Bori ​notesz 86 csillagozás

Radnóti Miklós: Bori notesz Radnóti Miklós: Bori notesz

A költő utolsó verseit tartalmazó notesz hasonmás és szedésnyomtatásban megjelenő kiadása, amely Radnóti Miklós munkaszolgálat alatt írt verseit tartalmazza. A kötet megdöbbentő mementó, s nem csupán azért, mert a notesz, amelyben az Erőltetett menet és a Razglednyicák is megtalálható, a Radnóti holttestét rejtő tömegsírból került elő, hanem azért is, mert tanúsítja, hogy még az embertelen körülmények között is képes volt ember és költő maradni.

Eredeti megjelenés éve: 1971

>!
Helikon / Szépirodalmi, Budapest, 1985
32 oldal · ISBN: 9632077725
>!
Magyar Helikon / Szépirodalmi, Budapest, 1978
ISBN: 9632070542
>!
Magyar Helikon, Budapest, 1971
34 oldal · puhatáblás

1 további kiadás


Kedvencelte 20

Most olvassa 3

Várólistára tette 26

Kívánságlistára tette 45

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
csillagka P
Radnóti Miklós: Bori notesz

"KÖLTŐ
Ismerem ős dühödet, mert fennmaradott, amit írtál."
(Nyolcadik ecloga)

Bárki számára megismerhető, tudjátok mit, menjen mindenki a pokolba aki még egyszer ilyen vagy hasonló világot kíván!
Szabadon csodálható:
http://radnoti.mtak.hu/hu/04.htm

>!
lollippi IMP
Radnóti Miklós: Bori notesz

Ki vagyok én, hogy ezt minősíthessem? Csak fáj, csak szeretem.

>!
AeS
Radnóti Miklós: Bori notesz

Most az auschwitzi haláltábor felszabadításának 70. évfordulója alkalmából olvastam el újra. Máskülönben a könyveknek nincs szükségük évfordulókra, de az évfordulóknak szükségük van könyvekre.
Ez alkalommal a Nyolcadik ecloga volt rám a legnagyobb hatással, korábban ezzel a verssel nem foglalkoztam annyit. (A plátói kamaszszerelem megtalálja ám a maga kis réseit, mint például a Levél a hitveshez, meg kell kicsit öregedni a prófétákhoz.)

Most csak ennyit:

"KÖLTŐ
    Gyors nemzetek öldösik egymást,
s mint Ninivé úgy meztelenül le az emberi lélek.
Mit használnak a szózatok és a falánk fene sáskák
zöld felhője mit ér? hisz az ember az állatok alja!
Falhoz verdesik itt is, amott is a pötty csecsemőket,
fáklya a templom tornya, kemence a ház, a lakója
megsűl benne, a gyártelepek fölszállnak a füstben.
Égő néppel az utca rohan, majd búgva elájul,
s fortyan a bomba nagy ágya, kiröppen a súlyos ereszték
s mint legelőkön a marhalepény, úgy megzsugorodva
szertehevernek a holtak a város térein, ismét
úgy lőn minden, ahogy te megírtad. Az ősi gomolyból
mondd, mi hozott most mégis e földre?"

>!
MLinda
Radnóti Miklós: Bori notesz

Radnóti fogalmazta meg a Nyolcadik eclogában, hogy mit éreztem a kötet olvasása közben.
http://moly.hu/idezetek/595593

Nem tudok többet írni, néha alig láttam a könnyeimtől.

>!
Ibanez MP
Radnóti Miklós: Bori notesz

Az értékelést írók (vagy megpróbálni írók) mindegyike szinte úgy kezdi: mit lehet erre írni? De tényleg mit?

Én talán ott kezdeném, hogy Radnóti halála, vagyis inkább balszerencséje volt az, ami egykoron az iskolában a legjobban megragadt bennem az irodalomórákon. Mindig is emlékeztem rá, hogy ő volt az a költő, akinek „segítettek” átkerülni egy másik munkaszolgálatos csoportba, amelyik végül azonban a halálba menetelt, míg az eredeti csoportját bár nap múlva felszabadították. Milyen apróságokon múlik az élet! Jót akartak neki, valószínűleg ő is örült a „szerencséjének”, s ez lett a veszte. Bár ne lett volna ott az a tiszt, bár ne akartak volna segíteni neki!

A köteteket én fennhangon olvastam fel (kicsit akadozva, mivel nem szoktam hangosan olvasni), de úgy éreztem, így lesz meg az igazi mélysége, KI KELL MONDANI ezeket a szavakat, hogy érezzük a súlyát! A Hetedik ecloga az, ami a legsúlyosabb, no meg persze az utolsó pár sor. Fájdalmasan szépek és fájdalmasan szomorúak. Mellette folyamatosan lapozva a másik kötetecskét…

Nem is lehet róla mit mondani. Olvasni, hallani, érezni kell ezeket a sorokat.

„Elveszejtettük őt, mindnyájan, akik életben maradtunk, s ez nemcsak vád lehet (s így nagyon is általános és hazug), hanem önvád: kinek-kinek a magáé. Megtettem-e érte mindent? – ezt kérdeztem s kérdezem azóta is magamtól. S minél tisztábban tesszük fel magunknak a kérdést s minél könyörtelenebb igazmondással válaszolunk – meggyőződésem, annál kevésbé fogunk még egyszer engedni a társadalmi méretű gyávaságnak, hazugságnak, annál kevésbé engedünk bármiféle fasizmusnak, bármiféle társadalmi méretű bűnnek, fenyegessen az bennünket akár személyes létünkben.”

>!
endorfinlány
Radnóti Miklós: Bori notesz

Mit is lehet mondani róla?

Az már annyiszor elmondatott, hogy mekkora tehetség és mit vesztett vele a magyar nép, de mégis hadd mondjam el én is újra. Hadd emlékezzünk rá és hadd emlékeztessek bárkit, hogy ne felejtsünk. Hadd szeressük egy picit azért is, ami történt vele. És utána lépjünk túl rajta és szeressük önmagáért.

A tökéletes verseskötet. Nem volt ideje hibázni.

>!
Fanniii
Radnóti Miklós: Bori notesz

Kissé elfogult vagyok, ha Radnótiról van szó. Gyerekkorom óta hallgatom a verseit, anyu is sokszor olvasott tőle.
Az előszó szerintem nagyon érdekes volt, bár azt körülbelül egy hónappal előbb olvastam, mint a verseket (amiket, viszont már előzőleg mind ismertem).
Abban nagyon is egyet tudok érteni, hogy, ha Radnótinak még van egy 10-15 éve simán akkora név lehetne a magyar köztudatban, mint Ady. Hihetetlenül tehetséges volt, közben ember és emberi, hűséges, szeretetteljes, tisztességes, alázatos mind az élettel, mind az emberekkel szemben. A személyes sorsa tökéletesen példázza azt, amiről rengeteget versel: az emberi és társadalmi igazságtalanságok gyűjtőtégelye a világ, tele mocsokkal.

>!
VERDI
Radnóti Miklós: Bori notesz

Mit is lehet írni ehhez a könyvecskéhez.
Mit is?
Tényleg mit?, ember nem tudott szerintem ehhez úgy írni hogy ne fűtené valami hév. Meg talán ha az ember le is írja hogy mit is érez igazán, az emberek nagytöbbsége, hogy emberi mivoltukat projektájják, biztos leszűrnék, vagy elkönyvelnék az embert baromnak, pedig csak öszinte.

Mit is kellene írni?

Azt, hogy az ember, vagy én aki szintén az:

– van néha honvágya, és szidja akit tud, ha lekési a vonatát?
– lehet szerelmes valakibe, és csak azon aggódik, hogy a kedvese elolvassa e az sms-ét akkor amikor abban a hangulatába van, hogy még jobban beleszeressen?
– mi az hogy hazatérni?, amikor a legtöbb ember nem hazamegy, hanem olyan helyre, talán a bárhova kifejezés jobban illik ehhez az idillhez, tehát bárhova eldivergál ahol nincs otthon?
– talán idegesek, az adott körülményekhez„ ideges mert lassan tölt a Windows, vagy mert, letörött a műkörme egy hölgynek, vagy mert a gyerekei rohangállak ami idegesíti az anyát, és ezért szanaszét veri a piciket, akik könnyes szemmel néznek vissza a nem értés enyhe jeleivel? áh lófaszt, mi lehet annál idegesítőbb amikor, a hidegben, sárban, lent a félhomályban, valaki, az otthon melegére, és arra hogy hazajut, a szilvalekvárra, a verandájára, a költőkre, és mindenkire akar gondolni, és akar otthon lenni, de a fal, az eszme, és a hatalom, az emberi értelmetlen hülyesége nem engedi.

Ígérem nem írok ilyen értékelést mostmár soha, max ilyet:
„Ez jó volt”, mit ilyet? ennél rövidebbet kell, annyit mondok hogy „JÓ”.
Meg kell mindenkinek tudnia azt, hogy hol a haza, az otthon, és a szerelem, a szeret, mert a legnagyobb nyomorban sír érte az ember, illetve értelmezi azt ha távol van minden ami emberré teheti, amikor meg a kezébe, a közvetlen környezetébe van mindene, akkor meg elszórja, mint magvető a pipacs magvait, amit elfúj ugyan a szél, de száraz kezeletlen földre esik és értelmetlenül kavarja tovább…..

Csak ennyit akartam mondani, ami gyakorlatilag mit sem ér ahhoz amit akartam volna hogy jelentsen, vagy ahogy nézzenek rá, vagy rám, ezek olvasása után.

Ez Most Nem Ortutay Gyula , Hanem Én.

Mit lehet ehhez a könyvhöz írni, talán azt amit a többi értékelő, amikkel teljesen egyet értek!!!

>!
Márk
Radnóti Miklós: Bori notesz

Mit kell mégis erről írni? Gyönyörű és fáj.

>!
Aquarius 
Radnóti Miklós: Bori notesz

Kuriózum ez a javából – nemcsak a versek –, hanem a notesz története is. Jó volt olvasni, helyenként böngészni – összevetni a kéziratot a nyomtatott szöveggel. Az Erőltetett menet, és a Levél a hitveshez című költemények a kedvenc verseim közé tartoznak. Aki a halál torkában is ilyen verseket tudott írni, az akaratból, jellemből, tehetségből csak jelesre vizsgázhatott.


Népszerű idézetek

>!
psn

Hangod befonja álmom, –
s szivemben nappal ujra megtalálom

Levél a hitveshez

>!
spinakker

féligszítt cigarettát érzek a számban a csókod
íze helyett és nem jön az álom, az enyhetadó, mert
nem tudok én meghalni se, élni se nélküled immár

6. vsz.

>!
Aquarius

Virág voltam, gyökér lettem,
súlyos, sötét föld felettem,

Gyökér / részlet

>!
Aquarius

Bolond, ki földre rogyván fölkél és újra lépked,
s vándorló fájdalomként mozdít bokát és térdet,
de mégis útnak indul, mint akit szárny emel,
s hiába hívja árok, maradni úgyse mer…

Erőltetett menet / részlet

>!
Ibanez MP

Elveszejtettük őt, mindnyájan, akik életben maradtunk, s ez nemcsak vád lehet (s így nagyon is általános és hazug), hanem önvád: kinek-kinek a magáé. Megtettem-e érte mindent? – ezt kérdeztem s kérdezem azóta is magamtól. S minél tisztábban tesszük fel magunknak a kérdést s minél könyörtelenebb igazmondással válaszolunk – meggyőződésem, annál kevésbé fogunk még egyszer engedni a társadalmi méretű gyávaságnak, hazugságnak, annál kevésbé engedünk bármiféle fasizmusnak, bármiféle társadalmi méretű bűnnek, fenyegessen az bennünket akár személyes létünkben."

/Kísérőtanulmány, részlet (Ortutay Gyula)/

>!
Aquarius

Már szóltál. S megmondta az Úr régen szavaidban,
hogy jaj a prédával teli várnak, ahol tetemekből
épül a bástya, de mondd, évezredek óta lehet, hogy
így él benned a düh? ilyen égi, konok lobogással?

Nyolcadik ecloga / részlet

>!
Aquarius

Hol van az éj? az az éj már vissza se jő soha többé,
mert ami volt, annak más távlatot ád a halál már.

A' la recherche… / részlet

>!
AeS

KÖLTŐ
Ismerem ős dühödet, mert fennmaradott, amit írtál.

Nyolcadik ecloga

>!
R_Kingaa 

Mellézuhantam, átfordult a teste
s feszes volt már, mint húr, ha pattan.
Tarkólövés. – Így végzed hát te is, –
súgtam magamnak, – csak feküdj nyugodtan.
Halált virágzik most a türelem. –
Der springt noch auf, – hangzott fölöttem.
Sárral kevert vér száradt fülemen.

Razglednica (4)


Hasonló könyvek címkék alapján

József Attila: A legutolsó harcos
Benedek Elek: Az én első könyvem
Pilinszky János: Pilinszky János összes versei
Romhányi József: Szamárfül
Weöres Sándor: Bóbita
József Attila: József Attila összes versei
József Attila: Altató
Zelk Zoltán: Mese a legokosabb nyúlról
Kosztolányi Dezső: Kosztolányi Dezső összes versei
Romhányi József: Nagy szamárfül