Pokolba ​a jópasikkal! 207 csillagozás

Rácz-Stefán Tibor: Pokolba a jópasikkal!

A ​világ végére is követnéd azt, akit szeretsz?

Hunor igazi álmodozó. Egyetemre készülés helyett inkább szakácsnak tanulna, és a saját útját járná, ha túlféltő anyja és bátyja végre elengednék. Viszont másra is vágyik: bátyja legjobb barátjára, a pokolian jóképű Gergőre, akibe már évek óta szerelmes.
Gergő kedves, vicces és figyelmes is, az a típusú srác, akivel minden tökéletes lehetne, ha nem vágyódna el annyira Magyarországról…
Ahogy beköszönt a forró nyár és az érzelmek is túlhevülnek, Hunor döntéshelyzetbe kerül:
Menjen, vagy maradjon? Budapesten tartaná a családja és a főnöke, a morcos, de segítőkész Michelin-díjas séf, akitől sokat tanulhat. London mellett is szólnak érvek, ezek közül a legerősebb a szerelem és az új kalandok ígérete.
Bármikor újrakezdheted az életed? Hunor egyre jobban hinni akar ebben, csak azt nem tudja, hogy Budapesten vagy Londonban találhat rá a boldogságra…

„Akárcsak egy jó séf, Rácz-Stefán Tibor is gondos… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2019

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Rubin pöttyös könyvek Könyvmolyképző

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2020
320 oldal · ISBN: 9789634579090
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2020
320 oldal · ISBN: 9789634579106
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2019
320 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634577492

Enciklopédia 16

Szereplők népszerűség szerint

Hunor · Koppány

Helyszínek népszerűség szerint

Franciaország · Magyarország


Kedvencelte 19

Most olvassa 4

Várólistára tette 107

Kívánságlistára tette 135

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

MissFortune>!
Rácz-Stefán Tibor: Pokolba a jópasikkal!

Nos nagy küzdelem ez most magammal, mert rengeteg minden tetszett, illetve elég sok minden nem.
A történet iszonyú jól van megírva, nagyon durván olvastatja magát. Volt, hogy hajnali kettőig daráltam. A gasztronómia vonalat imádtam, Hunor lelkesedése a főzés iránt életfogytig tartó, illetve a célját is megtalálja vele.
Tetszett az, hogy ez egy könnyed kis könyv, mégis érint komolyabb problémákat, melyeket emészthetően tálal. A London-Budapest összehasonlítás nekem nem volt ellenemre, sőt, inkább úgy éreztem, hogy Tibor megérti a mai fiatalok helyzetét.
Ami viszont ellenérzéseket szült bennem az Hunor családja. Ilyen idegesítő famíliával rég találkoztam. Szerencsétlen gyerek 18 éves, de még egy önálló gondolata nem volt szinte, mert nem hagyták neki. Az anyja mindenáron egyetemre akarja küldeni, hirtelen ő is belátja, hogy kéne, tényleg menni akar, aztán mégse, mert elgondolkodott. Zsinóron rángatják, így pedig nehéz megtalálnia önmagát . Az még inkább nehéz, hogy a családnak se okozzon csalódást. Viszont amit Hunor anyja leművelt.. hát szörnyű. Ő is megérdemelne vagy 10 tockost, ilyen hisztiket letolni.. Nem tudom mi lett volna Hunorral Gergő nélkül.
A másik remek családtag Koppány. Ugyan egy fokkal jobb, mint az anyja, de benne annyira durva túlféltő ösztönök munkálnak, ami már-már hihetetlen. A 18 éves öccsének parancsolgat, hogy mit ne csináljon. Hát szerencsétlen szinte semmit se csinálhat. Kiborított ő is..
A másik dolog, az az erotika. Nekem van egy szint, ami még nem sok, viszont ez néha átlépte a határaimat.

Összességében nem bántam meg, hogy elolvastam.

Naiva P>!
Rácz-Stefán Tibor: Pokolba a jópasikkal!

Eddig ez a könyve tetszett a legjobban, amit eddig az írótól olvastam. Különösen a könyv első fele. Az írói stílus könnyed, fiatalos, talán még kezdetlegesnek is mondanám, a könyv hangulata pedig kissé nyomasztó, mégis gyorsan olvasható történet volt. A főszereplőt, Hunort sokáig nem tudtam hova tenni. Egyszerűen elnyomta őt a családja és sokáig nem tett magáért semmit, csak rinyált. Különben jobb is lehetett volna a könyv, ha a romantikus szál nem szorítja az olyan komolyabb témákat, mint a külföldi továbbtanulás, vagy a felnőtté válás. A hazai kérdést (pl. Angliában minden jobb off) lerágott csontot pedig nagyon egyoldalúnak éreztem. Politikai, vagy bármi jellegű helyzettől függetlenül is, de szerintem minden emberben van némi hazaszeretet, amibe kapaszkodik…
A gasztronómiai, főzőcskés jelenetek mindent vittek.

4 hozzászólás
Molymacska P>!
Rácz-Stefán Tibor: Pokolba a jópasikkal!

Nehéz erről a könyvről bármit is írnom, mert tetszett is, meg nem is, tetszett, amiről szólt, meg nem is, érdekes találtam a könyv fejleményeit, meg nem is. Na most értékelés írás szempontjából nagyon nehéz úgy írni valami egységes dolgot, hogy konkrétan az olvasás után sincs egy egységes képem a könyvről.
A történet arról szól, hogy Hunor életét megpróbálja eltervezni az anyukája, de ő mégsem szeretné ezt csinálni, nem szeretne egyetemre menni, és inkább csak szakács lenne, amit az anyja annyira nem szeretne. Ilyen válságos helyzetben költözik be Gergő, akibe Hunor szerelmes, és kezd el alakulni egy igazán nagy galiba.
A könyv igazából Hunor életútjának megtervezéséről szól, és arról, hogy az embernek mi az igazán fontos. A könyv próbálja bemutatni a szinteket, hogy az oktatás mit jelent a különböző személyek életútjában: hogy érettségi nélkül nem lehet semmit kezdeni (vagy csak nagyon keveset), de hogy az egyetem sem feltétlen jelenti a boldogságot, és a jó munkát. Az anya szemszögéből látjuk, hogy diplomásként „könnyebb” elhelyezkedni, hiszen sok munkához akármilyen diploma is elég (mondjuk ez így van, csak még sincs így. Ezek a munkák szerintem a legidegőrlőbbek, amiket sokan nem tudnak sokáig űzni), közben pedig látjuk, hogy Hunor mégsem ezt akarja.
Emellett sokszor éreztem azt, hogy a szerző az oktatás témájában bedobál néhány mondatot, és ezeket kifejtve akár egy második részt is kreálhatott volna. Mármint sokszor azt éreztem, hogy oh igen, ezt tényleg átéltem már, két mondatban „kifejti” majd csalódott vagyok, hogy erről még igenis eshet szó (akár a konfliktusban pro és kontra is). Mintha a szerző ránk bízná az egészet, hogy oh, hát mi úgyis tudjuk. Igen, tudjuk, de ettől még kifejthetné nyugodtan :D
Az is érdekes, ahogy megjelenik a szakácsművészet: egyrészről, hogy fizikai munka, sokat kell dolgozni, folyamatosan állni kell, másrészről viszont van hogy ez művészeti ág, kiteljesedés, Hunor számára az örömszerzés. Nagyon jó volt látni, hogy Hunor már ilyen fiatalon megtalálja a számára örömet szerző munkát, és hogy képes volt keményen dolgozni azért, hogy elérje az álmait (amúgy érdekes regényötlet lehetne abból is, hogy valaki NEM tudja, hogy mit akar kezdeni, és így tanul sem. Ez sokkal gyakoribb probléma szerintem, és kevesen is foglalkoznak vele).
A könyvben egy idő után felmerül a maradjunk itthon, vagy menjünk külföldre kérdés egyes szereplőktől. Ezt is nagyon leegyszerűsítve láthatjuk, és sokszor úgy éreztem, hogy túlmisztifikálva. Például nem jelent meg két nagyon fontos érv a külföld ellen: az egyik nyelvtudás, a másik pedig a nem olyan magas életkörülmény. {{az élethelyzet változását Hunornál nagyon jól lehet látni, hiszen egy családi házból, frekventált, jó helyről sikerült a munkája melletti kis lyukba költöznie sok-sok idegennel. De ennél sokkal durvább élethelyzeti romlások vannak egyes embereknél, amiről kevés szó esik))
Maga szerelmi szál is érdekes volt, bár igaz, hogy Gergő és Hunor kapcsolata kissé unalmas volt számomra (hiszen magában a kapcsolatban nem volt semmi extra). Inkább az volt érdekes, hogy Gergő hogyan fejezi ki magát, és hogyan kommunikálja le az érzéseit (és hogy ebből milyen gubancok lesznek).
Rácz-Stefán Tibor könyvek közül nem ezzel érdemes kezdeni, azt mindenképpen ki kell jelentenem. Nem rossz, mert olvasható, minden megvan benne, amitől egy könyv jó lehetne. Mégsem teljesen jó, mégis úgy éreztem végig, hogy vívódok magammal, és sokkal több probléma kifejtése kellene (vagy kevesebb probléma megvillantása). Ettől még ajánlom a könyvet, mert nem rossz, megvan benne a szint, ami alá nem megy a szerző. Tiniknek érdekes kis kibeszélős könyv lehet, felnőtteknek meg jó visszaemlékezés az érettségi időszakra.

2 hozzászólás
Amaryll87 P>!
Rácz-Stefán Tibor: Pokolba a jópasikkal!

Imádtam a könyvet. Nem csalódtam Tiborban.
Hunor igazi álmodozó. Csodálom azért, hogy kiáll a saját akaratáért, hogy küzd az álmaiért. Pedig az anyja álláspontja mellett ez nem egyszerű. Gergő karaktere kicsit megosztó számomra, bár a miértjét megértem. A könyv nyelvezete laza, érthető, és olvasmányos. Viszi előre az embert.

pveronika>!
Rácz-Stefán Tibor: Pokolba a jópasikkal!

Akár csak egy jó séf, Rácz-Stefán Tibor is gondos aprólékossággal válogatta össze legújabb regényének tökéletes hozzávalóit: Fiatalkori útkeresés, reménytelennek tűnő szerelem, a felnőtté válás nehézségei, finom ételek és egy minden szívet megdobogtató jópasi.

A főszereplő, Hunor régóta bele van zúgva bátyja legjobb barátjába, Gergőbe, aki úgy alakul, hogy ideiglenesen hozzájuk költözik. Hunor így elég nehéz helyzetbe kerül, főleg hogy Gergő pofátlanul rendes srác és pofátlanul jópasi. Hunornak azonban a szerelem mellett sok más problémával is meg kell küzdenie a felnőtté válás határán. Édesanyja mindenképpen a felsőfokú továbbtanulás irányába szeretné őt terelni, de Hunor szenvedélye a főzés. Nagyon nehéz döntés számára az, hogy szeretne megfelelni édesanyjának, akinek annyi mindent köszönhet, de közben az álmait is szeretné követni. Ugyanakkor egy másik kisördög is ott csücsül a vállán, és felmerül benne az is, hogy esetleg el kellene hagynia Magyarországot.

Az embernek rengeteg fontos döntést kell meghoznia az életével kapcsolatban 18 évesen. Mintha a világ úgy gondolná, hogy ebbe a korba lépve mágikusan hirtelen tudnánk az összes választ a kérdéseinkre, pedig nagyon sok fiatalnak nem tudja eldönteni, hogy a középiskola által nyújtott kitaposott, biztonságos út végéhez érve, melyik irányba induljon tovább. Kicsit ijesztő a választás, bármelyik ösvényt is választjuk, hiszen valójában senki sem tudja előre, hogy pontosan mi is vár majd rá az út végén, és hogy hová is jut majd az évek során.

Azt szeretem a szerző könyveiben, hogy bár alapvetően romantikus regényeket ír, úgy érzem, hogy mégsem ez a könyveinek legerőteljesebb vonala, hanem azok a nagyon fontos és aktuális témák, amiket a történetei érintenek. Úgy gondolom, hogy sok fiatal tud majd azonosulni a főszereplő dilemmáival, hiszen a menni vagy maradni kérdés sok mindenkiben felmerül egy-egy ponton az élete során, ahogy a továbbtanulásról és a jövőről való döntés kényszere is.

Mégis úgy éreztem, hogy egyszerre volt élesen realista ez a könyv, és valahol mégis kicsit naiv. Számos témával érintette Magyarország jelenlegi helyzetét, viszont kicsit elszomorodtam a könyv konklúzióján. spoiler

Nagyon tetszett, hogy a történetben nagy szerepet kap a főzés. Számomra nagyon jól átjött, hogy Hunor milyen szenvedéllyel szeret ételeket készíteni. A szereplők jól eltaláltak voltak, még a mellékszereplők is. Egyedül Szilvesztert éreztem egy kicsit elképzelhetetlen karakternek, bár végül is a történetből kiderül, hogy miért is dolgozik egy Michelin-csillagos séf egy kifőzdében, bár számomra ez kicsit továbbra is nehezen elképzelhető. Szintén kicsit zavart, hogy az én ízlésemnek picit túl vulgáris volt a könyv, de lehet, hogy a fiúk tényleg így beszélnek egymással, és hát ízlések és pofonok.

Összességében tetszett ez a könyv, ami ismét mert egy kicsit túlmutatni egy romantikus regényen, és igazán fontos témákat érinteni. Remélem, hogy sok fiatal talál majd válaszokra ebben a történetben. Én mindenképpen ajánlom!

http://veronikasreaderfeeder.com/racz-stefan-tibor-poko…

AniTiger P>!
Rácz-Stefán Tibor: Pokolba a jópasikkal!

Imádom a gasztromantikus regényeket és filmeket, ezért borzasztóan örültem Hunornak, aki egy igazi imádnivaló konyhaguru! Nagyon szerettem az álmairól és a kifőzdés élményeiről olvasni, de a regénynek voltak komolyabb, ütősebb részei is, amik néha bizony kicsapták nálam a biztosítékot. A romantika mellett megjelenik a külföldre vágyás és a rávilágítás kis hazánk nagy problémáira, amikről nem szeretek olvasni. (Mert olyan vagyok, mint Hunor, vagyis nézek Konyhafőnököt, mint Híradót…) És a fiúk édesanyjának a viselkedése is lesokkolt… (Úgy adnék neki egy tockost! Péklapáttal!)

Felkavaró élmény volt olvasni ezt a nem átlagos romantikus regényt, több is volt benne, mint amit vártam! Igazából Hunor és Gergő, illetve Szilveszter részei miatt máris szeretném újraolvasni.

Bővebben a blogon:
https://hagyjatokolvasok.blogspot.com/2020/01/raczstefa…

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2019
320 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634577492
Brigi89 P>!
Rácz-Stefán Tibor: Pokolba a jópasikkal!

Sajnálom, de ez nálam csak 3 csillag.
Szeretni akartam ezt a könyvet, de a végére már csak szenvedés volt.
Hunor egy 18 éves srác, érettségi előtt áll. Évek óta szerelmes a bátyja legjobb haverjába. Elég sablonos a történet. Kiderül, hogy Gergő is vonzódik hozzá, bár szerintem ez nem igazán egyértelmű.
Hunor nagyon befolyásolható személyiség. Mindig annak ad igazat, aki azt a bizonyos álláspontot képviseli. Angliába költözni jó dolog? Oké, megyek én is. Szükségem van egy diplomára? Oké, akkor továbbtanulok. Pedig próbálja elhitetni magával, hogy ő képes önálló döntéseket hozni. Az egyetlen ami igazán állandó volt neki, az a főzés iránti szenvedélye. Örülök, hogy ezt nem cserélte le.
Az írói stílussal is voltak problémáim. Talán egyszer még teszek egy próbát Rácz-Stefán Tiborral, de nem mostanában.

2 hozzászólás
Viktória_Erdei >!
Rácz-Stefán Tibor: Pokolba a jópasikkal!

Ez volt az első könyv, amit olvastam az írótól, de nem az utolsó. Hunor családja az elején szimpatikusak voltak, de amikor már beleszóltak túlságosan is Hunor életébe, már kevésbé. A gasztro része kifejezetten tetszett, főleg úgy, hogy mi is anyukámmal nézzük a Konyhafőnököt, mindig meglepődünk, hogy mit tudnak kihozni a különböző alapanyagokból. Nagyon tetszett, ahogy lassan a séf megtanította őt a különböző ételek főzésére és még jobb szakács lesz.
Végezetül a szerelem az szerelem, mindenki megérdemli a boldogságot.

1 hozzászólás
Dsheavenofbooks>!
Rácz-Stefán Tibor: Pokolba a jópasikkal!

"Tibi könyveivel már nagyon régóta szemezek, hiszen rengeteg pozitív véleményt hallottam már a regényiről, éppen ezért is hatalmas volt a boldogságom, hogy a Pokolba a jópasikkal! című történetével lehetőségem nyílt belepillantani az ő írói munkásságába.
Ez a könyv úgy vélem, hogy kapott meleget és hideget is, vannak, akik kifejezetten szeretik, és vannak, akik nem ezt tartják Tibi legerősebb irományának. Nos, azt hiszem elárulhatom: én odáig vagyok ezért a regényért, engem teljesen levett a lábamról!:)"

A teljes értékelésem: https://dsheavenofbooks.blogspot.com/2020/03/konyvertek…

Narutofan98 P>!
Rácz-Stefán Tibor: Pokolba a jópasikkal!

"Kifacsart. Totálisan. Rácz-Stefán Tibor megint megcsinálta, hogy a könyv elolvasása után percekig üljek, és csak pislogjak. Azaz tettem volna ezt, ha nem egy óra előtt fejeztem volna be. Az óra alatt persze igyekeztem háttérbe szorítani a véget, melyet kaptam, de erről egy kicsit később.

Kezdjük az elején, ahogy szoktuk, mert már megint belevágtam a közepébe. (Én már csak ilyen maradok.) Az ismerkedéssel kezdeném. Az írótól először az Élni akarok című könyvét olvastam, és már akkor is megfogott az írásmódja. Már akkor azt kérdeztem magamtól: „Miért nem kezdtem el ezt én hamarabb?” Nem tudom. De már bánom, hogy nem tettem."

Bővebben itt: https://konyvmania26.blogspot.com/2020/03/konyv-racz-st…


Népszerű idézetek

Könyvmolyképző KU>!

A barna bőrszínünkkel az udvariasság és a kedvesség az egyetlen esélyünk arra, hogy elfogadjanak minket az emberek

1 hozzászólás
Könyvmolyképző KU>!

A szerelem nem lehet mindig szárnyalás, néha az emberek hibákat követnek el, de amíg hajlandóak vagyunk jóvá tenni őket, addig érdemes kinyitni a szívünket.

Könyvmolyképző KU>!

A hajába túr, amitől a szőkésbarna tincsek ezerfelé merednek. Végül elém áll, és megragadja a karom. Kicsit fölém magasodik, de nem bánom. Keményen megölel, és mielőtt bármit is mondhatnék, hevesen megcsókol.
Nem csak a vágyat érzékelem benne, hanem a dühöt is. Olyan erősen szívja be megint az alsó ajkam, hogy az belesajdul. Mégsem bánom. Semmit se bánok, inkább átölelem. Csak akkor pillantok fel rá, amikor a fogaival már nem harapja az ajkam. A tekintete zilált és vad, de ahogy rám néz, a szeme sötétjében utat tör a fény, és amikor a szája újra az enyémre tapad, olyan lágyan és óvatosan csókol, hogy az többet mond ezer szónál.
Percek telhetnek el, mire elhúzza a száját, de nem enged el. Zihál, miközben a vállamra dönti a fejét. Feljebb csúsztatom a kezem, és a hátát kezdem simogatni.
– Erről is álmodtam. – Ahogy kimondja, megremeg a karomban. – Csak csókolni téged. Az ágyban és azon kívül is. Elmenni veled valahová. Beszélgetni, sétálni. Sosem tartanálak egyéjszakás srácnak.

Könyvmolyképző KU>!

Csak azért, mert valaki tizennyolc éves, még nem hülye. Tudja, mit akar, és nem szabad az útjába állni. Ha hibázik, hát úgy járt, tanul belőle, és feláll, de sosem lesz felnőtt, ha engedi, hogy mások irányítsák a sorsát.

Könyvmolyképző KU>!

Azt mondja, harcos vagyok.
A fiú, aki jobbá akarja tenni a társadalmát.
De ahogy elhúzódom tőle, és az arcára nézek, akkor tudatosul bennem az igazság: az is harcos, aki úgy dönt, elhagyja az otthonát azért, akit szeret.
Ha harcos vagyok, vajon melyik?
Aki marad, mert ide húzza a családja, az élete és a munkája?
Vagy az, aki útra kel, hogy együtt legyen a sráccal, akit szeret…

Könyvmolyképző KU>!

Szerintem ez az, amit anya soha nem fog megérteni: ő a kétkezi munkát akarta elkerülni, hogy kitörhessen. Én pedig a tanulást akarom elkerülni, hogy megtehessem azt, amit élvezek: beletenni a lelkem egy-egy darabkáját az ételekbe.

Könyvmolyképző KU>!

– És, milyen volt a randi?
Megállok, de nem fordulok hátra.
– Boldi szuper srác, de csak barátok leszünk.
– Sajnálom. – Nem tűnik szomorúnak a hangja. – Miért döntöttél így?
Mert beléd vagyok szerelmes. Bár kimondhatnám hangosan!
Az őszinteség trükkös dolog, akárcsak a hazugság. Elmondhatom az igazat úgy is, hogy ne legyen konkrét.
– Másba vagyok szerelmes, de ő észre sem vesz.

Könyvmolyképző KU>!

Gergő kicsit oldalra dönti a fejét, imádom, mikor ezt csinálja. Ahogy rám néz, kicsit úgy érzem, mintha először látna.
– Igaza van a bátyádnak. Soha, senki nem lesz elég jó hozzád.

Könyvmolyképző KU>!

– A viszonzatlan szerelem mindig szar, a szívednek pedig nem tudsz parancsolni. Ha így lenne, most smárolnánk.
– Nem is lenne rossz – vigyorodom el. Tetszik nekem ez a srác. – De nem emészt fel a vágy, hogy megtegyem.
– Nekem a torkomban dobogott a szívem, mielőtt Rómeó megcsókolt. Soha nem felejtem el, mennyire jó volt.
– Amikor Gergő egy pillanatra hozzámért, megállt a világ. Mintha minden tökéletessé vált volna egyetlen másodpercre.
Még most is beleborzongok. Boldi lassan elhúzódik, én pedig hagyom. Inkább iszom egy újabb korttyal.
– Ez az, amit keresünk – motyogja Boldi, és elejti a sörös dobozát. – De nem a piában fogjuk megtalálni.
És nem is egymásban. Bevágom a saját dobozom a Dunába, a csobbanás hangjától pedig megjön az enyém is.
– Pokolba a jópasikkal! – üvöltöm el magam, aztán Boldi is bekapcsolódik a második körbe, kettőnk kiáltása hangosan száll a rakparton. Mindketten felröhögünk, de ebben a nevetésben nincs semmi vidámság.

Könyvmolyképző KU>!

Mégis, ki vagyok én?
A srác a barna bőrével?
A srác ezzel a durva, göndör hajjal?
A srác, aki elkeseredetten megpróbál hasonlítani a családjára?
A srác, aki volt olyan hülye, hogy belezúgott a bátyja legjobb barátjába?
A srác, aki képtelen bevallani a szeretteinek, hogy nem akar egyetemre menni?
Netán a srác, aki fél lépni az álmaiért?


Hasonló könyvek címkék alapján

Istók Anna: Éhes felhő a napot
Rojik Tamás: Befogad és kitaszít
Petróczki Kitti: Lujzi élete
Papp Diána: Most élsz
L. Erik Roland: Határok Nélkül
Khaled Hosseini: Papírsárkányok
Tomcsik Nóra: Az elveszett ifjúság
Leitner Lili: Tűzzel játszók
Szaszkó Gabriella: Maradj velem
Emily Hart: Az Örökség