Vannak történetek, amelyek túl szépek, ahhoz hogy igazak legyenek, és vannak történetek, amelyeknél azt kívánjuk, hogy bár mégis igazzá válhatnának. Rácz-Stefán Tibor regénye is egy ilyen történet…
Márk és Olivér kívülről nem is különbözhetnének jobban, azonban egyvalami közös bennük: mindketten belefáradtak már a külvilág ítélkező pillantásaiba. Márk egy duci srác, tele önbizalomhiánnyal, kétségekkel és múltbéli sebekkel, akit testsúlya miatt ítél el a világ, míg Olivér egy úszó, irigylésre méltó külsővel, magabiztos megjelenéssel, azonban múltbéli hibáinak nyomait ő is ott hordozza magában, és talán már soha nem lesz lehetősége tisztára mosni a nevét. Egy új állás kapcsán sodorja őket egymás útjába a sors, ahol már az első találkozás alkalmával mindketten beleesnek abba a hibába, hogy a külső alapján ítélik meg a másikat. Bár mindig ez a legegyszerűbb út, de vajon vállalják-e majd, hogy a göröngyösebb ösvényt választva kiderítsék, hogy mi rejtőzik a felszín alatt?
A könyv számos fontos témát érint, és mindkét fiú által olyan dolgokba nyertem bepillantást, amely igazán szemfelnyitó volt. Nagyon örülök, hogy váltott szemszögből olvashattam ezt a történetet, mert így mindkettőjüket sokkal mélyebben megismerhettem, és úgy érzem, hogy a két fiú közötti kontrasztban rejlett a történet igazi kulcsa. A szereplőket megkedveltem, és a karakterfejlődés mindkét főszereplő részéről kiemelkedő volt. Tetszett, ahogy az először megszólalni sem képes Márk szépen lassan előbújt a maga köré húzott burokból és kibontogatta a szárnyait, és még inkább tetszett, ahogy Olivér a felszínes, arrogáns álarcot levetve, végre megtanult az emberek lelkének mélyére nézni.
A nyilvánvaló különbözőségek mellett, nagyon sok közös vonást is felfedezni véltem a két fiú között. A családi háttér egyértelműen egy ezek közül, azonban sokkal érdekesebbnek tartom a megbújó bizonytalanságot. Hiszen bár Olivér magabiztosnak tűnik, valójában úgy éreztem, hogy benne is ugyanúgy ott vannak a kételyek. Ha nem így lenne, eleve nem nyúlt volna doppinghoz.
Rácz-Stefán Tibor kiváló stílussal, nyers és valódi érzelmeket átadva vetette papírra ezt a történetet, és nagyon örülök, hogy ez a könyv is színesítheti a magyar könyvkultúra palettáját. Mindenkiben van olyan dolog, amin szívesen változtatna. Olykor ezek mások által kevésbé érzékelhető dolgok, olykor nagyon is szembetűnőek. Ez könyv segít rámutatni arra, hogy bizonyos esetekben meg kell tanulni elfogadni magunkat és másokat a hibáinkkal együtt, ugyanakkor azt is megmutatja, hogy sohasem késő változni. Csak akarat kérdése, és mindannyian képesek vagyunk rá. Csupán egyetlen dolog a fontos, hogy mindezt ne másokért, hanem mindig magunkért tegyünk.
http://veronikasreaderfeeder.com/racz-stefan-tibor-tul-szep/