Pokolba ​a jópasikkal! 81% 347 csillagozás

Nos nagy küzdelem ez most magammal, mert rengeteg minden tetszett, illetve elég sok minden nem.
A történet iszonyú jól van megírva, nagyon durván olvastatja magát. Volt, hogy hajnali kettőig daráltam. A gasztronómia vonalat imádtam, Hunor lelkesedése a főzés iránt életfogytig tartó, illetve a célját is megtalálja vele.
Tetszett az, hogy ez egy könnyed kis könyv, mégis érint komolyabb problémákat, melyeket emészthetően tálal. A London-Budapest összehasonlítás nekem nem volt ellenemre, sőt, inkább úgy éreztem, hogy Tibor megérti a mai fiatalok helyzetét.
Ami viszont ellenérzéseket szült bennem az Hunor családja. Ilyen idegesítő famíliával rég találkoztam. Szerencsétlen gyerek 18 éves, de még egy önálló gondolata nem volt szinte, mert nem hagyták neki. Az anyja mindenáron egyetemre akarja küldeni, hirtelen ő is belátja, hogy kéne, tényleg menni akar, aztán mégse, mert elgondolkodott. Zsinóron rángatják, így pedig nehéz megtalálnia önmagát . Az még inkább nehéz, hogy a családnak se okozzon csalódást. Viszont amit Hunor anyja leművelt.. hát szörnyű. Ő is megérdemelne vagy 10 tockost, ilyen hisztiket letolni.. Nem tudom mi lett volna Hunorral Gergő nélkül.
A másik remek családtag Koppány. Ugyan egy fokkal jobb, mint az anyja, de benne annyira durva túlféltő ösztönök munkálnak, ami már-már hihetetlen. A 18 éves öccsének parancsolgat, hogy mit ne csináljon. Hát szerencsétlen szinte semmit se csinálhat. Kiborított ő is..
A másik dolog, az az erotika. Nekem van egy szint, ami még nem sok, viszont ez néha átlépte a határaimat.

Összességében nem bántam meg, hogy elolvastam.

Eddig ez a könyve tetszett a legjobban, amit eddig az írótól olvastam. Különösen a könyv első fele. Az írói stílus könnyed, fiatalos, talán még kezdetlegesnek is mondanám, a könyv hangulata pedig kissé nyomasztó, mégis gyorsan olvasható történet volt. A főszereplőt, Hunort sokáig nem tudtam hova tenni. Egyszerűen elnyomta őt a családja és sokáig nem tett magáért semmit, csak rinyált. Különben jobb is lehetett volna a könyv, ha a romantikus szál nem szorítja az olyan komolyabb témákat, mint a külföldi továbbtanulás, vagy a felnőtté válás. A hazai kérdést (pl. Angliában minden jobb off) lerágott csontot pedig nagyon egyoldalúnak éreztem. Politikai, vagy bármi jellegű helyzettől függetlenül is, de szerintem minden emberben van némi hazaszeretet, amibe kapaszkodik…
A gasztronómiai, főzőcskés jelenetek mindent vittek.

Nehéz erről a könyvről bármit is írnom, mert tetszett is, meg nem is, tetszett, amiről szólt, meg nem is, érdekes találtam a könyv fejleményeit, meg nem is. Na most értékelés írás szempontjából nagyon nehéz úgy írni valami egységes dolgot, hogy konkrétan az olvasás után sincs egy egységes képem a könyvről.
A történet arról szól, hogy Hunor életét megpróbálja eltervezni az anyukája, de ő mégsem szeretné ezt csinálni, nem szeretne egyetemre menni, és inkább csak szakács lenne, amit az anyja annyira nem szeretne. Ilyen válságos helyzetben költözik be Gergő, akibe Hunor szerelmes, és kezd el alakulni egy igazán nagy galiba.
A könyv igazából Hunor életútjának megtervezéséről szól, és arról, hogy az embernek mi az igazán fontos. A könyv próbálja bemutatni a szinteket, hogy az oktatás mit jelent a különböző személyek életútjában: hogy érettségi nélkül nem lehet semmit kezdeni (vagy csak nagyon keveset), de hogy az egyetem sem feltétlen jelenti a boldogságot, és a jó munkát. Az anya szemszögéből látjuk, hogy diplomásként „könnyebb” elhelyezkedni, hiszen sok munkához akármilyen diploma is elég (mondjuk ez így van, csak még sincs így. Ezek a munkák szerintem a legidegőrlőbbek, amiket sokan nem tudnak sokáig űzni), közben pedig látjuk, hogy Hunor mégsem ezt akarja.
Emellett sokszor éreztem azt, hogy a szerző az oktatás témájában bedobál néhány mondatot, és ezeket kifejtve akár egy második részt is kreálhatott volna. Mármint sokszor azt éreztem, hogy oh igen, ezt tényleg átéltem már, két mondatban „kifejti” majd csalódott vagyok, hogy erről még igenis eshet szó (akár a konfliktusban pro és kontra is). Mintha a szerző ránk bízná az egészet, hogy oh, hát mi úgyis tudjuk. Igen, tudjuk, de ettől még kifejthetné nyugodtan :D
Az is érdekes, ahogy megjelenik a szakácsművészet: egyrészről, hogy fizikai munka, sokat kell dolgozni, folyamatosan állni kell, másrészről viszont van hogy ez művészeti ág, kiteljesedés, Hunor számára az örömszerzés. Nagyon jó volt látni, hogy Hunor már ilyen fiatalon megtalálja a számára örömet szerző munkát, és hogy képes volt keményen dolgozni azért, hogy elérje az álmait (amúgy érdekes regényötlet lehetne abból is, hogy valaki NEM tudja, hogy mit akar kezdeni, és így tanul sem. Ez sokkal gyakoribb probléma szerintem, és kevesen is foglalkoznak vele).
A könyvben egy idő után felmerül a maradjunk itthon, vagy menjünk külföldre kérdés egyes szereplőktől. Ezt is nagyon leegyszerűsítve láthatjuk, és sokszor úgy éreztem, hogy túlmisztifikálva. Például nem jelent meg két nagyon fontos érv a külföld ellen: az egyik nyelvtudás, a másik pedig a nem olyan magas életkörülmény. {{az élethelyzet változását Hunornál nagyon jól lehet látni, hiszen egy családi házból, frekventált, jó helyről sikerült a munkája melletti kis lyukba költöznie sok-sok idegennel. De ennél sokkal durvább élethelyzeti romlások vannak egyes embereknél, amiről kevés szó esik))
Maga szerelmi szál is érdekes volt, bár igaz, hogy Gergő és Hunor kapcsolata kissé unalmas volt számomra (hiszen magában a kapcsolatban nem volt semmi extra). Inkább az volt érdekes, hogy Gergő hogyan fejezi ki magát, és hogyan kommunikálja le az érzéseit (és hogy ebből milyen gubancok lesznek).
Rácz-Stefán Tibor könyvek közül nem ezzel érdemes kezdeni, azt mindenképpen ki kell jelentenem. Nem rossz, mert olvasható, minden megvan benne, amitől egy könyv jó lehetne. Mégsem teljesen jó, mégis úgy éreztem végig, hogy vívódok magammal, és sokkal több probléma kifejtése kellene (vagy kevesebb probléma megvillantása). Ettől még ajánlom a könyvet, mert nem rossz, megvan benne a szint, ami alá nem megy a szerző. Tiniknek érdekes kis kibeszélős könyv lehet, felnőtteknek meg jó visszaemlékezés az érettségi időszakra.

Imádtam a könyvet. Nem csalódtam Tiborban.
Hunor igazi álmodozó. Csodálom azért, hogy kiáll a saját akaratáért, hogy küzd az álmaiért. Pedig az anyja álláspontja mellett ez nem egyszerű. Gergő karaktere kicsit megosztó számomra, bár a miértjét megértem. A könyv nyelvezete laza, érthető, és olvasmányos. Viszi előre az embert.

Akár csak egy jó séf, Rácz-Stefán Tibor is gondos aprólékossággal válogatta össze legújabb regényének tökéletes hozzávalóit: Fiatalkori útkeresés, reménytelennek tűnő szerelem, a felnőtté válás nehézségei, finom ételek és egy minden szívet megdobogtató jópasi.

A főszereplő, Hunor régóta bele van zúgva bátyja legjobb barátjába, Gergőbe, aki úgy alakul, hogy ideiglenesen hozzájuk költözik. Hunor így elég nehéz helyzetbe kerül, főleg hogy Gergő pofátlanul rendes srác és pofátlanul jópasi. Hunornak azonban a szerelem mellett sok más problémával is meg kell küzdenie a felnőtté válás határán. Édesanyja mindenképpen a felsőfokú továbbtanulás irányába szeretné őt terelni, de Hunor szenvedélye a főzés. Nagyon nehéz döntés számára az, hogy szeretne megfelelni édesanyjának, akinek annyi mindent köszönhet, de közben az álmait is szeretné követni. Ugyanakkor egy másik kisördög is ott csücsül a vállán, és felmerül benne az is, hogy esetleg el kellene hagynia Magyarországot.

Az embernek rengeteg fontos döntést kell meghoznia az életével kapcsolatban 18 évesen. Mintha a világ úgy gondolná, hogy ebbe a korba lépve mágikusan hirtelen tudnánk az összes választ a kérdéseinkre, pedig nagyon sok fiatalnak nem tudja eldönteni, hogy a középiskola által nyújtott kitaposott, biztonságos út végéhez érve, melyik irányba induljon tovább. Kicsit ijesztő a választás, bármelyik ösvényt is választjuk, hiszen valójában senki sem tudja előre, hogy pontosan mi is vár majd rá az út végén, és hogy hová is jut majd az évek során.

Azt szeretem a szerző könyveiben, hogy bár alapvetően romantikus regényeket ír, úgy érzem, hogy mégsem ez a könyveinek legerőteljesebb vonala, hanem azok a nagyon fontos és aktuális témák, amiket a történetei érintenek. Úgy gondolom, hogy sok fiatal tud majd azonosulni a főszereplő dilemmáival, hiszen a menni vagy maradni kérdés sok mindenkiben felmerül egy-egy ponton az élete során, ahogy a továbbtanulásról és a jövőről való döntés kényszere is.

Mégis úgy éreztem, hogy egyszerre volt élesen realista ez a könyv, és valahol mégis kicsit naiv. Számos témával érintette Magyarország jelenlegi helyzetét, viszont kicsit elszomorodtam a könyv konklúzióján. spoiler

Nagyon tetszett, hogy a történetben nagy szerepet kap a főzés. Számomra nagyon jól átjött, hogy Hunor milyen szenvedéllyel szeret ételeket készíteni. A szereplők jól eltaláltak voltak, még a mellékszereplők is. Egyedül Szilvesztert éreztem egy kicsit elképzelhetetlen karakternek, bár végül is a történetből kiderül, hogy miért is dolgozik egy Michelin-csillagos séf egy kifőzdében, bár számomra ez kicsit továbbra is nehezen elképzelhető. Szintén kicsit zavart, hogy az én ízlésemnek picit túl vulgáris volt a könyv, de lehet, hogy a fiúk tényleg így beszélnek egymással, és hát ízlések és pofonok.

Összességében tetszett ez a könyv, ami ismét mert egy kicsit túlmutatni egy romantikus regényen, és igazán fontos témákat érinteni. Remélem, hogy sok fiatal talál majd válaszokra ebben a történetben. Én mindenképpen ajánlom!

http://veronikasreaderfeeder.com/racz-stefan-tibor-poko…

Ez a kedvenc könyvem Tibitől. off
Úgy vettem észre, a szerző kicsit (vagy esetenként nem kicsit) magáról ír. Az egyik karakter ezeket a zenéket szereti, a másik ezeket a könyveket, a harmadik ezt gondolja erről, a negyedik meg amazt arról. Erre itt most nem térnék ki ennél jobban, arra szerettem volna kilyukadni, hogy ezt ebben a könyvben éreztem a legkevésbé. Úgy érzem, itt sikerült legjobban elszakadnia ezektől a megszokott dolgoktól, ezért is szeretem. Ahogy az alkotóértékelésemben link írtam, előfordulnak nála sztereotipikus meleg karakterek, ebben nem volt ilyen (maximum Boldit mondhatnám, de őt nem ismertem meg annyira, hogy el tudja dönteni). Hunor és Gergő is átlagos srácok. Aztán tetszik még, hogy Hunor roma származása is szerepet játszik a történetben, na meg az ő zenei ízlése… :D Azt imádom.
Sajnos nagyon át tudom érezni, hogy Hunort mennyit nyúzzák, gyerekként kezelik, felügyelni akarják, emiatt Koppány és az anyjuk annyira nem nyerték el a tetszésem, hiába szeretik és féltik őt. Nem hagyják, hogy azt csinálja, amit szeret, mert „még gyerek, és nem tudja, mi a jó neki”, azt sulykolják neki, hogy menjen egyetemre, ha akar, ha nem. Itt azért megkérdőjelezem, tényleg annyira szeretik-e őt, mert szerintem aki szeret, az boldognak akar látni, és nem olyannak, amit ő ideálisnak tart. spoiler Szilveszter viszont az arrogáns stílusa ellenére szimpatikus lett. Nagyrészt Gergő is, de azért ő indokolatlanul durva volt Hunorral.
Az itthon vagy külföld kérdést annyira nem tudtam átérezni, nekem nem nagyon fordult meg a fejemben, hogy elköltözzek az országból. Kicsit olyan volt, mintha mindenáron le akarná húzni Magyarországot, hogy kábé az egyetlen jó dolog az, hogy itt van a család, külföldön mindig minden jobb. off Biztos jobb összességében, de sehol nincs kolbászból a kerítés, maradjunk ennyiben.
Lényeg a lényeg, a szerző minden könyvét szeretem, de ebben jöttek össze számomra úgy a dolgok, hogy azt mondjam, ez a kedvenc.

Imádom a gasztromantikus regényeket és filmeket, ezért borzasztóan örültem Hunornak, aki egy igazi imádnivaló konyhaguru! Nagyon szerettem az álmairól és a kifőzdés élményeiről olvasni, de a regénynek voltak komolyabb, ütősebb részei is, amik néha bizony kicsapták nálam a biztosítékot. A romantika mellett megjelenik a külföldre vágyás és a rávilágítás kis hazánk nagy problémáira, amikről nem szeretek olvasni. (Mert olyan vagyok, mint Hunor, vagyis nézek Konyhafőnököt, mint Híradót…) És a fiúk édesanyjának a viselkedése is lesokkolt… (Úgy adnék neki egy tockost! Péklapáttal!) Felkavaró élmény volt olvasni ezt a nem átlagos romantikus regényt, több is volt benne, mint amit vártam! Igazából Hunor és Gergő, illetve Szilveszter részei miatt máris szeretném újraolvasni.

Bővebben a blogon:
https://hagyjatokolvasok.blogspot.com/2020/01/raczstefa…

Nem mondom, hogy rossz a könyv, de a szerző eddigi írásai közül ez tetszett a legkevésbé.
Hunor két okból szenved: anyja és bátyja túlféltik, és a jövőjével kapcsolatban sem jutnak egyezségre, hiába vannak Hunornak konkrét elképzelései, és persze reménytelenül szerelmes is. Később kiderül, hogy mégsem olyan lehetetlen a helyzet, sőt! Viszont ez még nagyobb bonyodalmakhoz vezet. Sajnos nem hozott lázba ez a páros, túl hirtelen váltásokat produkáltak.
A tanulás és a kivel randizhatsz problémakörről aztán átevezünk az itthon maradni vagy külföldre költöznire. Ennél a résznél képtelenség igazságot tenni, ugyanis sok minden elhangzott, amit én is így látok és a saját bőrömön tapasztalok, de olyan is, amit túlzásnak érzek.
Igazából egy csomó dolog szóba került a regény során, amelyre egyszerűen nincs általános válasz. Rengeteg múlik az adott ember személyiségén, vágyain, ambícióin, kötődésein. Ha szerelmes vagyok, de a párom külföldre megy, akkor nincs abban semmi furcsa, hogy én is elkezdek játszani a gondolattal, és mindenhol a megfelelő irányba tartó jeleket vélek felfedezni. Ettől még azt hinni, hogy valahol is kolbászból van a kerítés, szerintem hiba.
Koppány és az anyjuk sem szimpatikusak, hiába hajtogatták vég nélkül, hogy jót akarnak. A pasizásra vonatkozó megjegyzések, és az „az más” beszólások álszentek voltak, a továbbtanulással kapcsolatos unszolás pedig sok. Akad bőven olyan ember, akinek vagy egy önálló gondolata nincs, vagy aki bizonytalan és vágyik a megerősítésre, a terelgetésre. Folyton letörni a szarvait annak, aki céltudatos és kitartó, szerintem nem vezet sehova.
Az élet minden területére igaz az, hogy ami az egyiknek megoldás, az a másiknak nem, ami az egyiknek természetes, az másnak taszító, és még sorolhatnám. Elhiszem, hogy a szeretteinknek a legjobbat akarjuk, de van egy pont, ahonnan csak kártékony lehet, ha nem figyelünk oda, és a saját véleményükkel nyomulunk a végtelenségig. Ez a pár- és pályaválasztástól kezdve szinte az összes témára érvényes, amivel foglalkoztunk.
Élni és élni hagyni, én ezt vallom.

Ez volt az első könyv, amit olvastam az írótól, de nem az utolsó. Hunor családja az elején szimpatikusak voltak, de amikor már beleszóltak túlságosan is Hunor életébe, már kevésbé. A gasztro része kifejezetten tetszett, főleg úgy, hogy mi is anyukámmal nézzük a Konyhafőnököt, mindig meglepődünk, hogy mit tudnak kihozni a különböző alapanyagokból. Nagyon tetszett, ahogy lassan a séf megtanította őt a különböző ételek főzésére és még jobb szakács lesz.
Végezetül a szerelem az szerelem, mindenki megérdemli a boldogságot.

Sajnálom, de ez nálam csak 3 csillag.
Szeretni akartam ezt a könyvet, de a végére már csak szenvedés volt.
Hunor egy 18 éves srác, érettségi előtt áll. Évek óta szerelmes a bátyja legjobb haverjába. Elég sablonos a történet. Kiderül, hogy Gergő is vonzódik hozzá, bár szerintem ez nem igazán egyértelmű.
Hunor nagyon befolyásolható személyiség. Mindig annak ad igazat, aki azt a bizonyos álláspontot képviseli. Angliába költözni jó dolog? Oké, megyek én is. Szükségem van egy diplomára? Oké, akkor továbbtanulok. Pedig próbálja elhitetni magával, hogy ő képes önálló döntéseket hozni. Az egyetlen ami igazán állandó volt neki, az a főzés iránti szenvedélye. Örülök, hogy ezt nem cserélte le.
Az írói stílussal is voltak problémáim. Talán egyszer még teszek egy próbát Rácz-Stefán Tiborral, de nem mostanában.