Ki ​dörömböl? 70% 15 csillagozás

Tartsuk mindig szem előtt az elvet, hogy ha tisztában akarunk lenni a gyerekkel, magunkkal is tisztában kell lennünk ; ha azt akarjuk, hogy a gyerekből legyen valami, tennünk kell valamit magunkkal és magunkért ; ha megakarjuk változtatni a gyereket, magunkat is meg kell változtatnunk ; ha azt akarjuk, hogy a gyerek fejlődjön, magunkat is fejlesztenünk kell.

Mert a pokol csak felnőtteknek van. Anyám is a pokolban időzik. A pokol tornácán pedig én.

Brigitet lassanként mindenki elhagyta. Mindenki, aki személyesen ismerte. […] Azok viszont, akik sohasem találkoztak vele, […] azok rajongtak érte.

Meredten nézett kifelé, fő, hogy ne gondolkozzon, fő, hogy ne halljon semmit, fő , hogy megmeneküljön. Az emberektől. El az emberektől. Mindenütt ott vannak. Galádságra készen. Nem hallgatózni, nem figyelni, nem hallani semmit. Ne hallgatózz, ne figyelj oda.

Az egyetlen szeretet, amit valóságos életében Brigit átélt, az önimádat volt. Szenvedélyes szeretet. Kedvéért Brigit mindenre képes volt.

Adam átélte a maga kis személyes poklát Brigittel. Házasságuk alatt. Aztán elvált, és elegánsan gondoskodott gyerekeiről , akikre amúgy s volt soha ideje, (….)

[…] a hiúság, a beteges dicsvágy mindannyiunkat bemocskol, akkor is, ha ravaszul megjátsszuk, hogy nem, és akkor is, ha végül el is hisszük, amit megjátszottunk.

Az ember különös fajta. Mindenki a saját szemszögét, a saját tapasztalatát tartja valóságosnak. Csakhogy melyik valóság a valóságos, azt senki se tudja megmondani nekem.

Csipcsirip,
veréb verébbe csíp,
Egy bokor szűk nekik,
egymás szívét kiszedik.
Csipcsirip,
veréb verébbe csíp.

Egy gyerek
bent nevetett.
Egy hajadon
magában derült nagyon.
Egy úr
magában röhögött cudarul.