általános és hazug), hanem önvád: kinek-kinek a magáé. Megtettem-e érte mindent? – ezt kérdeztem s kérdezem azóta is magamtól. S minél tisztábban tesszük fel magunknak a kérdést s minél könyörtelenebb igazmondással válaszolunk – meggyőződésem, annál kevésbé fogunk még egyszer engedni a társadalmi méretű gyávaságnak, hazugságnak, annál kevésbé engedünk bármiféle fasizmusnak, bármiféle társadalmi méretű bűnnek, fenyegessen az bennünket akár személyes létünkben."

/Kísérőtanulmány, részlet (Ortutay Gyula)/

>!
Aquarius 

Bolond, ki földre rogyván fölkél és újra lépked,
s vándorló fájdalomként mozdít bokát és térdet,
de mégis útnak indul, mint akit szárny emel,
s hiába hívja árok, maradni úgyse mer…

Erőltetett menet / részlet

>!
AeS P

Mondd, van-e ott haza még, ahol értik e hexametert is?

Hetedik ecloga

>!
Aquarius 

Már szóltál. S megmondta az Úr régen szavaidban,
hogy jaj a prédával teli várnak, ahol tetemekből
épül a bástya, de mondd, évezredek óta lehet, hogy
így él benned a düh? ilyen égi, konok lobogással?

Nyolcadik ecloga / részlet

>!
Deszto

de hisz lehet talán még! a hold ma oly kerek!
Ne menj tovább, barátom, kiálts rám! s fölkelek!


Hasonló könyvek címkék alapján

József Attila: A legutolsó harcos
Benedek Elek: Az én első könyvem
Pilinszky János: Pilinszky János összes versei
Romhányi József: Szamárfül
Weöres Sándor: Bóbita
József Attila: József Attila összes versei
József Attila: Altató
Zelk Zoltán: Mese a legokosabb nyúlról
Kosztolányi Dezső: Kosztolányi Dezső összes versei
Romhányi József: Nagy szamárfül